1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1819
Part
501 5 | Kánikulában is úgy sétál, hogy a karján hordozza a felsőkabátját.~
502 5 | professzor voltam. Nem is hittem, hogy valaha engem is megkörnyékez
503 5 | is gyönyörű volt. Pláne, hogy az öregúr őmellette úgy
504 5 | aznap délután megtudtam, hogy ott lakik, és hogy Ágnes
505 5 | megtudtam, hogy ott lakik, és hogy Ágnes a neve. Az apja számtiszt
506 5 | Már akkor tudtam azt is, hogy a telekkönyvhivatalban fölösleges
507 5 | Néhány órát gondolkoztam is, hogy mellékletek nélkül mennyi
508 5 | Csakhamar konstatáltam, hogy nincs minden érték beírva
509 5 | Időpazarlás lett volna, hogy tovább halogassam.~- No,
510 5 | Gondoltam: majd megmondja, hogy miért éppen azt a napot
511 5 | nyilatkozott. Ma se tudom. Lehet, hogy ő se tudja.~És akkor még
512 5 | akkor még tetszett is nekem, hogy olyan határozott, hogy amit
513 5 | hogy olyan határozott, hogy amit kimond, abból nem tágít.~-
514 5 | belépek. Mily nagy boldogság, hogy Ágnes blúza röppen majd
515 5 | De mindjárt konstatáltam, hogy az entomológia iránt jobban
516 5 | és őszintén sajnáltam, hogy nem azt a tudományt választottam
517 5 | Mondtam is neki másnap, hogy mindjárt a mézeshetekben
518 5 | mindenki bámul majd bennünket, hogy mi a klasszikusok nyelvén
519 5 | alatt az órámat. Látom, hogy áll. Elfelejtettem este
520 5 | Benézek az üvegtáblás ajtón, hogy miért késik. Hát látom,
521 5 | miért késik. Hát látom, hogy ott könyököl a pulton, és
522 5 | karomba öltekezik.~Várom, hogy megszólal és mondja az órát
523 5 | van.~- De nincs; mondom, hogy nincs.~- No, gyere vissza.~-
524 5 | Dehogy megyek. Ha mondom, hogy nincs.~- De hát gyere vissza,
525 5 | megyek vissza. Ha mondom, hogy nincs óra, hát nincs óra.~-
526 5 | De Ágnes, akkora óra, hogy toronyba is beillene.~-
527 5 | ennyire határozottan mondod, hogy nincs...~- Hát nincs és
528 5 | semmiképpen nem lehetett rávenni, hogy visszaforduljunk. Egyre
529 5 | haragosabban ismételte, hogy nincs óra. Utóbb a karját
530 5 | mondja, miért nem engeded, hogy bizonyítsa? Hol itt a logika?~-
531 5 | ezért, édes jó angyalom, hogy megnyugtassalak, hogy lásd,
532 5 | angyalom, hogy megnyugtassalak, hogy lásd, mennyire nem ellenkezésképpen
533 5 | álltunk.~Várnunk kellett, hogy megnyissák, mert a Lovas
534 5 | Gyere vissza... Lásd, hogy én nem vagyok olyan.~A kapu
535 5 | keserült szívével. Várom, hogy néhány perc múltával a kapu
536 5 | bizonyosan megkérdezik, hogy mi baja. Most is kérdezik...
537 5 | óráról. Csak azt érezte, hogy őt a pékleánynak valami
538 5 | érdekes közlése leköti, vagy hogy ő újságolta, hogy ő már
539 5 | vagy hogy ő újságolta, hogy ő már menyasszony. Eközben
540 5 | menyasszony. Eközben érezte, hogy sietnie kell; és mikor már
541 5 | kijött, rám gondolt csupán, hogy én künn várom, s nem az
542 5 | várom, s nem az órára. Aztán hogy künn figyelmeztettem, röstellte
543 5 | hiszen csakhamar láthatta, hogy pozitívumba ütközik az állítása.
544 5 | sokára aludtam el. S reggel, hogy megébredtem, az első gondolatom
545 5 | kis zivatar! De rémséges! Hogy lehetett annyira csökönyös
546 5 | hazugságban? Azt vélte-e, hogy ha igen erősködik, végre
547 5 | végre is azt fogom gondolni, hogy tévesen emlékszem az órára?
548 5 | tévesen emlékszem az órára? Hogy azt fogom gondolni, más
549 5 | galamb, nem. Látszik rajta, hogy akaratos. Látszik a szemén.
550 5 | tudom, tapasztaltátok-e, hogy némelyik nap mintha az angyalok
551 5 | zörget a postás: levelet hoz, hogy egy távoli rokonom valami
552 5 | volt ennyi is: megértettem, hogy a rendes tanári sorba iktattak.~
553 5 | hír áldomását.~Ebéd után, hogy hazatérek, nem tudom, mi
554 5 | szégyenli, hanem azért, hogy engem elvesztett? Ej: nyissuk
555 5 | Megfordult az eszemben, hogy csokrot is mellékelek, de
556 5 | virágkereskedés. Az meg, hogy átküldjem: Pestre Szelnárhoz,
557 5 | parancsolni. Még azt is mondtam, hogy mondok: tiszteli a tanár
558 5 | mondta. Hát biz az aszonta, hogy ne tessen neki levelet firkálni.
559 5 | levélkéit...~Még valami rémlett, hogy vissza kellene küldenem.
560 5 | még?~Aztán eszmélkedtem, hogy az eolhárfának a hangjára
561 6 | diáknak minden jó. A fő az, hogy éljen és tanuljon.~Én főképp
562 6 | Én főképp annak örültem, hogy nagy az ablak a szobácskán.
