1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1694
Part
1 Inc| az utcán. Köd a lelkeken is.~A kaszinóban már jóval
2 Inc| ház üres. A játszószoba is. Olvasóterem is.~Csupán
3 Inc| játszószoba is. Olvasóterem is.~Csupán a társalgó zöld
4 Inc| Végre benéz a társalgóba is.~- Meghalt a világ? Vagy
5 Inc| Még a legényembereket is lekötik ilyenkor - mormogja
6 Inc| másik.~Az érkezett maga is leül a kandalló mellé, és
7 Inc| kongjon a kaszinó. Magam is meg vagyok híva. De csak
8 Inc| katonai múltra vall. Az is: ezredesi címmel kvietált.~
9 Inc| valamelyes barna haja, de még az is rövidre van nyírva.~- Szervusz,
10 Inc| Elfogadták.~- Még Kelement is megvárhatnánk - mondja az
11 Inc| ezredes. - Ámbátor... azt is biztosan elcsípték ma.~Épp
12 Inc| Végre egy családos ember is.~- Szervusz, Kálmán! - mondják
13 Inc| Kálmán! - mondják a többiek is. - Tarts velünk: a Hungáriában
14 Inc| Helyes!~De már a tányérokat is elhordták, csak szivarozgatva
15 Inc| Ha csak egy lehetőség van is a vesztésre, nem játszom.~-
16 Inc| világtörténelmen? De ne is nézzük a világtörténelmet,
17 Inc| Éppen azt javaslom én is. Nézzétek: mink mind a tizenketten
18 Inc| szolgálatukba szegődtek. Mármost az is bizonyos, hogy erről beszélgetni
19 Inc| nyúlik.~Ezt a javaslatot is tetszéssel fogadták.~A szmokingos
20 Inc| csak ilyen röviden mondjuk is el a történetünket, az is
21 Inc| is el a történetünket, az is érdekes.~Az agglegények
22 Inc| említett Kelemen barátjuk is megjelent a küszöbön.~-
23 Inc| közéjük ült. Mindjárt el is mondták neki, hogy épp jókor
24 Inc| No, ez érdekes lesz. Én is elmondom a magamét.~- Helyes!
25 1 | házasodtam meg? Igazán... nem is tudom így hamarjában. Nem
26 1 | Mindig voltam. Néha kettőbe is. Különösen kadét koromban.
27 1 | Egyszer, igaz, csaknem meg is házasodtam. Hadnagy koromban.
28 1 | az egész női nemnek.~Hogy is hítták? Várjatok csak...
29 1 | egyszerre.~Csakhamar meg is ismerkedtünk, meg is egyezkedtünk.
30 1 | meg is ismerkedtünk, meg is egyezkedtünk. Csak épp a
31 1 | fényképeztette le magát. Oldalt is, szembe is, egy csupa lengő-szalag
32 1 | magát. Oldalt is, szembe is, egy csupa lengő-szalag
33 1 | bátyámat nevettem előre.~- Én is házasodok ám, Pali! - fogom
34 1 | kiáltani diadalmasan.~Mert ő is akkoriban házasodott. Azazhogy
35 1 | már akkor esztendős házas is volt. Máig is emlékszem
36 1 | esztendős házas is volt. Máig is emlékszem a vőlegénykori
37 1 | boldogságát festette:~Végre hát én is megtaláltam a szívemnek
38 1 | mondanom se kell, hogy formára is gyönyörű, mint valami alabástromból
39 1 | főispánnak a leánya. Nem is akarták neki adni, de a
40 1 | kaptam hazulról. De nem is haragudtam érte: boldog
41 1 | vígan kurjantó. A mozdulatai is bágyadtabbak.~- Beteg voltál?~-
42 1 | szerzett valahonnan. A vacsora is afféle falusi disznóölés
43 1 | csupajó, aminek csak a szagára is félóráig nyalogatja odakünn
44 1 | meg, mintha a bátyám nem is ura volna, hanem lakája.
45 1 | csak vacsorázol néha másutt is?~- Nemigen.~- Nono!~És pajkosan
46 1 | Mosolygott, de megvetés is volt a szemében. Ha akkor
47 1 | vidámnak látom a szemét is, bizonyára előrántom a fényképet.
48 1 | rikkantok:~- Házasodok én is!~De tudj’ az Isten: haboztam.
49 1 | kritikának a megismétlődésétől is tartottam. Ha itthon is
50 1 | is tartottam. Ha itthon is azt mondják rá, hogy hegyes
51 1 | a beszélgetésünket, és ő is fölkel:~- Mulassatok, beszélgessetek....~
52 1 | nyilatkozás helyett akaratlanul is kérdéssel fordultam hozzá:~-
53 1 | Vagy hogy te nem?...~- Én is csakúgy. Nem, erről szó
54 1 | Hát anélkül nincsen. Lóról is tudhatod, nincsen olyan
55 1 | megindult a magyarázata magától is:~- Az én mézesheteim csak
56 1 | manó tudta, hogy közénk is gurul olyan kis szelence.~
57 1 | gondolat, hogy a te szíved is olyan, mint némelyik férfié.
