Part

1501 10 |              semmiképpen nem lesz másé, és hogy a selyemtokos arcképet ő
1502 10 |                    Egyszer felötlik nekem, hogy az órám fityegője megkopott.
1503 10 |                    kérdezősködni; megírni, hogy gondolok reá.~De aztán közbejött
1504 10 |                 jópajtásság is. Meghívott, hogy töltsem a nyarat nála.~Én
1505 10 |                    Ugyan nemigen tetszett, hogy egy kis éretlen húga is
1506 10 |                   S különösen bosszantott, hogy a katonai élet szerint nekem
1507 10 |                    Szemembe ötlik egyszer, hogy az oláh templom mellett
1508 10 |               mindjárt az első nap láttam, hogy oláhok is laknak a városban.
1509 10 |                  is piroska.~Mégis furcsa, hogy nap nap után mindennap ott
1510 10 |                  De egyszer csak megérzem, hogy engem is néz valaki. Odapillantok
1511 10 |                 mulatságot is megragadtam, hogy kérdést vetettem belőle:
1512 10 |             szoktam hazatérni. Voltam úgy, hogy délig is elbóklásztam. Olykor
1513 10 |                      Apám figyelmeztetett, hogy írjak egynéhány kedves szót
1514 10 |                   azért látom meg azonnal, hogy a túlsó soron egy kisasszony
1515 10 |               lebegne!~Egyszer csak látom, hogy meglassúdik. Egy percre
1516 10 |                 elnedvesül. Látszik rajta, hogy nagy megerőltetésébe került
1517 10 |                   Idevaló, és tőlem kérdi, hogy merre a Malom utca? S ha
1518 10 |          átbizserdül rajtam az a gondolat, hogy a leány csak azért kérdez,
1519 10 |                azért kérdez, csak azért... hogy kérdezhessen.~Nézek rá.
1520 10 |                rebegi mosolyogva -, tudom, hogy nem illik... De nem kérdezhettem
1521 10 |             elvezetem.~Csak azért mondtam, hogy elfordíthassam az arcomat.
1522 10 |                    az arcomat. Restelltem, hogy ég.~- Igen lekötelez...
1523 10 |                  És beszélgetünk. Kiderül, hogy látásból már ismerjük egymást.
1524 10 |                   éltető erejű.~Megvallom, hogy láttam a templomban is.
1525 10 |                   bátorkodtam megjegyezni, hogy meg is látszik rajta a reggeli
1526 10 |                Mariska! Később tudtam meg, hogy sose szokott ő olyan korán
1527 10 |                    korán kelni, hanem csak hogy engem láthasson.~És az öreganyja
1528 10 |        viszontlátás? Mi közöm nekem azzal, hogy ő csütörtökön tanítóékhoz
1529 10 |            csütörtökön tanítóékhoz jár? És hogy éppen öt órakor.~Visszatéret
1530 10 |                 Máriával. Bolondság! Igaz, hogy kedves, igen kedves, rezegtetően
1531 10 |                kedves, de hát nincs célja, hogy foglalkozzak vele.~Mégis,
1532 10 |                  foglalkozzak vele.~Mégis, hogy arra jártam, benézegettem
1533 10 |                     Csakhamar felfedeztem, hogy két nagy leánya van a tanítónak.
1534 10 |                    kellene megismerkednem, hogy csütörtökön újra beszélgethessek
1535 10 |                    Azzal állítok be hozzá, hogy románul fogok tanulni. Viszonzásul
1536 10 |               görögre tanítom. Rábiztatom, hogy lépjen a papi pályára, vagy
1537 10 |             meguntam. Azt untam meg rajta, hogy fújni kell teljes tüdővel.
1538 10 |                    Bemegyek csak azért is, hogy lássam: rámpillantgat-e?~
1539 10 |           egyszerre heves vágy szállt meg, hogy az oláh tanítóval megismerkedjek.
