Part

1001 9  |                     Csak nem gondolja tán, hogy ezt a ruhát holnap is így
1002 9  |                    és megdorgálta az urát, hogy mért nem tette föl a gyékényt
1003 9  |                    taligára. Megajánlotta, hogy egynehány nap múlva csokoládét
1004 9  |                vágnak a faluban. Kérdezte, hogy az ággyal meg vagyok-e elégedve,
1005 9  |                  meg vagyok-e elégedve, és hogy jó lesz-e, ha tojásrántottát
1006 9  |                   nálamnál - előre láttam, hogy a ruhája nem fog rám illeni.~-
1007 9  |              Millió béka!~Teremtő istenem, hogy fogok én itt aludni?~S körülnéztem
1008 9  |                    gyertyával a kunyhóban, hogy hátha bent is van béka.~
1009 9  |                     És magamat is szidtam, hogy micsoda esztelenséget követtem
1010 9  |                     cipőmet. S megizentem, hogy holnap délutánra tisztítsa
1011 9  |             rozsdás szög megértette velem, hogy belülről madzaggal szokás
1012 9  |            lehetett benne feküdni.~Vártam, hogy elalszom, de hiába. A békák
1013 9  |               Bandi maradt ott. Tudakolta, hogy hozhatja-e a reggelit.~-
1014 9  |                   köré. És mondd anyádnak, hogy délutánra biztosan meglegyen
1015 9  |                    be, és csak azt várták, hogy kiüljek a kunyhó elé. A
1016 9  |          zsákvászon ruhát. Előre is látom, hogy rövid is, bő is. De hát
1017 9  |             megesznek elevenen.~Szerencse, hogy nem lát a ruhában senki!~
1018 9  |               mellett.~Egyszer csak látom, hogy három napernyő közeledik:
1019 9  |                   kunyhó belsejéből látom, hogy a leányok vissza-visszatekintenek.~
1020 9  |                    fogas oroszlán kellene, hogy széttépje.~- Mér nem hoztál
1021 9  |                   bámul: - Friss ez.~- Már hogy volna friss!~- De. Tennap
1022 9  |                     Az első gondolatom az, hogy beülök a kunyhóba, s magamra
1023 9  |                   A második gondolatom az, hogy nem madzagolom be az ajtót,
1024 9  |                ágyterítőt magamra kerítem, hogy a kertészi ruha valamiképpen
1025 9  |          bemutatkozik. Cseppet se zavarja, hogy én nem nyújtok neki kezet,
1026 9  |                 fejezi ki az örvendezését, hogy valahára művészt is tisztelhet
1027 9  |                   a békás helyen.~S látva, hogy emberevő kedvemben vagyok,
1028 9  |                   a kunyhóba. Akkor látom, hogy a cilinderem ott felejtődött
1029 9  |           Aggyisten! Mán tegnap hallottam, hogy érkezni tetszik. Lipóczy
1030 9  |                   szerettem volna felelni, hogy: bánja a lipóci fene. Mégis,
1031 9  |                bánja a lipóci fene. Mégis, hogy a kezét nyújtotta, el kellett
1032 9  |                  kenve -, mingyán mondtam, hogy ezt várom én mán húsz esztendeje!
1033 9  |                   mán húsz esztendeje! Mer hogy a szegény édesanyámnak még
1034 9  |              Köszönöm - feleltem -, lehet, hogy valamelyik nap...~S magamban
1035 9  |                bika. Aztán arra gondoltam, hogy a puska vajon nem törött-e
1036 9  |              hozzátámasztottam az ajtóhoz, hogy száradjon.~Aztán azon gondolkodtam:
1037 9  |            gyönyörű pirosas felhőt, látom, hogy egy papforma ember szökdel
1038 9  |                   legrövidebbre erőltetem, hogy ha netalán hozzám jönnek,
1039 9  |              Bocsánat - mondom fanyalon -, hogy ingben fogadom az urakat.
1040 9  |                  kéri el olykor a kertész, hogy olvassa benne a piaci árakat.
1041 9  |                    büszkeségtől. Várom is, hogy valami dicsérő szót mond,
1042 9  |                   persze: iszen látnivaló, hogy felhő lesz. Alatta az a
1043 9  |                  botjára ült, és elmondta, hogy jár az erdőn egy vén őz,
1044 9  |               őzzel, ha meglátok egy őzet, hogy fehér nyakfoltos, már remeg
1045 9  |                  meg! Mindig azt gondolom, hogy hátha az Isten azért jelölte
1046 9  |                  úr, izenjen el Lipóczynak hogy délután kimegyünk vadászni.~-
1047 9  |                    beszélek majd én arról! Hogy bámulnak majd a húgaim!)
1048 9  |            szedett-vedett kölcsönruhákban, hogy a tulajdon anyám se ismert
1049 9  |                    volt, a kabát oly szűk, hogy be se lehetett gombolni,
1050 9  |                  volt. Ebéd utánra hagyta, hogy addig szerez alkalmasat.~
1051 9  |                patronjaimat, s tudakolták, hogy mibe került, hol lehet venni.~-
1052 9  |               megyünk a dresszinán, látom, hogy ott legel a kilencvenhatos
1053 9  |                   ott a halhatatlan? „Jaj, hogy nincs itt a puskám! - feleli. -
1054 9  |             Annyira volt az őz a sínektől, hogy kővel is agyon lehetett
1055 9  |                 pap a szomszéd szobából -, hogy a művész úr el fogja ejteni
1056 9  |                  suhanc azzal tért vissza, hogy a plébános úr csak estére
1057 9  |                 Arra gondolni se lehetett, hogy az én városi lakk félcipőmben
1058 9  |        cilinderkalapban! Máig is sajnálom, hogy nincs róla fotográfiám.~
1059 9  |                borjúvételben munkálkodott. Hogy meglátott bennünket, nagyot
1060 9  |                  mire nem puskáz! Látszik, hogy nem igazi vadász!~Szerencse,
1061 9  |                   igazi vadász!~Szerencse, hogy a harkály vígan repült tovább.