58 1 | hogy került ki ez az egy is az íróasztalomból? Igaz:
59 1 | íróasztalomon. Ha azokra is rátalál, akkor lesz csak
60 1 | erre már vőlegény koromban is. De egyre halogattam. Tízesztendős
61 1 | jutott, csak az nem.~Naplók is hevertek ott. Tudod, hogy
62 1 | életemet. Hát a januáriusok be is vannak írva rendesen, de
63 1 | és némelyik emléksorokkal is terhelt: Szív a szívnek! -
64 1 | kétségbeesett. A házbeliek is összefutottak.~- Meghalt?~-
65 1 | feleltem, szinte magam is elhalva az ijedelemtől.~
66 1 | mentem az erdőre. Egyszer le is heveredtem a hodályban a
67 1 | cselekedett. De milyen bolond is voltam, hogy meg nem mutattam
68 1 | Itt a fiókjaim kulcsa is. Zárnom kell azt az asztalt,
69 1 | Tessék: nézd meg azokat is, ha nem hiszel.~No, hát
70 1 | Olykor egy-egy égő gyújtót is kellett a levelek után bedobnom.
71 1 | elszenesedett papiroslapokat is szétvertem. Mindenre gondoltam.~
72 1 | hetekig tartott. Dolgom is volt: szántás-vetés. Csak
73 1 | hogy az íróasztalom kulcsát is rejtegettem. Van az egyik
74 1 | felsőkabátomban van.~Kimegy. Az ajtót is nyitva hagyja. Én meg azalatt
75 1 | múzeumban. Nekem a hajam szála is megegyenesül ijedtemben.
76 1 | ért, még a szívem dobogása is elállott.~Végre is rá kellett
77 1 | dobogása is elállott.~Végre is rá kellett emelnem a szememet,
78 1 | Wertheim-zár. És ha ki is nyitja, bezárni nem tudja.
79 1 | amelytől az asztalon álló leves is megkocsonyásodna egy perc
80 1 | mégis látott, négykézláb is látott? Vagy azon gyanakszik,
81 1 | lecsúszott. Gyere, segíts te is.~Gondoltam, hadd győződjön
82 1 | leszedik, Jolán marad.~Én is csak pipázok.~Két óra tájban
83 1 | nyugodtan. - És különben is vendégeket várok. Készítsetek
84 1 | vendégeket várok. Készítsetek is, kérlek, néhány üveggel
85 1 | pillanatban.~A külső ajtó is nyikkan, zörren. Csend.~
86 1 | aztán kaptam a kalapomat is. Nyomtam a fejemre. S ki
87 1 | Micsoda ostoba gondolat is volt, micsoda gyerekes szokás,
88 1 | szokás, hogy érzelmi sorokat is írtam a naplómba! S különösen
89 1 | akkor az éjfél utáni kettőt is elverte az óra. És nekem
90 1 | nyerít az ablak alatt. Nem is reggelizek, csak lóhátról
91 1 | látogattam el hozzájuk. Végre el is maradtam. Átpártoltam lassankint
92 2 | Petrovics vállat von:~- Nekem is különös. De így van. Józan
93 2 | Koccintottak, ittak. A bíró is mosolygott. - Fizetem a
94 2 | az anyámnak a nagybátyja is, az öspörös, egy torkig
95 2 | ember, aki még napfényen is olyan volt, mint a Slemil
96 2 | káplánnak a sok könyve - azokon is préselt kereszt -, meg aztán
97 2 | olyan félelmesnek. Hogy is félhettem annyira tőle,
98 2 | annyira tőle, mikor hétköznap is vasárnapi ebédeket eszünk;
99 2 | alamizsnát; a betegekhez is őt hívják, hogy vigasztaljon,
100 2 | vigasztaljon, és hát a tanítóm is alázatos tisztelettel áll
101 2 | breviáriumot olvasta.~Hát jó ember is volt. Nem panaszkodom rá.
102 2 | katolikus.~A keze súlyát is amiatt éreztette velem először.~
103 2 | tartalmú, buta képeskönyvet is. Gyermekszentek voltak abban
104 2 | játszik, végre teljes hangon is, afféle gyerekes cérnahangon:~
105 2 | nem írtam-e bele titkon is.~Olykor magához szólított,
106 2 | tanító szénás pajtájában. Én is ledobtam a kabátomat, és
107 2 | belőled az ötvenegyediket is, eretnek pernahajder! Végzetes
108 2 | pogányabb volt a két elsőnél: ma is sajog minden hátulsó csontom,
109 2 | pipás, hogy a breviáriumot is mindig pipázva olvasta.
110 2 | gondolta, hogy a templomban is füstölve tisztelik az Istent:
111 2 | dohány füstje az Istennek is kedvesebb, mint a tömjéné.~
112 2 | ott volt mellette a leánya is, a Fánika. De az is megtörtént,
113 2 | leánya is, a Fánika. De az is megtörtént, hogy Fánika
114 2 | hogy a szeme meg a haja is feketébbnek látszott minden
115 2 | vékony tusvonás. És a szeme is, a koromszínű, sűrű pillákkal.
116 2 | Kiválasztotta nagy nehezen. Meg is fizette az utolsó garasával.
117 2 | Hát akkor láttam Fánit is nevetni.~Kacagott hajlongva,
118 2 | olyan bánatos krajcár nem is hullott a szegények pörsölyébe
119 2 | hozzám. Úgy szolgált nekem is, mint másnak: álmosan, viaszszín
120 2 | be-bepillantottam. Olykor az udvarukba is beleselkedtem.~Négyszögű
121 2 | értettem.~A leány mulatott azon is, hogy ráfintorítottam a
122 2 | ajtó, s egy parasztleányka is belépett. Az meg édesgyökeret
123 2 | előkerült gyökérre. Fáni nekem is osztott egy forgácskát.
