1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1639
Part
1 Inc| azonban még idősebb: görhes és roskadt bal vállú. Csak
2 Inc| is leül a kandalló mellé, és keresztbe veti sovány, csontos
3 Inc| mozdul.~Aztán jön megint egy, és sokára megint egy kaszinói
4 Inc| tag. Aztán egy kopasz fejű és vastag bajszú úr dugja be
5 Inc| arccal bólint jobbra-balra, és nem szól semmit.~- Förtelmesen
6 Inc| Nyittassunk külön szobát, és vacsorázzunk együtt. Utána
7 Inc| mikor az ajtó megnyílik, és egy potrohos öregúr víg,
8 Inc| Hungáriában vacsorázunk. És durákozunk! Pezsgőben!~-
9 Inc| legyintett.~- Hazárdjáték.~- És a tétel mindig egy életsors -
10 Inc| nőkért, vagy a nők miatt. És mink még szerencsésen kihajóztunk
11 Inc| De bezzeg örültek másnap! És most megint van egy ötletem...~-
12 Inc| szmokingos folytatta:~- És három estéje van a karácsonynak:
13 Inc| elaludtak a villamoslámpások, és a szobát egyszerre vaksötétség
14 Inc| Az agglegények elámultan és hallgatva nézték. Csak akkor
15 Inc| Deresedni kezdő fekete haj, és hegyesre csípett, fekete
16 Inc| leánykának pénzt adott, és elbocsátotta.~Aztán közéjük
17 Inc| tanulságokat summázhatsz itt!~- És aki u-u-unalmas lesz, fi-fi-fizeti
18 1 | lehet, hogy a fényképész... és azért látszik olyannak.~
19 1 | jutok. Micsoda művelt leány! És micsoda égi szelídségű!
20 1 | negyvenesztendős volt akkor. És hogy hullámos tengerről
21 1 | legény volt! Nagy táncos és sarkantyúpengető, primadonnáknak
22 1 | fogú bárkazongora mellett és almáriumon őrzött, penészes
23 1 | lakájnak, hogy közénk üljön, és hogy feledtesse vele a sorsát,
24 1 | másutt is?~- Nemigen.~- Nono!~És pajkosan rámfenyegetett.~-
25 1 | megásítja a beszélgetésünket, és ő is fölkel:~- Mulassatok,
26 1 | Igyál.~Ittam egy kortyot, és mint aki fél attól, hogy
27 1 | amelyik hiba nélkül való.~- És mi a hibája?~A vállát vonogatta:~-
28 1 | természetű ember.~Elmosolyodott, és legyintett:~- Ne beszéljünk
29 1 | itthon bőven. Shakespeare és Kotzebue vegyesen. Szárazon
30 1 | Kotzebue vegyesen. Szárazon és nedvesen. Némajátékban és
31 1 | és nedvesen. Némajátékban és orgonaszóval.~Csak bámultam
32 1 | tarisznyájából egy kis szelencét, és felnyitja. És a szelencéből
33 1 | szelencét, és felnyitja. És a szelencéből olyan vihar
34 1 | vagy.~A szemembe nézett, és megvidámult:~- Hál’istennek.
35 1 | csalódás! Ilyen csalódás!~És fuldokol a zsebkendőben:~-
36 1 | Fölkap onnan egy fényképet, és elém veti az asztalra.~-
37 1 | akkoriban volt kezdő primadonna, és a fényképét a színész-igazgató
38 1 | Besenyey fiú fogta a tollat, és boros fejjel alája firkantotta
39 1 | széken az ablak mellett, és az ablakdeszkára borulva
40 1 | az arcát a zsebkendőről, és a könnyein át mohón olvasta,
41 1 | napomnak a történetkéjét, és vénségemben majd végigolvasom,
42 1 | vénségemben majd végigolvasom, és így még egyszer átélem az
43 1 | kotortam bele a fiókokba és halásztam elő minden fényképet,
44 1 | téli, nyári, bűvös-boglyas és ártatlan fonatos. De valamennyi
45 1 | De valamennyi mosolygó, és némelyik emléksorokkal is
46 1 | Marcsókádat! - A tied! - És más efféle ostobaságok.~
47 1 | kályhába, de hátha belép, és megnézi, hogy van-e fa a
48 1 | meggyorsítva. - Valamit mondok.~És hogy hozzám ért, megcsókolt:~-
49 1 | szemmel. - Nem akták azok!~És elsápadt.~- De akták.~S
50 1 | el tőle mentül hamarabb és mentül messzebbre, de ő
51 1 | ő megint Palit kiáltott, és egy mély nyögéssel megtántorult.
52 1 | elhalva az ijedelemtől.~És lebocsátom a díványra.~-
53 1 | keserűséggel. - Sejtettem.~És oly megvetőn nézett a szemembe,
54 1 | Éppen azért akartam elvinni és postára adni, mert attól
55 1 | téged nyugtalanítani fognak, és hogy megismétlődik az a
56 1 | mindenütt az Aladár nevét látod, és nem az enyémet.~Persze,
57 1 | voltam, hogy belemagyarázom.~És hogy még tetézzem a vakmerőségemet,
58 1 | Bocsánatkérően nézett rám, és röstelkedve mondta:~- Hát
59 1 | ki-kirántottam egy-egy fiókot, és gyorsan összetéptem egy-egy
60 1 | belső zseb, abba dugtam.~És ezt jó volt cselekednem.
