1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1639
Part
501 6 | úgy mutogattak rám otthon és a szomszéd falvakban, mint
502 6 | világítótoronyra.~Szégyen és keserűség borított el. Könnyezve
503 6 | szobácskámmal szemben bérelt lakást, és megfogadtam, hogy többet
504 6 | ül a csodálni való leány. És hiába őrlöm, morzsolom a
505 6 | sebten, hogy el ne felejtsem, és hát szemléltem a leányt
506 6 | nagy sokára, de kalaposan és napernyősen. A kezében a
507 6 | elmúlt.. Délután Vámossynak és Dapsynak van órája. Tanulni
508 6 | elfelejtette, hogy kicsoda és hol lakik. Gyűlöltem magamat.
509 6 | lilaszín ruha van rajta, és a hajában is ugyanolyan
510 6 | mosolygott. Mi közöm vele és az ő mosolygásaival? Soha
511 6 | apácákhoz a Lipót utcába.~És Flóra csakugyan megjelent.
512 6 | mellettem...~A nyomába indultam. És néztem, ittam a szememmel
513 6 | vezér: - Ilyet bizony soha.~És szól a vén Álmos: Világot
514 6 | Lehel megfújja a kürtjét, és összehívja vele Pest város
515 6 | Flórát pajzsra emelik, és körülhordozzák.~Buta vers
516 6 | de a szívemben született. És sajnos: éjfél után kettőig
517 6 | hiszen más lakók is lenéznek. És hát a veréb: csupán csak
518 6 | mandzsettagombot vettem, és lila színű tintát. A lila
519 6 | vártam őt a hét vezérrel, és jártam utána, mint a Hold
520 6 | rám pillantott. Nyugodt és komoly volt a pillantása,
521 6 | búzavirágszín kék bársonyban, és ugyanolyan bársonyból való
522 6 | Elbűvölő volt! Az a kabát és kalpag legalábbis harminc
523 6 | Az ajtójuk tárva volt, és én egy kék szoknyácskát
524 6 | kék szoknyácskát láttam, és topánkát. Csak ennyi látszott
525 6 | édes szenzáció volt! Néztem és néztem, boldog zsibbadozással.
526 6 | boldog zsibbadozással. És még azután is, hogy elmozdult
527 6 | hát akkor már keményen és könnyes szemmel megfogadtam,
528 6 | Mindig szerettem a könyveket, és soha nem mentem el könyvesbolt
529 6 | Közel vagyok az apácákhoz...~És ismét kísérem Flórát hazafelé.~
530 6 | Érdeklődéssel hallgatott, és hát tetszettek neki a verseim
531 6 | egy rendőrségi orvosnál, és neki is volt már titkos
532 6 | De az nem Pesten lakott, és így Búza Jancsit nem háborgatta
533 6 | egyébről, csak Flóráról és Vilmáról, és annyi volt
534 6 | csak Flóráról és Vilmáról, és annyi volt a mondanivalónk,
535 6 | lányok. Jönnek, jönnek. És egyszer csak megjelenik,
536 6 | gyönyörű vallás ez a katolikus!~És hosszan néztem egy szentképet,
537 6 | Papnevelő utca mellett, és két leánnyal csevegett.
538 6 | fordulva: csak a szoknyáját és a lábát láttam. Egy nagy
539 6 | kőlapnak a közepén állt. És én attól fogva gyakran bámultam
540 6 | a postás ment hozzájuk, és valami újságot adott át
541 6 | át nekik.~Flóra lépett ki és vette át. Egy percre az
542 6 | Leszakította a címszalagot, és belenézett a lapba. A címszalagot
543 6 | címszalagot a szél elkapta, és az udvar felé sodorta. Láttam,
544 6 | úgy meg nem volt csodálva és becsülve. Összecsókoltam
545 6 | Összecsókoltam azt a szalagot, és az arcomhoz simítottam:~-
546 6 | A vallomás hosszú volt és cifra. El volt benne mondva,
547 6 | ifjúnak a szíve lángol a Föld és Ég legszebb leányáért, titkon
548 6 | legszebb leányáért, titkon és örök tűzzel, mint az Olibiusz
549 6 | felpattan a koporsóm závára...~És más efféle ostobaság sok
550 6 | ostobaság sok gondolatjel és kiáltójel között.~A levelet
551 6 | színű borítékba tettem, és reggel adtam postára.~Aztán
552 6 | Flórácska piros arccal és piros orrocskával járt az
553 6 | különben: lakkcipőt visel és cilindert, és szarvasbőr
554 6 | lakkcipőt visel és cilindert, és szarvasbőr színű télikabátot.~
555 6 | mókus tartja az esernyőt. És Flóra a karjába öltekezve
556 6 | villámtól sújtott fa, egyszerre és szótlanul.~S követtem őket.~
557 6 | mert a lilát már gyűlöltem. És öngyilkossági gondolatok
558 6 | agyamban.~...Pisztolyt veszek, és ott lövöm szíven magamat
559 6 | nyögök:~- Flóra az oka!~És meghalok.~...Nem, nem így:
560 6 | verseimet letisztázom előbb, és ráírom: Janovics Flóra kisasszonynak
561 6 | mert hátha másvalaki jön, és az nem lesz a testvér-valakije!?