124 2 | egyszer a cukrosüvegekből is ad valamit.~De arra a polcra
125 2 | soha. Igaz, hogy magasan is volt az a polc. De az is
126 2 | is volt az a polc. De az is lehet, hogy nem akarta rám
127 2 | addig? Még meglátja Pista is.~Végre a piroska megállott,
128 2 | irigységtől.~A két leány végre is abban egyezett meg, hogy
129 2 | kettéroppantotta. Aztán a fehér színűt is.~Nekem csurgott a nyálam,
130 2 | zsinagógában. Bizonyára helyette is imádkoztak.~Néhány asszonyt
131 2 | beszélgettünk. Közben ásított is. Várta a vevőket.~Ahogy
132 2 | leány. - Nekem van pénzem is, meg ez a bolt is az enyém
133 2 | pénzem is, meg ez a bolt is az enyém lesz akkor. Én
134 2 | A bátyja? Akkor már nem is él talán. Vagy ha él, örülni
135 2 | megharagszik... De hátha el is vehetem?~Akkor hát bizonyos,
136 2 | hogy enyim lesz a bolt is. És ha a bolt az enyém lesz,
137 2 | enyém lesz, a cukros polc is az enyém lesz. Csakhogy
138 2 | rákapott az a két leány is...~De íme, harangoznak.~
139 2 | az utolsó gyertyacseppet is lekaparva -, ha ad foglalót...~
140 2 | volt kimondanom, de végre is kimondtam:~- Foglalót...~-
141 2 | gyertyaburkolatból selyempapirost is tépett ki. Belegöngyölte.~-
142 2 | legkisebb morzsikájának is érezzem az édességét.~A
143 2 | részre osztva, hogy reggelre is maradjon?~Közben füleltem
144 2 | Közben füleltem az ajtóra is. Ha a bátyám kilép, egyszerre
145 2 | uzsonnázok.~De hát először is csak felét...~Nagy ünnepélyesen
146 2 | míg ő az ámenig eljut, én is eljuthatok a boltba.~Összekaptam
147 2 | van csukva. Még az ablakán is rajta van a vastábla.~Vége
148 2 | Várom, várom. Még a lábamat is rázom türelmetlenségemben.
149 2 | háztetőn.~És nekem attól is kell tartanom, hogy meglep
150 2 | feljön, meghallom, s különben is mindig nyitva áll a pince.~
151 2 | kifelé...~- Sicc! - hallom is a szavát.~De ideje is. A
152 2 | hallom is a szavát.~De ideje is. A bátyám azóta a nevemet
153 2 | mellett, s még lélegzeni is alig mertem.~Miteccik becammogott.~
154 2 | asztal körül ültek. Fáni is ott könyökölt, s felholdazott
155 2 | kistányérnyi, fekete sipka. A fia is házisipkát tett fel kalap
156 2 | és remegtem. Már a könny is facsargott a szememből.~
157 2 | teltek belé, míg csak annyira is észre tértem, hogy sírni
158 2 | pityogtam, tán negyedórát is.~De a reménység megint csak
159 2 | megpillanthatom, kiálthatok is neki.~Hát nem lehetett.~
160 2 | vagy kalapácsot. Lejjebb is lépek egynehány lépcsőn.
161 2 | bátyám rak meg, hanem zsidóék is. S ismét feljebb húzódtam.
162 2 | No, hát nekem van!~Nem is hallottam, mikor elszűnt
163 2 | Valahol beesik a pincébe is, és tán teknő van oda téve,
164 2 | annyit mondok még, hogy én is voltam aztán fiatal koromban
165 2 | más fiatalemberek; később is megtörtént velem, hogy egy-egy
166 3 | ellensége.~~Én már vőlegény is voltam. És hogy ma nem vagyok
167 3 | tudtam, hogy a tündérruhákat is köznapi rőffel mérik a boltban.~
168 3 | rőffel mérik a boltban.~Nem is igen jártam én bálokba.
169 3 | gondoltam rá, hogy nekem is ki van téve a lépvessző.