563 6 | ahogy kihajlok, látom, hogy a kilencedik numerusú ajtóban
564 6 | pillanatban azt véltem, hogy vak. Mert a szeme be volt
565 6 | imádkozik. De aztán láttam, hogy könyv van az ölében, s nem
566 6 | következő napokban már tudtam, hogy a család feje tenorista
567 6 | valamelyik templomban, és hogy Janovics a neve, Janovics
568 6 | hangja olyan vastag volt, hogy beállhatott volna a tenorista
569 6 | papája! Különösen tetszett, hogy mindig fekete ruha van rajta,
570 6 | fekete ruha van rajta, és hogy a haja gondosan van megfésülve,
571 6 | aztán csodálkozva láttam, hogy a felesége az ablakban fésüli
572 6 | Csakhamar megjegyeztem, hogy a leány néhány perccel később
573 6 | vasból volna, azt mondanám, hogy izzó szívvel mentem föl
574 6 | hosszat vártam, lestem, hogy talán még egyszer odahajol.
575 6 | átkoztam a parókás tenoristát, hogy éppen az én szobácskámmal
576 6 | lakást, és megfogadtam, hogy többet ki se pillantok az
577 6 | Minduntalan arra gondolok hogy hátha éppen kint ül a csodálni
578 6 | Följegyeztem sebten, hogy el ne felejtsem, és hát
579 6 | tovább.~Egyszer aztán látom, hogy fölkel. Várom, hogy kiül
580 6 | látom, hogy fölkel. Várom, hogy kiül a folyosóra. Hát ki
581 6 | Akkor eszmélkedek én is, hogy már háromnegyed elmúlt..
582 6 | szekunda.~Annyira elbúsulódtam, hogy estig kóvályogtam a Duna-parton,
583 6 | őrült, aki elfelejtette, hogy kicsoda és hol lakik. Gyűlöltem
584 6 | magamat. Megfogadtam szentül, hogy többé nem szórakozok el.
585 6 | kinyitottam az ablakomat, hogy lássam Flórát.~Világos lilaszín
586 6 | sötétebb lila. S mosolygott. De hogy mosolygott! Soha oly kedves
587 6 | juhtúró. Micsoda őrültség is, hogy én egy ismeretlen leánnyal
588 6 | mindjárt arra is gondoltam, hogy amitől megválik az ember,
589 6 | Flóra arra jön. Bizonyos, hogy az apácákhoz jár, az angol
590 6 | repesett. Csodálkoztam, hogy az emberek, kocsik, lovak,
591 6 | omnibuszok is nem állanak meg, hogy nézzék, bámulják.~Jött.~
592 6 | s el volt benne mondva, hogy áll a hét vezér mozdulatlanul,
593 6 | darabig ha meg is álltam, hogy nem néztem le a második
594 6 | mindig találtam okot rá, hogy esküszegés nélkül lenézhessek.
595 6 | udvarra, arra gondoltam, hogy meg kell néznem: mi csattant? -
596 6 | természetrajzi érdeklődés, hogy mivel táplálkozik.~Azokban
597 6 | Annyi mondanivalóm volt, hogy rövidebben nem lehetett.~
598 6 | elképzelhetetlen volt az nekem, hogy megszólítsam. Csak vártam
599 6 | zsibbadozással. És még azután is, hogy elmozdult onnan, néztem
600 6 | annyi szekunda volt rajtam, hogy az összes előbbi évek kitűnőit
601 6 | aki mindennap megfogadja, hogy utoljára iszik, de mindig
602 6 | megtörtént velem az a csúfság, hogy nekem is osztottak intőt
603 6 | kellett volna terjesztenem, hogy írjon alája. Nagy lelki
604 6 | folytonos rettegésben éltem, hogy kitudódik a névhamisítás.
605 6 | Arról nem is beszélek, hogy mennyire aljasnak éreztem
606 6 | könnyes szemmel megfogadtam, hogy Flórára nem gondolok többé. ~
607 6 | el könyvesbolt mellett, hogy a kirakatát meg ne nézzem.~
608 6 | elején szükségét éreztem, hogy egy fiúnak elmondjam a titkomat.
609 6 | annyi volt a mondanivalónk, hogy csak a vacsoraidő választott
610 6 | Annyit hallott már róla, hogy látni kívánta.~Állunk, ácsorgunk
611 6 | apácák templomába. Érdekelt, hogy Flóra milyen templomba jár.~
612 6 | Gondolatok ébredtek bennem, hogy talán a katolikus vallás
613 6 | sohasem mentem el úgy ott, hogy oda ne pillantottam volna.~
614 6 | udvar felé sodorta. Láttam, hogy forogva, lebegve száll alá
615 6 | Reszketve gondoltam arra, hogy a címszalagot valaki fölveszi.
616 6 | tárcámba tettem, s éreztem, hogy a kabátom bal fele melegebb,
617 6 | cifra. El volt benne mondva, hogy egy bús ifjúnak a szíve
618 6 | lestem a történendőket, hogy szinte aléldoztam belé.~
619 6 | kék levelet. Ma se tudom, hogy mint vélekedett a koporsóm
620 6 | Egyszer elámulva látom, hogy egy görhes, mókusképű fiatalemberrel
621 6 | oly elkeseredett voltam, hogy egyszer se nyitottam ki
622 6 | csak azt akartam tudni, hogy a kapu alatt csókolódznak-e.