1540 10 |                    fokozódott csütörtökig, hogy szinte rázott.~Hát csütörtök
1541 10 |               mezítláb. Azzal foglalkozik, hogy a papucsa sarkát szögezi
1542 10 |                  barátságosan, de anélkül, hogy kezet nyújtana. - A templomban
1543 10 |                   Minek az nekem?~- Minek? Hogy kérdezhet ilyet! Ne legyen
1544 10 |                 alkalom. Hiszen ön mondta, hogy gyönyörű hangszer.~- Hát
1545 10 |                      Mire jó? Hát például, hogy felvidámítsa a lelket. Kivált
1546 10 |                  fuvolámat.~- Engedje meg, hogy megmutassam. Egy-két nyomással
1547 10 |                    és fakanál.~Meghökkent, hogy engem ott látott. S bizonyára
1548 10 |            kisasszony. Engedje meg inkább, hogy bemutassam magamat: Sáfár
1549 10 |               nevem.~És sietve mondtam el, hogy itt töltöm a nyarat az alezredes
1550 10 |                 szót kiemeltem -, továbbá, hogy románul akarok tanulni.~
1551 10 |         becsüléssel nézett rám. Nem tudom, hogy az alezredes keresztapám
1552 10 |                 említése hatott-e rá, vagy hogy már a papleány beszélt neki
1553 10 |              valamit, vagy csak érdekelte, hogy fiatalember vagyok - de
1554 10 |                   hátha abba egyezne bele, hogy magát tanítsam.~- Még csak
1555 10 |                tartson attól, fiatalember, hogy én drágán tanítom. Fizessen,
1556 10 |                   Én azt a szeméből látom, hogy jóérzésű ember.~És letette
1557 10 |                    a fia.~Csak azért jött, hogy egy román levelet adjon
1558 10 |                 Marica - szóval se említi, hogy találkoztunk már. Kezet
1559 10 |             Belőcslábal a házba, bizonyára hogy a román levelet megírja.
1560 10 |               kezet csókolnak neki. Én is, hogy bemutatnak. Elena nagymamának
1561 10 |                közbeszól:~- Nem is tudtuk, hogy az alezredes úr katolikus.~-
1562 10 |                  úrfi. - Húsvétkor láttam, hogy a magyar templomból jött
1563 10 |                  néznek rám. Szinte érzem, hogy elhűvösödik köztünk a levegő.
1564 10 |                arca búsra változik.~Látom, hogy magyarázatot várnak tőlem,
1565 10 |                   csak én láttam a szemét, hogy valóban nem teljesítette,
1566 10 |                  mégis ostobának látszott. Hogy én románul tanuljak? És
1567 10 |                    én románul tanuljak? És hogy épp egy oláh leánynak kedvéért,
1568 10 |               foglalkoztatott az a kérdés, hogy ott fog-e állani Marica
1569 10 |                 fog ott állni. Megmondtam, hogy luteránus vagyok, tehát
1570 10 |                    a szívem, mikor láttam, hogy ott áll! Ott áll szegény!
1571 10 |                    többé. Hatan is tudják, hogy luteránus vagyok: kinéznének.
1572 10 |                    az utca végéig. Hallom, hogy harangozzák a másodikat.
1573 10 |                    csakhamar konstatáltam, hogy ha a római pápa nagy engedékenyen
1574 10 |                 ezt oly erősen eltökéltem, hogy másnap csakugyan kerülő
1575 10 |                   De sose hittem volna én, hogy a víz annyira nyomja olykor
1576 10 |                  Szüntelen arra gondoltam, hogy szegényke ott állt-várt
1577 10 |                 arra kellett volna mennem, hogy köszönjek neki.~Másnap kis
1578 10 |              tornácon ültünk. Aggódtam is, hogy az összejövetel elmarad.
