Part

 1 1 |              Igazán... nem is tudom így hamarjában. Nem értem rá,
 2 1 |   vénségemben majd végigolvasom, és így még egyszer átélem az életemet.
 3 1 |       eszembe, hogy Jolán belép, és így fog szólni:~- Mégis megkeresem
 4 2 |                Nekem is különös. De így van. Józan voltam én mindig,
 5 2 |          hogy kálvinista vagyok, és így minden ábrándozásnak született
 6 2 |              hogy jó reggelt, hanem így: Dicsértessék a Jézus Krisztus!~
 7 2 |            mikorra én megtértem, és így egy britannika megtakarult.
 8 2 |   felholdazta a szemöldökét.~Az ügy így hirtelenében aggodalmasnak
 9 3 |          Jól van, no, csak ne sírj.~Így csak némán rezgett a szívem
10 3 |       siófoki szél meg visszafújta. Így mulattak a szelek a homokkal.~
11 3 |           hogy szívesen virrasszon. Így hát megkaptuk az engedelmet.~
12 4 |             nap heve ne bágyasszon.~Így történt, hogy reggel szálltam
13 4 |           Vászonra jobban tudok. És így magában nem mutatós a levél.
14 4 |                Oly szép vagy, mikor így kérsz... Már csak azért
15 5 |       tessen neki levelet firkálni. Így mondta: firkálni.~No, hát
16 6 |         Láttam őt! - volt a címe.~S így kezdődött:~Csodát láttam
17 6 |            az nem Pesten lakott, és így Búza Jancsit nem háborgatta
18 6 |            És meghalok.~...Nem, nem így: a szobámban lövöm magamat
19 6 |           előbb az utcán, mellbe. S így fogok szólni Flórához:~-
20 6 |          magammal végzek.~Gondoltam így is, úgy is. Mindenféle variációban
21 6 |              Szokatlan valami, hogy így lépcsőn mutatkozzon be egy
22 6 |       milyen alkalmas lett volna!~S így tartott megint napokig.
23 6 |    vélekedek elrökönyödve - de mi?! Így csak nem kezdhetek beszédet:
24 7 |             elveszem - gondoltam -, így lesz ez a házaséletünkben
25 7 |            együtt vizitelünk.~- Hát így is jó - hagytam rá elégedetten.~
26 7 |          csak a lábam szára jutott. Így kísértek az asztalhoz.~Julcsa
27 8 |            fejezet végére ért. Hogy így egy minutányi szünet támadt,
28 8 |            a belső ablakot is.~Hogy így a külső világ zaját teljesen
29 8 |    történetüket.~- Holnapra. Megint így, ahogy vagyunk!... - javasolta
30 9 |   érdeklődnek leginkább. Gondoltam, így jobban megértik. A toronyszoba
31 9 |      mindenféle ajánlatot.~Az egyik így szólt:~Tekintetes Festő
32 9 |          hogy ezt a ruhát holnap is így veszem magamra?~Szerencsére
33 9 |       olvassa benne a piaci árakat. Így látta a művész úrnak a hirdetését
34 9 |          kép? Nézze már, tanító úr: így festik.~S nézi műértő szemmel.
35 9 |        korabeliek.~- Tehát a felhőt így kell... - szólt a tanító
36 9 |         tűnődve. - A színfalakat is így festik.~Ez is színfalakat
37 9 |            is:~- Pesten, tudom, nem így élnek. De hát faluhelyen
38 9 |              De hát faluhelyen csak így szoktuk. Ezt Ilka sütötte.~
39 9 |             mondhattam.~A tanítóban így is féltékenység ébred irántam.
40 9 |       főképpen azért tetszett, mert így Ilka is kénytelen lesz előttem
41 9 |        nincs árnyék, s nincs forma.~Így mégis valamennyire kikerekedett
42 9 |       vártam, hogy mond valamit. És így egy kis csend szakadt közénk,
43 9 |       Afrikai hőséget éreztem. Ilka így szólt:~- Mért nem teszi
44 9 |          teszi föl a kalapját?~- Én így szoktam. Csak esőben teszem
45 9 |           azt is. Aztán az erdőt is így csináljuk meg: fát, bokrot
46 9 |          csók engem illetett. S még így is jólesett.~- Tessék leülni.
47 9 |             csak magától várhatják. Így mondták.~Sohasem felejtem
48 9 |            is eltűntek a könnyek.~- Így mondták? - rebegte hitetlenkedve.~-
49 9 |            rebegte hitetlenkedve.~- Így. Azt mondták, hogy maga
50 9 |         hozza! Addig nem próbálunk!~Így jutottam végre egy vasárnaphoz.~-
51 9 |            amely a szívünk mérlegén így aztán egyre könnyebbedik,
52 10|           már nem respektált senki.~Így éltünk. Mindig azt kellett
53 10| osztrák-magyar.~- Nem, csak magyar.~Így indult az ismeretségünk.~
54 10|             bátorságra kapva -, aki így tud dolgozni és ily fiatal
55 10|             hogy nem először állnak így az apjuk előtt.~- Kiáltsátok:
56 10|             pillantottam.~- No, hát így eltalálva...~Valamennyien
57 10|         leszek én tanár. Megélek én így is. Meg lehet élni. A fizetésemet
58 10|       amelyeket ő gyújtott benne. S így végeztem a levelemet: Csak
59 10|            olykor neki. S a levelét így végezte:~ Örökre a magáé:~
60 10|         volna értük, mint magamért.~Így kinek dolgoztam?~A vendéglősnek?
61 10|              de nem koplalok. Pláne így nyáron. Van gyümölcs. Most
62 11|             hiszen az aggleányok is így beszélnek:~- A férfiak csapodárok,
63 11|           reggel már küldtek értem.~Így szoktam be a kastélyba.
64 11|             szoktam be a kastélyba. Így szokott meg Márta is. És
65 11|        borult.~- Kelen! Édes Kelen!~Így találkoztunk mindig csak
66 11|            A jövő évre ne menj oda.~Így beszélgettünk a régi, testvéri
67 11|      Felviszed? No, derék fiú vagy.~Így mehettem be délután a kastélyba.~
68 11|               mondotta aztán. - Aki így meg tud állni az élet küzdelmeiben,