Part

 1 1 |           csavartad már el a fejét?~Mosolygott, de megvetés is volt a szemében.
 2 2 |      Koccintottak, ittak. A bíró is mosolygott. - Fizetem a pezsgőt - ismételte. -
 3 2 |        Hitetlenül néztem rá. Ő csak mosolygott:~- Örülni fog, mert én a
 4 2 |        magasra vonta a szemöldökét, mosolygott édesen, bizalmasan.~- Hát -
 5 3 |   bizalmasan nézett, és szemérmesen mosolygott. Nem bírtam szabadulni a
 6 4 |             megszépít. De ahogyan ő mosolygott azzal a szép metszetű, piros
 7 4 | virágteremtő istennek a műhelyéből!~Mosolygott, és érdeklődéssel szemlélt
 8 4 |           istentől valók.~Elpirult. Mosolygott. Nézett, melegen, vonzón,
 9 4 |     meglátnák a nyomát.~És pajkosan mosolygott.~- Hát ahol te akarod. Nem
10 4 |             ide.~Felvonta a vállát. Mosolygott.~- Talán. Majd meglátom...~~
11 4 |        Újból megnyitotta a könyvet. Mosolygott.~- Van még itt más szó is.~
12 4 |             Piros, szemérmes arccal mosolygott. Mintha azt mondta volna:
13 4 |             egy percre a szemét, és mosolygott.~- Most is hallom.~- Mit
14 5 |             nézett a leányra.~Ágnes mosolygott:~- Augusztus 23-án.~Az agg
15 6 |          valamivel sötétebb lila. S mosolygott. De hogy mosolygott! Soha
16 6 |         lila. S mosolygott. De hogy mosolygott! Soha oly kedves mosolygást
17 6 |     ragyogna! Pestre tekinte: Flóra mosolygott. ~A vers díja aznap délután
18 6 |        töltöm tele a fejemet! Flóra mosolygott, hát mosolygott. Mi közöm
19 6 |      fejemet! Flóra mosolygott, hát mosolygott. Mi közöm vele és az ő mosolygásaival?
20 7 |         üzletemet.~Ida vállat vont, mosolygott:~- Kérdeztek; feleltem.
21 7 |        kérdeztem ámuldozva.~A leány mosolygott.~- Ida Párizsban nevelődött -
22 7 |           rám. Még éjjel is nézett, mosolygott, égetett.~Hümmögtem, forgolódtam.~
23 7 |             apja úgy ellátta...~Ida mosolygott, és oly merengő szemmel
24 7 |          fiatalember.~Ida szomorúan mosolygott, s a kezét nyújtotta:~-
25 7 |           Gyönyörű ígéret!~Fanyaran mosolygott:~- Épp az a baj, hogy minden
26 7 |          Ida a vállát vonogatta, és mosolygott. Minden illett neki. Vagy
27 7 |            fogod őket szeretni.~Ida mosolygott.~Sötét meggyszín selyemotthonka
28 7 |          bolondot már mégse kívánj.~Mosolygott.~- De ha kívánnám.~- Hát
29 8 |              Hálásan nézett rám, és mosolygott:~- Köszönöm. Nem olyan fárasztó
30 8 |            Aztán felvonta a vállát, mosolygott:~- A nők szenvedésre születtek -
31 8 |           percre mélyen behunyta, s mosolygott.~- Én nem vagyok őszinte?
32 9 |            ha meglátja az anyjuk...~Mosolygott.~- Hiszen lát.~- És nem
33 9 |           azok nem hallgatnak rá.~S mosolygott. Szinte kicsinylően nézett
34 9 |        állatnak ismerem.~A múmia is mosolygott.~- De’iszen - erősködtem
35 9 |          Ilka felvonta a vállát, és mosolygott:~- Zrínyi nem kukoricával
36 9 |       Iluska!~Akkor még büszkécskén mosolygott. S még érzelmesebben dalolt.
37 9 |              hogy szép lesz. ~A vak mosolygott.~- Szép lesz? Azt mondták,
38 9 |              Mindenki alszik már...~Mosolygott, elhallgatott.~A Szilágyi
39 9 |       rezgett.~A kezét nyújtotta, s mosolygott:~- Ki is... maga?~~
40 10|          feleljen, kérem, feleljen.~Mosolygott, és behunyta a szemét:~-
41 10|                csodálatos!~Zsorzset mosolygott. A tenyerébe nézett, aztán
42 10|             és Zsorzset rózsás arca mosolygott reám a két boldogító gödröcskével,
43 10|             Zsorzset is rejtelmesen mosolygott reám.~Zsül egy vörös könyvforma
44 10|      Zsorzset, aki csak szemérmesen mosolygott, megszólalt:~- Nem az én
45 10|      felhőkből egy rózsás angyalarc mosolygott reám.~Szinte betegen ültem
46 10|     gyöngyvirágomból.~Már messziről mosolygott rám. Szívesen engedte, hogy
47 10|            Mindig magára gondoltam.~Mosolygott.~Az asztalához ült, hosszú
48 11|       emlegette a valamit.~Szomorún mosolygott.~- Látod, hogy még a himlő