Part

 1 1 |    zsebkendőben. Sír.~- Mi lelt, édes angyalom! Mi bajod?~Csak
 2 3 |         megcsókolt.~- Jóéjcakát, édes!~- Szép álmokat, édes!~-
 3 3 | Jóéjcakát, édes!~- Szép álmokat, édes!~- Szép lesz minden álmom,
 4 4 |       bizalmasa volnék. S afféle édes szemű asszony volt. Még
 5 4 |           Hát ízlik is. Illatos, édes, debrői.~Tíz perc azonban
 6 4 |       megnyikkan. Az ajtón halk, édes hang szól be:~- Beteg?~A
 7 4 |          fejünk összeért. Valami édes villamos áramlat ömlött
 8 4 |         kocsikeréknyi tányér, és édes illattal árasztja el a kertet.~
 9 5 |         öntől.~- De éppen ezért, édes jó angyalom, hogy megnyugtassalak,
10 6 |    látszott Flórából, de micsoda édes szenzáció volt! Néztem és
11 6 | simítottam:~- Flóra! Flóra! Mily édes a papiros is, amit a kezed
12 7 |        jobban odaöleltem.~- Ida, édes Ida...~- Mondd ki hát már
13 7 |       Látni fogom a bátyámat! Az édes testvérbátyámat! Az egyetlen
14 7 |         Milyen szépek! Mi neved, édes? - kérdi a legkisebbet.~-
15 8 |      mondom meg...~- Mondja meg, édes kis Ilda. Magának minden
16 8 |        megint nem figyeltem reá. Édes elandalodással néztem azt
17 8 |          napja. Életet sugárzik. Édes leány! Édes egy! - mondom
18 8 |     Életet sugárzik. Édes leány! Édes egy! - mondom mámorosan. -
19 8 |       egy! - mondom mámorosan. - Édes egyetlenegy! Nekem olyan,
20 8 |     elveszti virágait...~- Ilda, édes Ilda! Ha nem kellemetlen
21 8 |         percre legalább. Mondja, édes Ildácska: ha fölkelek, fogom-e
22 8 |          láthatóan hullámzott.~- Édes Ilda! - folytattam. - Néhány
23 8 |      gyújt a szívében. Az igazi! Édes Ildácska... Maga az igazi!
24 9 |   vásznat, festéket, állványt az édes Bandi vitte előttem, a kis
25 9 |         összecsókolództak.~- Pá, édes!~- Pá, kedves!~- Eljössz?~-
26 9 |       amennyi költészet csak egy édes pillantásában is van a leánynak!~
27 9 |      újra keblemre vontam azt az édes, kis selymes virágfejet,
28 9 |          nyomtam reá.~- Iluskám! Édes feleségem!~Rámnézett azzal
29 10|        möszjő Kovaksz.~De milyen édes susogással mondta ezt a
30 10|      kiejtését.~- Ó, Zsorzset... édes Zsorzset...~Amire ő behunyt
31 10|        De hát hogy vigasztaljam, édes Zsorzset? Hiszen azt mondta
32 10|          soká maradjon! Ne soká, édes Kovakszom!...~És selyempapirosban
33 10|         dobogását.~S ahogy olyan édes elmerüléssel néz a szemembe,
34 10|         nekem dobta a kendőt, és édes rejtelmű, bús mosolygással
35 10|         ha elhallgat is, a szeme édes mondatokat és költeményeket
36 10|     homályból. Felhágok a padra. Édes szegfűillatot érzek. A fehér
37 11|          tollal írt ákumbákumot:~Édes Kelemen fijam nem Gyühetsz
38 11|     csodálkozva azt a szót, hogy édes Kelemen fijam, és mindig
39 11|       este. Én is rád. Csókollak édes, édes, édes Kelen!~Márta~
40 11|          is rád. Csókollak édes, édes, édes Kelen!~Márta~Nem mondom
41 11|       rád. Csókollak édes, édes, édes Kelen!~Márta~Nem mondom
42 11|        nyakamba borult.~- Kelen! Édes Kelen!~Így találkoztunk
43 11|         az arca ragyáit. A régi, édes, szép virág volt nekem,