61 1 | Mindjárt, azonnal...~És tapogattam a zsebeimre.~-
62 1 | hirtelen-hamar a dívány alá!~És ahogy négykézlábról felegyenesedek,
63 1 | pillogás nélkül.~Jött, és bámult rám.~- Mért néztél
64 1 | elrontja a zárt? Wertheim-zár. És ha ki is nyitja, bezárni
65 1 | Azt várom, hogy kifordul, és visszalopom a kulcsot, vagy
66 1 | ismételtem nyugodtan. - És különben is vendégeket várok.
67 1 | folyosóra. Hátha megfordul, és rám nyillantja az ajtót
68 1 | eszembe, hogy Jolán belép, és így fog szólni:~- Mégis
69 1 | almát hoznak le a padlásról, és épp oda teszik?~S tettem
70 1 | piros fülű bakterlányig, és a rengő derekú Juhász Boriskától
71 1 | De hátha korábban kel, és kiviszi a ruhámat, hogy
72 1 | kettőt is elverte az óra. És nekem korán kell kelnem.
73 1 | küldjék utánam a reggelit.~És vágtatok a magtárba. Kísérem
74 1 | Bemegyek érte magam.~És megsarkantyúzom a lovamat.~
75 1 | látom az íróasztalnál. Ül, és két könyéken olvassa az
76 1 | aggódva -, hiába, igen hegyes.~És egyre ritkábban látogattam
77 2 | hogy kálvinista vagyok, és így minden ábrándozásnak
78 2 | történet, de olyanféle mégis. És végzetes oka volt annak,
79 2 | aki megyei főügyész volt, és az anyám három gyermekkel
80 2 | pipázó pap. Ül az ablaknál, és a körmét reszelgeti.~- Jó
81 2 | óráján.~Csendes voltam aznap és szomorú. Csak akkor enyhült
82 2 | köszön neki. A gyermekek és a parasztasszonyok a kezét
83 2 | Némelyikkel szóba állt, és megnevezett engem:~- Az
84 2 | csak keresztet vetett rám, és figyelmeztetett, hogy el
85 2 | hívják, hogy vigasztaljon, és hát a tanítóm is alázatos
86 2 | Isten az én világosságom,~és üdvösségem,~hát kitől félnék?~
87 2 | Olykor magához szólított, és nem csekély ámulatomra sorra
88 2 | gyanakvó szemmel leskelt reám.~És a gyanúja megint egy csekélyke
89 2 | is ledobtam a kabátomat, és felgyűrintettem az ingem
90 2 | magamforma termetű fiúcskának, és víg-hősen kurjantom:~- Hej
91 2 | katolikus, nem igazi ember, és a másvilágon valami kutyasorba
92 2 | valami kutyasorba kerül. És hát minden úgy van jól,
93 2 | volt a gyermeki léleknek, és mégis végzetesen jó hatásúnak
94 2 | megtanított arra, hogy a nyelvemre és cselekedeteimre vigyázzak.
95 2 | szivarjára, mikorra én megtértem, és így egy britannika megtakarult.
96 2 | boltocska volt az, amilyen falun és kisvároson szokott lenni.
97 2 | petróleumtól a bársonyig és a heringtől a levélpapirosig
98 2 | beszélt, máskülönben komor és lomha járású. A gyerekek
99 2 | Miteccik néven említették, és soha Rosenbergnek.~Ebéd
100 2 | csak maga üldögélt ott. És az volt rám a végzetes,
101 2 | mint két vékony tusvonás. És a szeme is, a koromszínű,
102 2 | vasrostélyos, vastáblás ablaknál, és mindig könyv volt a kezében;
103 2 | hol vékony, hol vastag. És olvasott, olvasott. Az arca
104 2 | könyvet a pudli szögletére, és hosszú, fehér ujjaival óvatosan
105 2 | fiók, a puskaporos fiók, és más érdekes minden, ami
106 2 | cukrosüvegeket: a rózsaszínű és fehér pálcácskákba formált
107 2 | figyelmesen először.~- Köszönöm.~És ugrándozva tértem haza.~
108 2 | Barátságot éreztem iránta, és tele volt a szívem medvecukros
109 2 | Szívesen néztem már az arcára, és vártam, hogy beszél velem.~
110 2 | örültem a barátságának, és mindig azon reménykedtem,
111 2 | az áprilisi napsütésben, és már előbb hallottam a fehérke
112 2 | illesztette a rózsaszínűt, és kettéroppantotta. Aztán
113 2 | hogy vendég vetődik ide, és a bolt zárva lesz.~Futok.
114 2 | bársonyrékli van rajta, és kétujjnyi, fehér selyemfodor
115 2 | magunk maradtunk Fánikával.~És beszélgettünk. Közben ásított
116 2 | sima az arca magának, Gabi, és milyen szép a szeme! Lássa,
117 2 | nyilatkozástól? Elvesz?~És felholdazta a szemöldökét.~
118 2 | ahogy megcsaptam a lovat, és sehogy meg nem tanálom,
119 2 | hogy enyim lesz a bolt is. És ha a bolt az enyém lesz,
120 2 | ellépett. - Nos? Határozott?~És magasra vonta a szemöldökét,
121 2 | szépen.~Áthajolt a pulton, és összecuppantottunk.~- Ez
122 2 | Mármost mindegy: elveszem, és boltos leszek. Csak a bátyám
123 2 | ebédlőablak szögletébe, és előbontottam a rózsaszínű
124 2 | Jaj, de holnap húsvét, és a bolt zárva lesz! Mégis
125 2 | Összekaptam a két manduladarabot, és rohantam, csak úgy hajadonfővel -
126 2 | udvaron áll? Intek neki, és hozzám jön...~Belesekedek.