623 6 | csókolódznak-e. Éreztem, hogy meghalok, ha csókolódznak;
624 6 | mennem, de apámnak azt írtam, hogy némely tanulmányomban hátra
625 6 | hátra vagyok. Pedig máskor hogy rohantam haza! Nem bírtam
626 6 | Égetett az érdeklődés, hogy kije-mije Flórának az a
627 6 | szállongó hópelyheken át, hogy a fejem szédült belé, olykor
628 6 | végre azon kezdtem tűnődni, hogy beszélek vele. Beszélnem
629 6 | Vagy:~- Engedje meg, hogy...~Vagy:~- Talán megengedheti...~
630 6 | volt:~Szokatlan valami, hogy így lépcsőn mutatkozzon
631 6 | ismerősünk. Engedje meg hát hogy...~Ezt oly tökéletes és
632 6 | elmés valaminek éreztem, hogy örömömben aludni se bírtam
633 6 | betanultam. S elképzeltem, hogy Flóra meg fog ugyan döbbenni,
634 6 | emeletig, s onnan lassan le, hogy az első emeleten, a gázlángnál
635 6 | nyugtalan nép ez a pesti, hogy nem bír otthon ülni.~Volt
636 6 | bír otthon ülni.~Volt úgy, hogy éppen abban a pillanatban,
637 6 | ismételgeti: Szokatlan valami, hogy...~De mikor már Flóra az
638 6 | megszólítást: Szokatlan valami, hogy... Valami hiányzik előle! -
639 6 | Flóra! Flórácska!~De érzem, hogy ez illetlen volna és rútul
640 6 | Ma se értem: hogy lehettem annyira gyáva!
641 6 | lehettem annyira gyáva! Talán hogy nem voltak nőtestvéreim,
642 6 | volt nővel beszélnem? Talán hogy mennyei teremtésnek emelkedett
643 6 | emelkedett a fantáziámban? Talán hogy a gyönge izmú, fiatal szívben
644 6 | nem láttam többé. Tudom, hogy ma már - ha ugyan még él -
645 7 | szemével.~Látszik rajtuk, hogy ők négyen igen együvé tartoznak.~
646 7 | vacsora elején már megmondta, hogy miért vacsorázik az agglegényekkel:
647 7 | koromig eszembe se jutott, hogy megházasodjak.~Korán gondokba
648 7 | csakhamar tapasztaltam, hogy Körmöcbánya nekem is dolgozik.~
649 7 | tüzes szemet! Úgy éreztem, hogy ha a kabátomra nézne, lyukat
650 7 | De neki illett. Lehet, hogy éppen attól látszott annyira
651 7 | az arca. De az is lehet, hogy a rubinból való, hosszú
652 7 | hosszú fülbevalóitól. Vagy hogy mégis a szeme feketeségétől.~
653 7 | csoda volt! Ma se tudom, hogy a szemöldökének az erős
654 7 | az erős rajza okozta-e, hogy olyan gyújtó volt az ereje
655 7 | az ereje a szemének. Vagy hogy a hosszú, fekete szempillák
656 7 | mint más embernek? Vagy hogy a szeme csillaga volt talán
657 7 | hasonlíthatott az orrával, azonban hogy elhízott, olyan volt, mint
658 7 | ábrándosan. - Ha tudtam volna, hogy legényember... Nem illett
659 7 | szemmel nézett reám. Aztán hogy az anyja a szévri tányéraimat
660 7 | szavából csodálkozással láttam, hogy meg tudja becsülni a művészi
661 7 | füle mellett...~- Lehet, hogy néha meghagytam, ámbár...~-
662 7 | lehet ez?~Nem értettem, hogy mi a csodálatos abban, hogy
663 7 | hogy mi a csodálatos abban, hogy én sohasem jártam Párizsban.
664 7 | tájképre azt tanácsolta, hogy akasszam lejjebb, mert sík
665 7 | pillogott, mintha szégyellné, hogy őt Párizsban nevelték.~Aztán
666 7 | nevelték.~Aztán meghívtak, hogy én is nézzem meg az ő szőnyegeiket.
667 7 | elmentek, akkor láttam, hogy Ida az asztalomon felejtette
668 7 | valaki a lakásába!~Azonban, hogy már harmincéves ésszel tűnődtem
669 7 | olajfestmény, és egy olyan goblen, hogy a királyi palotába is beillett
670 7 | néztem.~Ha nem tudtam volna, hogy egy szőnyegárusnak a házában
671 7 | vagyok, azt gondoltam volna, hogy valami grófi szalonban ülök
672 7 | távozott.~- Tegnap azon kaptuk, hogy cigarettázik - magyarázta
673 7 | megkeres. Én nem tudhatom, hogy ő hol él. De ő tudhatja,
674 7 | ő hol él. De ő tudhatja, hogy sajóládiak vagyunk. És Sajóládon
675 7 | vagyunk. És Sajóládon tudják, hogy ki vagyok, merre élek. Nem,
676 7 | Európában soha. Nem is hiszem, hogy él.~A leány az anyjára nézett:~-
677 7 | És akkor beszélték el, hogy mikor Idát hazahozta az
678 7 | kedveskedőn. - Szinte sajnálom, hogy elrontottam egy illúzióját.
