Part

 1 1 |           nem tudtak semmit az én boldog ismeretségemről. Hogy örülnek
 2 1 |           nem is haragudtam érte: boldog embernek száraz a kalamárisa.~
 3 1 |           A karácsonyestét persze boldog beszélgetésben töltöttük.
 4 1 |      fordultam hozzá:~- Te, Pali, boldog vagy-e te ezzel az asszonnyal?~
 5 2 |         Csak mint a macska, mikor boldog a meleg helyen, s dorombolgat:~
 6 3 |          bennünket?~- Oly ritka a boldog ember a világon - feleltem -,
 7 3 |      arról beszéltünk, hogy olyan boldog házaspár nem lesz a fővárosban,
 8 3 |           tíznél tovább.~De az is boldog séta volt. Egyáltalán, csak
 9 3 |        volt. Egyáltalán, csak egy boldog időszak van az ember életében:
10 3 |           A Duna-parton - felelte boldog hangrezgéssel az ajtóból.~
11 4 |      átformálódik lassankint az a boldog nyugalmú vagy vígan ebattázó
12 4 |       Csend következett és valami boldog és ünnepi nyugalom érzése.
13 4 |          a tudat eltiporta minden boldog képzelgésemet.~Az éj hűvös
14 5 |     megcsókolva. - Köszönöm.~Mily boldog voltam, istenem! Mindig
15 6 |     színét, minden mozdulatát. Ó, boldog flaszterkövek! Ó, boldog
16 6 |          boldog flaszterkövek! Ó, boldog kék csokrocska! Ó, boldog
17 6 |         boldog kék csokrocska! Ó, boldog árnyék, mely vele haladhat!~
18 6 |           volt! Néztem és néztem, boldog zsibbadozással. És még azután
19 7 |           És a kezét nyújtotta.~- Boldog vagyok, ha magával lehetek -
20 7 |    fiákerünk lépésben kísért. Ida boldog. Egy-két süteményt választ.
21 7 |           Ez a gondolat rajtam is boldog rezgéssel futott át. Valóban
22 7 |       csak a gyermek tud teljesen boldog lenni. Te, Idám, én csak
23 7 |           csak most tudom, hogy a boldog arc látása mennyire enyhítő
24 7 |        gondjaiban! A gyermek mind boldog arcú.~Félig hunyt szemmel
25 8 |       hogy mindenki szenved, hogy boldog vagy...~- Ezt még egyszer,
26 8 |           mással?~S ez a gondolat boldog eltökéléssé érlelődött bennem.~
27 8 |    szemmel nézett reám. A szobába boldog várakozásnak a csendje szakadt.~-
28 8 |           képzeli talán, mennyire boldog vagyok, ha magát láthatom...~
29 9 |         már azt nem engedtem.~No, boldog voltam! Érdeklődéssel szemléltem
30 9 |          vált akkor. S csacsogott boldog szemmel, mint a csicsergő
31 9 |  Tekintetét a láncról rám emelte. Boldog és biztató volt a nézése.
32 9 |     fantáziámat. Istenem, micsoda boldog kor, mikor még az ember
33 9 | Szeretettel pillantott rám, és én boldog voltam, hogy ez utolsó kérdés
34 9 |          játszanak.~- Nézze: mily boldog állatkák! Az egyik nő, a
35 9 |           Mily boldogok!~- Minden boldog - feleli a pillangókra mélázva. -
36 9 |         Az isten erdejében minden boldog.~Aztán rám pillant.~S hallgatva
37 9 |      gondolatai vannak magának!~S boldog hallgatással sétálunk tovább
38 9 |    jókedvű a leányféle! És milyen boldog természetű!~A séta persze
39 9 |          még kevesebbet alhattam. Boldog voltam, mintha legalábbis
40 10|          jókedvű. De vannak olyan boldog természetű emberek. Ha egy
41 10|        francia beszédet.~- Milyen boldog ez a makaróni! - mondottam
42 10|      érdeklődne.~Rámmosolygott:~- Boldog most, ugye, möszjő Kovaksz?
43 10|      fizetést kap. Talán én is.~- Boldog vagyok én anélkül is - feleltem -,
44 10|        estére: vacsorázzak náluk.~Boldog voltam. Háromszor mosdottam
45 10|       karácsonyest meleg-kályhás, boldog nyugalma.~Egy csemegekereskedés
46 10|  elrontanom a gyomromat.~És mégis boldog voltam. A zenélőórám karácsonyi
47 10|       tanító meg várhat... Legyen boldog a forintommal!~Elmentem
48 11|          mindig ugrándozó, mindig boldog.~Abból az időből még csak
49 11|       Mintha hiányozna belőle két boldog kisgyermek.~Az inas visszatért.
50 11|      mindez csak valami üdvözítő, boldog álomban történne.~Csak nézem,
51 11|   bámultak az elbeszélőre. Az meg boldog mosolygással, szinte diadalmasan