170 3 | azt gondoltam, hogy nem is fővárosi leány. A beszéde
171 3 | a szemétől.~- A négyest is remélhetem talán?~Melegen
172 3 | fejemet rázogatva.~A bátyám is rosszul házasodott. Egy
173 3 | még a gyönyörű pávatollra is bizalmatlanul néztem.~De
174 3 | az egy látogatásból több is következik? Hátha úgy maszlagol
175 3 | tetszik a pattogatott kukorica is. Méternyi távolságban angyalbőrön
176 3 | távolságban angyalbőrön is látszanak a pórusok. A bolondító
177 3 | szekrény könyv. Vajon az is hagyaték-e, vagy olvassák
178 3 | hagyaték-e, vagy olvassák is?~A falon régi olajfestésű
179 3 | megbarnult arcú Madonna-kép is. Bizony nem mennyei arc,
180 3 | szemére. Lehetetlen, hogy ez is olyan rókamájú, mint az
181 3 | Sok? Mink már ötször is végigolvastuk.~- Beniczkyné,
182 3 | Beniczkyné, Jósika.~- Azokból is van. Bizony...~És egyszerre
183 3 | angol, francia, egypár olasz is, de még lengyel is.~Ebből
184 3 | olasz is, de még lengyel is.~Ebből a beszélgetésünkből
185 3 | leányt Viktóriának.~S láttam is a komolykás leányon valami
186 3 | csakhamar beleszövődött az is, hogy Viki már sokszor férjhez
187 3 | öregasszonytól.~Egy bátyám is olyan leányt vett el, aki
188 3 | kellett élnie a mamával is, a pincsivel is.~Nem szerettem
189 3 | mamával is, a pincsivel is.~Nem szerettem volna úgy
190 3 | megértettem, hogy a mamát ő is szállítja majd, szállítja
191 3 | házasságba; meg a foglalkozásom is számokkal való dolgozás
192 3 | boldogságáért cselekszem még ezt is. A legangyalibb anya is
193 3 | is. A legangyalibb anya is anyóssá savanyodik, mihelyt
194 3 | napig ne lássam, de a bátyám is keményített: majd belebolondultam,
195 3 | aki vigasztalja.~S arra is gondoltam, hogy Vikivel
196 3 | Berohanok.~A cseléd sír. Viki is vörösre sírt szemmel lép
197 3 | lépjen ki a házból.~- Én is mondtam - zokogta Viki. -
198 3 | Vikit csillapítom. Magam is sírok már, annyira rám ragad
199 3 | aznap a mama. Még másnap is élt.~Harmadnap azt mondta
200 3 | mondta az orvos, hogy nem is fog meghalni.~Viki letérdelt
201 3 | az Istennek.~Már akkor én is annyira együttéreztem velük,
202 3 | együttéreztem velük, hogy én is örültem.~- Velünk fog élni
203 3 | öreg napjait!~Valóban nem is lehetett arra gondolni,
204 3 | már úgy-ahogy járhatott is.~- Mondtam, ugye, hogy a
205 3 | Vikihez. Ő már kicsikorában is olyan volt... Egyszer iskolás
206 3 | zúzódása folytán még a nyaka is úgy megjavult, hogy nem
207 3 | első fürdő-idegen. Bódé is csak egy állt akkor még
208 3 | szokott fürödni egymaga. Magam is láttam. Olyan volt, mint
209 3 | házat, amelyikben nekem is jutott egy külön bejáratú
210 3 | szegfűt. A Náni szobaleányt is levittük magunkkal. Az volt
211 3 | volt egyúttal a szakácsunk is.~A hivatalomban három hétre
212 3 | kút. A Balaton-vidékiek ma is azt tartják, hogy minek
213 3 | csak egyszer vágtak, akkor is többnyire csak birkát. A
214 3 | legyen.~És hát fürödtünk is délutánonkint. A boltosné
215 3 | Balaton.~Aztán, ha fasor nem is volt, sétálhattunk este
216 3 | hogy legyen egy palack víz is a szobában.~Hát csak beszélgetünk
217 3 | csak beszélgetünk addig is. Hiszen annyi volt a mondanivalónk,
218 3 | lesz vagy szeles.~Náninak is adtam egypár hatost, hogy
219 3 | est volt! A Balaton tükrét is mintha csillaggal szórta
220 3 | tündérkéz. Aztán a hold is fölkelt a somogyi hegyek
221 3 | hát nem olyan, mintha az is nézne bennünket?~- Oly ritka
222 3 | feleltem -, hogy a hold is megcsodálja.~Aztán arról
223 3 | együtt mehetnénk a másvilágra is!~Ez olyan mély érzéssel
224 3 | hogy én ebből csak egy szót is elhiszek?~A cigányasszony
225 3 | rakogatja a kártyáit. Ide is krajcár, oda is krajcár;
226 3 | kártyáit. Ide is krajcár, oda is krajcár; közben elmondja,
227 3 | Krisztus öt szent sebére is gondol.~- No, persze - mondottam
228 3 | mondottam mosolyogva.~Viki is nevette:~- Már igazán...
229 3 | a kártya mondta.~Aznap is tiszta volt az ég, mintha
230 3 | el neki, úgyhogy a foga is vacogott féltében.~Hát nem
231 3 | ki tíznél tovább.~De az is boldog séta volt. Egyáltalán,
232 3 | érte.~- Náni - szóltam én is a leányra -, csak vigye
233 3 | valamelyik kertből, s nem is távol tőlünk: Kviu-viu!~
234 3 | Viki, gyere már be!~S Náni is kilép:~- Tessék már aludni
235 3 | Biztos, hogy meghal!~Viki is nevette.~- Fél?~- Bizony
236 3 | Tessék bejönni: a naccsága is fél, hallotta a madarat.~
237 3 | álmodok!~S talán százszor is megcsókoltam.~Aztán nagy
238 3 | nyikordult: bezárkóztak.~Én is belépek. Bezárkózok. Vetkőzök.
239 3 | Vikiék még három hetet is ott időznek. A gyorsvonat
240 3 | egyszer csókolod meg, s akkor is csak röviden, és aztán soha
241 3 | Összekatatok-matatok mindent. Még a cipőmet is kifordítom, még a kofferemet
242 3 | kifordítom, még a kofferemet is kirázom.~S ahogy dühös elképedéssel
243 3 | most már alhatok.~Oltanám is a lámpásomat, de akkor látom,
244 3 | Kinyitom az ablakot. Az ajtót is kinyitnám, de hátha valami
245 3 | szerettem a holdat nézni, akkor is, mikor nem voltam szerelmes.