679 7 | Rá kellett volna hagynom, hogy én vagyok az az irigyelni
680 7 | Végre is Ida azt ajánlotta, hogy nézzük meg holnap délután
681 7 | mit feleljek, ha kérdik, hogy hány kilót nyom?~Mehemed
682 7 | elámultam.~Meg se vártam, hogy hazajussak, betértem a legközelebbi
683 7 | bankba, és megtudakoltam, hogy egy kiló aranynak mennyi
684 7 | Pénzem van már énnekem, hogy megélek vígan. Pénzt szerezhet
685 7 | házaséletre ösztökélt: az, hogy olyan egyedül lógtam a világban.~
686 7 | az utcán.~Azt gondoljuk, hogy csak addig árvák, míg az
687 7 | magányos ember mindig azt érzi, hogy nincs beleilleszkedve a
688 7 | mosolygott:~- Épp az a baj, hogy minden nő gyönyörű ígéret,
689 7 | Paradicsomba!~Másnap odalátogattam, hogy a megbeszélésünk szerint
690 7 | meg a Svábhegyre híttak, hogy nyaralót nézzünk, de nekem
691 7 | mindennap talált ki valamit, hogy velük legyek. Persze ha
692 7 | második héten elkérdezte, hogy a napnak melyik órájában
693 7 | magam éreztem szükségesnek, hogy elmondjam a dolgaimat. Igen
694 7 | szobából. Bizonyosan azt vélte, hogy mikorra visszatér, Ida piros
695 7 | Voltak olyan pillanatok, hogy nyilatkoztam volna, de a
696 7 | oly olvadóan nézett rám, hogy fölösleges volt nyilatkoznom.~
697 7 | tartott vissza. Talán az, hogy júniusban voltunk, és a
698 7 | lakást. De az is lehet, hogy férfiatlan valaminek éreztem
699 7 | ember örül, ha azt érezheti, hogy van valaki a világon, aki
700 7 | asszony azzal fogadott, hogy valaki azt kérdeztette,
701 7 | jázminbokrok közül. Látszott rajta, hogy nyugtalan volt az éjszakája.~
702 7 | latakiát. Az is megszokta már, hogy a családhoz tartozom. Máskülönben
703 7 | tartózkodott, meg a pénzről, hogy legjobb befektetés a szőnyeg.
704 7 | szőnyeg. Biztosra vettem, hogy ha meg is adja a súlyomat,
705 7 | mama fölkelt, és bement, hogy a vacsora iránt intézkedjen.~
706 7 | meg kell mozdulnom érte, hogy az enyém maradjon.~Éreztem,
707 7 | enyém maradjon.~Éreztem, hogy az életemnek nagy fordulójához
708 7 | lebocsátkozott. Látszott rajta, hogy nem tud mit felelni. Hallgatásunkban
709 7 | És akkor már mozdultam, hogy megragadjam a kezét, és
710 7 | a kocsis nyugtalankodik, hogy azt mondja: csak hétig vállalkozott.~
711 7 | nyújtottam Idának:~- Látja, hogy mindig tovább időzök itt,
712 7 | mama is újra befordult, hogy a teríték iránt intézkedjen.
713 7 | örülök - repesett Ida -, hogy végre itt is tölt egy estét.
714 7 | levelek arról tanúskodnak, hogy a volt birtokos a fogadott
715 7 | írásokat. Ha azt látom, hogy csakugyan kétséges, el se
716 7 | volna olvasatlanul, csak hogy költségeket számíthasson
717 7 | bemutathatom.~Nem is gondoltam, hogy egyéb okból kérdez, csak
718 7 | egyéb okból kérdez, csak épp hogy érdeklődik: van-e olyan
719 7 | szokott vendégeket fogadni?~- Hogy szoktam volna? Nőtlen ember
720 7 | De hát honnan tudja, hogy az a hölgy?...~- Véletlenül
721 7 | Még kedves is volt nekem, hogy annyira figyelmez reám.~
722 7 | báró orvosa azt ajánlotta, hogy a Lukács fürdőben vegyen
723 7 | utcán. Az ő óhajtása volt, hogy fás helyen lakjunk.~Hát
724 7 | Idának különösen tetszett, hogy az ablakból az egész szép
725 7 | választ. Beszélgetünk arról, hogy melyik szobát milyen színű
726 7 | Miért nem, angyalom?~- Hogy én mindig a József nádor
727 7 | királyi palotát. Érzem, hogy ott találtunk volna olcsóbbat,
728 7 | Minden illett neki. Vagy hogy énnekem tetszett úgy?~Mert
729 7 | máshoz.~- Soha! Hiszek abban, hogy olykor angyal vezeti az
730 7 | De úgy volt intézve, hogy drága legyen a szőnyeg,
731 7 | hajolt.~Én is úgy éreztem, hogy nélküle nem élhetek tovább.
732 7 | Csak azt nem értettem, hogy mégis kételkedik bennem.~
733 7 | Oldalt kellett néznem, hogy valamit lássak.~Hát a bandát
734 7 | muzsika felé.~Csodálkozom, hogy ott látom. Ők a Börze felé
735 7 | meg van tiltva, értsd meg, hogy a szülőknek való engedelmesség
736 7 | sárgáshalvány dáma.~Elmondta, hogy engem a báróné ajánlott,
737 7 | engem a báróné ajánlott, és hogy ő válni óhajt az urától.
738 7 | hegyire elbeszélte még azt is, hogy hogyan ismerkedett meg az
739 7 | ismerkedett meg az urával, és hogy az miket esküdött neki holdvilágnál
740 7 | pacsuli...~Mindjárt tudtam, hogy a Jenő kölyök kevert pacsuliba,
741 7 | kölyök kevert pacsuliba, s hogy rajtam annyi pacsuli sem
742 7 | kezdve nemegyszer megtörtént, hogy mikor női kliens ült nálam,
743 7 | hóhérpallos fénye. Aztán rám: hogy megzavarodok-e.~S csak azután
744 7 | felfutottam hozzád. Csak azért, hogy megcsókoljalak.~Kezdett
745 7 | Hivatalos tudakozódás, hogy élek-e, hol lakom, miféle
746 7 | levele, amelyben értesít, hogy ő is három sorban felelt,
747 7 | magyarul? Talán olyan gazdag, hogy mindent mással írat? Megszokta.