1062 9  |                 ablak. Mindjárt gondoltam, hogy az erdész háza. A mellette
1063 9  |                  hallok, s abból megértem, hogy Lipóczy uram nem magányos
1064 9  |                    mondom szorongva.~- Már hogy menne! - szól rám szinte
1065 9  |                  volna oda.~Képzelhetitek, hogy nekem huszonhárom éves koromban
1066 9  |             szólalt meg szelíd-kedvesen.~S hogy rám fordult az a két csodás
1067 9  |                egyúttal mentegetődztem is, hogy ilyen ruhában...~- Bocsánat,
1068 9  |               ilyen ruhában...~- Bocsánat, hogy csak bal kezet nyújtok -
1069 9  |                    Szelíden elmosolyodott, hogy a leány bemutatott neki:~-
1070 9  |             Bocsánatot kérek - rebegtem -, hogy ilyen ruhában...~Az agg
1071 9  |                láttam meg a szeme állásán, hogy vak.~Hál’istennek (uram
1072 9  |                  úgy állani, úgy fordulni, hogy a csizmám árnyékban maradjon.
1073 9  |                mint az éhes farkas.~Aztán, hogy letettem a kést, villát,
1074 9  |                    ülő leányon ámuldoztam.~Hogy a lámpa rávilágított az
1075 9  |                    az arcára, megértettem, hogy miért volt a tekintete olyan
1076 9  |                   Fatinica. Gyönyörű nő! S hogy dalolt!... Egerben meg a
1077 9  |                  beszélnek, meg Pálmairól. Hogy micsoda gyönyörűség mind
1078 9  |                gyönyörűség mind a kettő, s hogy játszik még a szemével is
1079 9  |                 még a szemével is Blaháné.~Hogy a vak asszony némán és komolyan
1080 9  |                 szólhattam. Vidéki szokás. Hogy valami Gyuszi katona, és
1081 9  |                    kicsinylően nézett rám, hogy a vaddisznót én veszedelmes
1082 9  |                 kék tüzű csillagszemekkel, hogy remegni éreztem a szívemet.~
1083 9  |               Ebben a percben tökéltem el, hogy nem.~- Tehát marad. És meddig
1084 9  |                      S mondta volna is, de hogy újra a beszélgetőkre pillantott,
1085 9  |                 Ilka sütötte.~Megértettem, hogy az Iluska keze mért keményebb,
1086 9  |            intézett néhány kegyes kérdést, hogy, megérkeztek-e a kóták,
1087 9  |              szomszéd faluból kérettek, és hogy közte van-e a Szabady-induló?~
1088 9  |          Szabady-induló?~A hangja bántott: hogy egy úrileánnyal úgy beszél,
1089 9  |                 mikor fölvenné, azt látja, hogy másvalaki megelőzte.~Ránéztem
1090 9  |              fékeznem kellett a nyelvemet, hogy újabb fullánkos megjegyzést
1091 9  |                    szóba - a vége az lesz, hogy ott a lány előtt lehúzza
1092 9  |                   nevetett. Látták rajtam, hogy nem figyeltem rájuk, hát
1093 9  |                 Lipóczy nekem is elmondta, hogy a múlt héten vásáron járt,
1094 9  |               szolgája elkérte a forintot, hogy majd ő segít a bajon.~-
1095 9  |         métermértéket. A pipáról kiderült, hogy babliszt, a méteren meg
1096 9  |                  meg Szilágyi konstatálta, hogy kétujjnyival rövidebb, mint
1097 9  |                semmi - tódította a tanító.~Hogy mi az a nagy ügy, csak másnap
1098 9  |               duzzogva. - Nincs napom. - S hogy bosszúsan, szégyenkezve
1099 9  |                  kláviszhoz.~Már értettem, hogy mért zengett a klávisz a
1100 9  |                szegény vak nő előre tudta, hogy jövünk: gyakorolt...~Megtapintotta
1101 9  |                    olyan jártas a zenében, hogy meg tudnám mondani. De annyit
1102 9  |                 mondani. De annyit láttam, hogy annak a hetvennégy esztendős
1103 9  |                  zengzetek szállottak elő, hogy akármi muzsikus is megcsodálhatta
1104 9  |                 nem is igen ügyeltem arra, hogy kinek a szerzeményét játssza -
1105 9  |                   gondolatom azon forgott, hogy vajon mi bizalmasat készül
1106 9  |                   leány.~Tudtam már akkor, hogy minden leány rajong a titkokért,
1107 9  |                    semmiségek persze -, de hogy ilyen hamar, ilyen rövid
1108 9  |                hallgatott. Látszott rajta, hogy a lelke hallgat.~A végén
1109 9  |                     miket. Csak azt tudom, hogy az első az volt, hogy Érik
1110 9  |               tudom, hogy az első az volt, hogy Érik a szőlő, hajlik a vessző,
1111 9  |                   érzelmesebben dalolt. De hogy jött ki az ajkán ez a sor:
1112 9  |                    meggondolatlanság volt, hogy a zenélés után nagy lelkesedé­
1113 9  |                   meg másképp, csak azzal, hogy teljesítem az erdész úrnak
1114 9  |                    Megálltam egy minutára, hogy a tanító mellém érjen, s
1115 9  |                    vele.~- Se fűteni vele? Hogy érti ezt?~- Nincs annak
1116 9  |                 karperec!~- Én azt hittem, hogy maga...~- Én? - felelte
1117 9  |             nyaffadt csirke volt akkor. De hogy én ilyet... Háromszáz forint
1118 9  |                      Senkit.~Értettem már, hogy csak nagy bés borbélyok
1119 9  |                Ráizentem a kertésznére is, hogy a ruhám ebédutánra akárhogy
1120 9  |                fejemet. Töprengtem annyit, hogy annyi gondolkodással föl
1121 9  |                papnak írtam egy névjegyen, hogy kölcsönözzön két napra egy
1122 9  |                    olyan kicsi volt nekem, hogy sehogy meg nem állt a fejemen.