127 2 | végigsétál a másik háztetőn.~És nekem attól is kell tartanom,
128 2 | valaki. Ha rám bukkannak, és kérdik: mért ácsorgok ott
129 2 | egyszeribe rosszat gyanít, és megkutatja a zsebemet, mint
130 2 | feltámadásról! No, lesz nekem ezért!~És tipródtam türelmetlenségemben.~
131 2 | üveget!...~Visszaosontam, és remegtem. Már a könny is
132 2 | Körülöttem a pokoli sötétség és siket csendesség... Ültem
133 2 | kulcslyukon ki lehet látni, és Fánikát megpillanthatom,
134 2 | nagy keservesen a lépcsőre, és megint sírdogáltam: átkozott
135 2 | sírdogáltam: átkozott mandula! És az a leány, hogy megcsalt!...
136 2 | harangok újra megszólalnak, és zúgnak-búgnak tompán, hosszasan,
137 2 | napon, alleluja!~Alleluja, és én meg sírban ülök!~Sok
138 2 | hátha megláttak zsidóék, és a mesék igazak... A húsvéti
139 2 | pincébe már be vagyok zárva...~És még azt mondják a tudósok,
140 2 | énnekem: a szárnyas kígyók és egyéb félelmetességek ébredezése,
141 2 | Valahol beesik a pincébe is, és tán teknő van oda téve,
142 3 | már vőlegény is voltam. És hogy ma nem vagyok férj
143 3 | hogy ma nem vagyok férj és egy fészek gyereknek a papája,
144 3 | Józsefvárosban laktam akkor, és bekeveredtem egy ottani
145 3 | hivatalos. Két eladó lány, és mind a kettő mindig új kalapos,
146 3 | Elefántcsontszín, fehér, telt arc, és gyönyörű kék szem, mint
147 3 | keringő, a mamájához kísértem, és beszélgettem velük.~A mama
148 3 | beszélt, de bizalmasan nézett, és szemérmesen mosolygott.
149 3 | jegyezve a sors könyvében. Mély és meleg rezgések jelentkeztek
150 3 | neki, de alighogy leült, és én hívtam, legott felkelt,
151 3 | hívtam, legott felkelt, és végigjárta velem a táncot.~
152 3 | utcában.~Ő azonban rám nézett, és szemérmes pillantással válaszolt:~-
153 3 | utcán. Hatvannégy a házszám.~És a szemembe pillantott.~Kábultan
154 3 | Udvari lakásban laktak, és a ház utcai oldalán Omelka
155 3 | rókamájú, mint az én húgaim és kuzinjaim!~Mégis gyanakodva
156 3 | Azokból is van. Bizony...~És egyszerre röstelkedve nézett
157 3 | Sokszor elalszik a lámpásunk, és nem tudjuk némelyik kérdésben:
158 3 | keze egyszer csak lenyúl, és kivezet bennünket.~Szinte
159 3 | Hiába volt ott a töpörtőszag és Omelka Nándor hentesüzlete,
160 3 | mint az ilyen ragaszkodó és mindenkit kritizáló, magukat
161 3 | érezzem, hogy az én apám és öregapám csak porcelántányért
162 3 | váltana a leányával egyszerű és bővített mondatokat, csupa
163 3 | egyszerre magamhoz ölelem, és azt kiáltom:~- Jól van,
164 3 | szívvel csókoltam meg az arcát és a kezét, és otthagytam.~
165 3 | meg az arcát és a kezét, és otthagytam.~Bizonyos voltam
166 3 | nekik, minden tekintetben. És hát a leány bizonyára tapasztalta
167 3 | percben már konflison ültem, és robogtam a Práter utcába.~
168 3 | sajnáltam én, hogy szenved, és nincs senki, aki vigasztalja.~
169 3 | szemmel lép ki a szobából, és a nyakamba omlik:~- Vége,
170 3 | attól, akit szeretünk... És a sír, a hideg sír!...~Orvosok
171 3 | hosszú ujjú Madonnája elé, és úgy hálálkodott az Istennek.~
172 3 | ért az a szerencsétlenség.~És a hálakönnyeken át rám tekintett:~-
173 3 | megfogta a kezét a leányának, és kezet csókolt neki.~Augusztus
174 3 | Csak eredj ki az állomásra, és indulj akármerre - mondotta
175 3 | nyugodja ki az őrlésben és vámolásban eltöltött élet
176 3 | szőnyeget tettek bele, és az ablakra csipkekárpitot;
177 3 | még tartott a kánikula, és nem volt ott akkor se fasor,
178 3 | pincébe, hogy hideg legyen.~És hát fürödtünk is délutánonkint.