562 6 | vele ismerkednem!~De hogyan és hogyan?~Az utcán nem lehet
563 6 | futni szerettem volna én is, és kurjongatni:~- Megvan! Megvan!~
564 6 | hogy...~Ezt oly tökéletes és elmés valaminek éreztem,
565 6 | azon az éjszakán.~Leírtam, és betanultam. S elképzeltem,
566 6 | mond? Milyen bájos lesz!~És reggelig daráltam...~Szokatlan
567 6 | fordult valaki a lépcsőre, és kipp-kopp-csissz-csossz -
568 6 | keddi napon!... Flóra jön, és a lépcső üres...~A második
569 6 | Csak most az egyszer!...~És az isten mintha meghallgatta
570 6 | egyre-másra, egyre feljebb.~És a gázláng is mintha növekedne...
571 6 | Ünnepinek érzem a percet és szentnek. A levegőben mintha
572 6 | Kipp-kipp... egyre közelebb...~És az én nyelvem remegve ismételgeti:
573 6 | folyók, életcsírák, napok és holdak, subickok és csizmák
574 6 | napok és holdak, subickok és csizmák egybekavarodottan
575 6 | hogy ez illetlen volna és rútul szégyenletes! S ő
576 6 | nem voltak nőtestvéreim, és szokatlan volt nővel beszélnem?
577 6 | eltitkolnom.~Apám feljött értem, és mikorra hazaértem az iskolából,
578 6 | pakolva. Ő maga pakolt össze. És persze rátalált a verseimre
579 6 | rátalált a verseimre is, és vágta a kályhába.~Még aznap
580 7 | önkéntes olyan kerek fejű és tömpe orrú, mint ő. Vagy
581 7 | koromban elvégeztem a jogot, és csakhamar tapasztaltam,
582 7 | háromszobás, pompás lakásom volt, és fiákeren kezdtem járni.
583 7 | elvigyorodik:~- A feleségem és a leányom.~- Gratulálok -
584 7 | mint a Mária-képek arca, és szép metszetű ajka fölött
585 7 | a szép szemű leányt is, és a leány mellettem bizonyított.~-
586 7 | Félrevetette a szőnyeget, és szeretettel pillantott a
587 7 | nyelű lornyettet viselt és sok gyűrűt, mint a jómódú
588 7 | Amarántszín selyemruha volt rajta, és a rubinfüggőkkel olyan volt,
589 7 | illett volna meglátogatnunk.~És egy percre szemérmesen nézett
590 7 | egyszer se.~- Csodálatos!~És rám bámult. Az anyjára is
591 7 | gyújtottam hát az ágyamban, és gondolkodtam.~A leány szép,
592 7 | Vörösbor-szín ampírben fogadott, és olyan bizalmas örömmel,
593 7 | volnék.~A lakásuk pompája és kellemes hársvirágillata
594 7 | plüssfotőjök, sok olajfestmény, és egy olyan goblen, hogy a
595 7 | megéreztem a különbséget. És Ida maga szervírozta nekem.
596 7 | illatú tea a pálma alatt, és a rózsás körmöcskéjű angyalkéz
597 7 | nemtom-micsodájában. Csak egy nagy lábú és vékony lábszárú kölyök volt
598 7 | Öccse volt a leánynak, és Jenőnek hítták. Talán nem
599 7 | alkalmatlankodott: behörpölte a teáját, és elköszönt. Az anyja megtapogatta
600 7 | ellátta...~Ida mosolygott, és oly merengő szemmel nézett
601 7 | leány szeme megcsillant.~- És hasonlít magához?~- Azt
602 7 | Gyerekkorunkban hasonlítottunk.~- És az talán járt Párizsban?~-
603 7 | hogy sajóládiak vagyunk. És Sajóládon tudják, hogy ki
604 7 | Csodálatos - ismételte az anyja.~És akkor beszélték el, hogy
605 7 | utazott velük a határig, és valamiképpen szívességükre
606 7 | olyan. Még a hangja is.~És forró kezének szimpátiás
607 7 | amennyit a leányom nyom.~- És ha ön éppen azt választaná,
608 7 | betértem a legközelebbi bankba, és megtudakoltam, hogy egy
609 7 | az angyalok a földtekére!~És még valami volt, ami a házaséletre
610 7 | szomorú is. Mindig megállok, és leveszem a kalapomat, ahányszor
611 7 | mikor már felbajuszosodnak.~És akinek még csak rokona sincsen,
612 7 | neki valami: a másik szív.~És azt keresi, keresi. Mikor
613 7 | mennek, nem tudják beváltani.~És sóhajtott.~Ez a nyilatkozat
614 7 | pokolból való kiszabadulásra! És az a sok pokol mind mennyországnak
615 7 | mennyországnak ígérkezett valamikor! És még hány pokol van, amiről
616 7 | is tud a világ! Tapétás és selyemkárpitos poklok!~De
617 7 | Ott nem járnak annyian.~És sétáltunk a Margitszigeten.~
618 7 | is valami ötezer forint, és ha a klientúrámat tőkének
619 7 | jutottam, a mama fölkelt, és kiment a szobából. Bizonyosan
620 7 | hogy júniusban voltunk, és a lakásomat csak november
621 7 | másfél óra csak a kocsi oda és vissza, s legalábbis két
622 7 | papucsot húzott a lábára, és hosszú szárú csibukból szítta
623 7 | hárman, egy katalpa-fa alatt, és néztük az alattunk elterülő
624 7 | Pestet. A mama fölkelt, és bement, hogy a vacsora iránt
625 7 | körülöttünk. A bokrokon és fenyőfákon a nyugvó nap
626 7 | álmodó szemmel nézett reám, és szólt meleg-halkan, édesen:~-
627 7 | meg? - kérdezte bágyadtan.~És akkor már mozdultam, hogy
628 7 | hogy megragadjam a kezét, és azt feleljem: - Mért nem
629 7 | nagylábú próza: a Jenő kölyök. És elzavarta a tündéri percek
630 7 | Fölmegyünk eléje az állomásra.~És két kézzel fogta a kezemet.