1579 10 |              Királyasszonyom, engedje meg, hogy a kezecskéjét megcsókoljam.~
1580 10 |                  már Petru is hangoztatta, hogy a bíró szava szent.~- Hát
1581 10 |               közénk a vékonyka kötényt, s hogy az arcom közeledett az arcához,
1582 10 |                    magunk percében mondja, hogy másnap délben ismét a Malom
1583 10 |                 Malom utcába fog menni.~...hogy egypár szót beszélhessünk...~
1584 10 |                  vélni az az asszonyrokon, hogy Marica miért jár hozzá sűrűbben,
1585 10 |                  szívem, ha arra gondolok, hogy szombathoz egy hétre el
1586 10 |           gondoltam már arra - mondotta -, hogy esténkint kinyitnám az ablakot,
1587 10 |               alszik is, oly ébren alszik, hogy... Azonnal felébredne, mihelyt
1588 10 |               Hacsak lehet.~- Jöjjön el!~S hogy nézett, rám! Milyen fájdalmas
1589 10 |             annyiszor elhibázta a játékot, hogy a lányok bosszankodtak rá.~-
1590 10 |                 hagyni a játékot.~Csak épp hogy beszélgettünk ott a szederfa
1591 10 |                 csődülése.~Hát az történt, hogy az oláh templom kurátorának
1592 10 |               Kérni fogom térden. Csak épp hogy még egyszer kezet szoríthassak
1593 10 |                     De olyan fekete az éj, hogy egy lépésnyire nem lehet
1594 10 |              libben el egy denevér. Lehet, hogy mindjárt esni fog. De hát
1595 10 |                éjszakája. Talán megérezte, hogy az unokáját eretnek láng
1596 10 |                    a csendesség oly siket, hogy meghallanám, bármi halkan
1597 10 |                  Hiszen már azt is hallom, hogy az óra a felet üti.~Meddig
1598 10 |                  aludt tán el? Lehetetlen, hogy Marica elaludt volna!~De
1599 10 |                milyen bolond is vagyok én, hogy idejövök, itt álldogálok.
1600 10 |                   a fülembe:~- Ígérje meg, hogy visszatér, a jövő nyáron
1601 10 |            kiküldtek már júniusban Jénába, hogy ott tanuljam tovább a teológiát.
1602 10 |           levelezés volt az! Marica tudta, hogy én nem térhetek a vallásukra,
1603 10 |                    miatt, és én is tudtam, hogy ő nem térhet az én vallásomra,
1604 10 |               levél. Megtettem volna érte, hogy egy-két hétre felöltöm az
1605 10 |             megbúsítsam az apámat annyira, hogy kitagadjon? Hiszen mihelyt
1606 10 |              levelet írt melléje. Megírta, hogy valahányszor vele beszélt,
1607 10 |                 koporsójába.~Egy tavaszon, hogy Erdélyben jártam, eszembe
1608 10 |                  elmúlás. Hiszem és érzem, hogy akik meghaltak, csak a testüket
1609 10 |                 román szavak, román nevek, hogy kinek a leánya volt, kinek
1610 11 |                    A nők nem érdemlik meg, hogy komolyan foglalkozzunk velük.~
1611 11 |                  velük.~Feketítik egymást, hogy ők maguk fehérebbeknek látszódjanak.
1612 11 |                   az aranyat.~Konstatálom, hogy mindössze is csak ketten
1613 11 |                vagy hárman példázgattátok, hogy a nő ilyen meg amolyan veszedelem
1614 11 |                     Kit okozhat, ha látja, hogy felemás cipő lehetne a címere
1615 11 |        házaséletének?~Ám azt is elfogadom, hogy lehet szerencsétlen az olyan
1616 11 |                     csak azt az egyet nem, hogy mi a házasság.~Mi a házasság?~
1617 11 |                 házasság vállalkozás arra, hogy az egybeházasodók boldogok
1618 11 |                    hónap május.~Vállaljuk, hogy együtt éljük át a májust,
1619 11 |                   májust, vállalnunk kell, hogy együtt éljük át a későbbi
1620 11 |                 argumentumot ismerek, azt, hogy a földi törvények is beleavatkoznak.~
1621 11 |                osztottan fújták volna alá, hogy itt éljen a földön, ezen
1622 11 |                ugyan nem gondol olyanokat, hogy a férfi a nőnek az életét
1623 11 |                     De hát elmondom én is, hogy hogyan maradtam agglegény.~~
1624 11 |                  gyermekkoromban kezdődik, hogy nem is emlékszem rá, hogyan
1625 11 |              kezdődik.~Az első emlékem az, hogy egy vén cselédasszony agyba-főbe
1626 11 |                 végül rúg is egyet rajtam, hogy az utca porába bukok.~-
1627 11 |           kastélyba.~Mert az volt a bűnöm, hogy a kastélybeli kisasszonykával
1628 11 |                kastélyban laktam. Az igaz, hogy csak a cselédek között.
