1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1639
Part
1001 9 | magyarázza meg neki, mi a sinus és cosinus, amit számolás közben
1002 9 | láttam: Miskolcot, Kassát és Egert. Úgy szerettem nézni
1003 9 | felelte mosolyogva a leány.~És a szempillája félig leereszkedett,
1004 9 | De nekem mindegy volt, és nekik is.~Az öregasszony
1005 9 | felöltötte a violaszín mentét és a fekete kalpagot. Csakhogy
1006 9 | Nyomogattam mindenféle sárga és vöröses színekből, amelyekből
1007 9 | persze szintén nézett rám, és sugárzott. Sugárzott kéken
1008 9 | sugárzott. Sugárzott kéken és melegen.~Az én nézésem azt
1009 9 | akartam én minden erőmmel és találékonyságommal megfesteni.~
1010 9 | festésre.~Ilka fölugrott, és a képhez lépett. Pillogva
1011 9 | mentéről az aranyláncot, és átnyújtotta Ilkának. Bement
1012 9 | láncról rám emelte. Boldog és biztató volt a nézése. S
1013 9 | vártam, hogy mond valamit. És így egy kis csend szakadt
1014 9 | csend szakadt közénk, meleg és titkokkal teljes csöndesség.~
1015 9 | Mosolyogva nézett a padlóra, és szemérmesen babrált tovább
1016 9 | azt mondtam, az az enyém. És úgy éreztem, hogy... éreztem,
1017 9 | sorsom össze van vele kötve, és néztem minden este. Aztán
1018 9 | volt az ég, sok napon át. És utána nem jelent meg többé
1019 9 | Hangosan folytattam:~- És nekem nincs esernyőm.~Ilka
1020 9 | tenyerébe takarta az arcát, és nevetett, fuldoklott, kacagott,
1021 9 | morgadozott. Sietve elbúcsúztam, és szinte futva siettem haza
1022 9 | kalap díszlett a fején, és új dolmányba volt ruházva.~
1023 9 | faluhelyen ünnep!~A templom kicsi és kellemesen hűvös, ménták
1024 9 | a rossz fa meg kivágatik és tűzre vettetik.~Csaknem
1025 9 | Lestem is néha rá a vállak és fejek között, s dagadozó
1026 9 | Aztán hozzám nyomakodott, és hívón intett a meggörbített
1027 9 | alatt csoportozó, bambaképű és pántlikás hajú falusi lányokat
1028 9 | Hiába: falun még van isten, és az emberek szíve nem csupán
1029 9 | még egyszer pát mondott, és elsietett.~Persze Ilkához
1030 9 | akit megcsókolt? ~- Az.~És a nevetés annyira a torkán
1031 9 | azt mondja: sárga lány!~És szinte fuldoklott nevettében.~
1032 9 | Letörölte a nevető könnyeit, és hálásan pillantott reám:~-
1033 9 | kedvesen sugárzott rám; és tündérkéken, mint a grotta
1034 9 | ott termett. Leszakította, és a hajába tűzte a füle mellé.
1035 9 | kérdezné:~- Szebb vagyok?~És az én mámoros szemem azt
1036 9 | megpillantott, hozzáröppent és letépte, s közben-közben
1037 9 | előtárja a nagy titkot...~- És akkor pártolni fog engem?~
1038 9 | feleltem hősi arccal.~- És ha ellenkeznek?~- Megkötöm
1039 9 | Szeretettel pillantott rám, és én boldog voltam, hogy ez
1040 9 | voltam, hogy ez utolsó kérdés és válasz alatt folyton a kezemben
1041 9 | felé. Megálltam mellette, és néztem anélkül, hogy nézném.~
1042 9 | dobálta. Aztán leült rá, és vakaródzott egyet. Megint
1043 9 | ácsot. Szilágyit, Lipóczyt és az ingyent. S a pap azon
1044 9 | folytattam fontoskodva -, és sokszor láttam, hogy a műkedvelők
1045 9 | gyerek! - harsogott a pap. - És ha hazajön, egy színész
1046 9 | játszott az apácáknál is. És a hangja!... phajjaj!...
