Part

 1 1 |           azt a tükröt! Éppen úgy áll, hogy az előszobából rám
 2 2 |          is alázatos tisztelettel áll előtte. Csak épp a ház maradt
 3 2 |        pillantok, látom, hogy ott áll a bátyám elmeredt szemmel
 4 2 |          szobájának az ajtajában. Áll, mint egy megfagyott ember,
 5 2 |           Hátha Fánika az udvaron áll? Intek neki, és hozzám jön...~
 6 2 |           megpillantom, amint ott áll az ablak előtt, s varr valamit,
 7 2 |         különben is mindig nyitva áll a pince.~Másodikat harangoznak.
 8 2 |        szobába látok. Az öreg ott áll kalaposan a szoba közepén.
 9 3 |           irigye, de olyan erősen áll mellette egy szív, hogy
10 4 |    megtömi.~Mikorra kilépünk, ott áll három nyergelt ló az ajtó
11 4 |           megindul. Az enyim csak áll.~Megpöccintem:~- Gyí!~A
12 4 |          a fején. A kezében kapa.~Áll a napsütésben. Csak bámul
13 4 |     nyájat. De valami gyerekforma áll közte. Nézem jobban: mégse
14 4 |        hogy nem a tömzsök asszony áll már ott, hanem a leány,
15 4 |      elátkozott királykisasszony. Áll a vén cserfa alatt.~Dehogy
16 4 |      látom, hogy nem is egy leány áll a juhok mellett, hanem három.
17 4 |      fehér ruhás leány, ahogy ott áll egy földre terített, ócska
18 4 |      ócska szűr mellett a gyepen. Áll egy szál fehér szoknyában,
19 4 |  szoknyában, bodros vállú ingben, áll azzal a pápai napernyővel.
20 4 |           kocsink már a ház előtt áll. Dél van, mikorra hazakerülünk.~
21 4 |         két ispánlány is közibénk áll. Mulatság őket nézni: milyen
22 4 |  biztossággal, szinte méltósággal áll, mint a görög diszkoszvető.
23 4 |         be, Bandi, a pipámér. Ott áll az ablakban, az ebédlőben,
24 4 |          A szita a kerti asztalon áll. Tömöm. Gyújtom. Szívom,
25 4 |            Csak hallgatom, hogyan áll meg az ajtóban. Egy percnyi
26 4 |        látom is a járását. Olykor áll az idő, és mellettem megmozdul
27 4 |          A hold már kétméternyire áll az éghatár alján. A táj
28 4 |      áll-e vajon? Érzem, hogy ott áll a sötétségben is. És néz
29 5 |       mosolyogva a leány. - Amott áll a padlásablakban.~És én
30 5 |      alatt az órámat. Látom, hogy áll. Elfelejtettem este felhúzni.
31 6 |           bőrű vénasszony is künn áll, s beszól nagy vastag hangon
32 6 |           volt benne mondva, hogy áll a hét vezér mozdulatlanul,
33 7 |  vadgalambszín ruhás. Meghökkenve áll meg az ajtómban.~Eléje sietek,
34 7 |           alázatos nézésű asszony áll, olyan asztalosnéféle, és
35 7 |           A három kis bagoly elém áll, glédába. Mind a három tömpe
36 8 |          láttam, amint az ajtóban áll, és pillant azzal a szívig
37 9 |          benne Hálni is. Tóparton Áll csöndes Helyen. A kunyhó
38 9 |    borzasztó komisz, sáros taliga áll ott. Képzeljetek egy durva,
39 9 | teremtésit!~A ló nem mozdul. Csak áll, mintha oda volna kötve,
40 9 |     virítanak, de a felhő nem úgy áll, mint az égen. Közel van,
41 9 |       testhez álló, fehér ruhában áll ott az ajtóban, mintha egyenesen
42 9 |        egy ódon-ó klávisz mellett áll, amelyet én a hangjáról
43 9 |       valóságos! Az iskola dombon áll: hagyják nyitottan a színpad
44 9 |  derekukon a míder olyan keményen áll, mint a régi lovagokon a
45 9 |           éppen jó. A levélben az áll, hogy haza kell mennem...~-
46 9 |       hosszú szárú tajtékpipából.~Áll, és eregeti a füstöt, s
47 10|         virágárus asszony kosarán áll meg a szemem. Egy szál rózsa...
48 10|    márvány, és egy fehér Krisztus áll előtte, életnyi nagyság,
49 10|       Lüpen is mély megindulással áll mellettünk.~- Csak férfiasan,
50 10|          közt a nyitott ablaknál. Áll két fukszia és két szegfű­
51 10|         az látja, szagolja.~Miért áll ott az a lány mindennap?~
52 10|           nem csinál semmit, csak áll. Áll a két fukszia és két
53 10|          csinál semmit, csak áll. Áll a két fukszia és két hamvaszöld
54 10|        bokrú piros szegfű fölött. Áll. És néz mélán azzal a bársonyos
55 10|          hát a paplánynak a szeme áll rajtam - a bársonyszegélyű,
56 10|       Malom utca is.~A leány csak áll előttem, tavaszi szépségének
57 10|           is hideg csodálkozással áll rajtam a szeme.~De ez csak
58 10|      állni.~Már messziről lestem: áll vagy nem áll?~S megdobbant
59 10|    messziről lestem: áll vagy nem áll?~S megdobbant a szívem,
60 10|            mikor láttam, hogy ott áll! Ott áll szegény! Szomorú
61 10|         láttam, hogy ott áll! Ott áll szegény! Szomorú mosolygással
62 11|        nem a bölcsesség velejével áll a házasságnak ezen a kérdésén
63 11|        fejen minden: a homlok, az áll, a száj, az orr, a koponya.
64 11|          csak azt látom, hogy ott áll előttünk Ákos úr. Áll, és
65 11|         ott áll előttünk Ákos úr. Áll, és néz ránk, mint valami
66 11|       Ilona asszonynak a keze nem áll pofozásra. Leül mellénk.