1123 9  |                képzeli, ha rájön az órája, hogy verbunkos. A király megbízottja,
1124 9  |           verbunkos. A király megbízottja, hogy gyűjtsön hadat. Szólongatja
1125 9  |               Szólongatja is az embereket, hogy csapjanak fel! De hát csak
1126 9  |                   őrült örömszemmel látta, hogy nyílik a boltajtó, s megjelenik
1127 9  |                 mindenféle mentő gondolat, hogy mit mondjak, ha belép a
1128 9  |                   csak nem mondhatom neki, hogy a plébánosnak az ócska kalapját
1129 9  |                   barátság!~De hogyan van, hogy nem vélekedtem rá azonnal?~
1130 9  |                 Azért tetszett-e olyannak, hogy az ajtó közt állt, s az
1131 9  |             pillanatra arra is vélekedtem, hogy tán nem az Ilka, csak testvére.
1132 9  |              foltján át. Már megvan az is, hogy mit mondok neki, ha netán
1133 9  |                  de oly odkolon-illatosan, hogy bizonyára négy méternyire
1134 9  |            egymagamba.~Már nem aggasztott, hogy hogyan festem le az agg
1135 9  |                   csak lesikerül. A fő az, hogy a leendő feleségemmel beszélgethetek.~
1136 9  |                    szünetelek. Azt mondom, hogy pihentetem a szememet. Lesz
1137 9  |                szememet. Lesz annyi eszem, hogy rajta pihentetem.~S beszélgetünk
1138 9  |              ajtaját:~- Jaj, de aggódtunk, hogy elutazott!~- Dehogy utaztam.
1139 9  |                  Jó a lilaszín ruha is. És hogy maga mindig fehérben jár,
1140 9  |                       Besiettek a szobába, hogy öltözködjenek.~Lipóczy aggodalmasan
1141 9  |              nézett rám, mintha azt várná, hogy találjam ki, amit mondani
1142 9  |                   oda, amit mondani akart, hogy mielőtt belefognék a festésbe,
1143 9  |             mennyibe kerül?~Megnyugtattam, hogy én csak a tájképeket festem
1144 9  |               akkor... Ha akarja, nagysád, hogy megfessem a szemét is, az
1145 9  |                 eszembe jutott az a leány, hogy mi minden volt annak a szemében!~
1146 9  |                örvendezett:~- Már látszik, hogy... lesz valami!~Mentegetődztem:~-
1147 9  |                leves már forr. Gondolná-e, hogy még az öltözködésemben is
1148 9  |                  egy szünetben. - Érdekel, hogy hogyan laknak maguk.~Habozva
1149 9  |           hajnalszín futott át az arcán, s hogy a belső kert felé fordultam,
1150 9  |                  szomszéd falutól tartunk, hogy megelőz... Mert... nem tudjuk,
1151 9  |             megelőz... Mert... nem tudjuk, hogy a Molnos fiú biztosan hazajön-e
1152 9  |                        lássa, nem engedik, hogy én legyek a Finum Rózsi.
1153 9  |                  Finum Rózsi. Azt mondják, hogy, nem nekem való. De én tudom,
1154 9  |                   nekem való. De én tudom, hogy ez csak intriga. Molnoséknak
1155 9  |                 Molnoséknak az erőlködése, hogy a Mariskát híresítsék. Ismeri
1156 9  |                    kígyó. És a hangja igaz hogy erősebb az enyimnél, de
1157 9  |                 nézett egy fej káposztára, hogy az szinte visszahúzódott
1158 9  |                    Szilágyi Malvin mondta, hogy Finum Rózsiból ne engedjek.~-
1159 9  |                   azért kedveznek magának, hogy magát is megnyerjék.~- Engem?~-
1160 9  |                   hordozzák vadászatra is. Hogy aszongya a plébánus úr,
1161 9  |              küldött az isten?~- Mire? Hát hogy megfesse a színfalakat.~
1162 9  |           vadászásra?~Megígérem a lánynak, hogy mihelyt nyilatkoznak, azonnal
1163 9  |           nyilatkoznak, azonnal követelem, hogy vele játszassák Finum Rózsit.~-
1164 9  |          halhatatlan őz?~- Az. Arra kérem, hogy ne lője meg.~- De hiszen...~-
1165 9  |                      De hiszen...~- Értem, hogy csodálkozik. De azért ne
1166 9  |          háromszázszor.~- Melléje, föléje, hogy elriassza. Nem akarja rontani
1167 9  |                  következő percben láttam, hogy nyeldesi a nevetést.~Egy
1168 9  |                   a tanító köszönt ránk. S hogy a kapu felé igyekezett,
1169 9  |                    levél is van.~Értettem, hogy a kulisszafestésre akarja
1170 9  |                   bíró egyszer arra kérné, hogy magyarázza meg neki, mi
1171 9  |                 rám, mintha attól tartana, hogy elárulom a rámbízott titkot.
1172 9  |              Nagymamuka gyakorta elmondja, hogy Pesten milyen nyüzsgés van.
1173 9  |                    fiatal hölgyeket.~Vajon hogy dalolná Ilka?~- Ismeri-e
1174 9  |                   délelőtt azon dolgoztak, hogy új bársonnyal borították
1175 9  |            borították be.~Ha tudták volna, hogy a festőjük minden művészete
1176 9  |                 valamennyire a szerencsém. Hogy ugyanis az arc egyik felére
1177 9  |               volna valaki azzal a címmel, hogy: Sugárzó ostobaság.~Mert
1178 9  |                    Sugárzó ostobaság.~Mert hogy mily ostoba lehetett az
1179 9  |                     évek múlva tudtam meg, hogy a festők a kék szemet nem
1180 9  |                   az mégis kéknek.~Láttam, hogy sehogyse boldogulok, hát
1181 9  |                   vonást, s kijelentettem, hogy az idő nem alkalmas a festésre.~
1182 9  |                   mondotta -, máris látni, hogy szép lesz. ~A vak mosolygott.~-
1183 9  |                    Szép lesz? Azt mondták, hogy fiatalkoromban szép voltam.~
1184 9  |                     művész úr!~Hunyintott, hogy bizonyítsak, s megcsókolta
1185 9  |            magyarázta Ilka. - Sosem kérdi, hogy napos-e az idő vagy borult.