748 7 | Amerika: hányszor hallottam, hogy ott minden dolgos kéz gazdagságot
749 7 | Erre szaladt, erre...~S hogy ezen tűnődök, hallom, hogy
750 7 | hogy ezen tűnődök, hallom, hogy a báróné kérdez az előszobában.~
751 7 | megrázogatja a szoknyája szélét, hogy a ráhullt esőcseppeket leverje.~
752 7 | Micsoda rút idő! Engedje meg, hogy előbb melegedjek kissé.~
753 7 | Magamnak is adatok egy csészét, hogy a bárónénak jobban essék.~
754 7 | találta meg azt a tanút, és hogy az mennyire kész hittel
755 7 | sárgán karikázik a bárónéra, hogy a vér is megdermed bennem.~
756 7 | féltékeny...~A bárónén látom, hogy elhalványul, de azért mosolyog,
757 7 | de nem gondolhattam, hogy ilyen esteli órában... És
758 7 | ilyen esteli órában... És hogy az ügyvéd úr tea mellett
759 7 | zsebkendőt, és zokogott:~- Hogy komédiáznak!... Azt hiszik,
760 7 | komédiáznak!... Azt hiszik, hogy én ostoba vagyok!... Milyen
761 7 | elhozatott vendéglajstrommal, hogy valóban a báróné volt nálam.~
762 7 | röstelkedett. Könyörgött, hogy ne haragudjak rá. El fog
763 7 | történt. S azt ajánlottam, hogy ne várjunk november 7-ig
764 7 | Addig ki tudom járni, hogy fölmentsenek a kihirdetés
765 7 | leveleim. Bontsd fel őket, hogy ezen egy hét alatt is nyugodtan
766 7 | ott leszek. De nem azért, hogy a leveleidet felbontsam,
767 7 | gondolat, Ida. Ezért meg kell, hogy csókoljalak!~Csak akkor,
768 7 | csókoljalak!~Csak akkor, hogy a leveleket emlegettük,
769 7 | ötlöttem. Kiszólt az írnokának, hogy tudakozódjon felőlem.~-
770 7 | kiáltotta Ida. - Biztos, hogy milliomos. Petróleumforrása
771 7 | a családnak megvallani, hogy szegények. Hanem mikor van
772 7 | odamaradok. Sietek haza, hogy Ida, ha netalán már ott
773 7 | Futó pillantással látom, hogy az előszoba szögletében
774 7 | ölelem őket. Éreztem már, hogy velem egy vér mind a három.
775 7 | kicsinyek a kosarak között.~Hogy a köpönyegből kibontakoztak,
776 7 | bizonyára mondta már neki, hogy amerikai emberek vannak
777 7 | és orrszipogások között, hogy a gyermekek anyját kocsi
778 7 | ezek árvák szegénykék. És hogy jöttek át? Kinek a költségén?~-
779 7 | Visszatéret jutott eszembe, hogy a gyerekek éheznek. Kávéért
780 7 | Tudjátok-e azt a verset, hogy:~Volt egyszer egy kis váracska...~-
781 7 | soha, soha!~A gyerekek, hogy könnycket láttak az arcomon,
782 7 | Ránézek a fiúra. Látom, hogy a szája széle sárga-maszatos.~-
783 7 | A macska hiába tagadja, hogy megette a tejfelt: rajta
784 7 | nézted.~Úgy elvörösödött hogy az izzadtság is kiverte.~-
785 7 | valamit.~- Ida bízott meg...~- Hogy rám lesekedj?~- Nem, csak
786 7 | olyan szép levelet írok, hogy meg fog engesztelődni. Franciául
787 7 | gyerekekről beszélgettünk, hogy milyen kedves, egészséges
788 7 | és azok is megszokták, hogy ő foglalkozik velük.~A beszélgetésünkbe
789 7 | irtóztató! De az a csodálatos, hogy nekem olyan, mintha már
790 7 | Másnap arról beszéltek, hogy decemberben egy Kis-Ázsiában
791 7 | papának az a kívánsága, hogy az eskessen bennünket.~Idára
792 7 | elkerítettem.~De hát éreztem, hogy respektálni való a kívánságuk:
793 7 | püspök. Ma se tudom ugyan, hogy az örmény püspökök is olyan
794 7 | Csak azt nem értettem, hogy tíz nap is elmúlik, és se
795 7 | Valóban annyi volt a dolga, hogy még a bárónénak is elfelejtett
796 7 | oly anyás volt hozzájuk, hogy a gyermekek másnap is kérdezték:~-
797 7 | megyünk?...~Furcsa volt, hogy úgy átalakult miattuk a
798 7 | papucsos lábacskáját.~- Szép, hogy úgy szereted őket - mondotta
799 7 | mi papánk... Látnád őket, hogy örülnek, ahányszor hazaérkezem!
800 7 | Idám, én csak most tudom, hogy a boldog arc látása mennyire
801 7 | nézett mélyen.~- Szeretsz?~- Hogy kérdezhetsz ilyen banalitásokat?~-
802 7 | nélkül.~- Ha azt kívánnám, hogy te is koldus légy...~Megdöbbentem.~-
803 7 | kívánnám.~- Hát jó: tudod, hogy még a bolondságaidat is
804 7 | Azzal váltam el tőlük, hogy vacsorára várhatnak. Julcsa
805 7 | indultam haza.~Hiszen igaz, hogy vannak afféle gyermeknevelő
806 7 | Svájcban... De hát ki tudja, hogy bánnak velük? Még apácákról
807 7 | gyermekkorom!... A sors hogy taszigált, hogy rugdosott.
808 7 | A sors hogy taszigált, hogy rugdosott. Az Északi-sarkon
809 7 | A legkisebb azzal mulat, hogy a keze árnyékával játszik
810 7 | délutánja volt. Tudtam, hogy Idáék a temetőbe mennek.
811 7 | Megint úgy múlt el a nap, hogy nem láttam Idát.~Másnap
812 7 | egy rövid levelet.~Írta, hogy egyedül ült otthon délután:
813 7 | otthon délután: várt. Látja, hogy vonakodom teljesíteni, amire
814 8 | postaigazgatóság tagja.~Látszik rajta, hogy ő se szívesen beszéli el
815 8 | anyám.~S nevettek rajtam, hogy elfintorítottam rá az orromat.~
816 8 | éves, volt, de olyan sudár, hogy húszévesnek látszott. A
817 8 | szerencsétlenül estem le a lóról, hogy mind a két lábam eltörött.