1047 9 | nyifogó bundáskát az ölembe, és iparkodtam megvigasztalni
1048 9 | kontrázott a tanító.~- És félénk is. Ki se bírja nyitni
1049 9 | meggyávulnak, gyávák megbátorodnak. És az a hang...~- No, de kérem,
1050 9 | lesz, az Finum Ilka lesz!~És az arca kivörösödött, mint
1051 9 | szebben, mint az a lány. És bizonyára úri vendégek is
1052 9 | Mennyibe fog az kerülni? És hogy lesz a megfestése?
1053 9 | Nem kerül - feleltem. - És mivel most már az urakat
1054 9 | látják a valóságos falut. És hát az eperfát se kell festeni:
1055 9 | összeállítjuk kéregpapírosból, és bemeszeltetjük. Szilágyi
1056 9 | elloholtam, fél kézre emelkedett, és rám meresztette a szemét.~
1057 9 | inkább elpirosodott. Fölkelt, és elém jött néhány lépést.~-
1058 9 | játszom a Finum Rózsit!~És boldogságában megcsókolta
1059 9 | egyformán rákszín ruhás és piros napernyős és büszke
1060 9 | ruhás és piros napernyős és büszke fejű. Az arcuk is
1061 9 | is vörösbe játszó szőke, és egyforma, mint két pulykatojás.
1062 9 | ezeket legjobban tudnia.~És ahogy a szememen állt a
1063 9 | odaemeltem a kezemet is, és titkon nyomtam egyet-egyet
1064 9 | volna!~S közben beszélgetnem és nyájaskodnom kellett mozdulatlan
1065 9 | érdeklődéssel állott rajtam, és kérdést kérdésbe fűztek.~
1066 9 | Gondoltam: előre mennek, és én hátul vakaródzhatok egyet.~-
1067 9 | azazhogy Finum Rózsit.~És hogy az elmémet eltereljem
1068 9 | az egyik hátulsó lábát, és buzgón dolgozott a füle
1069 9 | falunkban nem lop senki.~- És hát Marcsával még nem is
1070 9 | varrótűcskék érintgettek volna.~- És a dallamok? Marcsa még nem
1071 9 | mozgathattam közben a derekamat és a karomat.~A lányoknak nemigen
1072 9 | hogy sírt. Kedvetlenül és szótlanul nyújtott a bemutatásra
1073 9 | visszatartsa a könnyeit. És gyűlölettel nézett Ilkára.~-
1074 9 | arccal ült a vak mellett, és hol Ilkára meresztette a
1075 9 | A papnál voltam ebéden, és ott tanácskoztuk meg, hogy
1076 9 | játszott már az apácáknál. És a Boriska-szerepbe annyi
1077 9 | Boriska-szerepbe annyi kedvességet és érzést kell önteni, hogy
1078 9 | ráestek:~- Látod, látod! És te még sírtál!~- De hát...
1079 9 | mentegetődzött szent képpel Ilka. - És nem is hiszem, hogy elfogadhatom.~
1080 9 | annak hatása a közönségre, és hogy mely részek azok?~Ilka
1081 9 | házba!~Szívtam a fogamat, és a pokol vörös-tüzes fenekére
1082 9 | ugrás? Valami híd van ott és folyó. Vízbe kell ugrani?~-
1083 9 | ajtómat elfeledtem bezárni. És gyerekek játszanak ott...~
1084 9 | félméteres, tiszta vízbe, és mennyei gyönyörűséggel locsolgattam
1085 9 | Visszaugrottam a vízbe, és belefeküdtem fülig.~Ahogy
1086 9 | a fejére.~Vígan kurjant, és táncra üti a bokáját:~-
1087 9 | órakor erdészéknél ültem, és festettem egy jó órát. Onnan
1088 9 | gondolkodik. Szegény...~És rám pillant.~Egy-két harangvirágocskát
1089 9 | Nem tudom.~- Az ajkammal. És ha magának se volna keze
1090 9 | kék pontot kell festenem, és négy kis fehér éket, négy
1091 9 | ecsetem alatt, emberi szem, és szép szem, de hiába: nem
1092 9 | mosolygás!~Ő maga is idegenül és csodálkozva nézi olykor.~-
1093 9 | derült volt az éj, holdas és csillagos, de azért a képem
1094 9 | Eljönnek a lányok is, és kisétálunk az erdőbe. Jó?~-
1095 9 | Marcsán vajszín blúz volt és fekete szoknya. Csak Ilkán
1096 9 | kockás, pepitaféle kabátocska és ugyanolyan szoknya.~Gyönyörű
1097 9 | lekapcsolta a karláncát, és azzal játszott. Malmozott
1098 9 | meg se előzhetett volna.~És sétáltunk a fák között,
1099 9 | Milyen jókedvű a leányféle! És milyen boldog természetű!~
1100 9 | erdőrész volt az. Égbe néző fák és patakba hajló fűzfabokrok.
