Part

 1 1 |             leány! De, mondom, hogy oly szép, hogy ha itt állna,
 2 1 |       keserűséggel. - Sejtettem.~És oly megvetőn nézett a szemembe,
 3 2 |             Hallgatta nyugodtan, de oly nyugodtan, mint amily nyugodt
 4 3 |            az is nézne bennünket?~- Oly ritka a boldog ember a világon -
 5 4 |          Mondja!~S közelebb lépett. Oly esdeklőn nézett rám, hogy
 6 4 |         Mondja! - nyögte a leány.~- Oly szép vagy, mikor így kérsz...
 7 4 |           annyira el volt foglalva, oly mohó szemmel kereste a szavakat,
 8 4 |           is érkezhetne!~Az éjszaka oly csendes, hogy a vonat morgása
 9 4 |         emléke égne rajta.~A kolomp oly búsan hangzott aznap délután!
10 6 |            De hogy mosolygott! Soha oly kedves mosolygást nem láttam!~
11 6 |          minden kereke:~Mért ragyog oly gyönyörűn a szeptemberi
12 6 |        éjjel nem aludtam. Másnap is oly elkeseredett voltam, hogy
13 6 |         Engedje meg hát hogy...~Ezt oly tökéletes és elmés valaminek
14 7 |       ellátta...~Ida mosolygott, és oly merengő szemmel nézett reám,
15 7 |           tudom - engem szeretett-e oly igen? Vagy azt a párizsi
16 7 |             magunkra maradtunk, Ida oly olvadóan nézett rám, hogy
17 7 |          volt. Soha nem várta senki oly előre gyönyörködőn a lucskos-szeles
18 7 |           Hát elvittem őket kocsin. Oly kedves oly anyás volt hozzájuk,
19 7 |             őket kocsin. Oly kedves oly anyás volt hozzájuk, hogy
20 8 |         árkot akartam átugratni, és oly szerencsétlenül estem le
21 8 |           halkan olvasott. A szavak oly különös értelműek voltak,
22 8 |           gyülekezetnek olvasna, és oly sebesen, hogy alig bírtam
23 8 |      Értettem már, hogy miért olvas oly színesen és folyékonyan.~
24 8 |        szépen olvas. És a hangja... oly kellemes...~Megpillogta
25 8 |             elérje a fülét. Forgott oly sebesen, hogy nekivágódott
26 8 |            irántam semmire.~Mindezt oly nyugodtan és félvállról
27 8 |             megkülönbözésünk. Berta oly ártatlan volt, szegény,
28 8 |        késett. Csak vártam, vártam. Oly hosszú volt ez a délután!~-
29 8 |     maradnom. Szinte sajnálom, hogy oly rövid a betegségem: meg
30 8 |       zavarodottan. - Istenem... Ön oly jó... és én csak szerencsémnek
31 9 |                S legyintett. Mintha oly sok világosság áradna be
32 9 |             nadrág bő volt, a kabát oly szűk, hogy be se lehetett
33 9 |      csizmám árnyékban maradjon. De oly átkozottul kopogott a padlón...~
34 9 | nagymamukával, el se futnak tőlünk.~Oly mondhatatlanul bájos volt
35 9 |      kalapot a kezemben lógatva, de oly odkolon-illatosan, hogy
36 9 |        örökös árnyékot. Vén szilfa, oly mohos derekú, mintha zöld
37 9 |       ünneplőt.~S belépdegélt maga. Oly biztos lépésekkel haladt
38 9 |     borjacska, és olyan ártatlanok, oly félénkek...~A kert közepén
39 9 |      Mindennap újrafestem a szemét. Oly könnyűnek látszik: hiszen
40 9 |           játszott. Malmozott vele. Oly gyorsan forgatta, hogy olyan
41 9 |         magam ura... De hiszen maga oly fiatal még... És ha szeret,
42 9 |         hónapja üldögél a képnek, s oly mereven, hogy az orrára
43 10|             magamat. Pedig Zsorzset oly nyájasan kínált:~- Möszjő
44 10|       parókát visel. Fehér szakálla oly ritkás már, mint az árvalányhajjal
45 10|           esténkint a tüdejéből. És oly könnyű! Mindjárt az első
46 10|         forgatja az agyam kerekeit! Oly távol állunk mi egymástól,
47 10|             azzal a leánnyal!~S ezt oly erősen eltökéltem, hogy
48 10|     amelyikben én, és ha alszik is, oly ébren alszik, hogy... Azonnal
49 10|           láthatom. De a csendesség oly siket, hogy meghallanám,
50 11|        kesztyű. Pomádés fekete haja oly kemény ívű a halántékán,
51 11|         jöttem, és mintha az idő is oly végtelen volna, mint az
52 11|           Éjfélkor tértem vissza, s oly búsan, mint valami bujdosó
53 11|            Sirattalak is, Márta. De oly csekély a himlő nyoma az
54 11|   egyesülünk mink házasságban? - az oly messze zenéje volt még a