Part

1501 11 |                      hogy a földi törvények is beleavatkoznak.~Mert az
1502 11 |                     kell maradnotok, ha nem is vagytok egyek! Boldogtalanul
1503 11 |                vagytok egyek! Boldogtalanul is, szeretetlenül is.~Bizony
1504 11 |             Boldogtalanul is, szeretetlenül is.~Bizony nem a bölcsesség
1505 11 |                  törvénynek. A gyermekeknek is jobb, ha nem a pokol levegőjében
1506 11 |               családosnak otthona. Ha nincs is gyermeke, akkor is otthona.
1507 11 |                    nincs is gyermeke, akkor is otthona. És aki megtalálta
1508 11 |                   nőnek az életét szolgálja is; valaminthogy a nő is, mikor
1509 11 |             szolgálja is; valaminthogy a nő is, mikor a férfit szolgája
1510 11 |              gyöngeség benne. S ha néztétek is, láttátok is, nem azért
1511 11 |                    ha néztétek is, láttátok is, nem azért nem vettétek
1512 11 |                felemtől.~De hát elmondom én is, hogy hogyan maradtam agglegény.~~
1513 11 |          gyermekkoromban kezdődik, hogy nem is emlékszem rá, hogyan kezdődik.~
1514 11 |                     tenyerével, s végül rúg is egyet rajtam, hogy az utca
1515 11 |                   gyerekek táncoltak. Márta is megmozdult: forgásnak indult.
1516 11 |                  gyerek voltam akkor. És én is a kastélyban laktam. Az
1517 11 |                  került. Ő meg még nálamnál is árvább volt. Az uraság lett
1518 11 |                    fenn a kastélyban, és én is vele voltam.~A kis Márta
1519 11 |            kastélyba. Így szokott meg Márta is. És hogy az anyám is meghalt,
1520 11 |                  Márta is. És hogy az anyám is meghalt, engem bentmarasztottak
1521 11 |                  hogy kivetnek, gondolatnak is gyötrő volt. Hova menjek,
1522 11 |                rikoltotta a bűnünket, magam is nagynak éreztem már. Rám
1523 11 |                     Mártát, és én vigyáztam is rá: úgy bántam vele mindig,
1524 11 |                    a halántékán, mintha azt is vasból verték volna, mint
1525 11 |                   fej, mint az ebihal. Most is, hogy eszembe jut, csak
1526 11 |                 volna valamikor. Neheztelte is talán, mindig lógatta.~És
1527 11 |             Mindenki félt tőle. Még a lovak is buzgóbban vonták az ekét,
1528 11 |                    a szántóföld felé. A fák is mintha alázatosan húzódtak
1529 11 |               kalapomat, lapultam, a szájam is elnyílt a nagy vigyázatban:
1530 11 |                Jóreggelt! Jóreggelt!~Még az is hallgatva és szörnyülködve
1531 11 |              szemével.~És hát ott Mártácska is a szék mellett, és sápadtan,
1532 11 |                    Luki bácsi.~Bőgök. Márta is sírásra fakad. De nincs
1533 11 |                 jóságos remete.~A falun túl is volt erdő, és minket érdekelt
1534 11 |                     mutatkozott. S mink nem is igen bántuk: akkor ért a
1535 11 |          gesztenyefák környezték, szinte el is takarták. Örökös volt ott
1536 11 |                   ott az árnyék kánikulában is.~Mártánál bábu van piros
1537 11 |         bocsátkoztam vissza a földre. Márta is fölvette a bábuját. S hogy
1538 11 |                     Mer megöregszik.~- Mink is megöregszünk?~- Lehet. Megnövünk,
1539 11 |                meglepett, hogy percekig nem is tudtam rá felelni.~- Csakhogy -
1540 11 |                      Akkor sírunk, és végre is beleegyeznek.~És máris megtelt
1541 11 |               mondja könnyezve. - Talán meg is hal.~Hát csakugyan ágyban
1542 11 |                    már, mi baja volt. Orvos is járt hozzá. Csak arra emlékszem,
1543 11 |                      nem bírtak vele. Végre is azzal vették rá, hogy ha
1544 11 |                 betűvonalakat. Megkívánja ő is: kér palatáblát. Ír ő is.~
1545 11 |                    is: kér palatáblát. Ír ő is.~Néhány hét múlva már az
1546 11 |                   silabizálom otthon. Márta is érdeklődik: ő is silabizál.