179 3 | öregmama korán lefeküdt, és Náninak mellette kellett
180 3 | Aztán összecsókolództunk, és szép álmokat kívántunk egymásnak.~
181 3 | Holtunkig - gügyögte Viki. - És ha végtére meg kell halnunk,
182 3 | neki egy négykrajcárost, és küldöm a fenébe.~Azonban
183 3 | De soká, ugye, soká? És én halok meg hamarabb?~A
184 3 | holnap hamarabb iszik... és a Krisztus öt sebére gondol.~-
185 3 | Duna-parton, amennyit akartok.~És akkor beszélte el, hogy
186 3 | nem iszok.~Megértettem, és boldogan csókoltam meg érte.~-
187 3 | hangrezgéssel az ajtóból.~És eltűnt.~A kulcs kétszer
188 3 | s akkor is csak röviden, és aztán soha többé!~ - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
189 3 | dühös elképedéssel állok és tűnődök, hogy még hol keressem,
190 3 | meleg szobában táguldozott, és föl-fölemelgette az üveg
191 3 | Cigarettára gyújtottam, és újra odakönyököltem az ablakocskába.~
192 3 | ruhás nő lebben ki. Ing és alsószoknya. Mezítláb. Kibontott,
193 3 | lapul a fal árnyékába. Les és fülel az utca felé. De csak
194 3 | összébb húzza a nyakát, és sápadt arca az én ablakom
195 3 | belé, Viki előlebben. Fülel és les. Les ki. Les felém.
196 3 | az Északi-sark tengerén, és leúsznak mifelénk, és azoknak
197 3 | tengerén, és leúsznak mifelénk, és azoknak a lehe okozza a
198 4 | Az elbeszélő lapos mellű és fahangú öregúr. Csak bajuszt
199 4 | pap, katona, állatorvos és patikus. De leghosszabb
200 4 | vendéglőben beszélnék róla. És éppen mulatság kedvéért...~
201 4 | nem élt még leánytestben. És ha én azt elvehettem volna...~
202 4 | nem. Úrileány volt, úri.~És örökre nyomja a lelkemet
203 4 | viharban, micsoda fergetegben. És hogy a gyilkosát mért ítélték
204 4 | voltam. Tizennyolc éves. És akkor végeztem a hetediket.~
205 4 | bőrüléses bricska várt rám ott. És csak egy unatkozó, szittya,
206 4 | tágasabb.~Cigarettát sodortam, és megkínáltam vele a szittyámat
207 4 | Amott a hegy mögött, úrfi.~És a fejét rázta a cigarettára:~-
208 4 | valami másfél holdra való. És fenn egy pinceépületnek
209 4 | vagy ötven-hatvan birka.~És egy fehér ruhás nő állt
210 4 | ruhás, pipás ember állott, és a szeme fölé emelte a kezét.~
211 4 | gazdatiszt-faj, s a helyét cvikkeres és tengerészsapkás figurák
212 4 | Pester Lloydot olvassák, és lexikonban nézik meg, hogy
213 4 | kölyök.~Leugrik a lóról, és lihegve fut hozzánk.~- Megijedt
214 4 | rágyújt a bátyám a makrára, és kérdezi, hogy fáradt vagyok-e
215 4 | A kocsis ületen fogja, és feldobja a lóra.~Restelltem
216 4 | lábbal hágtam a kengyelbe, és úgy másztam feljebb, mintha
217 4 | Végre is hasra fekszem, és átkapom a nyakát is.~- Hó -
218 4 | robog? - nem láttam. Fák és házak, utak és hidak táncoló
219 4 | láttam. Fák és házak, utak és hidak táncoló képekként
220 4 | kísértek valameddig. Aztán ég és föld egybekavargott a szemem
221 4 | csak a ló nagyot ugrott, és én repültem...~Valami puhára
222 4 | elszáguldott.~Csend következett és valami boldog és ünnepi
223 4 | következett és valami boldog és ünnepi nyugalom érzése.
224 4 | mellén.~A nézésemre elpirul, és pillog.~Az öreg szemüveges
225 4 | melyiken kapálják a kukoricát és krumplit, s melyik földnek
226 4 | óriás ezüstkígyó: a Tisza. És kék nyárfák. Egy helyen
227 4 | úgy haladt a mező sárga és zöld tábláin át, mint valami
228 4 | Visszagöngyöltem a papirosba, és csak a kenyeret költöttem
229 4 | reggelenkint öt órakor? És kenyéren-szalonnán lézengjek
230 4 | postaépület.~A levél elment. És én titkos örvendezéssel
231 4 | kicsi kis tömzsök asszony, és hogy a két keze valami különösen
232 4 | lapos szélű, a cipőm is új, és nyakkendőm is somszínpettyes,
233 4 | vitorlavászonból való, olcsó és szűkös. Lehet különben,
234 4 | Mintha a földre ülnének, és valami hírlapot néznének.
235 4 | galagonyabokrokat látok és sok kökénybokrot körülötte.~
236 4 | másik fehér napernyős is. És a két fehér napernyő elválik.
237 4 | alá, az árokszéli gyepre, és új cigarettát sodrok.~Hát
238 4 | képű. Félcipő a lábukon, és kosárka a karjukon.~Igen
239 4 | hegyesen sétáltak el mellettem, és csak a szemük szögletéből
240 4 | zsályás legelőn.~A lány állt és varrt vagy kötött. A fején
241 4 | árnyékot terített az arcára és a vállára. Hát azt néztem
242 4 | fekete-fehér puli - nekem rohant, és fel akart falni.~- Puli -
243 4 | még azután is morgadozott, és sötéten szegeződött rám
244 4 | én nem ismerem magát, és valaki azt mondta, hogy
245 4 | Tanuló vagyok, nyolcadikos, és ide jöttem nyaralni az ispán
246 4 | pedig igen szomjas vagyok. És hogy magát megláttam, Erzsike,
247 4 | szempillákkal gyönyörű. És valami rejtelmes mágneserő
248 4 | olyan volt a felső ajka, és eleven, mint a ma feslett
249 4 | birkák ijedten csoportoztak és egymáshoz nyomakodtak, és
250 4 | és egymáshoz nyomakodtak, és emelt fejjel, tanácstalanul
251 4 | felelte még mindig komolyan -, és igen hitványka. Nem lehetett
252 4 | s benne vagy öt kacsát és vagy tíz ludat, amely valamennyi
253 4 | Mocskos szárnyukat rázogatva és bukdácsolva, sápogva-gágogva
254 4 | vizet, de az meleg volt, és zöld moszat úszkált benne.~
255 4 | Rossz garádú kert. Szilvafák és egy cseresnyefa benne. A
256 4 | térgye. Lefekszik néha...~És röstelkedve pislog az emberre.~
257 4 | bizonyosan izent vóna valamit.~És bő szóáradattal magyarázta
258 4 | fia már három éve katona, és hogy az lesz a juhász, mihelyt
259 4 | egyre fájósabb térdű.~- És várton-várják mán a Danit
260 4 | előre láttam volna... És baltával a vadállat!...