1186 9  |                     Később gondoltam arra, hogy az agg nő az időnek ezzel
1187 9  |                    Bement a másik szobába, hogy a díszköntöst levesse.~Én
1188 9  |                   volt a nézése. S vártam, hogy mond valamit. És így egy
1189 9  |                  teljes csöndesség.~Végre, hogy nem szólt, tovább susogtam:~-
1190 9  |                  tovább susogtam:~- Érzem, hogy a mi csillagaink egymás
1191 9  |                 felelte tétován. - Igaz-e, hogy ahány ember a földön, annyi
1192 9  |        ártatlansággal volt hozzám intézve, hogy válasz helyett csak néztem
1193 9  |                  az enyém. És úgy éreztem, hogy... éreztem, hogy az az enyém,
1194 9  |                  éreztem, hogy... éreztem, hogy az az enyém, hogy a sorsom
1195 9  |                 éreztem, hogy az az enyém, hogy a sorsom össze van vele
1196 9  |              hallania?~Csak épp inthettem, hogy nem. A vak belépett. Hangosan
1197 9  |                      Egész éjjel tűnődtem, hogy megértette-e a leány a vallomásomat.
1198 9  |                    volt annyi nőismeretem, hogy a leggyengébb elméjű nő
1199 9  |                  csillapítottam magamat -, hogy Ilka nem viselkedett hidegen.
1200 9  |                   gyerek azzal lepett meg, hogy tisztába volt öltözve. Új
1201 9  |           intézetben.~- Hát mi nap van ma, hogy úgy kipucoltak? - kérdeztem
1202 9  |                  mezei csendességben. Vagy hogy az én lelkem volt akkor
1203 9  |                  biz én befelé igyekeztem, hogy Iluskát láthassam. Sokan
1204 9  |          szalmakalap volt a fején. Láttam, hogy az az úri osztály padja,
1205 9  |                   az az úri osztály padja, hogy több hely nincs ott, nem
1206 9  |                    szinte nekem prédikált.~Hogy a jó fa jó gyümölcsöt terem,
1207 9  |                ugyancsak kellemetlen volt, hogy beszéd közben rám meregette
1208 9  |         prédikációnak az volt a fő érdeme, hogy nem sokáig tartott. Az imádságokat
1209 9  |                     s lement a szöszékről, hogy misére öltözzön.~Kis időre
1210 9  |                érintették a követ. S künn, hogy kiléptek a sekrestyéből,
1211 9  |                   Mögöttük álltam. Véltem, hogy Ilka bemutat. Azonban a
1212 9  |             nevetés annyira a torkán volt, hogy megállt, s elővette a zsebkendőjét,
1213 9  |                      mordult rá Lipóczy.~- Hogy azt mondja: sárga lány!~
1214 9  |                   Nem alkalmas rá.~- Ugye, hogy nem alkalmas!~- Nem színpadi
1215 9  |                érdeklődött a húgaim iránt, hogy milyen korúak, mi a nevük,
1216 9  |                 Teremtőnek!~Nem emlékszem, hogy miket beszélgettünk még.
1217 9  |                   arra az egyre emlékszem, hogy a szép atillás öregurat
1218 9  |              közben-közben rám-rám nézett, hogy gyönyörködhessek a szemének
1219 9  |                  akkor pártolni fog engem?~Hogy mondta ki az engem szót!~-
1220 9  |                    hírrel jön...~- Hiszem, hogy jó hírrel jövök.~Szeretettel
1221 9  |                  rám, és én boldog voltam, hogy ez utolsó kérdés és válasz
1222 9  |               mellette, és néztem anélkül, hogy nézném.~Mert ott is talált
1223 9  |             találtam.~Aztán azon tűnődtem, hogy hogy is fogom én azt az
1224 9  |                  Aztán azon tűnődtem, hogy hogy is fogom én azt az Ilka
1225 9  |               megbízását teljesíteni?~Mert hogy Finum Rózsinak nem való
1226 9  |                szemük sugárzásából láttam, hogy kiérzik belőlem minden szükséges
1227 9  |            asztalon.~Én persze színleltem, hogy sejtelmem sincs az elém
1228 9  |                    hozzánk.~A fő kérdésük, hogy hogyan lehetne előteremteni
1229 9  |             ingyent. S a pap azon szavára, hogy a kulisszakérdés csak a
1230 9  |                 kívánságom, s ehhez kötöm, hogy kisegítem-e önöket a bajból.~-
1231 9  |          fontoskodva -, és sokszor láttam, hogy a műkedvelők műrontókká
1232 9  |               hanem kukorékol. Megengedem, hogy szépen kukorékol, de kukorékol.~
1233 9  |                  folytattam:~- Én a minap, hogy az önök kedves társaságában
1234 9  |                 ellenkezésükre. Láthatják, hogy nekem Hekuba a Finum Rózsijuk.~-
1235 9  |                   akitől leginkább félünk, hogy zátonyra viszi a vállalkozásunkat.~
1236 9  |                   Nemegyszer tapasztaltam, hogy bátrak meggyávulnak, gyávák
1237 9  |                  Hiába bizonygatták nekem, hogy a Boriska-szerepet az isten
1238 9  |               isten is Ilkának teremtette, hogy az a nyafi hang éppen megfelel
1239 9  |                    dögöt. Hiszen láthatja, hogy folyton vakaródzik.~- Kezet
1240 9  |                 bocsátva. - Becsületszó... Hogy ez a szereposztás meg nem
1241 9  |                Mennyibe fog az kerülni? És hogy lesz a megfestése? Mert
1242 9  |                    lesz a megfestése? Mert hogy egy krajcárba se kerül...~-
1243 9  |               vagyunk. Akkor megmondhatom, hogy itt nem kell festeni semmit.~-
1244 9  |              tanító a homlokára csapott:~- Hogy erre nem gondoltunk! Hiszen
1245 9  |                  Micsoda bivalyok vagyunk, hogy ezt mink ki nem találtuk!~
1246 9  |                kellett az eszemet szednem, hogy kiugorjak ebből a kérdésből.
1247 9  |                    bibliában is benne van, hogy ahol szorítják az apostolt,
1248 9  |                    mogyoróbokor mellett, s hogy mellette elloholtam, fél
1249 9  |                 Szinte röstelkedtem aztán, hogy úgy megszeppentem tőle.