1629 11 |                meghalt.~Akkoriban történt, hogy a kis Márta a kastélyba
1630 11 |                   szokott meg Márta is. És hogy az anyám is meghalt, engem
1631 11 |                   megvert, és fenyegetett, hogy kivettet a kastélyból.~A
1632 11 |                  csak elviseltem volna, de hogy kivetnek, gondolatnak is
1633 11 |             odabent?~Nem szokták verni. De hogy Ilona asszony annyira nagynak
1634 11 |                   ki?~Nem tudom eltalálni, hogy ki, de azért gyűlöltem azt
1635 11 |                   mint az ebihal. Most is, hogy eszembe jut, csak a fejét
1636 11 |             csiripolni.~Dermedezve vártam, hogy megragad és kivet, vagy
1637 11 |                kertből. Azonban csak éppen hogy rám pillantott: elrobogott
1638 11 |                most már csak engem várnak, hogy megverjenek és kivessenek.~
1639 11 |                   könnyeimen át látom meg, hogy jön már értem Ilona asszony,
1640 11 |            sápadtan, komoly szemmel várja, hogy mi történik velem.~- Semmirevaló! -
1641 11 |                    Mink persze nem tudtuk, hogy halott. A felülről érkező
1642 11 |                Érdekes volt hallgatni azt, hogy hogyan kergette el őket
1643 11 |               börtönömben. Egyszer hallom, hogy nyikkan a kilincs. Az ajtóra
1644 11 |                  csak a szemére emlékszem, hogy akkor nagy volt és tiszta
1645 11 |                    a hűsre.~Látom egyszer, hogy valami zöld aranybogár száll
1646 11 |               meglát az uraság. Nem tudod, hogy síremlék ez?~Megszeppenve
1647 11 |                   is fölvette a bábuját. S hogy magunkra maradtunk, tűnődve
1648 11 |                 mondása annyira meglepett, hogy percekig nem is tudtam rá
1649 11 |               elgyönyörödéssel vélekedtem, hogy lehet. Olykor meg elszomorodva
1650 11 |               felöltöztették: felfogadták, hogy reggeltől estig játszadozzon
1651 11 |                hozzá. Csak arra emlékszem, hogy valami epeszínű orvosságot
1652 11 |                  Végre is azzal vették rá, hogy ha beveszi, visszakap engem
1653 11 |                 arcához férhetett. S mivel hogy én voltam mindig legközelebb
1654 11 |                    Egyszer csak azt látom, hogy ott áll előttünk Ákos úr.
1655 11 |                    számítgatták a társaim, hogy hány nap járunk még az ünnepi
1656 11 |                tudom - feleltem.~S vártam, hogy valaki jön értem.~De nem
1657 11 |                 ládikát. Bámulva olvastam, hogy Ilona asszony küldi. S remegve
1658 11 |                    csodálkozva azt a szót, hogy édes Kelemen fijam, és mindig
1659 11 |              elnehezülő mellel azt a szót, hogy Márta sokat siratott.~A
1660 11 |                  krajcárom... És hát igaz, hogy Ilona asszony megverne,
1661 11 |             lakatoséktól. A mester mondta, hogy amire pénz kell, tőlük kérjek,
1662 11 |                hópelyhezés. Meg se látják, hogy az állomás felé mentem.~
1663 11 |               között.~Nem volt bátorságom, hogy újra kérjek jegyet. Aztán
1664 11 |                  Aztán meg arra gondoltam, hogy elmegyek a vasúti sínek
1665 11 |                úton járnék. Aztán éreztem, hogy egyre lassabban vánszorgok.