631 7 | tölt egy estét. Köszönöm!~És a kezét nyújtotta.~- Boldog
632 7 | szarvasbőr táskát lógicált, és a táskából iratok kandikáltak
633 7 | kurjantom a konduktornak.~És szedem az írásokat össze.~-
634 7 | Éppen van nálam névjegye is.~És átadom a névjegyemet.~Két
635 7 | ajtómban.~Eléje sietek, és mosolyogva mentegetődzök:~-
636 7 | elmondja az ügyet, bőven persze és nem oda tartozó apróságokkal,
637 7 | mondhatom meg.~- Tehát kétséges!~És aggodalmasra vált szemmel
638 7 | tízet fogadok el.~Hálálkodva és örömtől csillogó szemmel
639 7 | figyelemmel hallgatja.~- És maga is szokott vendégeket
640 7 | úrnak a birtokát licitálták, és sokkal tartozott a takarékpénztárnak.~
641 7 | fürdőcske volt az akkor, és a dunántúli koldusok is
642 7 | maga akarta megválasztani és kialkudni a lakást a fürdőben.~
643 7 | porozták volna a szeme fölé! És az a halvány árnyékpehely
644 7 | rohanni, rám villant a szeme, és rajtam maradt, mint két
645 7 | Csak nem kételkedik talán? És hát honnan tudja? Hiszen
646 7 | egyszerre a nyakamba borult, és nevetett:~- Ugye, megijesztettelek?~-
647 7 | ki-kitekintek az ablakon.~És tapsolt.~Hát nem is igen
648 7 | levegőben, mint a fuldokló. És ordított:~- Micsoda bolondok
649 7 | Ida a vállát vonogatta, és mosolygott. Minden illett
650 7 | angyal vezetett össze.~- És ha véletlenül olcsóbb szőnyeget
651 7 | szőnyeget mutat a papa, és én megveszem, nem is váltottunk
652 7 | is váltottunk volna szót, és ma nem volnál a menyasszonyom.~-
653 7 | váltsunk, megismerkedjünk. És most már... nem tudnék nélküled
654 7 | táján. Az ablakomhoz lépek, és kinézek. Oldalt kellett
655 7 | Cigarettázik a kölyök vígan, és nyújtogatja a nyakát a muzsika
656 7 | Ők a Börze felé laktak, és a fiú a budai reálba járt
657 7 | engem a báróné ajánlott, és hogy ő válni óhajt az urától.
658 7 | ismerkedett meg az urával, és hogy az miket esküdött neki
659 7 | Nem, nem állhatom meg...~És szokása szerint átölel,
660 7 | kétfelé osztom a vagyonomat, és kiviszem neki magam. Hiszen
661 7 | minden hínárból. Az igyekvő és eszes ember keresztültör
662 7 | megfelezni: azért tudakol!~Föl és alá jártam a szobámban.~
663 7 | Hatéves volt, mikor elváltunk, és még előttem van a buckós,
664 7 | Méltóztassék.~Az aktákat is fogom, és odateszem a kályha mellé
665 7 | kellett volna még egy tanú, és azt is felkutatta a báróné.
666 7 | találta meg azt a tanút, és hogy az mennyire kész hittel
667 7 | Ki ez a nő?!~Fölkelek, és elsavanyult arccal fordulok
668 7 | elhalványul, de azért mosolyog, és bólint Idának.~- Bocsánat -
669 7 | hogy ilyen esteli órában... És hogy az ügyvéd úr tea mellett
670 7 | Elővette a zsebkendőt, és zokogott:~- Hogy komédiáznak!...
671 7 | Hogyan elcsavarnák a fejemet!~És zokogott, fetrengett a széken.~
672 7 | El fog menni a bárónéhoz, és bocsánatot fog tőle kérni.
673 7 | zárni azt a szőnyegesboltot, és hát Idával meglakhatunk
674 7 | Hát egy hét múlva.~- És addig is - felelem -, ha
675 7 | csokrot fogok neki vinni, és térdelve nyújtom át: úgy
676 7 | zsebemből az értesítést, és elolvastam neki.~Ida tapsolt.~-
677 7 | tapsolt.~- Megvan, megvan!~És úgy örült, mintha az ő bátyja
678 7 | ha Amerikából jön valaki, és én nem vagyok itthon, csak
679 7 | vezesd be a szalonomba. És mondd neki: tessék leülni.
680 7 | áll, olyan asztalosnéféle, és mellette három egyképű kis
681 7 | cselédje...~- Az ő gyerekei? És a bátyám?~Az asszony pislog.