1250 9  |                    Hiszen mondta a boltos, hogy csak akkor bolond, ha rájön
1251 9  |                   a vak asszonyt.~Éreztem, hogy az a csók engem illetett.
1252 9  |                  Az is félt! Mondta nekem, hogy húsvét óta nem alszik emiatt.
1253 9  |                 hát ha Ilkára azt mondták, hogy Finum Ilka lesz a színpadon,
1254 9  |               bosszankodott is Tóth Edére, hogy csak három leányszerepet
1255 9  |        elárasztottak mindenféle kérdéssel, hogy hogyan öltözik a pesti Bátki
1256 9  |                  látszott rajta a tűnődés, hogy miket kellene még kérdeznie.~
1257 9  |           beszélgetések elején is éreztem, hogy az oldalamon belülről mintha
1258 9  |                vagyok én, micsoda hatökör, hogy olyan lobogva rohanok ide!
1259 9  |                  máshová - fohászkodtam -, hogy legalább csak egyszer is
1260 9  |              művész úr: a könyvben az van, hogy Finum Rózsi kívül énekli
1261 9  |             Marcsát.~- Marcsát? No, persze hogy Marcsát, azazhogy Finum
1262 9  |                  azazhogy Finum Rózsit.~És hogy az elmémet eltereljem a
1263 9  |             csalántól, hévvel magyaráztam, hogy legjobb, ha Finum Rózsi
1264 9  |               aztán lassacskán kifordulva, hogy a hang közelgőnek tessék.~
1265 9  |                  nyitva felejtettem.~- Már hogy menne!... - szólt Ilka könyörgőn.~-
1266 9  |                    nekik. Szinte jólesett, hogy ide-oda mozgathattam közben
1267 9  |                  arra mégis alkalmas volt, hogy Ilkának eszébe juttatta
1268 9  |                    agg vak már mozdult is, hogy a kláviszhoz üljön. Én meg
1269 9  |            gyönyörűséget vártam: az egyik, hogy újra hallom az Iluska dalát,
1270 9  |                  Iluska dalát, a másik az, hogy a lányok leveszik rólam
1271 9  |                vörös volt. Látszott rajta, hogy sírt. Kedvetlenül és szótlanul
1272 9  |                   Anyám alig bírt rávenni, hogy eljöjjek.~- De hát mi bajod
1273 9  |                   szája szélét harapdálta, hogy visszatartsa a könnyeit.
1274 9  |                   Szűz úgy segítsen engem, hogy én se a papnak, se a tanítónak
1275 9  |                   és ott tanácskoztuk meg, hogy maga a nehezebbik szerepet
1276 9  |         kedvességet és érzést kell önteni, hogy azt csak magától várhatják.
1277 9  |         hitetlenkedve.~- Így. Azt mondták, hogy maga már kipróbált színpadi
1278 9  |                beszéltem vele, azt mondta, hogy te leszel Finum Rózsi. Hát...~-
1279 9  |                  Ilka. - És nem is hiszem, hogy elfogadhatom.~Pompásan mulattam
1280 9  |                  az utóbb jötteket.~Pláne, hogy a leányok elmondták Marcsának,
1281 9  |                  ismerem A falu rosszát, s hogy már apróra kikérdezték,
1282 9  |             érdeklődni az új szerep iránt. Hogy van-e annak hatása a közönségre,
1283 9  |                    hatása a közönségre, és hogy mely részek azok?~Ilka a
1284 9  |                    mondtam róla olyanokat, hogy magam is csodálkoztam rajta.~
1285 9  |                    De micsoda buta szokás, hogy kutyát eresztenek a házba!~
1286 9  |                 ahol annyira meggyülemlik, hogy belemehetek.~Végre találtam
1287 9  |              magamról.~Csodálkozva láttam, hogy az ingemben semmit se látok.~
1288 9  |                    semmit se látok.~Lehet, hogy nem is volt, csak képzelődtem.
1289 9  |                  plébános nem szólt volna, hogy tegyem le a kutyát, talán
1290 9  |                   volna bele.~Odatapintok, hogy mi az. Hát valami puha,
1291 9  |                   első gondolatom az volt, hogy magamra kapkodom a ruhámat.
1292 9  |                  Már megmozdult a nyelvem, hogy rászólok: Takarodjon innen!
1293 9  |                  innen! De eszembe ötlött, hogy a bolond ember nyelvén csak
1294 9  |           Bármennyire megtisztelő volt is, hogy alkalmasnak ítélt a huszárságra,
1295 9  |              először történt az életemben, hogy vízben megizzadtam.~Most
1296 9  |              megizzadtam.~Most már biztos, hogy a leányok idefutnak!~- Német
1297 9  |                     Sőt azt is megígértem, hogy ha a sokat emlegetett Gyuszit
1298 9  |                   egymás körül. Látnivaló, hogy enyelegnek, játszanak.~-
1299 9  |               érdekes!~De érzem a hangján, hogy nem fogadja el a maga szemének.~-
1300 9  |                éjszakámon eszembe vágódik, hogy az olajfestményeken milyen
1301 9  |                    a festőismerőseimtől -, hogy több olajjal kevertem a
1302 9  |                  Az időjárásra vélekedtem, hogy az az oka. Mert bő eső esett
1303 9  |              veszett!~S éreztem a hangján, hogy a saját öltözködéseit érzi
1304 9  |                  hamisítják!~- Vagy lehet, hogy a vászon is átnedvesült...
1305 9  |                 mehettem hozzájuk. Tudtam, hogy el van foglalva a házzal,
1306 9  |                   meg nem is gondolhattam, hogy esti találkozásra kérjem.