1666 11 |                 Csak annyit hallottam még, hogy egy kutyácska dühösen csahol.
1667 11 |               pislogtam rá a takaróm alól, hogy mikor emeli rám a kezét,
1668 11 |                     és csodálkozva láttam, hogy a szeme tele van könnyel.~
1669 11 |                   tea úgy helyreigazított, hogy délután már meg is szólított
1670 11 |                Mink örvendezünk egymásnak.~Hogy megszépült! Mekkorát nőtt!
1671 11 |                    és szívja tovább.~- Hát hogy jött maga ide, kisasszonyka?~
1672 11 |                      Magában?~- Hallottam, hogy Kelen megjött...~- És maga
1673 11 |                   oktatott.~- Gondold meg, hogy árva vagy. Szemétre kerülsz,
1674 11 |                     Csak azt nem értettem, hogy mért nem engednek vissza
1675 11 |             bizonyítványodat. Megköszönöd, hogy iskoláztatott. És kéred,
1676 11 |                   iskoláztatott. És kéred, hogy továbbra is terjessze ki
1677 11 |                   fogadott: tetszett neki, hogy a vallástanból jeles vagyok.
1678 11 |        kaktuszoknál.~Említettem talán már, hogy a park hátulján üvegház
1679 11 |               odajárnod. Az uraság mondta, hogy nem szabad.~Sehogy sem értettem.~
1680 11 |                 asszonyhoz mentem. Tudtam, hogy ebéd után Ákos úr aludni
1681 11 |                   fejét.~- Ó, rosszmadzag! Hogy megijeszt! Hogy mertél idejönni?
1682 11 |               rosszmadzag! Hogy megijeszt! Hogy mertél idejönni? Te gézengúz!
1683 11 |                ágrúl szakadt! Nem mondták, hogy nem szabad idejárnod?~Elpityeredtem.
1684 11 |                  Néhány perc múlva hallom, hogy robog a folyosón Márta.
1685 11 |           Összecsókol.~Csodálkozva láttam, hogy Ilona asszonynak a keze
1686 11 |                ajtó nyitva marad. Egyszer, hogy fönn az emeleten ajtónyikkanás
1687 11 |                   Márta meglátott. Intett, hogy bújjak el. Aztán, ha a kisasszonyától
1688 11 |              lelket: Ákos úrnak a mondása, hogy ameddig nem bukok, taníttat.
1689 11 |                 nem bukok, taníttat. Igaz, hogy fenyegetett is: ha nem tanulok,
1690 11 |         indiánkiáltozással Mártához. Igaz, hogy aznap nem is a parkban volt,
1691 11 |               Márta rám tekintett, láttam, hogy megrezzen. Elém sietett,
1692 11 |                csodálkoztam, mikor láttam, hogy egyre-másra elrövidülnek,
1693 11 |                 guvernant, mégis, ahelyett hogy összeröppentünk volna, zavart-pirosan
1694 11 |                       Istenem - rebegte -, hogy megnőtt... hogy megnőttél...~
1695 11 |                 rebegte -, hogy megnőtt... hogy megnőttél...~Erre még inkább
1696 11 |                 megzavart a találkozásunk, hogy a jótevőm előtt csak dadogtam:~-
1697 11 |               hiszen mindig ő engedte meg, hogy Mártát meglátogassam.~Csak
1698 11 |                   említeni.~- Tudod talán, hogy a télen meghalt. Rád hagyta
1699 11 |                    az orráról is látszott, hogy németül és franciául szállítja
1700 11 |                  sötétben hallottam volna, hogy Kelemennek mond, azt véltem
1701 11 |                fejemben, csak az a kérdés, hogy ha magunkban találkozunk,
1702 11 |                   visszatéret?~És éreztem, hogy valami nagy eltávolodás
1703 11 |                este búcsúztunk el.~Tudtam, hogy nyolckor szoktak vacsorázni,
