Part

 1 1 |        Hazudtál tegnap! Hazudtál! Ó!~Ez az ó olyan kín-fájdalmas
 2 1 |        tegnap! Hazudtál! Ó!~Ez az ó olyan kín-fájdalmas hosszú
 3 1 |        olyan kín-fájdalmas hosszú ó volt, mint amilyen a római
 4 3 |        van, anyácskám, vigyázzon. Ó, a halál irtóztató! Elválni
 5 3 |          leánytársát táplálgatja. Ó, ez ritka jó szív, ez az
 6 3 |    kártyáit szemlélve.~- A halál? Ó!... Úgy vesse a kártyát,
 7 4 |           is cseléd, csak segítő.~Ó, de ennivaló abban a virágos
 8 4 |   lovaglás ez - nevet a bátyám. - Ó, te lovaglóművész!~Ő már
 9 4 |        vagy éjjel találkozzunk.~- Ó, hogyisne! - felelte vonagló
10 4 |       felelte vonagló derékkal. - Ó, hogyisne!~- Kegyetlen vagy!
11 4 |          is fejlett a karomból.~- Ó! - mondotta a csók helyére
12 4 |      röstelkedéssel nézett rám.~- Ó!~S hogy én káprázó szemmel
13 4 |      botján, mint Örzse szokott. (Ó, a rút, vén holló! Hogy
14 4 |       amit cselekszem, helytelen. Ó!...~Nagykendő volt rajta.
15 6 |       elállott. Csak bámultam rá. Ó, de finom arcocska! Ó, de
16 6 |         rá. Ó, de finom arcocska! Ó, de gyönyörű virága az Istennek!~
17 6 |        Tehát csakugyan ő a Flóra! Ó, Flóra! Flóra!~S hiába zártam
18 6 |        színét, minden mozdulatát. Ó, boldog flaszterkövek! Ó,
19 6 |          Ó, boldog flaszterkövek! Ó, boldog kék csokrocska!
20 6 |            boldog kék csokrocska! Ó, boldog árnyék, mely vele
21 7 |          gondolat megremegtetett. Ó, szegény bátyám! Kábelen
22 7 |       talán éppen tömlöctöltelék? Ó, szegény Jancsi! Szegény,
23 7 |          folytatta örömmel Ida. - Ó, ha épp az esküvőnkre jönne!...
24 7 |        ehetnét.~- Éhesek vagytok? Ó, kis ínségesek! Mit adjak?~-
25 7 |        neveli, hanem szeretet is. Ó, az én rideg gyermekkorom!...
26 8 |       felelte csillogó szemmel. - Ó, az én anyácskám...~Aztán
27 8 |        tette a kezét a kezembe.~- Ó, hiszen ha tudnám...~- Bizonyos
28 8 |  Elmosolyodott:~- De hát miért?~- Ó, Ilda, Ilda! Hát maga se
29 8 |       fordította reám a szemét:~- Ó! Ne mondjon ilyet!...~Láthatta
30 9 |           zongorázott és danolt - ó, de nem azon az üvegfuvola
31 9 |     tegyük a nyakára, nagymamuka. Ó, ha a mentecsat is megvolna!~-
32 9 |   műkedvelők műrontókká válnak.~- Ó, kérem... - tiltakozott
33 9 |           szólt Ilka könyörgőn.~- Ó, nem bocsátjuk! - szekundált
34 10|         keblére tűzte.~A keblére!~Ó, mennyi domborodás van Svájcban!
35 10|           még nincs... senkije?~- Ó! - felelte egyszerre piros
36 10|         magát láthatom, Zsorzset. Ó, Zsorzset - mondottam nyárfalevélként
37 10|  nyárfalevélként remegő szívvel - ó, Zsorzset, ha maga tudná...~
38 10|      lehető legszebb kiejtését.~- Ó, Zsorzset... édes Zsorzset...~
39 10|         arccal, édesen rebegte:~- Ó, möszjő Kovaksz...~Aztán
40 10|       felelte boldog-bágyadtan. - Ó, az nagy ember! Nagy jeles
41 10|         Megcsalt, möszjő Kovaksz. Ó, milyen csapás!...~Elővonta
42 10|         vízfoltok terjedtek el.~- Ó! Ó!~- De hát, Zsorzsetke -
43 10|      vízfoltok terjedtek el.~- Ó! Ó!~- De hát, Zsorzsetke -
44 10|      házában halt meg, Szidniben. Ó... Vigasztaljon!~A hír engem
45 10|      csapás ránk, möszjő Kovaksz. Ó, a hitvány korhely! A semmirevaló!
46 10|         virágot.~Elérzékenyült:~- Ó, micsoda kedves gondolat,
47 10|      mamája is, ahol most maga?~- Ó, dehogy - felelte. - A mama
48 10|          Talán már a tavaszra!...~Ó, tavasz!... Csak jönne már
49 10|         rázta:~- Ne fáradjon...~- Ó, kérem, nem nagy fáradság.
50 10| érdeklődtem a miszticizmus iránt.~Ó, a miszticizmus! Gyönyörű
51 11|  Megrettenve emeli föl a fejét.~- Ó, rosszmadzag! Hogy megijeszt!
52 11|         szívvel. - Ha nem jön ki, ó, bár meghalnék!...~A fák
53 11|   odaültünk a padra, a fal mellé. Ó, de szép esték és éjszakák
54 11|           illő, hogy gratuláljak! Ó, gratulálok, gratulálok!~