1307 9  |                 Nekem se volt kedvem arra, hogy esetleg éjjel találkozzak
1308 9  |               Lipóczy azzal a gondolattal, hogy valami tolvaj jár a ház
1309 9  |                    kézszorítással - no meg hogy a próbákon beszélgethettünk.~
1310 9  |              aggódva.~Annyi bizonyos volt, hogy hiába öltözik menyecskének,
1311 9  |                száradjon a festék.~Tudtam, hogy ezt kell rá felelnie: ~-
1312 9  |                 lány nem vállalkozik arra, hogy futkosson. Hiszen ha vállalkoznának,
1313 9  |             azonban megelégedett annyival, hogy a gyújtó golyót belőtte
1314 9  |                 valamennyire ajánlatosnak, hogy a tanítót kicsalom: a lányok
1315 9  |                    Az meg előre megmondta, hogy unja mind a négy leányt.~
1316 9  |                vele. Oly gyorsan forgatta, hogy olyan volt, mint egy rengő
1317 9  |                ugyancsak ügyelnem kellett, hogy váltakozva foglalkozzak
1318 9  |              mellett maradtam, s reméltem, hogy Karó úr is eltágul majd
1319 9  |                  virága, azon tanakodtunk, hogy leülünk valahova, s összerendezi
1320 9  |                  tanító arra vállalkozott, hogy a patak vizét nézegeti végig:
1321 9  |              arccal. - Csak a gondolat is, hogy elvesztem a kedves emlékemet...
1322 9  |             Pestről.~S magam is készültem, hogy keresek.~- Maradjon egy
1323 9  |                  vonta elő a zsebkendőjét, hogy könnyeit letörölje.~Attól
1324 9  |                letörölje.~Attól tartottam, hogy valami szívfogás érte, s
1325 9  |                   valami szívfogás érte, s hogy elájul.~Letérdeltem melléje,
1326 9  |                Behunyta a szemét, s állta, hogy még egyszer és még egyszer
1327 9  |                  De a szívem úgy dobogott, hogy nem bírtam megszólalni.~
1328 9  |                keble hullámzásáról láttam, hogy neki is ünnepi volt az a
1329 9  |            egyesítette az ajkunkat.~Aztán, hogy a Szilágyi lány letérdelve
1330 9  |             susogtam a kezét megragadva -, hogy én azon az első estén azzal
1331 9  |                   gondolattal feküdtem le, hogy megtaláltam a feleségemet.~
1332 9  |                    lányra pillantottam, és hogy az háttal volt felénk, az
1333 9  |             megzavart. Hogyan valljam meg, hogy nekem a festés nem mesterségem?
1334 9  |                    festés nem mesterségem? Hogy a nagymamuka hiába üldögélt
1335 9  |               hiába üldögélt annyiszor, és hogy ő is hiába pazarolta a vásznam
1336 9  |                  elé a legszebb nézését. S hogy a pap, aki mindent hamisnak
1337 9  |          bizonyítékot? Hogyan valljam meg, hogy egy kanárimadarat se tudnék
1338 9  |                    kezemben volt, éreztem, hogy megszorítja, mintha bele
1339 9  |               Megvan!~S meglepődve láttam, hogy ott csillog az aranylánc
1340 9  |                   mint amennyin én fontam: hogy hogy és mint vihetem ki
1341 9  |                   amennyin én fontam: hogy hogy és mint vihetem ki az erdőből
1342 9  |                  Hogyan valljam meg nekik, hogy én csak Ilkáért fogtam a
1343 9  |                   a képnek, s oly mereven, hogy az orrára szálló legyet
1344 9  |                 meri elűzni? Ha megvallom, hogy hazugság a festő mivoltom,
1345 9  |            bízhatnak-e az őszinteségemben, hogy Ilkát örökös páromnak választottam?~
1346 9  |                   egyelőre abban a hitben, hogy festő vagyok, s akkor terítenem
1347 9  |                   ha már annyira jutottam, hogy Ilkát kérhetem, vihetem.~
1348 9  |                igaz!~Aztán arra gondoltam, hogy a sokat emlegetett Gyuszi
1349 9  |                 gondolatára is azt mondja, hogy képtelenség, szamárság!
1350 9  |                   adott ide a postás. Mert hogy spárgát vittem a városba,
1351 9  |                  tanáltam. Aztán aszongya, hogy ide is van levél...~Azonnal
1352 9  |                       Azonnal megismertem, hogy a levél az anyámtól jött.
1353 9  |                    és azért is nem írtunk, hogy ne zavarjunk a tanulásban.
1354 9  |                  bocsáss meg, már aggódom, hogy valami bajod van. Talán
1355 9  |                    Megerőlteted a fejedet, hogy belebetegszel” stb.~Úgy
1356 9  |              szomszéd faluba. Megállított, hogy aszongya: - Ájjon meg csak,
1357 9  |                     folytatta a kertész -, hogy ő azt jobban tudja. De -
1358 9  |               újságba is ki vót nyomtatva, hogy föstő. Hát aztán azt mondta,
1359 9  |               föstő. Hát aztán azt mondta, hogy átgyön ma délután, és hogy
1360 9  |                 hogy átgyön ma délután, és hogy csak mondjam meg, hogy tisztöli
1361 9  |                  és hogy csak mondjam meg, hogy tisztöli Tóth Gáspár tisztölendő,
1362 9  |               alatt átcikázott az agyamon, hogy ha Tóth Gazsi átjön, egyenesen
1363 9  |                  lesz, ha a pap is hallja, hogy én még csak közel se jártam
1364 9  |                 itt a falut! Ilkát? Ilkát!~Hogy néz rám Ilka is, ha megtudja
1365 9  |               éppen jó. A levélben az áll, hogy haza kell mennem...~- Nem
