Part
1 10| hozzám fordul:~- A leányom. Zsorzset a neve. Itt dolgozik ő is.
2 10| asztalára tette. A tejet Zsorzset asztalára.~Csak úgy szemszögletből
3 10| drága... Ha ott találná Zsorzset a vizespoharában...~És a
4 10| a pohárban a rózsaszál.~Zsorzset jött. Mindig együtt jött
5 10| diadalmas indulót muzsikált.~Zsorzset az asztalhoz fordul, a szeme
6 10| szememet. Néhány percnyi csend.~Zsorzset megszólal halkan:~- Ön?~-
7 10| tanulást!~Munka végeztével Zsorzset kivette a rózsát a pohárból,
8 10| Ha arra gondoltam, hogy Zsorzset egy napon karikagyűrűvel
9 10| rekviem-zenét játszott.~Nem, Zsorzset nem lehet a másé! Ha egyszer
10 10| Engedjen meg egy kérdést, Zsorzset.~- Szóljon nyíltan, möszjő
11 10| bánom, ha haragszik is, Zsorzset - mondottam én is kigyulladt
12 10| mondottam -, csodálatos!~Zsorzset mosolygott. A tenyerébe
13 10| nagybácsi? Miért nem mehet Zsorzset addig férjhez, míg a nagybácsi
14 10| látó franciskánus barát.~Zsorzset fölkelt, és átkerült az
15 10| feleltem -, ha magát láthatom, Zsorzset. Ó, Zsorzset - mondottam
16 10| magát láthatom, Zsorzset. Ó, Zsorzset - mondottam nyárfalevélként
17 10| nyárfalevélként remegő szívvel - ó, Zsorzset, ha maga tudná...~Elpirult,
18 10| szorongatva gyakoroltam a Zsorzset szónak a lehető legszebb
19 10| legszebb kiejtését.~- Ó, Zsorzset... édes Zsorzset...~Amire
20 10| kiejtését.~- Ó, Zsorzset... édes Zsorzset...~Amire ő behunyt szemmel
21 10| Visszaültünk.~- Mondja, Zsorzset - szólaltam meg néhány perc
22 10| hallottuk hírét.~Lüpen belépett.~Zsorzset mélyen lehajtott fejjel
23 10| az, hogy gazdag ember, és Zsorzset már választott, és Zsorzset
24 10| Zsorzset már választott, és Zsorzset éppen engem választott!...~
25 10| köszönésemet.~Megrökönyödtem.~Zsorzset is megnyúlt arccal lépett
26 10| kutyaszorítóba éreztem magamat! Zsorzset bizonyosan kotyogott valamit:
27 10| együtt átment a hengerlőbe.~Zsorzset nem is várta a kérdésemet,
28 10| möszjő Kovaksz.~- Micsoda, Zsorzset?~- Meghalt...~- A nagybácsi?~
29 10| szorongattam, az ajkamhoz emeltem.~Zsorzset fölkelt, és a mellemre borult,
30 10| hogy vigasztaljam, édes Zsorzset? Hiszen azt mondta az imént,
31 10| mondogattam:~- Ne sírjon, kis Zsorzset, ne sírjon. Amíg én élek...~
32 10| eresztettem le a két karomat. De Zsorzset továbbra is a mellemen maradt,
33 10| egyetlen reménysége.~A szavára Zsorzset a székre hanyatlott, s az
34 10| meredten és hüledezve.~- Zsorzset kisasszony nem szegény -
35 10| kripta is kétséges, de hiszen Zsorzset maga is kincs! S valami
36 10| mintha csak hazamennék.~Zsorzset mellettem fog ülni bizonyosan.
37 10| volna, s vígan futkostak a Zsorzset körül.~Tehát vannak testvérei,
38 10| Vissza! Vissza! - hangzott a Zsorzset kiáltása.~S a következő
39 10| percben megnyílt az ajtó, és Zsorzset rózsás arca mosolygott reám
40 10| Odaállt az is a glédába. Zsorzset is. Látszott rajtuk, hogy
41 10| beteggé eszem magamat. Pedig Zsorzset oly nyájasan kínált:~- Möszjő
42 10| Möszjő Kovaksz...~- Köszönöm, Zsorzset, de nekem éppen elég volt.~
43 10| nevetni!~S már előre nevetett. Zsorzset is rejtelmesen mosolygott
44 10| hogy mit nevetnek.~Végre Zsorzset, aki csak szemérmesen mosolygott,
45 10| olyan volt valamikor, mint Zsorzset: olyan lengeteg vékonyságú,
46 10| csokoládétáblát odatettem a Zsorzset asztalára, és fásultan kevertem
47 10| ugyanott ült az a nő, ahol Zsorzset. Tehát minden ismétlődik
48 10| olasszal a hengerlőterembe, Zsorzset legott fölkelt, és szokása
49 10| csókjaim nyomait.~- Mondja, Zsorzset - szóltam halkan. - Itt
50 10| igazgatóságnak, hogy becsüljenek meg.~Zsorzset örömsugaras szemmel pillantgatott
51 10| beteg. Azonnal jer!~ Anyád~Zsorzset elsápad.~- Valami rossz?~-
52 10| kikísértek mind a ketten.~Zsorzset a nyakamba borult a peronon,
53 10| feleltem:~- Nem maradok soká, Zsorzset, nem... Lüpen uram, vigyázzon
54 10| felejts! Csak ne felejts!~Zsorzset vigasztalóan válaszolt,
|