Part

 1 Inc|          megleptelek? A kaszinóban tudtam meg, hogy itt vagytok.~S
 2 1  |    hullámos tengerről beszélt, nem tudtam hamarosan, hogy a szélben
 3 2  |          már történni velem? - nem tudtam. Aztán rémledezés fogott
 4 3  |            hét szépítő szappant, s tudtam, hogy a tündérruhákat is
 5 3  |         Viki eltűnik.~Még akkor se tudtam mire vélni a dolgát.~Egy
 6 4  |           kérdezte az asszony.~Nem tudtam, ki az a Laci.~- Kiküldtük
 7 4  |             Fővárosban nőttem: nem tudtam akkor még megkülönböztetni
 8 4  |          volna meg azt a képet, ha tudtam volna... előre láttam volna...
 9 4  |            tudja, miért.~Én bezzeg tudtam.~Szegény, jó mártír!~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
10 4  |      megszomjaztam délután, és nem tudtam, hol igyak, hát lekerültem
11 4  |            asszony. - Isten hozta. Tudtam, hogy nem tetszik elmenni
12 4  |           délután is esni fog. Nem tudtam, hogy esős időben legeltetik-e
13 4  |             Mert elküldtél, és nem tudtam másképp közelíteni hozzád.~
14 5  |          maradt dajkája.~Már akkor tudtam azt is, hogy a telekkönyvhivatalban
15 5  |         nem ül az asztalomhoz, nem tudtam volna enni egy falatot se.~
16 6  |           A következő napokban már tudtam, hogy a család feje tenorista
17 6  |        professzornak már úgy-ahogy tudtam volna felelni, de azok nem
18 7  |           vitte ki magával. Azt se tudtam, él-e vagy meghalt.~Huszonöt
19 7  |          kérdezte ábrándosan. - Ha tudtam volna, hogy legényember...
20 7  |             Néztem, néztem.~Ha nem tudtam volna, hogy egy szőnyegárusnak
21 7  |             Ez pacsuli...~Mindjárt tudtam, hogy a Jenő kölyök kevert
22 7  |      mindenszentek délutánja volt. Tudtam, hogy Idáék a temetőbe mennek.
23 8  |     ijedten nézett reám.~- Ezt nem tudtam - mondta halkan, mintha
24 8  |            volt ez a délután!~- Ha tudtam volna...~- Eljött volna
25 9  |    kergetnék.~Én ijedtemben azt se tudtam, hova kapjak, kapaszkodjak.
26 9  |          mondani nekem az a leány.~Tudtam már akkor, hogy minden leány
27 9  |           Elvégre, ha a lófejet le tudtam festeni, mért ne tudnék
28 9  |        titok még. Én is csak azért tudtam meg, mert meg kellett hozatnunk
29 9  |    lesikerülni.~Később, évek múlva tudtam meg, hogy a festők a kék
30 9  |       történt - azt is csak később tudtam meg a festőismerőseimtől -,
31 9  |    Délelőtt nem mehettem hozzájuk. Tudtam, hogy el van foglalva a
32 9  |           Hadd száradjon a festék.~Tudtam, hogy ezt kell rá felelnie: ~-
33 9  |          Szeret engem?~- Imádom.~- Tudtam én ezt...~- Látta a szememből.~-
34 10 |            át!...~Már akkor nem is tudtam másról gondolkodni, csak
35 10 |     mentegetődztem Lüpennek -, nem tudtam, hogy ennyien vannak, hát
36 10 |            Szegény Mariska! Később tudtam meg, hogy sose szokott ő
37 10 |            az apám miatt, és én is tudtam, hogy ő nem térhet az én
38 11 |    meglepett, hogy percekig nem is tudtam rá felelni.~- Csakhogy -
39 11 |           Ilona asszonyhoz mentem. Tudtam, hogy ebéd után Ákos úr
40 11 |       bottal verlek ki.~A vendég - tudtam, kicsoda: a szomszéd falubeli
41 11 |        utolján este búcsúztunk el.~Tudtam, hogy nyolckor szoktak vacsorázni,
42 11 | kaktuszlépcsőre.~Kezet nyújtott.~- Tudtam, hogy eljössz - mondotta
43 11 |           kínlódott - és én nem is tudtam róla!~Az volt a szerencsém,
44 11 |            a sárgarigó füttyét jól tudtam utánozni -, akkor előbátorodott.
45 11 |      vasúti állomáson ültem, s nem tudtam, hova váltsak jegyet.~A
46 11 |            Aztán hát mentegetni is tudtam már. Nem mehetett ő férjhez