1547 11 |                      Márta is érdeklődik: ő is silabizál. Újévkor már ő
1548 11 |                    silabizál. Újévkor már ő is olvas.~A kastélyban csodálgatnak
1549 11 |                      Egy különös szokásáról is kell szólanom. Igen csókos
1550 11 |                  tízszer, hússzor, százszor is megcsókolt.~Eleinte nevették
1551 11 |                    engem senki. És aztán én is visszacsókoltam azt a kedves
1552 11 |                  nyakamat, és megcsókol. Én is átölelem, és visszacsókolom.
1553 11 |                    velem.~Vele mentem. Nála is kellett hálnom.~Másnap elvitt
1554 11 |               Valamennyi hazagondolt.~És én is haza gondoltam, haza.~Mi
1555 11 |               mellel tűnődtem: mehetek-e én is haza?~Nekem Márta volt a
1556 11 |                      De az utolsó tanulóóra is elmúlt, a társaim örvendezve
1557 11 |                 szomorúan.~Otthon lakatosék is kérdeztek:~- Te nem mégy
1558 11 |                   levél.~A levélből először is egy ezüst húszkrajcáros
1559 11 |                   megettem. A húsz krajcárt is elcukroztam, de azért szomorú
1560 11 |                     mintha a bútorok, falak is azt susogták volna: Márta
1561 11 |                talán nemigen, mert kalácsot is küldött - és aztán a végén
1562 11 |                 aztán a végén még egy hetet is játszhatnánk Mártával.~Gondolat
1563 11 |                     kérjek, és írjam fel én is, aztán három hónaponkint
1564 11 |             tetszett. Megmondjam-e? Hátha ő is be van avatva a száműzésembe,
1565 11 |                 jött szembe velem. Olyankor is letértem.~Aztán rám sötétedett
1566 11 |                     volna. S mintha már nem is a lábam hordozna, hanem
1567 11 |                    jöttem, és mintha az idő is oly végtelen volna, mint
1568 11 |                   az út...~Már akkor sírtam is olykor. Rossz útra tévedtem
1569 11 |            rogyadozott.~Egyszer csak a föld is, mintha jobbra-balra vonszolnák
1570 11 |                     bánom már én, ha megesz is! Aztán valaki kiált, és
1571 11 |                 tanítóhoz vitt a kocsi. Ott is ágyba tettek.~Az első látogatóm
1572 11 |                    van könnyel.~A tanítónál is valami tüzes itallal traktáltak.
1573 11 |       helyreigazított, hogy délután már meg is szólított a tanító:~- Talán
1574 11 |             szólított a tanító:~- Talán fel is tudnál már kelni?~- Fel.~
1575 11 |           megszépült! Mekkorát nőtt! A haja is megnőtt! Milyen szép szőke
1576 11 |                konyhát. Van benne rézmozsár is. Főzünk.~Egyszer csak jöttek
1577 11 |           taníttatnak.~Hát tanulni tanultam is én. Nem voltam épp az elsők
1578 11 |                    bizonyítványomra:~- Jobb is lehetne.~Elegyenlítette,
1579 11 |                 lakni. De azért a kastélyba is elmegyünk. Megmutatod az
1580 11 |                     És kéred, hogy továbbra is terjessze ki rád a jóságát.~
1581 11 |            hanyagnak nem látlak.~Az asszony is kegyesen fogadott: tetszett
1582 11 |              bizodalmam.~Megszid. Talán meg is ver. De a végén mégiscsak
1583 11 |                 vakarcs. Talán a kisasszony is alszik.~Kiment.~Néhány perc
1584 11 |              kisasszonyától csak egy percre is szabadulhatott, hozzám futott.
1585 11 |                kérdést. Olykor hosszasabban is beszélgettünk. Ő elmondta,
1586 11 |                  vele, mióta nem láttam. Én is elmondtam, amik velem történtek.
1587 11 |                   adnak a levesbe. Franciát is tanulok, és már kétszer
1588 11 |                 gondolj rám minden este. Én is rád. Csókollak édes, édes,
1589 11 |                      Igaz, hogy fenyegetett is: ha nem tanulok, lakatosinasnak
1590 11 |                   És hát az amerikai diófák is nekem nőnek, nekem leveledznek.