818 8 | Maga az anyám is sokallta, hogy szüntelenül ott ül, és olvas
819 8 | iparkodik mindenképpen azon, hogy szórakoztasson.~- Hagyd
820 8 | Berta -, én is körülnézek, hogy valami jól olvasó a diákgyereket
821 8 | könyvet szorongatott.~- És hogy olvas! - lobogott tovább
822 8 | Szerettem volna mondani, hogy olvasson mást. A Karthauzit
823 8 | olvasna, és oly sebesen, hogy alig bírtam a figyelmemmel
824 8 | olvasta, temetés, akár azt, hogy nevetés vagy nevelés, az
825 8 | Sőt, éppen azt csodálom, hogy olyan jól olvas.~Elmosolyodott:~-
826 8 | Karthauzit.~Értettem már, hogy miért olvas oly színesen
827 8 | elmosolyodott.~- Nyafogok. Mondják, hogy nyafogó vagyok.~- Nem. Valami
828 8 | rám. Látszott az arcán, hogy örül a dicséretemnek.~Aztán
829 8 | olvasott.~Csodálkozva éreztem, hogy a Karthauzi igen szép és
830 8 | megszínesedett. Szinte elfelejtette, hogy nem magának olvas. Belemámorosodott.
831 8 | alattok egy követ, tudd meg, hogy egy családi boldogság sírkövénél
832 8 | találtam ki, a kapunk előtt, hogy egy nyakkendőre való bádog
833 8 | lekaparni. Aztán forgott, hogy a szájával elérje a fülét.
834 8 | fülét. Forgott oly sebesen, hogy nekivágódott a falnak. Aztán
835 8 | forgott.~Én persze kacagtam, hogy dőlöngtem belé.~A néném
836 8 | Egy pillantással látta, hogy mivel mulatok.~Megállt.
837 8 | kilincset, mintha attól tartana, hogy zajt okoz, s ugyanolyan
838 8 | fejét:~- Aludtál?~- Nem.~- Hogy vagy megelégedve az olvasóleánnyal?
839 8 | Érezni e világ közepette, hogy mindenki szenved, hogy boldog
840 8 | hogy mindenki szenved, hogy boldog vagy...~- Ezt még
841 8 | hallottam.~Elgondolkodtam azon, hogy engem voltaképp száraz madzagon
842 8 | minden harmadik szavadban, hogy fenomenális. Hiszen nem
843 8 | jelent az a szó. Hidd el, hogy nevetnek érte a hátad mögött.~
844 8 | megbosszankodott rám.~- Én nem tudom, hogy mi az értelme? Fenomenális
845 8 | mikor eljegyeztek vele, hogy talán a balsorssal jegyeztek
846 8 | jegyeztek el? Évek óta érzem, hogy nem egyez a gondolkodásunk.
847 8 | gondolkodásunk. Ő olyan... hogy is mondjam: nyers. Jó leány,
848 8 | Ilda a fejezet végére ért. Hogy így egy minutányi szünet
849 8 | sajnáltam, mikor elment, hogy egyszer se szólítottam szünetelésre.
850 8 | annyira fárasztó volna is, hogy szenvednék, én nem félek
851 8 | koromban megtanított rá, hogy ne boldogságok folyamatának
852 8 | könyvet.~Olvasott.~Egyszer - hogy az ablak tárva volt - behallatszott
853 8 | úgy gyűlölöm a propellert, hogy inkább villamoson járok
854 8 | a kérdést! Érzett rajta, hogy sokszor olvasta, és sokszor
855 8 | tízet verte az óra, hallom, hogy valaki érkezett. Az anyám
856 8 | A kérdésre megismertem, hogy Kesztyűs hadnagy. Azért
857 8 | bárókisasszony korában tanulta. De hogy kerül ide a leánya? És odaki
858 8 | Csengettem. Az volt a szándékom, hogy megnevezem Bertát menyasszonyomnak,
859 8 | mondottam -, engedje meg, hogy bemutassam magának a hadnagyomat...~
860 8 | mondásokkal. Berta meg azt vélte, hogy én megmondtam a menyasszonyi
861 8 | beszélgetésben előfordult, hogy Berta másnap délután Visegrádra
862 8 | mindjárt ott előttem nekihevül, hogy éppen ő is oda készül holnap
863 8 | Berta szemén a csodálkozást, hogy nem vagyok féltékeny. Valóban
864 8 | is csodálkoztam magamon, hogy olyan egykedvűen bocsátom
865 8 | fejemről. Talán az okozta, hogy szeretettel néztem mindenkire.
866 8 | hozta, kis Ilda. Örülök, hogy végre kezet szoríthatok
867 8 | Én is örülök - rebegte -, hogy jobban van. Ki volt az a
868 8 | Hadnagyom. Az ezredesem küldte, hogy tudja meg: mennyire vagyok?~-
869 8 | apácák is ápolják. Gondolja, hogy vöröskeresztes apáca.~Gondba
870 8 | bántani. Már tíz napja, hogy nem szivaroztam.~Készségesen
871 8 | tartotta. Akkor láttam, hogy a keze remeg.~Nem értettem,
872 8 | keze remeg.~Nem értettem, hogy mi zavarta meg annyira.