246 3 | nem bánom, ha reggel föl is ébreszt a kanásztülök.~S
247 3 | fagyokat.~Az én szívemen is mintha egy jéghegy vonult
248 3 | utazni, de reggel kilenckor is indul egy vonat...~Amint
249 4 | Arról a nőről én soha nem is beszéltem. Olyan leány volt,
250 4 | elvettem volna. El. Pedig nem is volt úrileány.~Azazhogy
251 4 | kezdtek vele. Az arcképemet is elküldték neki. A vége az
252 4 | sárgult. Itt-ott már arattak is. Az égboltozat is magasabb
253 4 | arattak is. Az égboltozat is magasabb volt arra, a világ
254 4 | megkínáltam vele a szittyámat is.~- Messze van az a major?~-
255 4 | mert az alján látszott is belőle még valami másfél
256 4 | fehérlett.~Egy elvénült bükkfa is állt ott. Lehet, hogy még
257 4 | meghagyták legelőnek.~Akkor is legelt ott vagy ötven-hatvan
258 4 | Megint vállat vont.~- Hát úgy is híjják, hogy kisasszony.~-
259 4 | valamivel távolabb a major is.~Az ispánlak tornácán egy
260 4 | kocsizörgésre a felesége is kilépett a konyhából: kövér,
261 4 | hegy felé tekintve.~Magam is odanézek. Hát akkor nyargal
262 4 | Attila-ivadékot.~Más nem is ebédelt aztán velünk. A
263 4 | dűlőneveket. Mert kétfelé is aratunk. Jó, ha olykor meg-megjelensz
264 4 | olykor meg-megjelensz te is a munkások között.~- Szíves
265 4 | még. A dohányzacskóját is megtömi.~Mikorra kilépünk,
266 4 | tudom, hova kapjak. Végre is hasra fekszem, és átkapom
267 4 | fekszem, és átkapom a nyakát is.~- Hó - kiáltom -, hó!~A
268 4 | Valami fehérlett oldalt is. Odapillantok, hát egy fehér
269 4 | Száraz, szőkés haj.~Az is mereszti ám a szemét.~Az
270 4 | szép figura. A szoknyája is fehér, mintha csak alsószoknya
271 4 | Akkor robogott oda a bátyám is, a Laci gyerekkel. Megálltak
272 4 | Följegyeztem mindent, föl is rajzoltam nagyjából. Nem
273 4 | Nézz ki reggel legelsőben is az Imre-dűlőre. Ilyenkorra
274 4 | viaszpapirosba burkolt valamivel. Nem is nézem, hogy micsoda, csak
275 4 | Könyv van előttük.~- Merre is van az az Imre-dűlő?~A gyerek
276 4 | pihenés nélkül - hogy neki is jusson a világ kenyeréből.~
277 4 | gondoltam. Három helyet is mondott a bátyám, hogy délig
278 4 | a Dunán.~S megkérdeztem is délben a bátyámat, hogy
279 4 | tüzes-katlan világot, mintha sosem is jártam volna benne!~Délután,
280 4 | mindenfelé. Egy helyen kender is. Nézem a földképet, amit
281 4 | tőle.~S valóban szomjaztam is. A nagy forróságban fű,
282 4 | árnyékból, látom, hogy nem is egy leány áll a juhok mellett,
283 4 | egyé meg zöld.~De még akkor is olyan távol voltam tőlük,
284 4 | szalmakalapom, afféle akkor is divatos, lapos szélű, a
285 4 | divatos, lapos szélű, a cipőm is új, és nyakkendőm is somszínpettyes,
286 4 | cipőm is új, és nyakkendőm is somszínpettyes, kék selyem,
287 4 | ott. Talán ott a juhász is, a pápaszemes, vén holló
288 4 | a pápaszemes, vén holló is ott ül a földön, azért nem
289 4 | úrileány.~Soká ott vannak. Le is ülnek. Mintha a földre ülnének,
290 4 | van. Ő mutogatja.~Magam is leülök. Cigarettára gyújtok.
291 4 | a másik fehér napernyős is. És a két fehér napernyő
292 4 | visszatért, de még azután is morgadozott, és sötéten
293 4 | elpirosodott, hogy még a homloka is megszínesült.~Akkor láttam,
294 4 | vagy mire fűzte őket.~Le is vette, hogy közelebb érkeztem,
295 4 | a lába szárából... Magam is megzavarodtam.~Megemeltem
296 4 | kisasszony!~Akaratlanul is kisasszonynak mondtam. S
297 4 | kisasszonynak mondtam. S talán nem is a ruhája miatt, hanem hogy
298 4 | maga kisasszony. Olyanforma is. Hát csak rászaladt a nyelvem.
299 4 | taszított magától. S az ajka is gyönyörű volt, szép metszetű.
300 4 | úszkált benne.~Nézem a kutat is. Sáros körületű, de köveken
301 4 | csatában meglőttek - a kalapja is mellette.~S néhány lépésnyire
302 4 | megemelte a kezét, a fejét is, mintha föl akarna kelni.~-
303 4 | ez az ember!~- Hát ivott is valamelyest, az igaz. Nem
304 4 | sokat. De mán neki a kevés is árt, ifjuram. Pedig szentelt
305 4 | volt. Még tán haragudva is szerelmesen nézett. A szeme
306 4 | Egyszer emeltem föl, akkor is olyat csapott az öklivel
307 4 | kiesett két fogam. Aztán nem is uram ez nekem, ez a vén
308 4 | Pesten. Azt mondják, maga is pesti, ifiuram.~- Az vagyok.