1704 11 |               kijön ma este. Érezni fogja, hogy ott várom.~Nyarankint én
1705 11 |                     olyan nyugtalansággal, hogy a térdem is reszketett belé.~
1706 11 |                   park a sok liliomtól, de hogy a nap sütött, nemigen lehetett
1707 11 |                  Kezet nyújtott.~- Tudtam, hogy eljössz - mondotta szemérmesen.~
1708 11 |                   meg. De láttam a szemén, hogy gondol rá, csak nem akar.~
1709 11 |                       Itt voltál? Tudod-e, hogy éreztem? Egész este arra
1710 11 |                    latinul?~- Azt jelenti, hogy maga már...~Várakozón, szinte
1711 11 |                szólalt meg végre. - Tudom, hogy haragszol rám... És én olyan
1712 11 |                   én olyan nehezen vártam, hogy megjöjj... Annyira megleptél:
1713 11 |                     megváltoztál... Tudom, hogy haragszol rám.~- Nem - feleltem
1714 11 |                bizalommal. Márta elmondta, hogy őt nem adják többé iskolába.
1715 11 |                 Már akartam neked mondani, hogy mért magázol engem? Nem
1716 11 |                 május elején a tanítómnak, hogy az érettségire fekete ruhát
1717 11 |               fekete ruhát kell vennem, és hogy én restellek már továbbra
1718 11 |                 ötven forintot, s megírta, hogy Ákos úr bosszankodott: ha
1719 11 |                végén két sor:~Tudod talán, hogy himlő dúlt nálunk a télen.
1720 11 |                róla!~Az volt a szerencsém, hogy mindig jó tanuló voltam,
1721 11 |                  váltották fel a régieket. Hogy ápolták azok Mártát, akik
1722 11 |                    tanítóm azzal fogadott, hogy, a jegyzőnk kérdezett: segítő
1723 11 |                   napestig a hivatalban.~S hogy péntekre megint csütörtök
1724 11 |              érkeztem. Épp most készültem, hogy...~- Fölösleges. Nem szeretem
1725 11 |               másra ne is gondolj. Akarom, hogy pap légy.~S elfordult.~Adóügyben
1726 11 |              jegyző alázatosan magyarázta, hogy a tíz hold új szőlőnek magasabb
1727 11 |                   Könyveket kapkodott elő, hogy bizonyítsa az igazát, s
1728 11 |                  Meg akarom tőle kérdezni, hogy az uraság fogad-e.~Az inas
1729 11 |                  Nekem is a székre intett, hogy üljek le.~És a karjára borulva
1730 11 |             letörölte a könnyeit.~- Tudom, hogy sajnálsz - mondta. - Más
1731 11 |                    szavamon. - Azt mondja, hogy teljesen visszanyerem az
1732 11 |                   csak azt újságoltam meg, hogy a nyarat már hivatalban
1733 11 |                   Ámbár ne járj: feltűnne, hogy eljársz. Tudod-e, hogy a
1734 11 |                     hogy eljársz. Tudod-e, hogy a bátyám már a férjhez adásomon
1735 11 |                   tűnődött? A himlő előtt. Hogy azt mondja: - Bizony már
1736 11 |                  férjhez menő. Milyen baj, hogy nincs olyan nőrokonunk,
1737 11 |              Szomorún mosolygott.~- Látod, hogy még a himlő is jó valamire.~
1738 11 |               himlő is jó valamire.~Aztán, hogy én nyugtalanul tekingettem
1739 11 |                  félek.~És látszott rajta, hogy boldogítja a kérésem.~-
1740 11 |                   ez a cselédség megtudná, hogy néznének rám?~Hintógördülés
1741 11 |              felelte ijedten. - Nem tudod, hogy már hadnagy?~- Jár ide?~-
