Part

 1 Inc|    csupa-szakáll báró érkezik. Álmos arccal bólint jobbra-balra, és
 2 Inc|              leányka hozta. Mosolygó arccal, szemérmes szemmel lépikélt
 3 1  |             mikor a bátyám megvénült arccal fogadott az udvaron. A szokott
 4 1  |           hazatérek, az anyám hosszú arccal lép elém:~- Mi lelte Jolánt?
 5 1  |      magyarázott neki valamit komoly arccal, oktató kézmozdulatokkal.~
 6 1  |             magamra.~Jolán nagyböjti arccal nézett maga elé. A szeme
 7 1  |              S ki a házból sült-főtt arccal, szinte lihegve.~Jolán épp
 8 2  |            sűrű pillákkal. Ült álmos arccal, a félméteres kis vasrostélyos,
 9 2  |           másnak: álmosan, viaszszín arccal, szótlanul.~Egy téli délután,
10 2  |           élet? - felelte fontoskodó arccal. - Az élet... az élet az,
11 4  |         ludaktól - mondja kitüzesült arccal -, aztán elragadt. Alig
12 4  |          aztán megállt, s gondolkodó arccal rajzolt néhány komlólevelet,
13 4  |             róla volna szó, unatkozó arccal könyökölt a botján, és nézte
14 4  |           susogta szégyenkező, piros arccal. - Délután... De ne oda
15 4  |            én káprázó szemmel és égő arccal álltam előtte, ismét megvonaglott.~-
16 4  |          könyökölt. Piros, szemérmes arccal mosolygott. Mintha azt mondta
17 6  |              az idő. Flórácska piros arccal és piros orrocskával járt
18 6  |       süllyedek lekókadt fejjel, égő arccal, remegve, mint a nyárfalevél.~
19 7  |         mikorra visszatér, Ida piros arccal fog a nyakába borulni.~Én
20 7  |           toppintott örömre gyulladt arccal. - Más ügyvéd elvállalta
21 7  |              az előszobában gyulladt arccal néz rám:~- A kisasszony
22 7  |             Fölkelek, és elsavanyult arccal fordulok a bárónéhoz:~-
23 7  |          Nyel. Aztán kínosan vonagló arccal fordul hozzám:~- Lesz szíves,
24 7  |            Az inasom a szokott álmos arccal nyitja az ajtót.~- Itt a
25 7  |                 kérdi örömtől fénylő arccal.~- Gyere, gyere! - mondom. -
26 8  |    abbahagyta az olvasást, és pirult arccal távozott.~Az önkéntesbarátom
27 8  |  vöröskeresztes apáca.~Gondba borult arccal ült le. Valamivel távolabb
28 8  |              lehetett.~Szinte rémült arccal bámult reám. Aztán mélyen
29 8  |      magamban forgattam, hogy milyen arccal, milyen szemmel felelt,
30 8  |            nem kellemetlen.~És piros arccal, nedves szemmel nézett reám.
31 8  |     elnedvesült belé.~Ilda bíborszín arccal ült előttem, és a parkettre
32 9  |          mint a padláslyuk. És ilyen arccal még pap is lehet valaki!~-
33 9  |        leragasztották volna. S olyan arccal néznek egymásra, mintha
34 9  |           csak lehet - feleltem hősi arccal.~- És ha ellenkeznek?~-
35 9  |         kisebbik rák kissé szomorkás arccal érdeklődött a színművészet
36 9  |            bámult.~Az anyja felleges arccal ült a vak mellett, és hol
37 9  |      zöldpaprikát.~Marcsa megenyhült arccal tűnődött maga elé. A lányok
38 9  |             még mindig színe hagyott arccal bámult az erdő felé, amerre
39 9  |             Ilka szenvedező, bágyadt arccal. - Csak a gondolat is, hogy
40 9  |           megszólalni.~Ilka is piros arccal, de nyugodt színű szemmel
41 9  |         fejjel jártak, s reménytelen arccal közeledtek felénk.~Ilka
42 10 |           mondottam én is kigyulladt arccal -, de erre az egy kérdésre
43 10 |             behunyt szemmel és piros arccal, édesen rebegte:~- Ó, möszjő
44 10 |             egyik napján Lüpen olyan arccal lépett az ateliébe, hogy
45 10 | Megrökönyödtem.~Zsorzset is megnyúlt arccal lépett be a nyomában, és
46 10 |              volna bennünket, borult arccal járt föl és alá mellettünk.~
47 10 |         közelségében, szépségben égő arccal, szépségben égő szemmel.
48 10 |        lócára hull, a beteg unatkozó arccal eszeget belőle.~Csakhamar
49 11 |         kalapommal.~Meglátott.~Piros arccal hágott fel a kaktuszlépcsőre.~