Part

 1 Inc|         arcú öregúr állította meg őket:~- Hova?~- Tarts velünk,
 2 Inc|    vacsorázunk.~A szoba már várta őket.~Csillogó teríték a nagy
 3 Inc|           unokaöcsém. Én neveltem őket, hát úgy szoktam mondani.~-
 4 Inc|         napján aztán nem irigylem őket.~- A nők sok életet rontottak
 5 4  |  lapulevél. Nádra vagy mire fűzte őket.~Le is vette, hogy közelebb
 6 4  |      faluban. Szanaszét osztották őket hirtelenében. Hozzánk is
 7 4  |         is közibénk áll. Mulatság őket nézni: milyen esetlenül
 8 4  |          magtárban foglalkoztatta őket.~Én minden órában a felhőket
 9 6  |         Aléldozó szívvel követtem őket. Még csak azt akartam tudni,
10 6  |          és szótlanul.~S követtem őket.~A kapu alatt nem csókolództak.
11 7  |           a színházba.~S kísértem őket másnap a Gyapjú utcai színházba,
12 7  |      játszott akkoriban. Kísértem őket a nyaralónézésre. Kísértem
13 7  |          nyaralónézésre. Kísértem őket a következő napokon is,
14 7  |  novemberben már úgyis megismerem őket.~November hetedikére volt
15 7  |   érkeznek a leveleim. Bontsd fel őket, hogy ezen egy hét alatt
16 7  | Amerikából vannak itt. Bevezettem őket a belső szobába. Az imént
17 7  |          a három.~Magamhoz ölelem őket. Éreztem már, hogy velem
18 7  |          térdel közéjük. Csókolja őket.~- Milyen szépek! Mi neved,
19 7  |        gondolkodón:~- Hova teszed őket?~Én még mindig az elbeszélés
20 7  |     mondottam újra magamhoz vonva őket -, mindjárt jön a kávé.
21 7  |            és gyönyörködve néztem őket, hogyan esznek.~Egyszer
22 7  |          háromnak... Látni akarom őket mindennap.~Persze szíves
23 7  |    elmosolyodva. - Julcsa ellátja őket, és azok is megszokták,
24 7  |       kívánta látni. Vigyem hozzá őket, a kis amerikaiakat. Hát
25 7  |        amerikaiakat. Hát elvittem őket kocsin. Oly kedves oly anyás
26 7  |           Meglásd, mennyire fogod őket szeretni.~Ida mosolygott.~
27 7  |           Szép, hogy úgy szereted őket - mondotta álmodozva. -
28 7  |          vagy mi papánk... Látnád őket, hogy örülnek, ahányszor
29 7  |          csekélységek boldogítják őket! Hiába, csak a gyermek tud
30 8  |        Külön cserépben nevelték-e őket? Vagy egy finomabb ember­
31 9  |         gondolat megörvendeztette őket.~Nekem meg főképpen azért
32 9  |       Mariskát híresítsék. Ismeri őket?~- Nem.~- Egy irigy leány.
33 9  |       vannak, annyifelé nyelte el őket az erdő.~- Iluska - susogtam
34 9  |           értenének meg! Meg kell őket hagynom egyelőre abban a
35 10 |    gondolatom szinte megkábította őket.~Végre Lüpen megmozdult.
36 10 |      együtt is.~Boldogan kísértem őket a hídon át, az utcákon át,
37 10 |  októberben. Csak a hídról láttam őket, s nem volt bátorságom arra,
38 10 |       Lüpen aztán sorba bemutatta őket. Tizenöten voltak az ölében
39 10 |        meg a másik leány kihordta őket egyenkint, ma se tudom,
40 10 |    leányok, gyermekek kísérték ki őket. És a parton a nyakukba
41 11 |         Elszorult mellel követtem őket - félő távolságban persze.
42 11 |           hogy hogyan kergette el őket mostohájuk, és hogyan találtak
43 11 |        szamócát, s hogyan fogadta őket be a barlangjába egy jóságos
44 11 |    fogadására sietett. Felkísérte őket a lépcsőn, a szalonba.~-
45 11 |   férfiakét. Pedig hogy gyűlöltem őket! Virágba öltözött kígyók! -
46 11 |        hogy mikor magukra hagyták őket, csak akkor könyörgött a