309 4 | ezt. Jó hideg.~- Poharat is kérek.~- Ej-ej, hogy nem
310 4 | pohárral kihozott egy fényképet is, afféle bádogra füstölt,
311 4 | Lehet, hogy beszéltem is.~- Jaj, ha tudta vóna, hogy
312 4 | várton-várják mán a Danit az urak is. Ugye szép, derék fiú?~Szórakozottan
313 4 | egy kettészakított fénykép is, az én fényképem.~Az ispán
314 4 | vissza a leányhoz.~Végre is azt eszeltem ki, hogy tőle
315 4 | azt eszeltem ki, hogy tőle is újból vizet kérek, mintha
316 4 | vizet kérek, mintha nem is jártam volna náluk.~És cigarettára
317 4 | nem a vödröt.~- Arra nem is gondoltam - hebegtem. -
318 4 | veres kő. Fölvette a követ is. Lám a kő gödröcskét takart,
319 4 | mosolyogva pillogott. Nem is felelt. Gondosan rácsavargatta
320 4 | szaglálta, aztán mindjárt fel is falta papirosostól.~És akkor
321 4 | láttam. Két kisasszony. Meg is csókolták magát.~Elmosolyodott:~-
322 4 | még bogáncsot, maszlagot is. A bogáncs a legszebb levelű,
323 4 | rám, de olykor a nyájra is elbolyongott a tekintete.
324 4 | pillantottam.~- Talán azt is maga hímezte?~- Csak próbaképpen.
325 4 | tarisznyácskában? Mert valami lapos is volt benne. De ha nyájasan
326 4 | De ha nyájasan beszélt is velem, a szemében volt valami,
327 4 | sorjában, és közte virág is. Rajzolok kicsibe olyat.
328 4 | mályvavirágokat, másik lapra is átvonuló füzérben.~Amint
329 4 | odapillant, elkomolyodik.~Magam is arra nézek, de nem látok
330 4 | küldött. Ott vár az uzsonnám is. Kezet nyújtottam neki:~-
331 4 | akar mondani. Csakugyan meg is szólalt:~- Ne jöjjön többet
332 4 | Hát azér - felelte. - Azér is.~Aztán elvörösödött. Elfordult.
333 4 | karácsonyon cseréltek. Nem is tudom, hogy kártyára tette-e
334 4 | szerette a feleségét. Verte is. Pedig békésen éltek azelőtt.
335 4 | manőver volt erre. A király is járt itt. Aztán egy éjjel
336 4 | őket hirtelenében. Hozzánk is jutott egy aranygalléros
337 4 | hatodmagával. De a béresházakba is. Egy tiszt a kanásznál hált.
338 4 | holott a kvártélyt külön is megfizették. A kanász attól
339 4 | néhány perc múlva. - Az is sejt valamit. Nálunk is
340 4 | is sejt valamit. Nálunk is kényeztették... A feleségem.
341 4 | fiatalembert lát. Talán meg is veri szegényt.~De azért
342 4 | pillantást.~Hát a juhokat láttam is, de maga a juhász őrizte.
343 4 | szerelmes szemmel.~- Hát nem is - feleltem. - De szomjas
344 4 | feleltem. - De szomjas is vagyok megint. Olyan jó
345 4 | Jó volt, ugye? Adok ma is szívesen, ifjuram. Ahol
346 4 | szívesen, ifjuram. Ahol gyön is mán az Örzse.~Meglepődve
347 4 | királykisasszony a korsaját is: nem szükséges, hogy elhagyjam.~
348 4 | felelem -, tudok én korsóból is.~S nyúltam a korsóért.~-
349 4 | hordanak neki. Bocskorföstéket is.~- Dehogyis - mentegettem
350 4 | a leányt -, hiszen most is csak szimplán van öltözve.~-
351 4 | húzna ez még a bocskorába is. Majd iszen nem tudom, mit
352 4 | leányra.~A leány, mintha nem is róla volna szó, unatkozó
353 4 | ostorral durrogó legény is... Lám, nemcsak legyezőnyelv
354 4 | mellemben! Mintha nekem is valakim volna az a leány!
355 4 | délutánra egy ispántársa, komája is vendégül ígérkezett.~A háznál
356 4 | Megkívánom.~- Veszek pipát én is. Abbahagyom a gyerekes cigarettázást.~
357 4 | Pénzem volt. A visszautazásra is küldtek már. De még az előbbi
358 4 | még az előbbi pénzemből is maradt, a szép, új tízforintost
359 4 | szép, új tízforintost nem is számítva, amit az anyám
360 4 | pusztán... Aztán hát ő nem is cseléd, csak segítő.~Ó,
361 4 | Aztán megérkezik a pap is a tanítóval.~S kivonulunk
362 4 | tekepályának a túlsó végén is mulatnak: a krajcárleső
363 4 | kocsis.~A két ispánlány is közibénk áll. Mulatság őket
364 4 | Nem biliárd ez, Matyi!~Én is szeretnék virtuskodni. Az
365 4 | alatt a rövid pár nap alatt is gyarapodott. Messziről lódulok
366 4 | gyarapodott. Messziről lódulok én is, de a golyóm is lódul: ki
367 4 | lódulok én is, de a golyóm is lódul: ki a bábokig a levegőben.
368 4 | füstöt. A két ispánkisasszony is cigarettát vesz elő a zsebéből,
369 4 | később értesültem, azért is jöttek át, hogy egy pesti
370 4 | Szívom, mint ők.~Hát ízlik is. Illatos, édes, debrői.~
371 4 | nem telt belé, már éreztem is, hogy fölkelhetek.~Vagy
372 4 | ha fölkelek. S talán el is aludtam volna, ha egy légy
373 4 | kábultság, hogy a szememet is röstelltem megnyitni.~Csak
374 4 | apád alszik. Az asszony is.~- Ugatna a kutya.~- Szólok
375 4 | Szólok neki halkan.~- A ludak is gágognának.~- Túlról megyek.~-
376 4 | De hát minek? Igazán, nem is lehet.~- Hát jó. Azt hittem,
377 4 | beszélni akarsz velem máskor is, mért ne tartsam fenn máskorra?~
378 4 | Mindenki odalát messziről is. Lenn a legelő szélén van
379 4 | egy nagy galagonyabokor is. Arra terelem majd a nyájat.