1101 9 | féloldalt volt választva a haja, és selymesen hajolt a nagyobbik
1102 9 | szemmel. - A karláncom...~És szinte belesápad.~A leányok
1103 9 | bizonyosan meglesz. Jöjjön, és járjuk végig a patak mellékét,
1104 9 | Meglesz - mondtam én is. - És ha mégse lenne meg, én éppen
1105 9 | keresek.~Maradtam persze, és hát részvéttel néztem reá.~-
1106 9 | Hiszen meglesz... Iluska!~És egy önkéntelen mozdulattal,
1107 9 | állta, hogy még egyszer és még egyszer megcsókoljam,
1108 9 | még egyszer megcsókoljam, és csókoljam, és egyre közelebb
1109 9 | megcsókoljam, és csókoljam, és egyre közelebb az ajkához,
1110 9 | tapasztotta a tenyerét, és mámoros szemmel pillantott
1111 9 | maga kincset vesztett el, és én egy egész kincstárt találtam
1112 9 | találtam ezekben a percekben!~És újra átöleltem, újra keblemre
1113 9 | kis selymes virágfejet, és csókoltam, csókoltam.~-
1114 9 | páfránybokrot, rám nézett boldogan és mosolyogva:~- Szeret engem?~-
1115 9 | megérezte akkor?~- Meg. És mikor daloltam azt a régi
1116 9 | Szilágyi leány megfordult, és visszafelé keresett tovább.~-
1117 9 | Szilágyi lányra pillantottam, és hogy az háttal volt felénk,
1118 9 | hiába üldögélt annyiszor, és hogy ő is hiába pazarolta
1119 9 | hiszen maga oly fiatal még... És ha szeret, megvár... Ugye,
1120 9 | amennyin én fontam: hogy hogy és mint vihetem ki az erdőből
1121 9 | prózai világába?~Hogyan és mikor?~Hogyan valljam meg
1122 9 | tudjuk, minden perced drága, és azért is nem írtunk, hogy
1123 9 | iránt! Saját sorsom iránt!~És én még csak ki se bontottam
1124 9 | hogy átgyön ma délután, és hogy csak mondjam meg, hogy
1125 9 | az erdő, az egész világ.~És éppen most hagyjam itt a
1126 9 | oroszlán, s futkostam fel és alá a szobámban.~Ki tudja,
1127 9 | fővárosi nyakkendőlovagok és egyéb lakkcipős kanászok
1128 9 | képe nőttön-nő, óriássá nő, és kiszorít minden egyéb képet
1129 9 | Kálváriajárás csupasz térden!~És a sok gondban egyre hátrább
1130 9 | sok gondban egyre hátrább és hátrább szorul a kedves,
1131 9 | rabolta-e el azóta valaki? És ő, a szegény, kedves lélek;
1132 9 | szüntelen rám gondol. Vár és vár, és könnyek harmata
1133 9 | rám gondol. Vár és vár, és könnyek harmata ül a szemében!~
1134 9 | terjedt: Mentegetődzés volt, és magyarázat, sóhajtások,
1135 9 | a színjáték után titkon és engedelem nélkül eltávozott.
1136 9 | néztem a selyempapirost, és hogy gyötrődtem miatta!~
1137 9 | kopott szőrű, farkatlan és csupa csont, vén gebe vonszol
1138 9 | púpozva zöldpaprikával.~És egy borvirágos orrú, vén
1139 9 | Lekászmálódik a taligáról, és elképedten ballag tovább
1140 9 | szárú tajtékpipából.~Áll, és eregeti a füstöt, s érdeklődéssel
1141 9 | feleli a fejét fölkapva.~És sunyorogva szemlél, miközben
1142 9 | huszonhárom éves akarok lenni!~És valóban, alighogy elhagytam
1143 9 | kék szemű gyönyörűségem?~És megálltam a boglya mellett.