1366 9  |            levélírásnak.~Megírtam Ilkának, hogy sürgősen haza kell mennem:
1367 9  |                   nappallá kellett tennem, hogy csak valamennyire is megállhassak
1368 9  |                 szorítanom a halántékomat, hogy Ilkára ne gondoljak.~De
1369 9  |                Gyuszi?! Csak annyit tudok, hogy szép fiatalember, java erejében
1370 9  |                  se könnyíthettem magamon, hogy elmondhattam volna valakinek
1371 9  |                   nyom, mi gyötör.~Éreztem hogy vállat vonnának rá. A húgaim
1372 9  |             éppenséggel nevetnének rajtam, hogy én egy falusi leányba belebódultam!~
1373 9  |           szentségekről beszélni. S jó is, hogy nem lehet. Elméjüknek más
1374 9  |                  azon a kérdésen dolgozik, hogy jusson be Károly a minisztériumba.~
1375 9  |            mellékesen a gondolatok között, hogy talán jó lenne valami híres
1376 9  |                 Végre is az látszik jónak, hogy a kultuszminisztériumba
1377 9  |                   egy követ rokonom. Igaz, hogy jó ideig díjtalan alkalmazott
1378 9  |         kilincselések. Nyugtalanító hírek, hogy sok az ember. Értesítések: „
1379 9  |                   Gondolnom se lehet arra, hogy ellátogassak a faluba.~S
1380 9  |               levelemet. S mit írjak? Azt, hogy lézengő nulla vagyok a minisztériumban?~
1381 9  |                    mint egy égi angyalnak, hogy juttasson el egy levelet
1382 9  |                   várj...~Milyen jólesett, hogy meggyónhattam, tisztára
1383 9  |        röstelkedtem is, ha eszembe jutott, hogy selyemnek néztem a selyempapirost,
1384 9  |                néztem a selyempapirost, és hogy gyötrődtem miatta!~Csak
1385 9  |              történetemnek. Tavaly nyáron, hogy Karlsbadba készülök, egy
1386 9  |                  ember vagy, most ahelyett hogy abba az unalmas Karlsbadba
1387 9  |                       Ha nem mondta volna, hogy unalmas, nem mentem volna
1388 9  |                irgalmát!~Rá akarok szólni, hogy ne istentelenkedjen azzal
1389 9  |                  volt a miskolci újságban, hogy az ilyen lovak hóhérját
1390 9  |                  máig is azon gondolkodik, hogy ki vagyok.~Szinte gépiesen
1391 9  |                    délután két órára. Vár! Hogy is szólt a gerle? Gyönyörűm,
1392 9  |                   mint ahogy akkor jártam, hogy teljes legyen az illúzióm.~
1393 9  |                    is a nádashoz sétáltam, hogy ha még ott a kunyhó, onnan
1394 9  |                   Otthagytam. Nem akartam, hogy az ismeretség okán hozzám
1395 9  |                mentem, sétáltam andalogva.~Hogy vert a szívem, mikor a házikót
1396 9  |                   siettem hozzájuk.~S íme, hogy teljesen megbolonduljak,
1397 9  |               belőlről hozzá. Megismertem, hogy az agg néni hangja.~A leány
1398 9  |                   éppen annyi erőm maradt, hogy a kalapomat megemeltem.~
1399 9  |                     Fölkelt. Akkor láttam, hogy a szeme fekete.~A vonásai,
1400 9  |                    elnyíló szemmel.~Ekkor, hogy beljebb is pillantottam,
1401 10 |                Vagy nem volt rá időm. Vagy hogy el is felejtettem, nem is
1402 10 |                  az igazi oka.~De különös, hogy valahányszor ezt a kérdést
1403 10 |                 leány... Ma is furcsállom, hogy az az egy leánykép két nőnek
1404 10 |           külföldre.~Az apám akarata volt, hogy filológiát tanuljak Svájcban.
1405 10 |                   Én már akkor is éreztem, hogy nem nekem való pálya. Festő
1406 10 |                   okleveles emberré.~Igaz, hogy új ruhát mindig csak a legidősebbik
1407 10 |               kabát alját hosszúra hagyta, hogy ne lássék a nadrágon a foltozás.~
1408 10 |                Mindig átkoztam a sorsomat, hogy én születtem hatodiknak.~
1409 10 |                   már nagy fiú vagy: illő, hogy respektáld a bátyáidat.~
1410 10 |               Mindig azt kellett éreznünk, hogy sokan vagyunk, sokan!~Az
1411 10 |                egyetlen mulatsága az volt, hogy összeült délutánonkint a
1412 10 |              keletkezett az a bolond idea, hogy engem Svájcba küldjenek.~-
1413 10 |                   te, Matyi? Hiszen tudod, hogy...~- No, majd holnap...~
1414 10 |                  is kell tudnia franciául, hogy értse az előadásokat.~-
1415 10 |                    is. - Meglátszik rajta, hogy bácskai búzaföldön termett.~
1416 10 |         karosszékben, el nem képzelhettem, hogy az az ember kardot forgatott
1417 10 |              Olvasd hangosan. Fordítsd le; hogy érted?~Olvasom. Nem értek
1418 10 |                   Csak néztem rá. Éreztem, hogy okosan beszél. De hogyan
1419 10 |                       Ha valaki kész arra, hogy utcát seperjen, az már életrevaló
1420 10 |           Bólintott.~- Nézek majd valamit, hogy megélhess.~Harmadnap izent
1421 10 |               szabad idődet arra fordítsd, hogy ezeket olvasgasd. Akkor
1422 10 |               dolgoznom. Az volt a munkám, hogy megszíneztem mindenféle
1423 10 |                dakszliember.~Ma sem értem, hogy lehetett olyan örökkön jókedvű.
