Part

 1 1 |              szemében. Ha akkor vidámnak látom a szemét is, bizonyára előrántom
 2 1 |             Jolánnak a rám meredő szemét látom. A ménkű azt a tükröt! Éppen
 3 1 |            belépek a szobába, Jolánt ott látom az íróasztalnál. Ül, és
 4 2 |                  akkor oldalt pillantok, látom, hogy ott áll a bátyám elmeredt
 5 2 |              Féltem tőle, mint a tűztől.~Látom a szemetekből, hogy elítélitek
 6 2 |               bolthoz érek, elrökönyödve látom, hogy már be van csukva.
 7 2 |                  pince.~A pincének, most látom, tárva van az ajtaja. Talán
 8 3 |                is a lámpásomat, de akkor látom, hogy félméteres fekete
 9 4 |         földképet, amit rajzoltam: akkor látom, hogy a cselédföldeken járok,
10 4 |                Ahogy a nyájra pillantok, látom, hogy nem a tömzsök asszony
11 4 |               Mikor kiérek az árnyékból, látom, hogy nem is egy leány áll
12 4 |               ott ül a földön, azért nem látom. Közelebb-közelebb... Már
13 4 |              juhok között.~Meglepődéssel látom, hogy felém tartanak. Újra
14 4 |          messziről.~Mikor elém érkeznek, látom, hogy két időske, fekete
15 4 |                  nyelvem. Bocsásson meg. Látom, hogy nem szereti.~S hogy
16 4 |              fenn viseli az orrát.~- Nem látom rajta - feleltem, elővéve
17 4 |              Érzem. Mindig érzem. Olykor látom is a járását. Olykor áll
18 4 |              állok a pincefal sötétében. Látom, hogy ő is megáll.~A kutya
19 4 |               utolsó! - ismételte. - Nem látom én magát többé soha.~- Férjhez
20 4 |                                  Most is látom.~~
21 5 |                  lámpás alatt az órámat. Látom, hogy áll. Elfelejtettem
22 5 |             ajtón, hogy miért késik. Hát látom, hogy ott könyököl a pulton,
23 6 |           szeptemberben, ahogy kihajlok, látom, hogy a kilencedik numerusú
24 6 |             leányt tovább.~Egyszer aztán látom, hogy fölkel. Várom, hogy
25 6 |                   az egyiken ezt a címet látom: Erdély flórája. A szívem
26 6 |               leányról.~Egyszer elámulva látom, hogy egy görhes, mókusképű
27 7 |         gyermekek kis kék sapkás seregét látom az utcán.~Azt gondoljuk,
28 7 |               ezeket az írásokat. Ha azt látom, hogy csakugyan kétséges,
29 7 |             lássak.~Hát a bandát nemigen látom, hanem az átellenes háznak
30 7 |              felé.~Csodálkozom, hogy ott látom. Ők a Börze felé laktak,
31 7 |             Kissé féltékeny...~A bárónén látom, hogy elhalványul, de azért
32 7 |                szívem. Futó pillantással látom, hogy az előszoba szögletében
33 7 |                  én elvesztettem őt? Nem látom többé soha, soha!~A gyerekek,
34 7 |         Csókollak:~ Ida~Ránézek a fiúra. Látom, hogy a szája széle sárga-maszatos.~-
35 8 |                lesz unalmas a hajókázás.~Látom Berta szemén a csodálkozást,
36 8 |                  sóhajtva. - Ma már, úgy látom, végzünk is.~- Végzünk -
37 8 |                 hoz az élet. És most már látom hogy a női lélek a nevelésben
38 9 |                 mindenfelé.~Egyszer csak látom a falu tornyát. Formátlan
39 9 |                  a megfaragott ceruza.~S látom a nádtetős házakat is. Itt
40 9 |                  tó, hogy még mindig nem látom sehol.~A Csillag végigügetett
41 9 |               zsákvászon ruhát. Előre is látom, hogy rövid is, bő is. De
42 9 |              patak mellett.~Egyszer csak látom, hogy három napernyő közeledik:
43 9 |               vonul. A kunyhó belsejéből látom, hogy a leányok vissza-visszatekintenek.~
44 9 |              mert én a napfölkeltét sose látom. Alszom olyankor. Kivált
45 9 |          bocsánatkérésekkel távozik.~Még látom a kacsázó, büszke járását,
46 9 |              behúzódok a kunyhóba. Akkor látom, hogy a cilinderem ott felejtődött
47 9 |                 gyönyörű pirosas felhőt, látom, hogy egy papforma ember
48 9 |          mérnökkel megyünk a dresszinán, látom, hogy ott legel a kilencvenhatos
49 9 |             feleltem tagadón -, ha magát látom, nem kívánhatok mézet.~A
50 9 |           verebek az Erzsébet téren.~Már látom az Ilka arcát. Mily tündér
51 10|        ölelgettem, egyszer csak rémülten látom, hogy Lüpen bent van már
52 10|               nap nap után mindennap ott látom! Mégis furcsa!~A város utcai
53 10|               bibliai nyíratú oláh papot látom. Ott ül a két fukszia és
54 10|                 Mikor már vagy tizedszer látom a leányt, hosszasabban pillantgatok
55 10|                  a városkában.~Épp azért látom meg azonnal, hogy a túlsó
56 10| pillangószárnyakon lebegne!~Egyszer csak látom, hogy meglassúdik. Egy percre
57 10|               pótlást. Én azt a szeméből látom, hogy jóérzésű ember.~És
58 10|                  az arca búsra változik.~Látom, hogy magyarázatot várnak
59 11|                 közelében.~Egyszer aztán látom Ákos urat - az uraságot -,
60 11|                eszembe jut, csak a fejét látom. Mert Ákos úrnak akkora
61 11|                 sírásra.~A könnyeimen át látom meg, hogy jön már értem
62 11|                  legyek.~Térünk a hűsre.~Látom egyszer, hogy valami zöld
63 11|                 megint.~Egyszer csak azt látom, hogy ott áll előttünk Ákos
64 11|              arannyal fizetem. És ha azt látom, hogy a fiú szeretni fogja
65 11|            teljességgel bizonyos legyek, látom a néhány szem ragya nyomát
66 11|              halántékához emeli a kezét. Látom, hogy eldől. Meg kell kapnom.~