1144 9 | játszik énvelem?~A leány ült, és kötött.~Valami női hang
1145 10 | franciául kérdezne valaki.~És mindig egy nefelejcs jut
1146 10 | tajtékpipájú szolgabíró. És hát abból a kis fizetéséből
1147 10 | megfordította az anyám, és a kabát alját hosszúra hagyta,
1148 10 | kikerültem az elemiből, és gimnazista lettem!... Addig
1149 10 | No, majd holnap...~És másnap beállított egy kis
1150 10 | megtanul. Én magam tanítom meg.~És a pap a maga házába vett
1151 10 | Esztendeig megélsz belőle. És beszélgess szüntelenül franciául.
1152 10 | esztendő múlva beiratkozhatsz.~És rámnézett:~- No, mi bajod
1153 10 | fahengerre faragtatták, és a hengerlőben hosszú papirosokra
1154 10 | lábú, mint a dakszlikutya, és hosszú hajú, vállig érő
1155 10 | nagy pénz ez akkor! -, és mégis foszlott aljú nadrágban
1156 10 | évig viselt egy cilindert, és tán egész életében egy drappszín
1157 10 | rendőrkapitány volna. Ki és mi az apám, anyám? Vannak-e
1158 10 | Olykor a vállamat veregette, és hamarosan fizetésjavítással
1159 10 | beállítottak. Csupa rajztábla, és terebélyes asztalok. A gyárnak
1160 10 | gyárnak förtelmes enyv- és keményítőszaga oda is behatolt,
1161 10 | percre. Behunyom a szemem, és szipogatom, mint valami
1162 10 | háttal állt mindig nekem, és virágfigurákat komponált
1163 10 | karimájú, hegyes kalapja, és lengő szárnyú, barna köpönyege.
1164 10 | möszjő?~- Négyen, möszjő.~És mosolyogva emelint a szemöldökén,
1165 10 | tréfaszót mondott volna.~- És ki a negyedik?~- A gattina.~
1166 10 | Előkapott a zsebéből egy gyűrött és piszkos könyvecskét. Beleforgatott.~-
1167 10 | belépett. Fogta a ceruzáját, és dolgozott.~Az ő dolga az
1168 10 | fehér selyemkesztyűjét, és leül. Elővonja a fiókját.
1169 10 | sovány kis kezébe léniát és ceruzát fog. Rajzol vonalakat,
1170 10 | ránk néz. Kacsint rám, és nevet.~Igazán macska - gondolom -,
1171 10 | Nem francia, se nem német.~És mosolyog. Gyönyörű arcgödröcskével
1172 10 | azelőtt. Verseket éreztem, és a szívem átváltozott zenélőórává.
1173 10 | persze csak én hallottam. És az olaszra már az első órában
1174 10 | Tíz órakor egy pohár sört és egy pohárka tejet hozott
1175 10 | Zsorzset a vizespoharában...~És a zenélőóra adázsiókat muzsikált.~-
1176 10 | szantim, möszjő.~- Csak?~És a zenélőóra elhallgatott.
1177 10 | szárát itatós papirosban, és a keblére tűzte.~A keblére!~
1178 10 | fölé ő azt a rózsát tűzte.~És hálásan, melegen nézett
1179 10 | A szemembe pillantott, és az arcán megjelentek a bűvös
1180 10 | vasgerendás terem rideg és rút szagú hely volt, míg
1181 10 | levegő illattal telt meg, és andalító zene zümmögött
1182 10 | mertem szólni Zsorzsethez, és ő is hallgatott. De mikor
1183 10 | Svájcban lehet, möszjő Kovaksz.~És olyan édesen nézett rám,
1184 10 | nézne valaki, minden hó és jég leolvadna róla, s fehér
1185 10 | kérem, feleljen.~Mosolygott, és behunyta a szemét:~- Nincs.~
1186 10 | tenyerébe nézett, aztán rám. És egyszerre elkomolyodott:~-
1187 10 | férjhez.~A papa belépett.~És én egész éjjel azon tűnődtem:
1188 10 | reggelenkint megérkezik, és rápillant az ezüstpapirosos
1189 10 | hogy jóakarattal szemlél. És meg is dicsérgetett:~- Derék,
1190 10 | arcocskáján.~Szombat volt aznap, és az olasz nem dolgozott:
1191 10 | munkát. Én olyan szemmel és ájtatos fejtartással néztem
1192 10 | barát.~Zsorzset fölkelt, és átkerült az asztalomhoz,
1193 10 | maga tudná...~Elpirult, és meghatottan pillogott a
1194 10 | sejtettem, möszjő Kovaksz...~És a kezét nyújtotta.~Istenem,
1195 10 | töltötte el a szívemet, és mintha valami mennyei almafának
1196 10 | megragadtam, az ajkamhoz emeltem, és mind a két tenyerembe szorongatva
1197 10 | Amire ő behunyt szemmel és piros arccal, édesen rebegte:~-
1198 10 | kisétálunk a temetőbe, és megmutatom a kriptáját.