261 4 | leány, szegény jó leány!~És mondom: ma se tudom, miért.
262 4 | hogy az ő albumából való, és hogy bizonyára titkon vette
263 4 | nem is jártam volna náluk.~És cigarettára gyújtottam.
264 4 | volna neki, a leány fölkelt, és rákiáltott.~A kutya visszatért.~-
265 4 | műhelyéből!~Mosolygott, és érdeklődéssel szemlélt végig
266 4 | kisebb.~Fogtam a korsót, és ittam volna. Persze mint
267 4 | félmogyorónyi gömböcskét, és azon lyukat. Megértettem,
268 4 | nézett.~A víz hideg volt és jóízű.~- Köszönöm, Erzsike.
269 4 | előbb?~Elvette a korsót, és mosolyogva pillogott. Nem
270 4 | vizes rongyot a korsóra, és visszaeresztette a lyukba.~
271 4 | mozdulatait megvigyázza és összeírja vagy ahogy ők
272 4 | a szalonnát a zsebemből, és odavetettem a kutyának.~-
273 4 | fel is falta papirosostól.~És akkor barátságosan és hálásan
274 4 | papirosostól.~És akkor barátságosan és hálásan csillogott rám a
275 4 | Körülszaglált. Leült elém, és nézett nyájasan.~- Az imént
276 4 | hogy örül a szavamnak.~És bizalmasra váló szemmel,
277 4 | szokott kihozni a két leány, és ő a vászonra mindenféle
278 4 | kivágott képet oszt szét, és palatáblán körül kell vonni.
279 4 | enyém őrajta. Nyugodtan és mosolyogva nézett rám, de
280 4 | átkozva, hogy juhokat őrizzen, és csak a szeméről látszik,
281 4 | keze, csak naptól barnult, és a körmének nem volt feketéje.~-
282 4 | Vászonra jobban tudok. És így magában nem mutatós
283 4 | Csak ha sok van sorjában, és közte virág is. Rajzolok
284 4 | kalapú parasztlegény ballag, és hosszú ostorral durrog.~
285 4 | Elvette a napernyőjét, és gondolkozva nézett az árvalányhajas
286 4 | többet ide.~Kérlelőn mondta és szomorú mosolygással. Aztán
287 4 | Furcsán nézett rám, gyanakvón és pajkosan.~- Hát azér - felelte. -
288 4 | Igen megszomjaztam délután, és nem tudtam, hol igyak, hát
289 4 | tízforintostól fogott gyanút. És komorrá vált. A tízforintost
290 4 | többé? Kérlelőn mondta, és szinte búsan, tehát nem
291 4 | megint ott hever az udvaron, és senki se látná, hogy a leánnyal
292 4 | abbahagyta az ugatást. Megállt, és a farkát csóválta. Nézett
293 4 | gyalogguzsaly volt nála, és a kötényében szösz. Nézett
294 4 | kedvetlenség, sőt mosolyogva és melegen nézett az arcomra.~-
295 4 | szól rá a Dani, ha meggyön?~És szerelmesen hunyorgott a
296 4 | arccal könyökölt a botján, és nézte a juhok fölött hintázva
297 4 | feleltem elszontyolodva.~És eldobtam a cigarettámat.~
298 4 | asszonynak a katona fia, és hogy az a Dani jogosítva
299 4 | vissza kell térnie a házba, és hogy nem akar otthagyni
300 4 | aztán megnéztem az órámat, és azt mondtam, hogy sajnálom,
301 4 | megyek be: vár a bátyám.~És borús kedvvel fordultam
302 4 | hogy ne menjek többé hozzá! És az az ostorral durrogó legény
303 4 | Lám, nemcsak legyezőnyelv és virágnyelv van a világon!