380 4 | eső esett.~Az ég reggel is, mintha kirakták volna a
381 4 | Aggódtam, hogy délután is esni fog. Nem tudtam, hogy
382 4 | leánynak a lelki rendje. Még az is meglehet, hogy elhagyja
383 4 | gondolatot, hogy az igazat is megmondhatnám, a következő
384 4 | megmondhatnám, a következő napokra is várathatnék vele valami
385 4 | ereszkedett a legelőn. S a juhok is kedves-szívesen bégtek.
386 4 | szoknya volt rajta. De az is illett neki. Minden megszépült,
387 4 | volt. Még a piros bocskor is, még a bot is a kezében,
388 4 | piros bocskor is, még a bot is a kezében, s az oldalán
389 4 | felelt:~- Igaz.~- És szereted is?~- Megszoktam.~És ő sóhajtott.~
390 4 | szikla lettem volna akkor is megmozdultam volna.~- Mondja! -
391 4 | híjják sehogy se. Nincs is a világon.~Kételkedve nézett
392 4 | Aztán szétnézett az úton is. Visszatért még közelebb.
393 4 | kukoricán.~- Idejössz-e holnap is?~Mosolyogva rázta a fejét.~-
394 4 | valami kellemes helyünk. Meg is zavartak olykor bennünket.
395 4 | szavam megcsapta. Talán nem is értette, mi az a kacér,
396 4 | ég csatornája. Az aratók is bevonultak. A bátyám a magtárban
397 4 | holnap? Hiszen ha holnap is esik, nem tekézünk, még
398 4 | És hogy az unalom ellen is biztosítsam magamat, a zsebembe
399 4 | nem állt éjjel se. Másnap is csakúgy esett.~Tekézni persze
400 4 | délután beállított a pap is, a tanító is. Kártyáztak
401 4 | beállított a pap is, a tanító is. Kártyáztak a verandán.
402 4 | Elmosolyodott:~- Még az is szenvedés.~Aztán elkomolyodott:~-
403 4 | sajnálattal nézett rám. Akkor is koszorú volt a fején, csakhogy
404 4 | komlóból. És a nyakában is virágfüzér, valami apró
405 4 | valeriána, s közte kakukkfűvirág is. Mint valami virágboa.~Látszott
406 4 | fölkeltem, három hernyó is mászott rajtam, csúnya,
407 4 | csupasz hernyók. Még ő is segített letisztogatni.~
408 4 | Boltoséké. Van ugyan más könyvük is, de az német, mind német.~-
409 4 | mind német.~- Nézd, nekem is van egy könyvecském. Talán
410 4 | könyvecském. Talán érdekel. Neked is adom.~S odaadtam neki a
411 4 | elém. De igen illett még az is neki. Melegebb volt tőle
412 4 | olvastam el, mécses mellett. Ma is elolvastam kétszer, délelőtt
413 4 | elolvastam kétszer, délelőtt is, délután is. Rozál néném
414 4 | kétszer, délelőtt is, délután is. Rozál néném el akarta venni,
415 4 | kellett keresnie. Eközben én is melléje álltam, és segítettem
416 4 | görög szavak, egy lapon több is.~Rendre megmondtam neki,
417 4 | végig. És hát akaratlanul is átöleltem a vállán át megint.~
418 4 | ügyelt rám. Aztán az arcom is hozzásimult az övéhez, úgy
419 4 | hozzáérhet az arcához, az ajkam is hozzáérhet.~És az is megtörtént.~
420 4 | ajkam is hozzáérhet.~És az is megtörtént.~Akkor érzett
421 4 | s azzal a mozdulattal ki is fejlett a karomból.~- Ó! -
422 4 | néha... Tudja-e, hogy ült is már? Hét hónapot ült.~-
423 4 | szelencémet.~- Sz’ akkor nem is méltó...~- Nem, nem gazság
424 4 | riasztatta a pulival. Maga is futott néhány lépést, Azonban
425 4 | Mosolygott.~- Van még itt más szó is.~S a szeme a könyvbe mélyedt.
426 4 | s olykor fenyegetgetett is, anélkül azonban, hogy rám
427 4 | magyar szavak közé! Másnapra is maradt magyarázni való.~
428 4 | napon történt, hogy délelőtt is arra mentem. A legelőn a
429 4 | Hogy mer úgy könyökölni ő is!?)~Fölmentem a hegyre, hogyha
430 4 | egyik fala állt még, bár az is romlott, s messziről olyan
431 4 | megvonaglott.~- Szép vagy nekem úgy is.~- Mégis restellem. De a
432 4 | Mindig érzem. Olykor látom is a járását. Olykor áll az
433 4 | szemét, és mosolygott.~- Most is hallom.~- Mit mond?~- Azt,
434 4 | hulláma megcsapott, és magamat is sok minden forgatagban megjátszott
435 4 | hangja aznap még a szarkának is, amint előttem fáról fára
436 4 | csipkebokrocska!~S ott már lassabban is mentem. Meg is álltam olykor,
437 4 | lassabban is mentem. Meg is álltam olykor, és hallgatództam.~
438 4 | királykisasszony; most már a földi is érkezhetne!~Az éjszaka oly
439 4 | hozzám hallatszik.~Aztán az is elhalkul, elmúlik. Csak
440 4 | előfeketéllnek a fák, a bokrok is. Csak ő nem mutatkozik még,
441 4 | még, ő.~Aztán harangszót is hallok a távolból, a falu
442 4 | távolban síró harangszó. Neki is bizonyára úgy szólt egy
443 4 | úgy szólt egy éjjel, neki is... s még azon az őszön!...~
444 4 | hegyen. De még az emléke is szép!~Várok.~Eléje mennék,
445 4 | Várok.~Várok epedve, remegve is olykor.~Ég és föld édes-csöndes
446 4 | rejtelmekkel teljes. A csillagok is mintha őt várnák velem.