1199 10 | Tiszta fekete márvány, és egy fehér Krisztus áll előtte,
1200 10 | meglepi valami járvány: száj- és körömfájás...~De mindegy:
1201 10 | fő az, hogy gazdag ember, és Zsorzset már választott,
1202 10 | Zsorzset már választott, és Zsorzset éppen engem választott!...~
1203 10 | papa egykedvűen pipázott, és mártogatta a tusba az ecsetjét.~
1204 10 | tengődtem. Ruhát kellett vennem és nyakkendőket. Pedig de sajnáltam
1205 10 | szegfűt meg a csokoládét. És arra nem sajnáltam a pénzemet.~
1206 10 | arccal lépett be a nyomában, és búsan pillantott reám.~No,
1207 10 | kiteszik a szűrömet a gyárból!~És a zenélőórám zavaros moll-akkordokat
1208 10 | fuvalmát éreztem a gerincemen. És a lábam szára is úgy remegett,
1209 10 | átmenjen a munkásokhoz, és Zsorzsettől értesülést kapjak.~
1210 10 | Elővonta a zsebkendőjét, és a szemére nyomta. A zsebkendőn
1211 10 | édeském. Én nem is értem...~És megfogtam a kezét: szorongattam,
1212 10 | emeltem.~Zsorzset fölkelt, és a mellemre borult, mintha
1213 10 | könnyektől nedves szeme alatt, és elérzékenyülten mondogattam:~-
1214 10 | bent van már a teremben.~És az volt a furcsa, hogy ő
1215 10 | borult arccal járt föl és alá mellettünk.~Ijedten
1216 10 | Én csak álltam meredten és hüledezve.~- Zsorzset kisasszony
1217 10 | aki így tud dolgozni és ily fiatal és ily szép,
1218 10 | tud dolgozni és ily fiatal és ily szép, nem szegény az,
1219 10 | Gyalázat! Disznó korhely! És a végrendelet... Mondta
1220 10 | vagyona a genfi sírbolt, és azt kívánja, hogy hozassam
1221 10 | valóban illetlen kívánság és oktalan - feleltem, levegőhöz
1222 10 | a zsebkendőt az arcáról, és a szeme figyelemmel és becsüléssel
1223 10 | és a szeme figyelemmel és becsüléssel tapadt reám.~-
1224 10 | pipa volt az. Rágyújtott, és gondolkodva sétált föl és
1225 10 | és gondolkodva sétált föl és alá a teremben.~- Ez nem
1226 10 | lépett be reggelenkint Lüpen, és engem már annyira a családhoz
1227 10 | nevezetes nap délutánján, és órák hosszáig vesződtem
1228 10 | kisleányt láttam Zsorzsettel és Lüpen úrral a Rousseau szigetén,
1229 10 | szeretett család vár rám, és a karácsonyest meleg-kályhás,
1230 10 | mehetek ajándék nélkül! És aztán vacsorát úgyis kapok
1231 10 | ott, páfrányok, azáleák és rododendronok között. A
1232 10 | nefelejcskoszorúcska körítette, és a kék koszorúcskában még
1233 10 | boltos már bevette a virágot, és elém állította. Micsoda
1234 10 | elrontanom a gyomromat.~És mégis boldog voltam. A zenélőórám
1235 10 | zengett: Alleluja! Alleluja! És ünnepi csillagfény rezgett
1236 10 | percben megnyílt az ajtó, és Zsorzset rózsás arca mosolygott
1237 10 | Isten hozta, möszjő Kovaksz!~És jó illatú konyhagőz csapott
1238 10 | csapott meg, hagymaszag és pecsenyeszag.~Megcsókoltam
1239 10 | pecsenyeszag.~Megcsókoltam a kezét, és rácsodálkoztam a körülötte
1240 10 | Tehát többen is vannak! És én csak két bárányt hoztam.~
1241 10 | fejkötőt, akkora női arcot és akkora habverő szerszámot,