1742 11 |                   a lépcsőn, a szalonba.~- Hogy megnőtt maga! - mondta útközben
1743 11 |                      Részvéttel hallottam, hogy beteg volt.~S rám is pillantott.~
1744 11 |                 kijött. És a vége az lett, hogy minden este kijött.~Már
1745 11 |                    este kijött.~Már akkor, hogy a bajuszom is pelyhedzett,
1746 11 |                    csakhamar meggondoltam, hogy gyöngédtelenség a kaktuszlépcsőre
1747 11 |                    kaktuszcserepek között, hogy ráléphettem a lépcsőre.~
1748 11 |                 első estén. - Azt akarják, hogy pap legyek.~Elképedt.~-
1749 11 |                    pap legyek.~Elképedt.~- Hogy pap légy?~- Az.~Hallgatva
1750 11 |             platánok alatt, és én éreztem, hogy mit gondol.~A síremléknél
1751 11 |               fogom mondani szeptemberben, hogy elkéstem a jelentkezéssel,
1752 11 | kénytelen-kelletlen majd csak beleegyezik, hogy más pályára lépjek.~De hogy
1753 11 |                hogy más pályára lépjek.~De hogy Mártával hogyan egyesülünk
1754 11 |                 zenéje volt még a jövőnek, hogy nem is beszéltünk róla.
1755 11 |                    csak. És jólesett neki, hogy nem kell magában féledeznie
1756 11 |       aggodalmaimat:~- Azt fogja gondolni, hogy macska volt. Gyümölcs nincs
1757 11 |               ebédnél. Ha arról beszélnek, hogy ember járt a parkban, kilenckor
1758 11 |               Másnap izentek a kastélyból, hogy az uraság hívat.~Mit hazudjak,
1759 11 |                 legjobbnak, ha azt mondom, hogy embert láttam beugrani,
1760 11 |            beugrani, annak ugrottam utána, hogy megfogjam.~Az inas a könyvtárszobába
1761 11 |                    sajnálattal értesített, hogy nem foglalkoztat többé.~
1762 11 |                   Csak akkor reménykedtem, hogy megnézem, ha már a jogot
1763 11 |       elidegenültek tőlem lassankint. Vagy hogy én őtőlük. Kisbéres egyik-másik.
1764 11 |             tudhatja meg, hol vagyok.~Mert hogy írna, az bizonyos.~Végre
1765 11 |               Végre is abban reménykedtem, hogy a pesti jogászok olykor
1766 11 |                olyan szerencsétlen voltam, hogy a rendőrök meg is ütlegeltek,
1767 11 |                   vigasztalt és erősített, hogy akármi is történik velem
1768 11 |             magunkat egésznek. Lehetetlen, hogy mink megint össze ne kerüljünk!
1769 11 |                 sem él örökké. Márta lehet hogy előbb megszabadul tőle,
1770 11 |              kúriai bíró rám bízta a fiát, hogy tanítsam, borítékba tettem
1771 11 |                 tanítómnak.~Megírtam neki, hogy csatolja ahhoz a pénzhez,
1772 11 |                    mellé. Én mondtam neki, hogy vegyen reggel egy garas
1773 11 |                   minek is? Nem mindegy-e, hogy hétfőn történt az eljegyzés,
1774 11 |               papirosa még fehér. A fő az, hogy Márta megvált tőlem, félretett.
1775 11 |                Lehetséges-e? Lehetséges-e, hogy ő is csak olyan cifra, értéktelen
1776 11 |            értéktelen rongy, mint más nők, hogy akinek a nyakába dobják,
1777 11 |                   csak azt se gondolhatom, hogy erőltették. Mert hiszen
1778 11 |                 őszintén annak a férfinak, hogy nem szereti? Nem mondhatja-e
1779 11 |                    tovább? Mi célja annak, hogy tanuljak, küszködjek, vergődjek?