682 7 | is megnedvesül a szeme. És vizes szemmel bámulnak rám
683 7 | meg a fejemet.~Csak álltam és bámultam én is a három kis
684 7 | csak egy hét múlva lesz, és máris három gyerek rajcsúrozzon
685 7 | ötéves voltam, ő meg hat. És éppígy árvák maradtunk,
686 7 | gyermekkori kis bátyám. És mintha az nézne a szemembe
687 7 | szavamra egyszerre bizalmassá és meleggé válik.~- Tudjátok,
688 7 | térdemre teszi a tenyerét, és fölnéz rám.~- Tálmán bátyi -
689 7 | szemmel. - Jó mamátok lesz. És, ugye, milyen szép mama?~-
690 7 | a zsebkendőjét.~- Nincs.~És elmondja folyton csorgó
691 7 | elmondja folyton csorgó könnyek és orrszipogások között, hogy
692 7 | holtan, fölugrott az ágyból, és ráborult az asszony holttestére,
693 7 | az asszony holttestére, és az is meghalt.~- Igen szerette... -
694 7 | Tehát kipusztult a család. És ezek árvák szegénykék. És
695 7 | És ezek árvák szegénykék. És hogy jöttek át? Kinek a
696 7 | gyerekek éheznek. Kávéért és süteményért küldtem az inasomat.~-
697 7 | tanította a gyermekeit. És én elvesztettem őt? Nem
698 7 | ölébe vette. Én is odaültem, és gyönyörködve néztem őket,
699 7 | Valahol itt a közelben.~És könnyes szemmel folytatta:~-
700 7 | hatost, a bárónőért ötöt.~- És a vasúti állomásért?~- Azért
701 7 | állomásért?~- Azért egy forintot.~És akkor már elhalványodva
702 7 | akkor már elhalványodva és aggodalmasan pislogott reám.~-
703 7 | csak gyere fel hozzám, és tőle kapsz egy hatost, éntőlem
704 7 | Úgy, tudod: elegánsabb és meghatóbb. Felelni is fog,
705 7 | meghatóbb. Felelni is fog, és később együtt vizitelünk.~-
706 7 | Julcsa ellátja őket, és azok is megszokták, hogy
707 7 | hogy tíz nap is elmúlik, és se a Jenő gyerek nem jelentkezik,
708 7 | mikor hátitáskát vettem neki és palatáblát, ábécét, és elkísértem
709 7 | neki és palatáblát, ábécét, és elkísértem az iskolába.~
710 7 | mindezeket az apróságokat. És örvendezve mondogattam:~-
711 7 | ahányszor hazaérkezem! És milyen csekélységek boldogítják
712 7 | Aztán a kezét fölemelte, és nekem nyújtotta:~- Jó ember
713 7 | vagy.~Megcsókoltam a kezét, és melléje térdeltem.~- Milyen
714 7 | szoktak. Már nyolc óra, és azok szegények ott várnak,
715 7 | elbúcsúztam:~- Ma nem maradhatok.~És kábult fejjel indultam haza.~
716 7 | még a fiúinternátusokban? És azok a védtelen, kis együgyű
717 7 | Barátok a nevelők. Gyere el, és beszéljük meg.~Készültem
718 8 | között...~Az elbeszélő testes és bicegő járású öregúr. Császárszakállt
719 8 | öregúr. Császárszakállt visel és középen elválasztott, fekete
720 8 | végre is szivarra gyújt, és beszél.~~Nekem már gyermekkoromban
721 8 | boltozta: meleg volt a szeme és csodálkozó nézésű. A feje
722 8 | árkot akartam átugratni, és oly szerencsétlenül estem
723 8 | lábam eltörött. A karomon és a fejem búbján is kegyetlen
724 8 | hogy szüntelenül ott ül, és olvas nekem hírlapot, könyvet,
725 8 | nekem hírlapot, könyvet, és iparkodik mindenképpen azon,
726 8 | könyvet szorongatott.~- És hogy olvas! - lobogott tovább
727 8 | hozta. Igen művelt leány ez!~És megsimította a leánynak
728 8 | tessék talán megpróbálni...~És a szeme szögletéből vizsgálón
729 8 | volt: mint a méhdongás, és a szeme barna, álmodozó.
730 8 | ültem az ágyban. A két lábam és a jobb karom gipszkötésben.
731 8 | leány megnyitotta a könyvet, és olvasott:~...Egy októberi
732 8 | komor reggele...~Lassan és halkan olvasott. A szavak
733 8 | Hosszú ú-val mondta a búst, és bánatos szemmel: elhagyott.
734 8 | városligeti gyülekezetnek olvasna, és oly sebesen, hogy alig bírtam
735 8 | azonos hangzású: volt. Betű és betű, szó és szó. De milyen
736 8 | volt. Betű és betű, szó és szó. De milyen más és más
737 8 | szó és szó. De milyen más és más színnel ejtette Ida
738 8 | ejtette Ida a szavakat! És micsoda kellemes, lágy zengésű
739 8 | Esténkint. Mindennap.~- És miféle könyveket?~- Csak
740 8 | miért olvas oly színesen és folyékonyan.~A leány mintha
741 8 | szereti legjobban. Én is.~- És miféle könyvei vannak még,
742 8 | hadnagy volt, azelőtt...~És sóhajtott.~- De hát maga
743 8 | Igazán szépen olvas. És a hangja... oly kellemes...~
744 8 | Megpillogta a dicséretemet, és szemérmesen elmosolyodott.~-
745 8 | hogy a Karthauzi igen szép és érdekes történet. A leány
746 8 | utazó, aki szép vidéken jár, és meg-megáll, elszemlélődik.~...
747 8 | Vidámságot hordozott magával és boldogító szót.~Egyszer
748 8 | a földre tette a fejét, és tolta a kövön. Nyivogott.
749 8 | Elkomolyodva nézett a szemembe. És csak ennyit mondott: - Ezt
750 8 | Magához szólította a kutyát, és levette a füléről a csiptetőt.