1242 10 | látnám bodros fejkötőben és asszonyi ruhában.~S az volt
1243 10 | egy filléres pénz, domború és szőrös lencse.~Kábultan
1244 10 | iskolába tévedtem volna be, és Lüpen volna a tanító, a
1245 10 | szobába.~Hálószobája volt az, és egy ócska íróasztal meg
1246 10 | mondotta boldogan. - És mind egészséges. Gyújtson
1247 10 | Sivított, mint a malac, és úgy veckelődött a karomban,
1248 10 | kerekedett, huppanás közben, és bőgés. De a bőgés elveszett
1249 10 | Valamelyikük feltérdelt, és megnyalta a cukorbárányt.
1250 10 | öreg. Mazsolát, fahajat és mandulát is szórt belé.
1251 10 | gyerek megégette a száját, és üvöltött. Aztán sorra elálmo
1252 10 | Aztán sorra elálmosodtak, és a fejkötős holdvilág meg
1253 10 | jobb kezére könyökölve néz és mosolyog. A bájos gödröcskék
1254 10 | elámulással. - Valóban remek!~És Zsorzsetre pillantottam.~-
1255 10 | Az is leült közénk újra, és úgy nevetett, hogy a tokája
1256 10 | benne. Zavaros hullámok, és minden hullám egy fekete
1257 10 | odatettem a Zsorzset asztalára, és fásultan kevertem a festékeimet.~
1258 10 | A zenélőóra megszólalt, és üdvözlő dalt muzsikált.~
1259 10 | bodros, szép, szőke hajára! És a hajában, a halántéka fölött
1260 10 | Levonta a kesztyűjét is, és csak azután szorított velem
1261 10 | fehér hátú tükröcskébe, és mosolyogva rendezgette a
1262 10 | rendezgette a vonalzószereit.~És dolgoztunk, mint szoktunk.~
1263 10 | volt meg nem szeretnie! És talán ugyanitt ült Lüpen,
1264 10 | ugyanitt ült Lüpen, ahol én, és talán ugyanott ült az a
1265 10 | minden úgy lesz Zsorzsettel és velem, mint Lüpenékkel...~
1266 10 | Zsorzset legott fölkelt, és szokása szerint az asztalomhoz
1267 10 | szerint az asztalomhoz került.~És nézett rám üdvözítő, bizalmas
1268 10 | mondta volna:~- Hát jer, és ölelj meg! Leheld be a hajam
1269 10 | gödröcskéjét! Ez a perc a miénk!~És én fölkeltem, és megöleltem,
1270 10 | miénk!~És én fölkeltem, és megöleltem, és beleheltem
1271 10 | fölkeltem, és megöleltem, és beleheltem a haja illatát,
1272 10 | beleheltem a haja illatát, és megcsókoltam az arca gödröcskéjét.~-
1273 10 | egyetlen, az egyetlen!...~És ő átfonta a nyakamat, és
1274 10 | És ő átfonta a nyakamat, és szemérmesen, boldogan suttogta:~-
1275 10 | szeretem önt, möszjő Kovaksz!~És akkor ő csókolt meg: az
1276 10 | Sose mondta ezt eddig. És nem is csókolt meg, csak
1277 10 | anyja, de mikor lesz az? És az a sok gyerek, az éppenséggel
1278 10 | pedig hát az anyjának volt.~És boldogan pillantgattam rá
1279 10 | Egyszer elővette a tükröcskét, és elnyomogatta az arcán és
1280 10 | és elnyomogatta az arcán és a szeme alatt a piros foltokat,
1281 10 | nézel felém. No, mindegy.~És vastag héjú, álmos szemével
1282 10 | bólogat.~- Hát úgy is jó.~- És hát - folytatom diadalmasan -,
1283 10 | urambátyám!~- Az igaz.~És a leányra pillant.~- Talán
1284 10 | elárulta, hogy újévkor nagy és örvendetes meglepődés vár