1591 11 |              Mártához. Igaz, hogy aznap nem is a parkban volt, hanem az
1592 11 |                   mint a májusi búza. Magam is csodálkoztam, mikor láttam,
1593 11 |                 hullón, mint azelőtt, s nem is olyan szőke már, mint a
1594 11 |       könyvtárszobában fogadott akkor, s az is zavaróan hatott rám. Az
1595 11 |                   egy ismeretlen asszonyság is, akinek az orráról is látszott,
1596 11 |            asszonyság is, akinek az orráról is látszott, hogy németül és
1597 11 |              Kelennek szólított.~- Ugye, én is megváltoztam, Kelen?~- Bizony,
1598 11 |              nyugtalansággal, hogy a térdem is reszketett belé.~S vártam.~
1599 11 |                     de szebb volt, mert fák is álltak benne: platánok,
1600 11 |                     ahol könyököltem.~Aznap is fehérlett a park a sok liliomtól,
1601 11 |                   meg szoktak állni. Bár én is olyan halott volnék inkább,
1602 11 |                 mellem.~- Eljöttem. Az este is...~- Itt voltál? Tudod-e,
1603 11 |                sötét volt: féltem.~- Tavaly is sötét volt - mondottam búsan.~-
1604 11 |               világított kissé. És én akkor is féltem. De most, nem tudom,
1605 11 |                        De haragszol. És azt is tudom, miért.~- Miért?~Visszapillantott
1606 11 |               Hiszen beszélgethetünk nappal is. Most már nem vagyok annyira
1607 11 |            Hallgattunk. Aztán ő, mintha nem is szakadt volna szünet a beszélgetésünkbe,
1608 11 |                   én restellek már továbbra is az Ákos úr erszényén élősködni,
1609 11 |                nálunk a télen. A kastélyban is: szegény Márta kisasszony,
1610 11 |               feküdt, kínlódott - és én nem is tudtam róla!~Az volt a szerencsém,
1611 11 |                  őszön halt meg. A vén Luki is. Új cselédek váltották fel
1612 11 |                úrtól támogatást.~- Akár ide is szállhatsz már ma este -
1613 11 |                      pap légy, hát másra ne is gondolj. Akarom, hogy pap
1614 11 |              fehéren az ágyakban. A hársfák is virágzásra tarkultak már.
1615 11 |                   Csakhamar megjelent Márta is. Csodálkozó szemmel tekintett
1616 11 |                  rám, de abban a percben el is pirosodott, olyanná vált,
1617 11 |                 ragyás volt szegény, ha nem is olyan éktelenül, mint némelyik
1618 11 |                    Leült az ablakhoz. Nekem is a székre intett, hogy üljek
1619 11 |                sajnálsz - mondta. - Más nem is sajnál senki ezen a világon.~-
1620 11 |                  ezen a világon.~- Sajnálni is csak a fájdalmadat sajnálom -
1621 11 |                   vigasztalón. - Sirattalak is, Márta. De oly csekély a
1622 11 |                   arcodon. És évek múlva az is elsimul.~- Az orvos is azt
1623 11 |                   az is elsimul.~- Az orvos is azt mondja - kapott a szavamon. -
1624 11 |                     Látod, hogy még a himlő is jó valamire.~Aztán, hogy
1625 11 |                     meghalljuk, ha jön. Nem is akarok különben vele beszélni.
1626 11 |                      hogy beteg volt.~S rám is pillantott.~Alig ismertem
1627 11 |                   nagy könyörgésemre másnap is kijött. És a vége az lett,
1628 11 |                  Már akkor, hogy a bajuszom is pelyhedzett, csakhamar meggondoltam,
1629 11 |         világoskodott gyönyörűn. Az olajfák is illatoztak még. Miénk volt
1630 11 |                     még a jövőnek, hogy nem is beszéltünk róla. Nem mertünk
1631 11 |                    beszélni.~Másnap már nem is fárasztottam Mártát a kaktuszokig:
1632 11 |             valamennyire a homályos estéken is. És mink odaültünk a padra,
1633 11 |                találkozhattunk. De olyankor is előre értesített. Gyertyavilág
1634 11 |                  leütötte a második lépcsőn is az alatta álló kaktuszt.
1635 11 |                   kaktuszt. Az első lépcsőn is.~Megijedtem. A kertész reggel
1636 11 |                 kertbe, az állványra.~Akkor is homályos volt az est. A
1637 11 |                      De abban a percben meg is ismer a kertész:~- Nini,
1638 11 |                   mentséget koholtam. Végre is az látszott legjobbnak,
1639 11 |                      Romulust ha fölnevelte is a farkas, abban a percben,
1640 11 |               foglalkoztat többé.~A tanítóm is: nem adhat többé szállást,
1641 11 |                    megnézem, ha már a jogot is elvégeztem.~De hetekig,
1642 11 |                    csakugyan? Mártát ha nem is nekem nevelték, én valahogyan
1643 11 |                     egyik-másik. S ha volna is köztük bizalmasom, elárulna
1644 11 |               beszélhetne Mártával.~S Márta is hogyan írjon nekem? Hiszen
1645 11 |                    írna, az bizonyos.~Végre is abban reménykedtem, hogy
1646 11 |                     kerül. Majd az én nevem is, és akkor megtudja.~Hát
1647 11 |                      Hát tavasz felé voltak is némi viharzások, és én mindig
1648 11 |                 voltam, hogy a rendőrök meg is ütlegeltek, be is vittek,
1649 11 |              rendőrök meg is ütlegeltek, be is vittek, a hírlapok csak
1650 11 |                   és erősített, hogy akármi is történik velem és Mártával,
1651 11 |                     Olyanok voltunk azelőtt is, mint a kettéesett olló.
