Part

 1 10|       nyomtatták.~Az öreg rajzolónak Lüpen volt a neve. Széles mellű,
 2 10|                 Macska. Szép macska! Lüpen úrnak a macskája.~S nevetett.~
 3 10|        beszél.~De nem folytathattuk, Lüpen belépett. Fogta a ceruzáját,
 4 10|             a kalapját, napernyőjét.~Lüpen hozzám fordul:~- A leányom.
 5 10|         hozott be a szolga. A sört a Lüpen úr asztalára tette. A tejet
 6 10|              is hallgatott. De mikor Lüpen kifordult a műteremből,
 7 10|              megfelelőnek.~Akkor már Lüpen is sejtett vagy tudott valamit
 8 10|         nagybácsi vállát elérjem.~De Lüpen érezte már bennem az ötszáz
 9 10| beszélgethettem Zsorzsettel.~Mihelyt Lüpen kifordult, mind a ketten
10 10|             éve nem hallottuk hírét.~Lüpen belépett.~Zsorzset mélyen
11 10|          előtt való hét egyik napján Lüpen olyan arccal lépett az ateliébe,
12 10|         állítanak.~Alig vártam, hogy Lüpen úr átmenjen a munkásokhoz,
13 10|            csak rémülten látom, hogy Lüpen bent van már a teremben.~
14 10|                 Bizony - szólalt meg Lüpen előttünk megállva -, ez
15 10|            ily szép, nem szegény az, Lüpen uram.~Lüpennek egy percre
16 10|           végrendelet?~- Nem mondta, Lüpen uram.~- Tehát az a végrendelet,
17 10|             megkábította őket.~Végre Lüpen megmozdult. Az asztalhoz
18 10|         forgott a beszélgetésünkben.~Lüpen ügyvédekkel tanácskozott.
19 10|      hírekkel lépett be reggelenkint Lüpen, és engem már annyira a
20 10|            Az is lehet, hogy az öreg Lüpen épp azért jár olyan vedlett
21 10|      kisleányt láttam Zsorzsettel és Lüpen úrral a Rousseau szigetén,
22 10|             is megjelent, s közöttük Lüpen úr széles mellű dakszlifigurája.
23 10|                 A feleségem - mondta Lüpen.~S a vastag derekú, tokás
24 10|       iskolába tévedtem volna be, és Lüpen volna a tanító, a felesége
25 10|              ugye? - kiáltotta vígan Lüpen. - Ugye, sok gyerek? Sok
26 10|             S a gyerekek kiáltottak.~Lüpen aztán sorba bemutatta őket.
27 10|             terítsetek! - dobbantott Lüpen. - A kályhát rakjátok meg.~
28 10|             is nyalom! Én is nyalom!~Lüpen kitárta az ajtót, hát az
29 10|         utána.~- Szilansz! - dörgött Lüpen az ajtóban.~Gyorsan lekotródott
30 10|            felénk.~- Zsül - kiáltott Lüpen -, vidd ki ezt az üvöltő
31 10|           Van itt rend - dicsekedett Lüpen. - Csak egyet kurjantok,
32 10|                 Csak ennyi?~S közben Lüpen ordítása:~- Szilansz!~Nehányszor
33 10|        egyenkint, ma se tudom, hova.~Lüpen pipára gyújtott, s nekem
34 10|    könyvforma valamivel tért vissza. Lüpen megnyitotta. Vörös selyembélésű
35 10|         Ilyen volt az anya is, mikor Lüpen megszerette. Lehetetlen
36 10|     szeretnie! És talán ugyanitt ült Lüpen, ahol én, és talán ugyanott
37 10|           Tizennégy... az sok!~Mikor Lüpen kiment az olasszal a hengerlőterembe,
38 10|           lánya?~- A principálisomé.~Lüpen háttal fordultan dolgozott
39 10|              Zsorzsetet a kapujukig. Lüpen az úton elárulta, hogy újévkor
40 10|          pillantgattam vissza. Tehát Lüpen nekem fogja adni! Nekem!
41 10|              a zsebkendőjét.~Az öreg Lüpen is mély megindulással áll
42 10|       maradok soká, Zsorzset, nem... Lüpen uram, vigyázzon erre a kedves
43 10|              már nem titok ön előtt, Lüpen uram.~Lüpen melegen megrázta
44 10|          titok ön előtt, Lüpen uram.~Lüpen melegen megrázta a kezemet:~-