Part

 1 1 |        szájú, cukorhab leány! De, mondom, hogy oly szép, hogy ha
 2 1 |          a konyhára.~- Ülj lóra - mondom a kisbéresnek. - Kérd el
 3 2 |          a súlyos kérdést. Ha azt mondom: nem veszem el, megsértődik,
 4 4 |       szobában hált.~- Te, Laci - mondom neki -, már reggel van?~-
 5 4 |       leány, szegény jó leány!~És mondom: ma se tudom, miért. A vádlott
 6 4 |        állt a szája.~- Te, Rozi - mondom neki -, ismered te azt a
 7 4 |        kérsz... Már csak azért se mondom meg, hogy kérj.~Hallgattunk.
 8 4 |            a kérdésre feleljen.~- Mondom, hogy tündéri. Nem úri,
 9 5 |     történt életemben.~- Ágicám - mondom -, nézze meg majd a péknél,
10 5 |     lelkem.~- De van.~- De nincs; mondom, hogy nincs.~- No, gyere
11 5 |       vissza.~- Dehogy megyek. Ha mondom, hogy nincs.~- De hát gyere
12 5 |          Én nem megyek vissza. Ha mondom, hogy nincs óra, hát nincs
13 6 |         porceláncsésze.~- Nézd! - mondom nagy szívdobogással. - Nézd
14 7 |          tettél, szerencsétlen! - mondom, mikor visszatértem. - Megsértetted
15 7 |             Tehát egy hét múlva - mondom. - Addig ki tudom járni,
16 7 |     szomszédos.~- Ne búsuljatok - mondom ellágyultan.~A gyermekek
17 7 |         arccal.~- Gyere, gyere! - mondom. - Nézd: milyen három gyereket
18 7 |       üljön oda maga is, lelkem - mondom. - Hiszen velük szokott.~-
19 7 |      sárga-maszatos.~- Te, Jenő - mondom -, te cigarettáztál.~Elvörösült.~-
20 8 |              Megmondjam? Nem, nem mondom meg...~- Mondja meg, édes
21 8 |           végre levegőre megy.~De mondom, akkor is furcsa volt nekem,
22 8 |           Édes leány! Édes egy! - mondom mámorosan. - Édes egyetlenegy!
23 9 |           festett meg gólyát.~Hát mondom: a tó igen tetszett nekem
24 9 |         lett pappá.~- Te, Gazsi - mondom neki -, te borsodi fiú vagy.
25 9 |        tóra biz én nem emlékszem. Mondom, kicsi voltam, tán öt- vagy
26 9 |       túlsó végén van.~- Hallja - mondom a kertésznek -, valahogy
27 9 |        nyújtok neki kezet, és nem mondom viszont a nevemet. Nyájas
28 9 |        lehet valaki!~- Bocsánat - mondom fanyalon -, hogy ingben
29 9 |           fehér foltról a nyakán. Mondom a mérnöknek: Nézd csak:
30 9 |             Én mégis hazamegyek - mondom szorongva.~- Már hogy menne! -
31 9 |         kláviszon. S most meg azt mondom: hol az a szobrász, amelyik
32 9 |       felé járt.~- Gyere, Bandi - mondom a gyereknek -, vezess el
33 9 |           gyakran szünetelek. Azt mondom, hogy pihentetem a szememet.
34 9 |         nincsen.~- Nincsen. Mert, mondom, titok még. Én is csak azért
35 9 |          ne engedjek.~- Én is azt mondom.~- Hát mármost arra kérem,
36 9 |       akartad?~- Én? Becsületemre mondom neked, Marcsa... A Boldogságos
37 9 |    embernek.~Hát csak még a végét mondom el.~A próbákat néhány nap
38 9 |     mellett megyünk el.~- Nézze - mondom -, egy szarvasbogár ül itt.~-
39 9 |              Ha nem volna kezem - mondom halkan -, hogyan nyújtottam
40 10|     Megjön mindjárt az első órán. Mondom, csak hat lyuk és egy billentyű.~
41 10|           keresztapám luteránus - mondom elszántan -, és én is az
42 10|         várnak tőlem, röstelkedve mondom:~- Én csak azért járok a
43 10|      elszántan a szeme elé, s azt mondom: - Uram, én egy luteránus
44 11| bentmarasztottak a kastélyban.~De mondom, én ezekre már nem emlékszem,
45 11|       volt, mind mindig, és amint mondom, nagyfejű. Csupa fej, mint
46 11|        Nézzük.~- Felmászok érte - mondom.~S próbálok mászni. Márta
47 11|       édes, édes Kelen!~Márta~Nem mondom el az ifjúságom történetét;
48 11|               Semmi de. Ha én azt mondom, pap légy, hát másra ne
49 11|       látszott legjobbnak, ha azt mondom, hogy embert láttam beugrani,
50 11|           nem is jutott a kezébe.~Mondom: sokszor gondoltam rá. Mint