751 8 | bánt el velem, rövidebben és csattanósabban. De az nem
752 8 | is?... Ami következik...~És letette a könyvet gyöngédeden,
753 8 | amelyik az előbbi napon, és csakaz a csipkerózsás matrózkalap
754 8 | szememnek. A virág élet. És a betegnek minden élet látása
755 8 | pohárba tette a dáliát, és az asztalkámra állította.~
756 8 | ha maga olvassa.~Leült, és csakhamar újra beleédesedett
757 8 | benne. Igen hangosan beszél, és gyakran mondja ezt a szót:
758 8 | Fenomenális ember vagy!~És három napig is hidegen pillantgatott
759 8 | nyers. Jó leány, figyelmes és formás; az öltözködése is
760 8 | szegte be az arcát, nyakát és vállát. Abban az órában
761 8 | leány, aki árnyékban ül, és a napfény körülszegi. Igazán
762 8 | szép fehér, hajlékony nyak! És a haja, mintha vörösrézszínben
763 8 | Ilda hüledezve nézett utána és aztán reám:~- Unalmas?~-
764 8 | magának.~Hálásan nézett rám, és mosolygott:~- Köszönöm.
765 8 | ez nekem, mint gondolja. És ha annyira fárasztó volna
766 8 | Milyen értelmes szem!! És az a finom mosolygás az
767 8 | vívótermünk, se lovunk.~És erre még szomorúbbá vált.
768 8 | öltözve, fehér batisztba és lenge szoknyácskába, de
769 8 | utcán sétáló mágnáslányoké, és a járása könnyű.~Olyan üres
770 8 | rajta a cilinderskatulyámat, és még két kalapskatulyát.
771 8 | előtt sohasem állok meg.~És egész éjjel hallottam a
772 8 | rajta, hogy sokszor olvasta, és sokszor elmondta magában
773 8 | Fehér ruha volt rajta, és egy arasznyi tubarózsa a
774 8 | Kivetette a dáliát az ablakon, és a tubarózsát tette a helyébe.~-
775 8 | is nyitva van. Köszönöm.~És amíg olvasott, az arcát
776 8 | szeplős fiú volt különben és nőkkel dicsekvő.~- Ami Liszt
777 8 | abbahagyta az olvasást, és pirult arccal távozott.~
778 8 | hogy kerül ide a leánya? És odaki is találkoztunk egy
779 8 | hozta tálcán a konyakot és három pohárkát melléje.~-
780 8 | legott közrevette Bertát, és traktálta szép mondásokkal.
781 8 | megmondtam a menyasszonyi voltát és még szabadabban kacérkodott
782 8 | mozdult. Gyújtót is gyújtott, és a szivaromhoz tartotta.
783 8 | bennem. Mégis szép az élet! És valami nagy az értéke az
784 8 | anyám is odaült később, és ott kötögetett. Berta is
785 8 | cifra ez - gondoltam -, és milyen szimpla az a másik.
786 8 | a másik: mint a galamb.~És másnap már nem azért nyújtottam
787 8 | kezemből.~Fogta a könyvet, és kereste: hol hagyta abba?~-
788 8 | katonával ne álljak szóba. És én meg is mondtam, mikor
789 8 | rám-rám pillantva vallott.~És én azon éjjel megint vele
790 8 | Akkor a karja megmozdult, és a nyakam köré fonult.~Az
791 8 | pihent a feje!...~Megállt, és várakozón nézett reám.~-
792 8 | ide a kezét - mondottam. - És ne vegye el olyan hamar,
793 8 | Tudom - felelte nyugodtan. - És azt is tudom, hogy a betegekre
794 8 | kesergi. Hanem az úton oda és vissza: az a hadnagyod...
795 8 | ember. Sokat nevettünk.~- És a bal kesztyűd? - kérdeztem
796 8 | Nekem ugyan nem barátom.~- És bizonyára mondtad neki,
797 8 | Én ugyan nem mondtam. És mi jogon is mondtam volna?
