Part

 1 1 |                  Valamit mondok.~És hogy hozzám ért, megcsókolt:~- Csak
 2 2 |                  nehány kérdést intézett hozzám:~- Kicsoda maga, kedves?~
 3 2 |                Aztán már ritkábban szólt hozzám. Úgy szolgált nekem is,
 4 2 |                cukros mandula nem került hozzám soha. A szemem tüzes karikákat
 5 2 |              udvaron áll? Intek neki, és hozzám jön...~Belesekedek. Az udvar
 6 4 |             szeme a ráhajló fürtök alól. Hozzám jött. Körülszaglált. Leült
 7 4 |                 elém rúgtatott, de mikor hozzám ért, egyszerre abbahagyta
 8 4 |      elszakította a csepűt az orsójától. Hozzám fordult:~- Nem tetszene-e
 9 4 |                  keletnek. Aztán lesétál hozzám.~Aznap fakó, rózsaszín szoknya
10 4 |                  S hogy olyan közel volt hozzám, gyöngéden átkaroltam a
11 4 |             magunkra vagyunk-e, s lejött hozzám a bokrok közé.~A könyv azonban
12 4 |              orrával. Aztán visszasétált hozzám.~Újból megnyitotta a könyvet.
13 4 |                  tizennyolc kilométerről hozzám hallatszik.~Aztán az is
14 4 |                  határozott irányban fut hozzám, s örvendezve ugrál.~Ő az,
15 4 |           kezemet. Szorította hosszan. S hozzám simult.~- Nemigen... Sokat
16 4 |                Megcsókoltad?~Hallgatott. Hozzám simult:~- Ne beszéljen róla -
17 6 |                  vitt. Az úton nem szólt hozzám. De otthon... Hock Jancsi
18 7 |                sajóládi jegyző toppan be hozzám. A kiállításra jött fel.
19 7 |               vagy három óra múlva belép hozzám a vadgalambszín ruhás. Meghökkenve
20 7 |            kínosan vonagló arccal fordul hozzám:~- Lesz szíves, ügyvéd úr...~
21 7 |              küld az Ida, csak gyere fel hozzám, és tőle kapsz egy hatost,
22 8 |               Árgirus királyfi, s maga a hozzám látogató mesebeli tündér!...~
23 9 |                 a kertész. - Bemenjünk-e hozzám, vagy egyenesen a kunyhóba
24 9 |              Mikorra azonban Szilágyi úr hozzám érkezik, sem az első gondolatot
25 9 |            füstöket ereget.~Remélem, nem hozzám jön!~S behúzódok a kunyhóba.
26 9 |               erőltetem, hogy ha netalán hozzám jönnek, ne legyek annyira
27 9 |                mint a szerbek bugyogója.~Hozzám jönnek-e ezek is?~No, hozzám.~
28 9 |             Hozzám jönnek-e ezek is?~No, hozzám.~A pap egészséges, piros
29 9 |              félek tőle. Télen a malacok hozzám jönnek az etetőnél. Kukoricát
30 9 |                annyi ártatlansággal volt hozzám intézve, hogy válasz helyett
31 9 |              vitt az úri pad felé. Aztán hozzám nyomakodott, és hívón intett
32 9 |                 után a sekrestyés megint hozzám alázatoskodott.~- Tisztelteti
33 9 |            persze a Malvin leány intézte hozzám. Afféle komoly, okosdi szemű
34 9 |        Karlsbadba mennél, eljössz velem, hozzám: vadászunk egyet. Ha csak
35 9 |             sunyorogva szemlél, miközben hozzám ballag.~Átnyújtom a kezem
36 9 |                  hogy az ismeretség okán hozzám csatlakozzon. Az iskolától
37 10|       valahányszor ezt a kérdést intézik hozzám, nekem mindig olyan, mintha
38 10|                szekérrel szállítják majd hozzám a pénzét!~De hát azért tisztességesen
39 10| bemutatkozásomkor annyi kérdést intézett hozzám, mintha rendőrkapitány volna.
40 10|             kalapját, napernyőjét.~Lüpen hozzám fordul:~- A leányom. Zsorzset
41 10|             hálásan, melegen nézett rám, hozzám lépett: a kezét nyújtotta.~-
42 10|                 bennünket a kérdéseivel. Hozzám is van szava:~- Ismerem
43 11|               ablakból a pipát. Rágyújt, hozzám jön.~- Kelemen fiam - mondja. -
44 11|                maga elé. De aztán megint hozzám fordult.~- Játszunk? Mit
45 11|                percre is szabadulhatott, hozzám futott. Én a kőfalra könyököltem,
46 11|          színétől. Csak kilépett. Futott hozzám.~- Gondolj rám, Kelen, gondolj
47 11|        megállottam.~- Emlékszel-e Márta?~Hozzám simult:~- Emlékszem.~És