304 4 | tulokszem-baka volna a bitorló, és én az igazi vőlegény!...~
305 4 | kémény; haldokló csirkék és szájuk szélét nyalogató
306 4 | gyerekkel kocsira ülünk, és misére megyünk be a faluba.~
307 4 | rózsaszín-virágos fehér szoknya. És mennyire magasabb termetű
308 4 | béresházak minden ajtaja odanéz, és hát talán megint durrogtatna
309 4 | lánya. Mind a kettő barna és pipiskejárású. A fejükön
310 4 | meg a kerítésre könyöklő és bepipázó tanyai emberek:
311 4 | Hosszan lóbálja a golyót, és lágyan ereszti a deszkára.~-
312 4 | diszkoszvető. Helyből dolgozik, és ismeri a pályát.~- Kozák!~
313 4 | katasztrófa azonban elmaradt, és egy óra nem telt belé, már
314 4 | időnkint a teke, s hogyan görög és morgalódik vissza a lejtővályún.~
315 4 | lejtővályún.~Egyszer csak gyors és halk csesszegést hallok,
316 4 | koppant-gurrant a teke, és vidám morgással sietett
317 4 | Reggel meglátnák a nyomát.~És pajkosan mosolygott.~- Hát
318 4 | nyílott meg az angyalok és szentek dunyhái között,
319 4 | elhagyja a házat: útnak ered, és keresni fogja Pesten - az
320 4 | Halkan felelt:~- Igaz.~- És szereted is?~- Megszoktam.~
321 4 | szereted is?~- Megszoktam.~És ő sóhajtott.~Aztán megint
322 4 | jó, nem kérdezem többé. És ha akarod, hát most már
323 4 | éppen azt?~- Mert elküldtél, és nem tudtam másképp közelíteni
324 4 | Visszafutott vagy tíz lépést, és kiáltott a kutyájának:~-
325 4 | keresztbe tette.~- De hát mért?~És a szemében titkolhatatlan
326 4 | akkor se felejtenélek soha.~És égő szemmel néztem reá.~
327 4 | rázta a fejét.~- Nem.~- Jer.~És feléje léptem. A kezemet
328 4 | mindennap megismétlődött. És a nyáj kolompja egyre bűvösebb
329 4 | vadon virágzó csipkebokor.~- És mondja, de igazán mondja
330 4 | maradt volna minden krumpli és kukorica Amerikában!~Négykor
331 4 | Hátha? - gondoltam. - Hátha?~És hogy az unalom ellen is
332 4 | kávészínű habarék folydogált. És én csak mentem az árokpart
333 4 | bizony tudom.~Gondolkodva és sajnálattal nézett rám.
334 4 | iszalagból, hanem komlóból. És a nyakában is virágfüzér,
335 4 | nagy, égettcukor színű és tapadós lábú, csupasz hernyók.
336 4 | Belenyúlt a tarisznyájába, és kerek tükröcskét vett elő.
337 4 | Megigazította a koszorúját. És szomorkás szemmel ismételte:~-
338 4 | rezgefű, a briza media - és ezek a semmiségek, szenzációk.~
339 4 | Másnap kissé halványan és veres szemmel jött elém.
340 4 | mert semmit se dolgoztam.~És mosolyogva vonta fel a vállát.~-
341 4 | szeretnék érteni benne. És meg-megakadok: olyan szavak...~
342 4 | értelmük?~Megnyálazta az ujját, és gyorsan forgatott. Megtalálta
343 4 | félremozdult a kezében, és újra kellett keresnie. Eközben
344 4 | Eközben én is melléje álltam, és segítettem nézni.~Már nem
345 4 | áramlat ömlött rajtam végig. És hát akaratlanul is átöleltem
346 4 | az ajkam is hozzáérhet.~És az is megtörtént.~Akkor
347 4 | helyére tapasztva a tenyerét.~És szemrehányóan szemérmes
348 4 | hogy én káprázó szemmel és égő arccal álltam előtte,
349 4 | ránézek. Csak ránézek...~És rám nézett, mintha arra
350 4 | áldottam, hogy annyi latin és görög szót írt a magyar
351 4 | maradt magyarázni való.~És másnap megint csak közel
352 4 | megint csak közel hajoltam, és egyszer csak megint összesimult
353 4 | állt a forrón tűző napon és könyökölt a botján, mint
354 4 | Csupa latyak vagyok. Jaj!...~És szemérmesen megvonaglott.~-
355 4 | ruhámat magamnak kell mosnom. És én szeretem a tisztát.~-
356 4 | volt kötve a szoknyája, és bizonyosan mezítláb állt
357 4 | annyira éhes rám a szemed!~És én néztem a szép ív metszetű
358 4 | Elkomolyodtam.~- Kitől kaptad?~És rászegeztem a szememet.~-
359 4 | járását. Olykor áll az idő, és mellettem megmozdul a fűszál
360 4 | kibomlik egy fürt a hajamból és meghajlik. Olyankor tudom,
361 4 | mink nem. De az állat néma.~És sóhajtott.~- Nekem elég,
362 4 | hogy érzem az anyámat, és hogy beszél velem olykor.~
363 4 | tisztán, mindig érthetőn.~- És miket mond?~- Többnyire
364 4 | a szívemnek volna füle, és abba susogná.~Behunyta egy
365 4 | Behunyta egy percre a szemét, és mosolygott.~- Most is hallom.~-
366 4 | egy hosszú pillantásommal, és elbandukoltam a szőlő felé.~
367 4 | ott könyökölt a sulykán, és nézett.~~Félszázadra terjed
368 4 | minden hulláma megcsapott, és magamat is sok minden forgatagban
369 4 | mellett, mikor a hold fölkel.~És engedte, hogy hosszan szorítsam
370 4 | hosszan szorítsam a kezét. És néztünk egymásra édesen.~
371 4 | fára röpdösve cserregett! És milyen rejtelmes finomságú
372 4 | nem ütközök senkibe?~Csend és sötétség. Csak a görög viola -
373 4 | egy kocsikeréknyi tányér, és édes illattal árasztja el
374 4 | sötéttel a házból az ablakon és kerten át. Hogy osontam
375 4 | mentem. Meg is álltam olykor, és hallgatództam.~Semmi nesz,
376 4 | Alvó világ, alvó fák és alvó bokrok. Kakukkfűillat
377 4 | boldogságra, amely mindig rövid és múló, mint az éji viola
378 4 | epedve, remegve is olykor.~Ég és föld édes-csöndes rejtelmekkel
379 4 | percre a mellemre omlott, és hozzádörzsölte azt a kakukkfűillatos,
380 4 | félek. Semmitől se félek, és senkitől se félek.~S lágyra
381 4 | Csak... anyámtól félek...~- És mondd: anyád engedékeny
382 4 | a vállán a nagykendőjét, és szólott komolyan:~- Mért
383 4 | úgy, hogy veszekedtünk, és ő nagyobb volt gyerekkorában
384 4 | mindig méltóságos járás, és mindig koszorú a fején.