798 8 | semmire.~Mindezt oly nyugodtan és félvállról mondtam, mintha
799 8 | meredten.~Ilda fölkelt, és szótlanul kiment. Bizonyára
800 8 | magadat. Teljesen szabad vagy. És ha netalán szerencsédnek
801 8 | mélyen behunyta a szemét, és sértődött, fojtott hangon
802 8 | ha Kesztyűs el is kísérte és mulattatta, az anyja vele
803 8 | békózta.~A fal felé fordultam, és a tekintetem a szőnyegen
804 8 | is lappang ilyen fenevad?~És még ennél az eszmélkedésnél
805 8 | az! Mennyi szemérmesség és kedvesség volt abban a mozdulatban!~-
806 8 | tenyerembe fogtam a kezét.~És elpirult.~A szomszéd szobában
807 8 | fordításra váró, fehér kezében és a hangja zenéjében.~- Íme -
808 8 | akit elém hoz az élet. És most már látom hogy a női
809 8 | szegfűket, klematiszokat és rózsákat.~Találhatok-e kedvesebb,
810 8 | elmosolyodott:~- Nem vagyok fáradt.~És a fejét oldalt hajlítva,
811 8 | velem~- De... Hogyne...~És csókolni való volt az az
812 8 | könyvet. Fogta a kalapját, és csak az ajtóból pillantott
813 8 | láttam, amint az ajtóban áll, és pillant azzal a szívig ható,
814 8 | ható, alázatos, álmatag és mégis meleg-szép szemével.~
815 8 | azonban mégiscsak kibújtak, és félretolták a mesterségeseket.~
816 8 | felém: a tükörbe nézett, és egyet simított a haján.~-
817 8 | Csakhogy itt van.~Megfordult, és csodálkozón nézett: - Várt?~
818 8 | megint elfelejt valamit...~És a kezemet nyújtottam:~-
819 8 | nyomorék Lázárnak...~Mosolyogva és szemérmesen tette a kezét
820 8 | kivonta a kezemből. Leült, és szorgosan forgatott a könyvében.~-
821 8 | Nem, nem kellemetlen.~És piros arccal, nedves szemmel
822 8 | vetem a katonai szolgálatot, és szabad ember leszek, nagykorú
823 8 | szabad ember leszek, nagykorú és jó hivatalú. A szülőim nem
824 8 | Ildácska mikor felkelek. És ha nem tudnám megnyerni
825 8 | bíborszín arccal ült előttem, és a parkettre nézett. Zavarában
826 8 | kis kezét!...~Elhőkölt, és a keblére szorította mind
827 8 | Istenem... Ön oly jó... és én csak szerencsémnek ismerhetném...~
828 8 | Aggodalmasan nézett reám, és alig hallhatóan susogta:~-
829 8 | De gyermekkorom óta... És ő méltó ember... Már hajóskapitány...
830 8 | gyászosan gomolygó sötétségben, és mintha a hideg őszi szél
831 8 | hallgatott. Éreztem, hogy aggódva és szomorún és sajnálkozva
832 8 | hogy aggódva és szomorún és sajnálkozva néz reám.~És
833 8 | és sajnálkozva néz reám.~És mély csend állt köztünk.
834 8 | mély csend állt köztünk. És mintha száz esztendő vonult
835 8 | már nem volt a szobában.~És nem is jött el többé.~~A
836 9 | mindig redengotban jár, és magas állógallért visel.
837 9 | évet. Máskülönben gazdag és vidám ember. Szereti a társaságot,
838 9 | társaságot, az olajfestményeket és a gumikerekűs kocsit.~~Hogy
839 9 | egzámenem előtt álltam. És épp abban az időben ismerkedtem
840 9 | aranyat is.~Az idő rám érett, és már csak két hónapom volt
841 9 | Reggeltől estig haladoztak és botladoztak a skálák lefelé-fölfelé,
842 9 | egy kis hónapos szobát, és tanulj, tanulj, hogy végezz
843 9 | akármilyen lehet. A fő a csend és távolság minden úri családtól.
844 9 | Toronyszoba bármily magas és bármily elhanyagolt, a legkívánatosabb.
845 9 | közé: ha mindig otthon ülök és tanulok, csakis toronyszoba
846 9 | Nálunk Régi Vár nincsen, és Vártorony sincsen. De ha
847 9 | alkalmas. Csak ágy, Asztal és szék van benne.~Egy kertész
848 9 | feje! Emiatt sok bolondság és baj érte. S talán ezen az
849 9 | Augusztusban magam is hazanézek, és átlátogatok hozzád.~Azzal
850 9 | pompás mulatság lesz fürödni és nézni a gólyákat. De hátha
851 9 | koromban jó rajzoló voltam én, és vízfestékkel úgy lefestettem
852 9 | puskás Bőrharisnya.~A tó és az olcsóság tetszett az
853 9 | pakolópapirosba kötött festőszerek és összehajtogatható kis rajzállvány.
854 9 | ember siet felém. Szőke és kis potrohos, mint a pók.
855 9 | természete, a holló egye meg...~És megint csapkodja a lovat.~-
856 9 | Ha ez egyszer elindul...~És ellegyintett a füle mellett.~
857 9 | juhász elfogta a lovat, és megállította a legelő közepén.~
858 9 | kikászálódtam a taligából, és káprázó szemmel tapogattam
859 9 | puskámat, festőállványomat és cilinderemet; a hóna alatt
860 9 | tisztogattam a sarat a ruhámról és a cilinderemről. Szegény
861 9 | az út, tekintetes uram, és nem tetszik csizmában lenni.~
862 9 | Kálmán kivezeti az útra, és megindítja. Nézz be estére,
863 9 | kapsz egy kosár meggyet.~És csóválta a fejét:~- Mondtam
864 9 | világba ismeretlen kertészek és lovak közé! S fél kézzel
865 9 | Az út kövezetlen volt, és a mély kátyúkban hol jobbra
866 9 | billent a taliga, hol balra.~És fecsegett a sár minden kátyúnál,
867 9 | taligán kell rajta járnom, és hogy az embernek a szeme
868 9 | kitellett volna belőle. És a kesztyűm - arról nem is
869 9 | Egy szalmakalapos férfi és valami négy városias öltözetű
870 9 | megmerült a cipő, úgyis mindegy.~És megindult előttem a nagy
871 9 | luccsanással ugrottak bele, és legott elmerültek.~No, de
872 9 | vénasszony, alázatos lélegzetű és csontos kezű. S vele egy
873 9 | Sajnálkozva nézett a ruhámra, és megdorgálta az urát, hogy
874 9 | kávét. Ebédre, vacsorára főz és süt, amit parancsolok. Csak
875 9 | ággyal meg vagyok-e elégedve, és hogy jó lesz-e, ha tojásrántottát
876 9 | lálészájú, maszatos kölyökre, és megtörülte a köténye sarkával
877 9 | Bandika majd elhozza a ruhát, és megmosom.~- Csakhogy én
878 9 | kertészre néztem: pohos ember, és egy fejjel alacsonyabb nálamnál -
879 9 | közepén nem kaszálták: káka és nád termett ottan.~Már előbb
880 9 | visszatérek, vissza akárhogy is!~És magamat is szidtam, hogy
881 9 | ágyba. Az ágy rövid volt és ropogós. Csak összeguborodva
882 9 | éjjel pofoztam magamat, és káromkodtam, mint a kaszárnyabeli
883 9 | gyerekeket ne gyűjts magad köré. És mondd anyádnak, hogy délutánra
884 9 | sokasága látogatott be, és csak azt várták, hogy kiüljek
885 9 | múlva egy szalmakalapos és bőrkamáslis úrféle igyekszik
886 9 | nem nyújtok neki kezet, és nem mondom viszont a nevemet.
