Part
1 1 | levelet vettem át, a tenta ott állt az asztalon. A Besenyey
2 2 | csókolják. Némelyikkel szóba állt, és megnevezett engem:~-
3 2 | A középen fiatal olajfa állt, s tavaszonkint nehéz illattal
4 3 | fürdő-idegen. Bódé is csak egy állt akkor még a Balatonban.
5 3 | rossz kis petróleumlámpás állt egy asztalkán, az ágyam
6 4 | Egy elvénült bükkfa is állt ott. Lehet, hogy még előbb
7 4 | birka.~És egy fehér ruhás nő állt a birkák között. Állt, mint
8 4 | nő állt a birkák között. Állt, mint valami szobor.~Csodálva
9 4 | zsályás legelőn.~A lány állt és varrt vagy kötött. A
10 4 | korholta a lány -, csitt!~Csak állt. Várakozón nézett reám.
11 4 | homloka fölött.~Nézett. Állt mint a szobor. Az arca pirossága
12 4 | beszélt, elgyönyörködve állt rajta a szemem. Milyen értelmes
13 4 | váltani.~Neki azonban nem állt olyan tapadón rajtam a szeme,
14 4 | volt. Mindig vigyorgóra állt a szája.~- Te, Rozi - mondom
15 4 | királykisasszony. S ahogy ott állt a legelésző nyáj közt, a
16 4 | füles kosár.~Az eső meg nem állt éjjel se. Másnap is csakúgy
17 4 | mentem. A legelőn a juhász állt a forrón tűző napon és könyökölt
18 4 | égetett. Egy omlott pinceház állt ott a hegytető horpadásában.~
19 4 | horpadásában.~Csak az egyik fala állt még, bár az is romlott,
20 4 | most senki.~A kút mellé állt, hogy a kávától ne lássam
21 4 | és bizonyosan mezítláb állt ottan.~A sulyokra könyökölt.
22 5 | arcképe az íróasztalomon állt bordó-szín, bársony rámában.~
23 6 | nagy kőlapnak a közepén állt. És én attól fogva gyakran
24 6 | címszalagon a tenorista neve állt: Janovics Vendel úrnak.
25 7 | két alabástrom mellszobor állt, kétfelől. Az egyik Vénuszt
26 7 | kibontakoztak, csinos pepita ruhában állt előttem mind a három.~A
27 8 | bemutatott leány félő bárányként állt a szoba közepén. Tizennyolc-húsz
28 8 | Egy-egy mondat végén meg is állt. Mint az utazó, aki szép
29 8 | a tekintetem a szőnyegen állt meg. A vicsorgó oroszlán,
30 8 | Leültették-e? Vagy csak állt szegényke a szalonban? Talán
31 8 | s bebocsátotta. Ott is állt kissé, míg Ilda kivonta
32 8 | néz reám.~És mély csend állt köztünk. És mintha száz
33 9 | cigánysátor-forma, barna nádkunyhó állt vagy kétszáz lépésnyire
34 9 | is nevezik. Olyan mellett állt a fehér fejkötős, agg nő,
35 9 | fehér fejkötős, agg nő, állt valami lila-szürke ruhában,
36 9 | valami lila-szürke ruhában, állt behunyt szemmel, mint valami
37 9 | senki.~Az asztalon már ott állt az étel: egy lapos, nagy
38 9 | nekem, hogy sehogy meg nem állt a fejemen. Máig sem értem,
39 9 | olyannak, hogy az ajtó közt állt, s az én magas ajtókhoz
40 9 | valamit, mert szoborként állt a szoba közepén s a szeme
41 9 | Minden parasztszem rajtam állt. Én meg persze nem nézhettem
42 9 | ha már annyira a fejébe állt annak a leánynak a hangja,
43 9 | tudnia.~És ahogy a szememen állt a szeme, benne láttam a
44 9 | könyveket!~A kertész ott állt. Várakozón nézett az arcomba,
45 9 | negyvenéves koromig nemegyszer állt meg az ablakom alatt, s
46 10| tőlem távolacskán háttal állt mindig nekem, és virágfigurákat
47 10| uzsonnázni!~Negyedóra múlva ott állt a pohárban a rózsaszál.~
48 10| íróasztal meg egy rajzállvány is állt benne.~- Ugye, szép gyerekek! -
49 10| Csak egy öreg kivándorló állt köztük egymagában. Attól
50 10| siratta senki. Hallgatva állt és gondolkodón, és száraz
51 10| Szép szemű nép.~Hát ott állt a lány minden reggel öt
52 10| konyhakertbe vonultunk. Lugos állt ott, s a lugos körül gyep.
53 11| vastag, mohos márványobeliszk állt. Két ember magasságú. Vén
54 11| a park hátulján üvegház állt, és mellette egy háromlépcsős,
55 11| hosszú állvány. Csupa kaktusz állt ott: tövises és tövistelen,
56 11| nagy és szép felnőtt leány állt meghőkölve előttem. A postásgyerek
57 11| olykor az emeletre.~Hát csak állt, mint egy leánnyá vált,
58 11| jött velem, és őmögötte se állt guvernant, mégis, ahelyett
59 11| kerengett, s olykor mintha állt volna a levegőben.~Ismét
60 11| Gondolt-e rám, mikor ott állt az oltárnál? Hogy bírt tőlem
|