873 8 | élet erejét éreztem újra, hogy kering bennem. Mégis szép
874 8 | örömmel Ildának a kezemet, hogy nem volt rajta kötés.~-
875 8 | mondottam. - Feltűnt nekem, hogy tegnap maga nem volt olyan
876 8 | megmondta:~- Megdöbbentem, hogy... maga huszár.~- De hát
877 8 | Anyácskám mindig intett, hogy soha katonával ne álljak
878 8 | De anyám megnyugtatott, hogy a betegnek nincs társadalmi
879 8 | gyógyító erő árad belém. Tudja, hogy az emberből mágneserő sugárzik
880 8 | nyugodtan. - És azt is tudom, hogy a betegekre hat leginkább.
881 8 | selyemruha volt rajta.~- Hogy vagy? - kérdezte, miközben
882 8 | Illett volna - gondoltam -, hogy kezet nyújtson neki. Hiszen
883 8 | szegény is, művelt leány.~- Hogy mulattál tegnap? - kérdeztem
884 8 | kesztyűd? - kérdeztem anélkül, hogy ránéztem volna.~- Elveszett.
885 8 | ránéztem volna.~- Elveszett. Hogy tudod?~- Nekiadtad a hadnagynak -
886 8 | nyugodtan.~- A hadnagynak? Hogy adtam volna? Nem is kérte.
887 8 | gondolat!~S láttam a szemén, hogy a gyorsforraló egyszerre
888 8 | nyugodtan. - Azt fogja kérdezni, hogy átadhatja-e személyesen
889 8 | személyesen a kesztyűdet. Vagy hogy elküldje? Ha azt válaszolod,
890 8 | elküldje? Ha azt válaszolod, hogy küldje el, nem fogja elküldeni.
891 8 | elküldeni. De csak válaszold, hogy amint neki tetszik.~Berta
892 8 | rebegte végre Berta.~S hogy nem feleltem, egy perc múlva
893 8 | cselekszik szívességet, hogy...~- Nekem?~- Azt véltem,
894 8 | bizonyára mondtad neki, hogy menyasszonyod vagyok...~-
895 8 | jogon is mondtam volna? Az, hogy apáink tréfából egymásnak
896 8 | beszélnénk.~Berta elfehéredett. S hogy aznap be volt púderozva,
897 8 | alkalmatlan olykor neked, hogy kötve érzed magadat. Teljesen
898 8 | netalán szerencsédnek véled, hogy a hadsereg egy tisztje érdeklődik
899 8 | lehettem én is.~Éreztem, hogy a hajóm kerekén nagy kanyarodót
900 8 | rántották volna ki. Láttam, hogy a zsebkendőjéért nyúl. Kitámolygott
901 8 | magamnak is különös volt, hogy úgy egyszerre... Nem készültem
902 8 | Csak abban a pillanatban, hogy Ildának olyan leereszkedően
903 8 | Csak örülnöm kellett volna, hogy annyi unalmas nap után,
904 8 | akkor is furcsa volt nekem, hogy úgy egyszerre elroppantottam
905 8 | különösebb volt az az érzés, hogy nem bánom, amit cselekedtem.
906 8 | jött többé hozzánk. Lehet, hogy azt várta: írok neki. Bizony,
907 8 | pohárba szótlanul, s anélkül, hogy e művelet alatt rám nézett
908 8 | Leült. Látszott rajta, hogy kerüli a tekintetemet.~-
909 8 | a keze, mintha tűnődne, hogy micsoda hang az. Aztán becsukta
910 8 | becsukta a belső ablakot is.~Hogy így a külső világ zaját
911 8 | élet. És most már látom hogy a női lélek a nevelésben
912 8 | holdsugarakból szőtt történeteiben.~S hogy elandalodva néztem azt az
913 8 | arra fordult a gondolatom, hogy: hátha elvenném feleségül?~
914 8 | Nemsokára olyan fizetésem lesz, hogy kettecskén megélünk. Az
915 8 | döngicsélt. Nem is sejtette, hogy mennyire más regényt olvasok
916 8 | másiknak a szemébe? Mért véli, hogy mégis beleláthat?~Titok
917 8 | Csak ösztönileg érezzük, hogy az ablak világossága a belénk
918 8 | bennem.~Szinte sajnáltam, hogy másnap délelőtt helyette
919 8 | érdeklődéssel tudakolta, hogy min különböztem meg Bertával.
920 8 | különböztem meg Bertával. Hogy én vagyok-e a hibás, vagy
921 8 | feleltem. - A hiba ott volt, hogy a jóakaratú szülők meg akarták
922 8 | csináltattak a csecsemőnek, hogy a fogzás kérdése el legyen
923 8 | apám volt a legvidámabb, hogy olyan nyugodtan viselem
924 8 | nyelvemen lebegett akkor, hogy szólok Ildáról, de mégse
925 8 | Csak magamban forgattam, hogy milyen arccal, milyen szemmel
926 8 | Olykor behunytam a szememet, hogy talán azalatt gyorsabban
927 8 | svájci mutató. Lehetetlen, hogy nem késedelmezik! S összehasonlítottam
928 8 | fölpillantott.~- Nem azért, Ilda, hogy késett, hiszen nem késett.
929 8 | nem kellemetlen magának, hogy beszélgessünk...~Vonakodva
930 8 | maradnom. Szinte sajnálom, hogy oly rövid a betegségem:
931 8 | szemét a könyvre sütötte. S hogy egy percre szüneteltem,
932 8 | őszinte? Én azt hittem, hogy találtam végre egy lelket,
933 8 | Hát akkor mért kérdezi, hogy miért?~Felvonta a vállát:~-
934 8 | fognak akadályozni abban, hogy ne a szívem hajlamai szerint
935 8 | sejtelmem se volt arról, hogy micsoda szent láng az, amelyet
936 8 | a szívembe. Szeretném, hogy közelről ismerjen meg, Ilda...