887 9 | Nyájas szemhunyorgással és a régi zsidók háhogó beszédével
888 9 | tisztelhet a falu. A táj szép, és ha egy régi nemesi kúriát
889 9 | csak eget festek: felhőket és napnyugvást - felelem barátságtalanul,
890 9 | Hamuszín ruha van rajta, és lebcses fülű vizsla szaladgál
891 9 | felejtődött az asztalon. Fogom, és tisztogatom róla a sarat
892 9 | Vörhelyes szőr még az orrán és fülén is.~A rövid szárú
893 9 | Barátságosan kezet rázott, és kutyáját, puskáját, vastag
894 9 | kitisztíthatatlan, csámpás cilindert, és fújtam, mint a bika. Aztán
895 9 | tokja sáros.~Szétnyitottam, és hozzátámasztottam az ajtóhoz,
896 9 | Leülök az állványomhoz, és előbontom a festékesládikát.
897 9 | vonulok be a kunyhómba, és a nadrágtartómat a lehető
898 9 | a zsombék bizonyosságát, és felkötött reverendával lódul
899 9 | pisze, mint a padláslyuk. És ilyen arccal még pap is
900 9 | Jenő a neve, de olyan is.~És a csizmája sárszennyét ő
901 9 | hajló, fekete bajuszával és apró, ferde szemével olyan,
902 9 | Forgatta.~A pap a botjára ült, és elmondta, hogy jár az erdőn
903 9 | Csak jön, mint a villám. És sutty! - megy, mint a villám.
904 9 | zöld kockás kabátjára, és különösen a kabátja zsírvonalas
905 9 | be se lehetett gombolni, és még zsírosabb nyakú, mint
906 9 | aranyszín tyúkleves, korai tök és fiatal liba. Alighogy letettük
907 9 | legénynek a lábára nézett, és szinte kiáltva szólott:~-
908 9 | vissza. Patkós volt a csizma és nagy.~- Erdőre minden jó! -
909 9 | lehettem a patkós csizmában és kajla cilinderkalapban!
910 9 | nagyot emelt a kalapján, és nyájasan hunyorgott:~- Alászolgája,
911 9 | aztán egyet csavart a fején, és káromkodott. Az állomásfőnök
912 9 | állomásfőnök a hajába markolt, és a fogát vacogtatta. A pap
913 9 | nyúl keresztezte az utamat, és két varjút lőttem aznap
914 9 | repült tovább. A pap gerlére és mókusra is durrantott, de
915 9 | előszobában fali olajlámpás ég, és egy nagy sor ágas-bogas
916 9 | S micsoda szemekkel!...~És én abban a lötyögő, komisz
917 9 | elpirultan léptem elébe, és megmondtam, ki vagyok. De
918 9 | szokott lenni. De kellemes és meleg.~A szobából közben
919 9 | tányérok, csillogó evőeszközök.~És senki más a szobában, csak
920 9 | éves Diana-arcot, gyöngét és fehéret, mint a babvirág.
921 9 | délután országos kiállítás és világkiállítás volt akkoriban
922 9 | bár formásan hosszúkás és fehér. Talán azért is viselt
923 9 | A társaimra pillantott. És szinte susogásig halkította
924 9 | boldogság érzelmi valami. És a színpad érzéseknek a világa.
925 9 | Hogy a vak asszony némán és komolyan ült közöttünk,
926 9 | Hogy valami Gyuszi katona, és a paptól kér pénzt, nem
927 9 | Mosolygott.~- Hiszen lát.~- És nem bántja magát?~- Esze
928 9 | van az anyjuk is mindig.~- És nem dühös az anyjuk?~- Nem.
929 9 | tartózkodó. Félrevonul tőlem, és csak messziről pislog. Milyen
930 9 | Ilka felvonta a vállát, és mosolygott:~- Zrínyi nem
931 9 | hogy nem.~- Tehát marad. És meddig marad?~- Meddig?
932 9 | beszélgetőkre villant a szeme. És ismét bizalmasan suttogott:~-
933 9 | szomszéd faluból kérettek, és hogy közte van-e a Szabady-induló?~
934 9 | kínai szabású ábrázatra, és ugyancsak fékeznem kellett
935 9 | avult kürtök, tarisznyák és valami öt vadászpuska. A
936 9 | divatlapok meg erdészeti lapok és vadászlapok.~A társaim nagy
937 9 | járt, a lovát adta el ott, és egy hamisított forintot
938 9 | nő mosolyogva pislogott, és hervadtlevél-szín arcán
939 9 | letette a mézes kanálkát, és a széken megdőlve nevetett:~-
940 9 | se fogok ma!~A nevetésre és Ilka röstelkedésére a pap
941 9 | az a duzzogó szem is szín és szín, vonal és vonal, talán-talán
942 9 | szem is szín és szín, vonal és vonal, talán-talán színes
943 9 | leány rajong a titkokért, és minden leánynak van mindig
944 9 | Nem ismertem azt a nótát, és rám úgy hatott, mint valami
945 9 | hangja zengett-bongott, és lélegzett, és sóhajtott.