385 4 | Egyszer kalászkoszorút tett és egy kis csokor búzavirágot
386 4 | akkorra elvégzem az iskolámat, és beállok tisztnek a gazdaságba.~-
387 4 | Betakartam őt is a köpönyegemmel. És csak öleltem, öleltem, mintha
388 4 | hogy halljam egyszer tőled. És mikor távol leszek, a fülembe
389 4 | csengjen.~- Nem, nem bírom.~És görcsösen átölelt, mintha
390 4 | lábán, aztán a hátulsón, és ásított. Alulról sűrűbben
391 4 | visszanézek.~- Itt fogok állni. És én is nézek arrafele, amerre
392 4 | tudom, hogy magát viszi.~És a vállamra hajtotta a fejét.~-
393 4 | gondolni fogok rád egész éjjel, és mindig, és mindig. Aztán
394 4 | egész éjjel, és mindig, és mindig. Aztán a jövő nyáron
395 4 | talán még egyszer láthatom. És küldje el nekem majd Pestről
396 4 | Megtalálom köztük a maga képét, és minden vasárnap megnézem,
397 4 | minden vasárnap megnézem, és megcsókolom... Maga azt
398 4 | szinte szívünk szakadásával. És elváltunk.~~Délután kiloptam
399 4 | fényképemet az albumból, és kivittem hozzá a legelőre.
400 4 | legelőre. Betakartam papirosba, és hozzátakartam azt az új
401 4 | Hiszen egyszer láthatnak.~És néztünk egymásra szomorún,
402 4 | mint a láncvirág golyója. És csak reggel szokott nyitni.
403 4 | magvak leröppentek a szárról, és elszállongtak, elszélengtek,
404 4 | egyszer a mellemre borult, és a nyakamat elárasztották
405 4 | széle vonalát se láttam.~És én mégis mindig arra néztem:
406 4 | ott áll a sötétségben is. És néz felém, néz. Hogy épp
407 4 | mégiscsak láthatná a kocsimat.~És mikor elhagytuk a hegyet,
408 5 | órája~Az elbeszélő komoly és kehes öregúr. Kánikulában
409 5 | felsőkabátját.~Csak a szeme erős és józan, mint valami bankpénztárosé.~
410 5 | matematikát tanított, hanem latin és görög nyelvet.~~Én a nőtlenségemet
411 5 | megkörnyékezett. Életemben egyszer. És akkor az egyszer igen kívánatos,
412 5 | Mátyás-templom előtt mentem el, és bevont az orgonaszó.~Ott
413 5 | A nézése egykedvű volt és ártatlan.~Egy perc múlva
414 5 | Sétáljunk kissé, papa.~És sétáltak a várfal mellett.
415 5 | megtudtam, hogy ott lakik, és hogy Ágnes a neve. Az apja
416 5 | gardírozta. Szuszogó, kövér és víg asszonyság volt különben,
417 5 | egy emeletes ház előtt, és fölvetettem a kérdést. Ha
418 5 | most megszólalna a Sors, és azt mondaná:~- Válassz:
419 5 | világon! Mennyi gyöngeség és finomság!~- Olyan, mint
420 5 | Amott áll a padlásablakban.~És én éjjel is hallottam a
421 5 | a bűvös-lágy zengzetet. És úgy tetszett, mintha az
422 5 | Lehet, hogy ő se tudja.~És akkor még tetszett is nekem,
423 5 | két kerék egy tengelyen. És hát a fiatal, legénykedő
424 5 | társas lény - mondottam -, és a férfinak legtermésze
425 5 | hazatérek, már égjen a lámpás, és doromboljon a kályha. És
426 5 | és doromboljon a kályha. És röppenjen elém egy női blúz,
427 5 | Városmajorba, Svábhegyre is. És én végigmagyaráztam Ágnesnek
428 5 | végigmagyaráztam Ágnesnek a botanikát és mineralógiát, s a kettőnek
429 5 | érdeklődik, mint a botanika és mineralógia iránt, és őszintén
430 5 | botanika és mineralógia iránt, és őszintén sajnáltam, hogy
431 5 | Meg fogom tanítani latinra és görögre.~Mondtam is neki
432 5 | mézeshetekben elkezdjük, és mindenki bámul majd bennünket,
433 5 | künn maradok. Sétálok föl és alá.~Azonban már nyolcszor-tízszer
434 5 | hogy ott könyököl a pulton, és nyugodtan beszélget egy
435 5 | Hozzáigazítom az órámat: 8 óra és 27 perc.~Sétálok tovább,
436 5 | öreganyja, várom én is, és ő lityi-lotyi, ottfeledkezik.~
437 5 | öltekezik.~Várom, hogy megszólal és mondja az órát és a percet,
438 5 | megszólal és mondja az órát és a percet, ő azonban nem
439 5 | hogy nincs...~- Hát nincs és nincs!~- De hiszen...~-
440 5 | hiszen...~- Én nem megyek!~És semmiképpen nem lehetett
441 5 | is kirántotta a karomból, és szinte rikácsolt:~- Hát
442 5 | szinte rikácsolt:~- Hát nincs és nincs!~Én is bosszús voltam,
443 5 | hogyha valamit állítasz, és valaki az ellenkezőjét mondja,
444 5 | logika?~- Mert nincs igaza, és nincs igaza! - szólt már
445 5 | most velem szépen vissza, és...~- Én nem megyek vissza!