447 4 | őt várnák velem. A hold is mintha kedvezni akarna,
448 4 | kicsi.~A szívem verése is elakadt. Habozva állok a
449 4 | sötétében. Látom, hogy ő is megáll.~A kutya is megáll.~
450 4 | hogy ő is megáll.~A kutya is megáll.~De a kutya egyszer
451 4 | Nagykendő volt rajta. Azért is nem ismertem meg azonnal.
452 4 | nagyobb volt gyerekkorában is, hát ütött, én meg ríttam.~-
453 4 | Hetenkint egyszer nappal is felmehettem a legelőre,
454 4 | ketten. Még az őszibogár is búsan pirregett a hegy alján,
455 4 | élet! Tűrj! Tűrj!~Az ég is felhős volt.~Hallgattunk,
456 4 | hűvös volt. Betakartam őt is a köpönyegemmel. És csak
457 4 | Sóhajtott.~Fölkelt.~A puli is fölkelt. Nyújtózkodott a
458 4 | hegyre.~- Ha nem mondod is, visszanézek.~- Itt fogok
459 4 | Itt fogok állni. És én is nézek arrafele, amerre maga
460 4 | el.~- De eljövök.~- Anyám is mondja...~- Most az egyszer
461 4 | Most az egyszer téved ő is.~- Világosodik... Nézzen
462 4 | hozzátakartam azt az új tízforintost is, amit az anyám adott, hogy
463 4 | előre nem látott kiadásra is legyen pénzem.~De hogyan
464 4 | nem esett.~Akkor már nem is a kökényes aljra mentem,
465 4 | esőre hajló időben délután is.~A koszorúját aznap abból
466 4 | aznap délután! Még a Puli is komolyan ült mellettünk.~-
467 4 | Lássa - mondotta -, ezek is együtt voltak...~Aztán,
468 4 | hogy ott áll a sötétségben is. És néz felém, néz. Hogy
469 4 | hegytetőnek a két vállát is.~Az ég olyan volt, mint
470 4 | amint távolodtam, a tűz is egyre kisebbedett.~De azért
471 4 | Sokáig. A vonatablakból is.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
472 4 | Most is látom.~~
473 5 | kehes öregúr. Kánikulában is úgy sétál, hogy a karján
474 5 | nyugalmazták.~S még csak nem is matematikát tanított, hanem
475 5 | működő professzor voltam. Nem is hittem, hogy valaha engem
476 5 | hittem, hogy valaha engem is megkörnyékez a hosszúhajú
477 5 | úrral távozott. A járása is gyönyörű volt. Pláne, hogy
478 5 | tekintett.~Már a templomban is rám pillantott egyszer.
479 5 | pillantás volt. Talán nem is látott vele. Ott az utcasarkon
480 5 | Mellettünk ült az öreganyja is. Az gardírozta. Szuszogó,
481 5 | olyan figyelmes mintha nem is öreganyja volna, hanem vele
482 5 | dajkája.~Már akkor tudtam azt is, hogy a telekkönyvhivatalban
483 5 | Néhány órát gondolkoztam is, hogy mellékletek nélkül
484 5 | telekkönyvbe. Az egészség is vagyon. A szépség, a jóság
485 5 | vagyon. A szépség, a jóság is. Mind kamatozó vagyon.~Megálltam
486 5 | padlásablakban.~És én éjjel is hallottam a bűvös-lágy zengzetet.
487 5 | azon másfél hónap alatt ő is megismerhetett engem. Én
488 5 | megismerhetett engem. Én is őt. Időpazarlás lett volna,
489 5 | huszonharmadikán? - szólalt meg az apa is.~- Huszonharmadikán lesz -
490 5 | tudja.~És akkor még tetszett is nekem, hogy olyan határozott,
491 5 | mesterségemre való tekintetből is óhajtottam a rendezett
492 5 | Városmajorba, Svábhegyre is. És én végigmagyaráztam
493 5 | latinra és görögre.~Mondtam is neki másnap, hogy mindjárt
494 5 | beszélünk. Hát a latinba bele is egyezett. Homérosz nyelve
495 5 | rákapatom lassankint a görögre is.~Az esküvő előtt valami
496 5 | történik egy napon: vacsorára is ottmarasztanak.~Nyolc óra
497 5 | Elfelejtettem este felhúzni. Az is csak akkor az egyszer történt
498 5 | Azonban már nyolcszor-tízszer is megsétálom a ház hosszát,
499 5 | megpillantom egyúttal az órát is, az áruszekrény fölött.
500 5 | Várja az öreganyja, várom én is, és ő lityi-lotyi, ottfeledkezik.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1694 |