1424 10 |                    órakor, látszott rajta, hogy öröm neki az élet. Pedig
1425 10 |                    Sőt annyira megszoktam, hogy ma is, ha könyvkötő- vagy
1426 10 |           műhelyből. Mindjárt eszembe jut, hogy gyakoroljam a francia nyelvet;
1427 10 |             dolgozott.~Az ő dolga az volt, hogy az olasznak a virágait foglalta
1428 10 |                 könyvét ékesítik. Csak épp hogy az arca nem hosszúkás, hanem
1429 10 |      Végigbizsergett rajtam a gyönyörűség, hogy olyan szép leányt kapok
1430 10 |                    a helye! Szemben velem! Hogy fogom én gyakorolni a francia
1431 10 |                    pillantásokat vetettem, hogy nézeget-e a gattinára.~Megnyugvással
1432 10 |           gattinára.~Megnyugvással láttam, hogy a makaróninak jegygyűrű
1433 10 |                    adázsiókat muzsikált.~- Hogy ez a rózsa?~- Csak tíz szantim,
1434 10 |              mondta ezt a szót: Kovaksz! S hogy nézett rám azzal a melegen
1435 10 |                 volt annak a pap bácsinak, hogy Svájcban folytassam a tanulást!~
1436 10 |             fölösleges találmány.~Egyszer, hogy a pohárka tejet itta, az
1437 10 |                  éj!... Ha arra gondoltam, hogy Zsorzset egy napon karikagyűrűvel
1438 10 |                  Ha egyszer arról értesít, hogy menyasszony, én viszont
1439 10 |                   viszont arról értesítem, hogy pisztolyt vásároltam. S
1440 10 |                   olyan édesen nézett rám, hogy ha a Montblánra úgy nézne
1441 10 |             pünkösdirózsává változottan. - Hogy kérdezhet ilyet, möszjő
1442 10 |                   gondoltam: hál’istennek, hogy él, hiszen negyven frank
1443 10 |                   S ha elveszem, bizonyos, hogy még több csokoládét fog
1444 10 |               karja is, az arca is. Én meg hogy a fagyos időben is csak
1445 10 |               Zsorzsetnek se nyilatkoztam. Hogy is nyilatkozhattam volna:
1446 10 |                   frankig kell emelkednem, hogy a nagybácsi vállát elérjem.~
1447 10 |            fizetést is. Nemegyszer láttam, hogy jóakarattal szemlél. És
1448 10 |                  Meglássa, möszjő Kovaksz, hogy olyan kripta három sincs
1449 10 |                     Közben arra gondoltam, hogy struccokba helyezni vagyont
1450 10 |                       De mindegy: a fő az, hogy gazdag ember, és Zsorzset
1451 10 |                 arccal lépett az ateliébe, hogy alig ismertem reá. A két
1452 10 |                 szeretik az ügyet! Biztos, hogy még ma kiteszik a szűrömet
1453 10 |                    állítanak.~Alig vártam, hogy Lüpen úr átmenjen a munkásokhoz,
1454 10 |                  szívem remegett.~- De hát hogy vigasztaljam, édes Zsorzset?
1455 10 |                Hiszen azt mondta az imént, hogy nem a nagybácsit siratja.~-
1456 10 |               egyszer csak rémülten látom, hogy Lüpen bent van már a teremben.~
1457 10 |             teremben.~És az volt a furcsa, hogy ő is, mintha nem látott
1458 10 |               léphettem, mert úgy álltunk, hogy az asztal volt mögöttem.~-
1459 10 |                    Tehát az a végrendelet, hogy neki egyetlen vagyona a
1460 10 |                   sírbolt, és azt kívánja, hogy hozassam el a holttestét.
1461 10 |               annyira meglepte az ötletem, hogy levette a zsebkendőt az
1462 10 |                voltak. Egyik azt tartotta, hogy a kripta nem pénzzé váltható
1463 10 |               örökség, Másik azt tartotta, hogy ha a halott már el van temetve,
1464 10 |                     A harmadik azt mondta, hogy a kripta ötven évig a halott
1465 10 |               családhoz tartozónak érzett, hogy alig tette le a kalapját,
1466 10 |                 való nap azzal lepett meg, hogy meghívott másnap estére:
1467 10 |                   teremnek... Az is lehet, hogy az öreg Lüpen épp azért
1468 10 |                   foszlott aljú nadrágban, hogy Zsorzsetnek legyen. Vannak
1469 10 |             egyszer hozzánk, s bemutatták, hogy Zsorzsetnek a bátyja. Egyszer
1470 10 |                  nem volt bátorságom arra, hogy hozzájuk csatlakozzak. A
1471 10 |                lesz karácsonyfájuk: illik, hogy én is vigyek rá valamit.~
1472 10 |                  elronthatom vele annyira, hogy másnapra nem lesz étvágyam.~
1473 10 |                vinnem virágot! Lehetetlen, hogy anélkül menjek oda!~- Hogy
1474 10 |                 hogy anélkül menjek oda!~- Hogy ez a gyöngyvirág?~- Szálankint
1475 10 |              ruhában.~S az volt a különös, hogy hasonlított Zsorzsetre.
1476 10 |              Zsorzset is. Látszott rajtuk, hogy nem először állnak így az
1477 10 |                    Lüpennek -, nem tudtam, hogy ennyien vannak, hát csak
1478 10 |                    veckelődött a karomban, hogy alig bírtam tartani.~A másik
1479 10 |                 olyat csapott az asztalra, hogy a tányérok táncoltak belé.~
1480 10 |                  kerülte el a figyelmemet, hogy a tányérok olcsófajta porcelánból
1481 10 |            teljesítenem azt a szándékomat, hogy beteggé eszem magamat. Pedig
1482 10 |                   mama is belépett. Látta, hogy a képet nézem. Az is leült
1483 10 |              közénk újra, és úgy nevetett, hogy a tokája rengett belé.~Nem
1484 10 |                   rengett belé.~Nem értem, hogy mit nevetnek.~Végre Zsorzset,
1485 10 |                  Sehogy se bírtam elhinni, hogy az a nagy képű, fejkötős
1486 10 |                    A sapkája is asztrahán. Hogy illett arra a bodros, szép,
1487 10 |          mosolygott rám. Szívesen engedte, hogy lesegítsem a bundácskáját.
1488 10 |                   szorított velem kezet.~- Hogy töltötte az ünnepeket, möszjő
1489 10 |                     Én úgy megrészegültem, hogy a kezemben egy óra múlva
1490 10 |                diadalmasan. - Enyém! Igaz, hogy olyan lesz, mint az anyja,
1491 10 |                  Abban az órában történik, hogy ismerős hangot hallok az
1492 10 |                    Eszembe jutottál... Hát hogy vagy, öcsém?...~- Mint a
1493 10 |                    Lüpen az úton elárulta, hogy újévkor nagy és örvendetes
1494 10 |                ajánlott az igazgatóságnak, hogy becsüljenek meg.~Zsorzset
1495 10 |                  szerettem. Az a gondolat, hogy, a temetésére érkezek haza,
1496 10 |                 ebéd után a város szélére, hogy fejbe durrantom magamat.~
1497 10 |               szült. Megírtam Zsorzsetnek, hogy rászedtek, kegyetlen játékot
1498 10 |                    vigasztalóan válaszolt, hogy az ő szívében is égni fognak
1499 10 |                  is neki olykor. Megírtam, hogy szívem alatt hordozom a
1500 10 |                    válaszolt. Biztosított, hogy a többi hajfürt semmiképpen