937 8 | közelről ismerjen meg, Ilda... hogy én méltó vagyok... a maga
938 8 | forró szavakkal mondtam, hogy a szemem is elnedvesült
939 8 | arcomon, izzó szememen, hogy őszintén beszélek.~- Hát
940 8 | kezét. Mintha attól tartana, hogy erővel is megfogom.~- Nem,
941 8 | érzés annyira elnehezített, hogy amint a kezem a paplanon
942 8 | is hallgatott. Éreztem, hogy aggódva és szomorún és sajnálkozva
943 8 | hallgatásban.~Egyszer aztán hallom, hogy fölkel. A szoknyája halkan
944 8 | ült este nyolckor.~Lehet, hogy akik már elmondták a történetüket,
945 8 | a történetét.) De lehet, hogy mindenikük a maga regényét
946 8 | legérdekesebbnek, s arra lesett, hogy vajon a másiké érdekesebb-e.~
947 9 | haja még fekete - lehet, hogy festett -, de már a halántékon
948 9 | és a gumikerekűs kocsit.~~Hogy én mért maradtam agglegény?
949 9 | hol kezdjem.~Ott kezdem, hogy az utolsó jogi egzámenem
950 9 | volt hátra. Megfogadtam, hogy nem veszek kártyát többé
951 9 | szobát, és tanulj, tanulj, hogy végezz már valahára!~- Zugligetbe?
952 9 | a legkívánatosabb. Stb.~Hogy mért neveztem magamat festőnek?
953 9 | ha a Csöndesség a Fő, meg hogy Úri Családok ne legyenek
954 9 | festő volt. Tudhatjátok, hogy mindig tavat festett meg
955 9 | bolondja. Virtussá tette, hogy ő nem hazudik, inkább törjön
956 9 | hatéves. De arra emlékszem, hogy gólyafészek volt azon a
957 9 | lefestettem egy lófejet, hogy szinte lenyerített a papirosról.
958 9 | Aztán az is eszembe villant, hogy tóparton, erdőben vadászni
959 9 | levegőn: az orvos is mondotta, hogy megerősödötten fogok hazatérni.~-
960 9 | úszónadrágot viszek kettőt is, hogy legyen mindig száraz az
961 9 | cigarettás skatulyák közé, hogy azt mondja, hátha valami
962 9 | tojástáncot kell járnom, hogy a félcipőm meg ne merüljön.~-
963 9 | taligába.~Én meg tűnődve nézem, hogy azon a keresztbe tett deszkácskán
964 9 | No, bizony azon. De hát hogy üljek én oda a szépen kivasalt
965 9 | látok semmi affélét.~Hát hogy a manóba szoktak felülni?
966 9 | deszkaülés...~S vártam, hogy indulunk. Közben sajnálkozva
967 9 | szemléltem a kesztyűmet, hogy mind a két tenyeremen beszennyeződött.~
968 9 | lóra az ostorral, de úgy, hogy sokalltam.~A ló egyet emelint
969 9 | aggodalmassá válni. Ma se tudom, hogy vannak-e őrültek a lovak
970 9 | is - de annyi bizonyos, hogy az a ló fának vagy minek
971 9 | pillanatban megugrik a Csillag, hogy majd hanyatt estem. Vágtat,
972 9 | annyi lélek maradt bennem, hogy a gyeplőt nem bocsátottam
973 9 | markomból.~Mondanom se kell, hogy az ülődeszka volt az első,
974 9 | Attól is tartottam pedig, hogy a patronok elsülnek alattam,
975 9 | volt az első cselekedetem, hogy nagy gőzölögve, lihegve
976 9 | Letettem a gyöpre. Ráültem, hogy pihenjek.~Negyedóra is beletelt,
977 9 | csak tessen...~- Örülök, hogy leszállhattam.~- Hát gyalog
978 9 | úgy meg volt nyomorodva, hogy a pesti szemétdombon különbek
979 9 | kocsiúton. Szidtam magamat, hogy mi a fenének indultam én
980 9 | száráról; de aztán láttam, hogy nem győzöm, hát csak az
981 9 | vízgyöngyös akácfák.~Csak vártam, hogy előtűnik majd a tó is. De
982 9 | igazat mondott Tóth Gazsi, hogy szép táj. Csak az utat is
983 9 | utat is megmondta volna, hogy taligán kell rajta járnom,
984 9 | taligán kell rajta járnom, és hogy az embernek a szeme közé
985 9 | volt a sár a nadrágomon, hogy három fecskefészek kitellett
986 9 | a tornác végére futott, hogy jobban megnézhessen.~Röstelkedve
987 9 | kunyhóba.~S nézgelődtem, hogy hol a tó.~No, bizonyosan
988 9 | No, bizonyosan kis tó, hogy még mindig nem látom sehol.~
989 9 | Maga azt írta nekem, hogy „tóparton vadászkunyhó”.~-
990 9 | azalatt meglepődve éreztem, hogy a cipőmbe víz nyomul.~Ijedten
991 9 | még azt tetszett mondani, hogy itt nincs víz!~- Kerüljünk
992 9 | átkozottul kicsi! Csak éppen hogy egy ágy a bútora, meg egy
993 9 | paplanra meg a fehér vánkosra. Hogy fogok én itt aludni!~A kunyhó
994 9 | urunk csak hálni járt ide, hogy kora hajnalban lesen lehessen.
995 9 | világosság áradna be az ajtón, hogy azt szóval ki se lehet fejezni.~
996 9 | Mosdani?~- Hát persze hogy mosdani. Alig várom, hogy
997 9 | hogy mosdani. Alig várom, hogy megmosdhassak.~- No, persze -
998 9 | került, míg megértette, hogy nekem mosdótál kell. Aztán
999 9 | Szalonnát, vereshagymát, mikor hogy. Rántott levest is, de azt
1000 9 | is, ha tetszik. Kávét is. Hogy nem jutott eszembe.~- No,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1819 |