946 9 | zengett-bongott, és lélegzett, és sóhajtott. Az agg nő vékony,
947 9 | megvonogatta a derekát, és a vak mellé ült.~- Melyiket? -
948 9 | rigókat. Műcsicsergőket és műbőgőket. Az emberi gégének
949 9 | műbőgőket. Az emberi gégének és nyelvnek mindennemű csodahangját.
950 9 | az a minden... két i-vel és lágyan, melegen, altató
951 9 | borát.~Az ég csillagos volt és csendes, és álommal teljes
952 9 | csillagos volt és csendes, és álommal teljes az erdő.
953 9 | maradt minden gondolatommal és érzésemmel az erdészlakban.~
954 9 | erdészlakban.~No, nagy merészség és talán meggondolatlanság
955 9 | Holnap délután eljövök, és lefestem!~Én bizony Ilkát
956 9 | koromban már én tanítottam, és ő egy kis nyaffadt csirke
957 9 | Háromszáz forint fizetés, és még egy nő, aki a Der Bazárt
958 9 | aki a Der Bazárt olvassa, és nincs egy papucsra való
959 9 | feleltem örvendezve.~És szerettem volna megcsókolni
960 9 | életnek éktelen békalármája és szúnyogoknak szemtelen zöngicsélése.~
961 9 | nekem. S amíg zongorázott és danolt - ó, de nem azon
962 9 | könny csurgott a szeméből.~És én is sírtam...~~De hát
963 9 | bizonytalan művészetének és szagainak.~Az utóbbit választottam.~
964 9 | az ablakocskához álltam, és néztem az utcát a szennyes
965 9 | Aki férfi, mind csizmás és mind ballagó. Aki asszony,
966 9 | asszony, mint mezítlábas és mind sietve járó.~Aztán
967 9 | szólnak. S az ember kurjant, és méltóságos lejtéssel táncol.
968 9 | egyet, meg a kocsma előtt. És pálinkát vár.~- Nem veszedelmes?~-
969 9 | vagyok! Akkor köp egyet, és odábbáll.~- Hát adjon neki
970 9 | amely a királyfiról szól és a kútban lakó tündérleányról.~
971 9 | Jó a lilaszín ruha is. És hogy maga mindig fehérben
972 9 | színt veszem ki belőle.~- És bent, vagy kint?...~- Idekint
973 9 | aggodalmasan pislogott, és zavartan tömikélte a pipáját.
974 9 | püspöki erdész vagyok én. És hát egyik püspök megy, a
975 9 | Ámbátor...~A püspökökön és háztetőkön át eljutott elvégre
976 9 | bársonykalpag - bizony kissé fakó és a felső szélén koszlott.~
977 9 | mentecsat is megvolna!~- És a két szemem világa - rebegte
978 9 | szemem világa - rebegte a nő.~És zsebkendőjét a szemére nyomta.~-
979 9 | csak ceruzával kezdtem, és egyenesen az Ilka két szemén.~
980 9 | a szemében!~Csupa beszéd és csupa titok. És ártatlan
981 9 | Csupa beszéd és csupa titok. És ártatlan tisztaság. Mint
982 9 | van körülöttünk: üvegfák és üvegbokrok, és üvegfűszálak!
983 9 | üvegfák és üvegbokrok, és üvegfűszálak! Ugye, nagymamuka?
984 9 | mondanék. De igen bizalmas...~És kérőn nézett rám:~- ...bizalmas.~-
985 9 | ribiszkelevelet. Morzsolta, és rám nézett.~- Az első csárdásra
986 9 | feleltem elmosolyodva. - És minden táncra, amelyik még
987 9 | javára. Mert nincs földgömb, és sok szegény, gyerek télen
988 9 | leány. Irigy, mint a kígyó. És a hangja igaz hogy erősebb
989 9 | játszassák Finum Rózsit.~- No, és a másik titok?~Elmosolyodott:~-
990 9 | titok. Az igazán nagy titok, és talán kinevet érte: az őz,
991 9 | Mikor hajtóvadászat van, és leterítik az udvarunkon
992 9 | Ahogy ott fekszenek véresen. És mind ismerem. Látná az őzet,
993 9 | Többnyire kettő a borjacska, és olyan ártatlanok, oly félénkek...~
994 9 | veteményeskert volt.~Talán kétholdas. És felénél több csupa káposzta
995 9 | felénél több csupa káposzta és káposzta. Egy káposztatenger.~-
996 9 | Egy pad volt ott: leült, és az arcát a két tenyerébe
997 9 | kacagott. Rám-rám pillantott, és kacagott.~Ma sem tudom,
998 9 | igyekezett, Ilka is fölkelt, és visszatértünk.~A tanító
999 9 | Ilka beröppent a házba, és néhány percre rá kávéscsészékkel
1000 9 | fogása - feleltem kitérően.~- És hogyan festenek le egy egész
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1639 |