1652 11 |                      Elvégzem a jogot, és ő is nagykorú lesz: beállítok
1653 11 |                      se gőg.~S Mártának nem is írtam. De mikor egy kúriai
1654 11 |                     meggyet, és akaratlanul is olvasgatom az újságdarabot.
1655 11 |                   rajta dátum. De hát minek is? Nem mindegy-e, hogy hétfőn
1656 11 |          Lehetséges-e? Lehetséges-e, hogy ő is csak olyan cifra, értéktelen
1657 11 |                mondhatja-e akár az oltárnál is: kényszerítettek!~Úgy éreztem,
1658 11 |                  Feküdni a földben, még ott is hátat fordítva a világnak,
1659 11 |                    amerre ő lakik. Hátha én is rnennék? Belevetném magam
1660 11 |                életösztön késztet, de végre is elmerülök, egyet horkantok
1661 11 |                    Csakhamar megismernek. Ő is megnéz...~De nem: írok neki
1662 11 |               gratulálnak, hanem egy halott is.~Azt hittem, elájulok, mikor
1663 11 |                   beöntve.~- Van-e patronja is?~- Az nincs, de itt a vasárusnál
1664 11 |                     revolvert. A patronokat is. Biztosabb, ha szíven lövöm
1665 11 |                     a Duna fényes tükörképe is, s a fázó virág arcán harmat
1666 11 |                     és egészség. Még a füle is vastag és piros, mint a
1667 11 |               ajánlok én valamit, ami magát is megmenti, nekem is jó. Én
1668 11 |                    magát is megmenti, nekem is jó. Én birtokos ember vagyok
1669 11 |                 temették a férjét, és azért is utaztatja a Dunán, hogy
1670 11 |                  lesz a nevelője Palinak. Ő is gyászol.~A hölgy fölvetette
1671 11 |                     kezét nyújtotta.~- Maga is gyászol?~Erre énnekem megint
1672 11 |                    gyászolok!~Mellém ült. Ő is sírt. Hosszan és némán ültünk
1673 11 |                   Aztán engem kérdezett. Én is elmondtam neki a bánatomat.
1674 11 |                  Mártát. Szereti magát most is.~Nem bírtam felelni, csak
1675 11 |                  nőt vizsgálja.~Szép. Szebb is Mártánál.~És Éva is gondolkodva
1676 11 |                   Szebb is Mártánál.~És Éva is gondolkodva nézett reám.~
1677 11 |                     megismerkedtem a fiúval is. Kedves, jámbor gyerek.~
1678 11 |                 Apró szemű és húsos fülű az is, mint a skót malac, de még
1679 11 |                   malac, de még talán annál is ostobább.~Lementem velük
1680 11 |                    a hosszú körmű leány. Ma is, ha manikűrözött, hosszú
1681 11 |                  össze az élet. De irtóztam is a találkozástól. Hogy nézne
1682 11 |             angyalkát adott, az ifjúságomat is megédesítette egy hónál
1683 11 |                 egyszer! Talán beszélhetnék is vele úgy, hogy ő nem ismerne
1684 11 |             szobámban.~Aztán hát mentegetni is tudtam már. Nem mehetett
1685 11 |                 talán csellel, ravaszsággal is dolgoztak? Levelet írtak
1686 11 |                   vigasztal, hogy talán nem is jutott a kezébe.~Mondom:
1687 11 |                 bimbós virágok közül.~Akkor is belépek úgy uzsonnatájt
1688 11 |                    cserepes virágokban. Nem is ügyeltem volna rájuk, de
1689 11 |                    A szeme rám mered. Amúgy is fehér arca még inkább elszíntelenül.~
1690 11 |                    néhány szem ragya nyomát is az orra körül...~Mintha
1691 11 |                  Márta!~- Kelen! - feleli ő is kísértetlátó szemmel. -
1692 11 |                  mint leánykorában. A szeme is kissé beljebb vonult, árnyékosabb,
1693 11 |            könyvtárszobában. Az ember náluk is ebédelt. Az ebéd végén a
1694 11 |              megtalálta volna a maga Éváját is.~~.oOo.~