Part

 1 2 |          mikor lefeküdtem, mégiscsak éreztem, hogy ő nem olyan apám mint
 2 2 |        Fánikát a boltban. Barátságot éreztem iránta, és tele volt a szívem
 3 2 |            úton. Olyan nagy kincsnek éreztem, hogy nem akartam futtomban
 4 3 |       ígérkezett.~A négyes alatt már éreztem, hogy Viki mellém van jegyezve
 5 4 |           egy óra nem telt belé, már éreztem is, hogy fölkelhetek.~Vagy
 6 5 |       kívánatos, komoly intézménynek éreztem azt a hetedik szentséget.~
 7 6 |    Olykor-olykor mély lélekfurdalást éreztem, de úgy voltam, mint az
 8 6 |               hogy mennyire aljasnak éreztem magamat.~No, hát akkor már
 9 6 |      mindjárt az év elején szükségét éreztem, hogy egy fiúnak elmondjam
10 6 |          Másnap a tárcámba tettem, s éreztem, hogy a kabátom bal fele
11 6 |           kapu alatt csókolódznak-e. Éreztem, hogy meghalok, ha csókolódznak;
12 6 |         tökéletes és elmés valaminek éreztem, hogy örömömben aludni se
13 7 |              olyan tüzes szemet! Úgy éreztem, hogy ha a kabátomra nézne,
14 7 |              Sokkal okosabb embernek éreztem magamat, hogysem efféle
15 7 |          kezének szimpátiás nyomását éreztem.~Aztán az országos kiállításról
16 7 |             harmadik héten már magam éreztem szükségesnek, hogy elmondjam
17 7 |            hogy férfiatlan valaminek éreztem a hamarkodást.~Június végén
18 7 |              hogy az enyém maradjon.~Éreztem, hogy az életemnek nagy
19 7 |           mellemre hajolt.~Én is úgy éreztem, hogy nélküle nem élhetek
20 7 |         három.~Magamhoz ölelem őket. Éreztem már, hogy velem egy vér
21 7 |          iszonyata alatt voltam. Úgy éreztem, mintha süllyedezne a padló.~-
22 7 |        püspököt elkerítettem.~De hát éreztem, hogy respektálni való a
23 8 |         tovább olvasott.~Csodálkozva éreztem, hogy a Karthauzi igen szép
24 8 |              részére. Az élet erejét éreztem újra, hogy kering bennem.
25 8 |               Sápadt lehettem én is.~Éreztem, hogy a hajóm kerekén nagy
26 8 |        vagyok-e?~Ilda is hallgatott. Éreztem, hogy aggódva és szomorún
27 9 | retyemutyámat. Én azalatt meglepődve éreztem, hogy a cipőmbe víz nyomul.~
28 9 |          akkor is olyan bágyadtságot éreztem, mintha valami csatamezőn
29 9 |            egy őzért! Felhúztam. Úgy éreztem, mikor jártam benne, mintha
30 9 |       csillagszemekkel, hogy remegni éreztem a szívemet.~Azt mondják,
31 9 |         mondtam, az az enyém. És úgy éreztem, hogy... éreztem, hogy az
32 9 |              És úgy éreztem, hogy... éreztem, hogy az az enyém, hogy
33 9 |             a hallgató mező, s azért éreztem mindent szépnek, mert csupa
34 9 |         áthaladnunk. Afrikai hőséget éreztem. Ilka így szólt:~- Mért
35 9 |            lélegzetem is fogyatkozni éreztem, mikorra beértem az első
36 9 |          valami szokatlan viszketést éreztem a lábikrámon. Nem ügyeltem
37 9 |          megcsókolta a vak asszonyt.~Éreztem, hogy az a csók engem illetett.
38 9 |              beszélgetések elején is éreztem, hogy az oldalamon belülről
39 9 |    gerincemen, s már a lapockámon is éreztem.~Átkozott kis bundás!...
40 9 |            egyszerre három helyen is éreztem a csalánt, mintha tüzes
41 9 |            le a kutyát, talán nem is éreztem volna semmit.~De azért még
42 9 |             munkája kárba veszett!~S éreztem a hangján, hogy a saját
43 9 |              a keze a kezemben volt, éreztem, hogy megszorítja, mintha
44 9 |              belebetegszel” stb.~Úgy éreztem, mintha egy dézsa hideg
45 9 |           föstő, képföstő.~Süllyedni éreztem a lábam alatt a földet.~-
46 9 |         illesztett alám!~S reszketni éreztem alattam a földet. Kóválygott
47 9 |        valakinek mi nyom, mi gyötör.~Éreztem hogy vállat vonnának rá.
48 9 |            kiesett a tudatomból: azt éreztem, amit akkor, mikor két óra
49 10|         biztatta rá. Én már akkor is éreztem, hogy nem nekem való pálya.
50 10|         tanításokat.~Csak néztem rá. Éreztem, hogy okosan beszél. De
51 10|               mint azelőtt. Verseket éreztem, és a szívem átváltozott
52 10|            Egyszerre nagy szimpátiát éreztem egész Olaszország iránt.~
53 10|              szorítását még éjjel is éreztem.~Az uzsonnáim aznaptól végképpen
54 10|              No, fene kutyaszorítóba éreztem magamat! Zsorzset bizonyosan
55 10|        Tragédiáknak a hűvös fuvalmát éreztem a gerincemen. És a lábam
56 11|          tudom. Gyerekkoromtól fogva éreztem én azt, és akkor éreztem
57 11|             éreztem én azt, és akkor éreztem leginkább, mikor érzéstelen
58 11|           bűnünket, magam is nagynak éreztem már. Rám bízták Mártát,
59 11|             ha jó úton járnék. Aztán éreztem, hogy egyre lassabban vánszorgok.
60 11|            kisasszonyt ellenségemnek éreztem. De Ilona asszony iránt
61 11|              volna-e visszatéret?~És éreztem, hogy valami nagy eltávolodás
62 11|     elválasztó mélységgel!~Fájdalmat éreztem a mellemben, valami szorító
63 11|            Itt voltál? Tudod-e, hogy éreztem? Egész este arra gondoltam...
64 11|             arcomon maradt. Percekig éreztem a lélegzete forróságát.~
65 11|              a platánok alatt, és én éreztem, hogy mit gondol.~A síremléknél
66 11|             is: kényszerítettek!~Úgy éreztem, mintha elomlott, eldúlt,
67 11|           sem.~Csak bámultam rá. Úgy éreztem, mintha apám lett volna,