Part

 1 1 |            Ha akkor vidámnak látom a szemét is, bizonyára előrántom
 2 1 |       tükörben Jolánnak a rám meredő szemét látom. A ménkű azt a tükröt!
 3 2 |             másnap, mikor kinyitja a szemét, egy idegen szobát látni.
 4 2 |        érdekes minden, ami a gyermek szemét megfogja.~Nekem a bátyám
 5 4 |             haj.~Az is mereszti ám a szemét.~Az öreg holló végre megmozdul,
 6 4 |        érdekel az téged?~Lesütötte a szemét. Hallgatott. A kertben koppant-gurrant
 7 4 |            azt a legényt?~Behunyta a szemét. Elkomolyult.~Aztán a szeme
 8 4 |              vén birka mellettünk, a szemét rám meresztve.~A leány feléje
 9 4 |               s boldogan ragyogó két szemét.~A vályúban egy nagy csokor
10 4 |       susogná.~Behunyta egy percre a szemét, és mosolygott.~- Most is
11 6 |          Flóra elhaladt mellettem, a szemét lesütve, egykedvűen, nyugodtan,
12 6 |          csodálkozva, aztán lesüti a szemét.~Most kellene szólnom, most!...~
13 7 |           szakálla benőtte csaknem a szemét is. A keze is szőrös volt,
14 7 |          Hiszen épp most érkeztem.~A szemét mélyen behunyta:~- Egy leánypajtásom
15 7 |               Egyszer rám fordítja a szemét a legkisebbik:~- Tálmán
16 8 | gyorsforralót hordozna a mellében. A szemét erős vonású, vékony szemöldök
17 8 |           nyugszik anyám.~Behunyta a szemét, mintha az ő anyjáról volna
18 8 |              Aztán mélyen behunyta a szemét, és sértődött, fojtott hangon
19 8 |         fejét kissé oldalt hajtva, a szemét félig behunyva mondta: hogyne.~
20 8 |               ha magát láthatom...~A szemét a könyvre sütötte. S hogy
21 8 |          színjátszó, mint más nők.~A szemét egy percre mélyen behunyta,
22 8 |              rebegte reám fordítva a szemét - önnek már van... gyémántja.~
23 8 |            ijedten fordította reám a szemét:~- Ó! Ne mondjon ilyet!...~
24 8 |          vagyok szabad.~S behunyta a szemét.~Mintha mellbe lőttek volna -
25 9 |              S behunyta egy percre a szemét, mintha újra akarná látni
26 9 |       testvére. De mikor megláttam a szemét... A fekete, finom szemöldök
27 9 |            nagysád, hogy megfessem a szemét is, az Iluskáé formájára
28 9 |             Aztán tovább festettem a szemét.~A szemét...~Mert a vak
29 9 |         tovább festettem a szemét.~A szemét...~Mert a vak asszony képe
30 9 |        beszéd közben rám meregette a szemét.~Engem, mint afféle elvetemült
31 9 |      csillantotta rám a két szép kék szemét:~- No? Látta? Mit szól rá?~
32 9 |     emelkedett, és rám meresztette a szemét.~Megdöbbentem.~Fene dolog
33 9 |             hol Ilkára meresztette a szemét, hol reám.~A két rák is
34 9 |           elmosolyodva.~S behunyja a szemét.~Két pillangó kergetődzik
35 9 |            behunyja egy pillanatra a szemét, s mosolyog.~S halkan, melegen
36 9 |               Mindennap újrafestem a szemét. Oly könnyűnek látszik:
37 9 |      csókoltam volna meg.~Behunyta a szemét, s állta, hogy még egyszer
38 10|            Mosolygott, és behunyta a szemét:~- Nincs.~Ismét percek kellettek,
39 10|             ránézek, lekapja rólam a szemét, és az imádságoskönyvébe
40 10|              De én, csak én láttam a szemét, hogy valóban nem teljesítette,
41 11|            csodálkozón meresztette a szemét az emlékre.~- Mér hal meg
42 11|            kiszökött.~Márta lesüti a szemét, és szégyellőskén mosolyog.~-
43 11|   legpirosabb peónia.~- Te vagy?~S a szemét könnyek öntötték el.~- Nézz