1780 11 |               Hiszen az eljegyzésére illő, hogy gratuláljak! Ó, gratulálok,
1781 11 |                   Szerelmes maga! Fogadok, hogy szerelmes. No, csak vallja
1782 11 |               volna, arra jogosult valaki, hogy a sorsomról beszéljen.~A
1783 11 |                   egyet-mást kérdezgetett, hogy miféle emberek közt forogtam
1784 11 |              években? Különösen érdekelte, hogy kitűnően érettségiztem,
1785 11 |                 kitűnően érettségiztem, és hogy az utóbbi évben egy kúriai
1786 11 |                  fizetem. És ha azt látom, hogy a fiú szeretni fogja magát,
1787 11 |                azért is utaztatja a Dunán, hogy kiszórja a fejéből a bánatát.~
1788 11 |              ültünk egymás mellett. Aztán, hogy a fájdalmunk elcsillapult,
1789 11 |                  meg a beszédet. Elmondta, hogy ki és mi volt a férje, mennyire
1790 11 |             elmondtam neki a bánatomat. És hogy csak ketten ültünk már ott,
1791 11 |                pillantottam ki az ablakon, hogy a hajó megáll.~Hol vagyunk?
1792 11 |                  láttam. Milyen szerencse, hogy elbeszélgettünk.~És akkor,
1793 11 |                 elbeszélgettünk.~És akkor, hogy ránéztem, a kétségbeesés
1794 11 |                 azt a gondolatot sugallta, hogy az isten akaratából találkoztam
1795 11 |               lennem.~S az volt a különös, hogy a nők társaságát mégis jobban
1796 11 |                    mint a férfiakét. Pedig hogy gyűlöltem őket! Virágba
1797 11 |                  Az esze mindig azon járt, hogy miként lehetne mielőbb táncolnia.
1798 11 |                   azt nem szerettem benne, hogy hosszú körmöt viselt. Nekem
1799 11 |               látok, mindig arra gondolok, hogy talán fél a kutyától, és
1800 11 |                mikor ott állt az oltárnál? Hogy bírt tőlem úgy elszakadni? -
1801 11 |            tizennyolc év alatt!~Csodáltam, hogy soha hírét nem hallom, se
1802 11 |               irtóztam is a találkozástól. Hogy nézne rám? A szemembe merne-e
1803 11 |                      gondoltam -, ahelyett hogy megköszönném az istennek,
1804 11 |                  megköszönném az istennek, hogy kisgyermekkoromba játszótársul
1805 11 |                     én csak arra gondolok, hogy elvette.~Hát elvette. Húszéves
1806 11 |                  Az élet megtanított arra, hogy azt becsüljem meg, amit
1807 11 |               visszaveszi, hálás köszönet, hogy addig az enyém volt.~Néha,
1808 11 |                  beszélhetnék is vele úgy, hogy ő nem ismerne meg. Ha arcképe
1809 11 |                  le az akaratát? Ki tudja, hogy vergődött a falhoz szögezett,
1810 11 |                   Az a gondolat vigasztal, hogy talán nem is jutott a kezébe.~
1811 11 |                   szolgámra, se kertészre, hogy gondoskodjék róla. Mert
1812 11 |              mosolyodik, és néz a sarokba, hogy mit adjon?~A boltban két
1813 11 |                   az ő szeme, az ő arca! S hogy teljességgel bizonyos legyek,
1814 11 |         halántékához emeli a kezét. Látom, hogy eldől. Meg kell kapnom.~
1815 11 |                vagy asszony?~- Nem.~Aztán, hogy teljesen eszméletre tért,
1816 11 |               elmondta ott a kis szobában, hogy a bácsiját egy napon az
1817 11 |                 lesz a férjed.~S elmondta, hogy ő egy hangot se bírt nyögni,
1818 11 |                   hangot se bírt nyögni, s hogy mikor magukra hagyták őket,
1819 11 |               könyörgött a fiatalembernek, hogy ne kényszerítsék őt, mert