446 5 | megyek vissza! Ott nincs óra!~És már akkor sírt.~- No, de
447 5 | éppenséggel vissza kell jönnöd!~És fogtam, vontam; vissza akartam
448 5 | Tartozom vele magamnak és neked, és az igazságnak.
449 5 | vele magamnak és neked, és az igazságnak. Gyere vissza,
450 5 | az ügyet töviről hegyire és hegyiről tövire. Ágnes a
451 5 | érezte, hogy sietnie kell; és mikor már kijött, rám gondolt
452 5 | egybeesküszünk. Ha feleségem lesz, és majd nagy ügyekben kell
453 5 | szavára támaszkodnom?... És ha ilyen csekélységekben
454 5 | csekélységekben ennyire ingerült és csökönyös volt, mi lesz,
455 5 | kérdések keletkeznek köztünk, és megkülönbözik a véleményünk?
456 5 | megkülönbözik a véleményünk? És ha majd latinul beszélünk,
457 5 | majd latinul beszélünk, és ő hibát követ el, és én
458 5 | beszélünk, és ő hibát követ el, és én figyelmeztetem... Vajon
459 5 | tartom?~- Nézd a szabályt.~És ő akkor toppantani fog,
460 5 | ő akkor toppantani fog, és azt feleli:~- Nem igaz!~-
461 5 | lehet.~- Nem igaz, nem igaz! És ott nincs szabály és nincs
462 5 | igaz! És ott nincs szabály és nincs szabály!~Az arcképe
463 5 | akaratos. Látszik a szemén. És az a nézés - hiába van nyitva
464 5 | dühöngő galamb is! Hm.~Föl és alá jártam a szobámban.~-
465 5 | ünnepe volna: csupa öröm és szerencse.~Reggel, alighogy
466 5 | Szelnárhoz, időbe került volna. És én annyira örültem a gondolatomnak!
467 5 | válaszul a kis durcástól, és aztán... rohanok hozzá:
468 5 | leszünk, milyen boldogok! És aztán... okkal-idővel majd
469 5 | mondja tiszteletesen.~És a földre pislog.~- Őneki
470 5 | szemmel:~- Őneki.~- No, és nem felelt?~- Hát... nemigen.~-
471 5 | Nemigen mondott semmit.~És csak a padlóra pislog.~-
472 5 | tanár úr, ezt küldte.~- No, és ő mit csinált?~- Hát...
473 5 | levelet. Elolvasta.~- No, és aztán?~- Aztán... elszakította.~-
474 5 | Elszakította?~- El a, kétfelé.~- És aztán?~- Aztán hát, izé...
475 5 | halántékfürtjét.~Én megkövültem.~- És semmit se mondott?~- De
476 5 | mérges vót a kisasszony.~- És?~Az öreg szinte beleizzadt
477 5 | beleizzadt már a vallatásba:~- És azt mondta... Má csak megmondom;
478 6 | Mindig pepita ruhában jár, és bokorra köti a nyakkendőjét,
479 6 | de inkább papos a nézése és minden mozdulata. A francia
480 6 | voltam, vidéken nőtt, félénk és oktondi kamasz. Itt laktam
481 6 | egy postatisztnél, egy vén és világot megunt embernél.
482 6 | jó. A fő az, hogy éljen és tanuljon.~Én főképp annak
483 6 | Valami szalmaszékecskén ült, és az arca fölfelé volt fordulva,
484 6 | ahogy a könyvére hajolt, és a hajának egy fürtöcskéje
485 6 | fiatalos arcú, kövér asszonyka, és szól a leánynak. A leány
486 6 | díszül fehér galambszárny. És a harisnyája halványkék.~
487 6 | tenorista valamelyik templomban, és hogy Janovics a neve, Janovics
488 6 | a másik kapun jártak ki.~És csakhamar ismertem egy vörös
489 6 | redőkben lógott az arcán és a nyakán. Mintha nem is
490 6 | szabott, nagyobb bőrben. És a hangja olyan vastag volt,
491 6 | Elefántcsontvégű pálcával járt, és úgy járt, mintha borsó volna
492 6 | mindig fekete ruha van rajta, és hogy a haja gondosan van
493 6 | gondosan van megfésülve, és elöl-hátul hullámosan fodorítva.~
494 6 | felesége az ablakban fésüli és keféli a tenoristának a
495 6 | milyen a leány közelről.~És egyszer csak megjelenik
496 6 | ritmusú, eleven járással és mégis álmatag szemmel. Senkire
497 6 | mentem föl a szobácskámba.~És az ablakba könyököltem,
498 6 | az ablakba könyököltem, és epedezve vártam: kiül-e
499 6 | szünetük, nekünk szerdán és szombaton délután. Csak
500 6 | kosztosasszonyomtól rajzfüzetre, és lementem: vettem egy kék
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1639 |