1285 10 | az ateliébe. Telegramot és száz frankot tesz az asztalomra.~
1286 10 | nyakamba borult a peronon, és sírva csókolt meg:~- Ne
1287 10 | soká, édes Kovakszom!...~És selyempapirosban egy hajfürtöt
1288 10 | selyempapirosban egy hajfürtöt és egy csinált-virág nefelejcset
1289 10 | maradék pénzemen másnap, és kimentem ebéd után a város
1290 10 | tizennyolc éves koromban... És hát ki az ördög lövi magát
1291 10 | meg?~Elővettem a hajfürtöt és a nefelejcset. S mintha
1292 10 | belezártam a hajfürtöcskét, és az órám láncára akasztottam.~
1293 10 | szent lángok, csak tanuljak, és írjak olykor neki. S a levelét
1294 10 | Georgette~Hát én tanultam is, és írtam is neki olykor. Megírtam,
1295 10 | alatt hordozom a hajfürtjét és a kis nefelejcset, aztán
1296 10 | hajfürtje lesz az enyém, és a kék nefelejcs majd a kettőjük
1297 10 | semmiképpen nem lesz másé, és hogy a selyemtokos arcképet
1298 10 | mérnök titkárnak fogadott, és kivitt magával négy hónapra
1299 10 | Felnyitottam.~A hajfürt és a nefelejcs változatlanul
1300 10 | meggazdagodott, hazatért. Most háza és szőleje van Budán. Ő maga
1301 10 | szabónak? A trafikosnak?~És ha meghalok?~Láttam egyszer
1302 10 | gyermekek kísérték ki őket. És a parton a nyakukba borultak.~-
1303 10 | siratta senki. Hallgatva állt és gondolkodón, és száraz szemmel
1304 10 | Hallgatva állt és gondolkodón, és száraz szemmel nézett a
1305 10 | az érettségin átjutottam, és Erdélyben lakott. Apámhoz
1306 10 | Fiúk közt nincs helyed!~És én pokoli örömmel néztem,
1307 10 | cigarettadohányomat, fuvolámat, és öt sovány forinttal és egynehány
1308 10 | és öt sovány forinttal és egynehány hatossal elvasutaztam
1309 10 | tizenöt-tizenhat éves. Fekete hajú és fekete szemű. De milyen
1310 10 | Leveszem róla a szememet, és színlelt egykedvűséggel
1311 10 | a lány minden reggel öt és hat közt a nyitott ablaknál.
1312 10 | ablaknál. Áll két fukszia és két szegfűbokor fölött,
1313 10 | ott az a lány mindennap?~És nem csinál semmit, csak
1314 10 | csak áll. Áll a két fukszia és két hamvaszöld bokrú piros
1315 10 | piros szegfű fölött. Áll. És néz mélán azzal a bársonyos
1316 10 | azzal az álomlátó nézésével.~És mikor arra megyek, rámnéz,
1317 10 | látom. Ott ül a két fukszia és a két szegfű mögött, és
1318 10 | és a két szegfű mögött, és hírlapot olvas. Bizonyosan
1319 10 | Tehát a ház az oláh papé, és a lány is az oláh papé.~
1320 10 | igen komolyan misézett. És cérnahangú gyerekek vagy
1321 10 | lekapja rólam a szemét, és az imádságoskönyvébe mélyeszti.~
1322 10 | kilépek, megállok az árnyékon, és cigarettát sodrok. Tizenegy
1323 10 | Csak bámulok rá. Idevaló, és tőlem kérdi, hogy merre
1324 10 | a kémény, arra a malom, és amerre a malom, arra van
1325 10 | De nem kérdezhettem mást, és talán... Én különben a papnak
1326 10 | Sáfár Sándor. Igen örülök... És a Malom utca... Ha megengedi,
1327 10 | Sáfár úr.~S megindulunk.~És beszélgetünk. Kiderül, hogy
1328 10 | korán szokott fölkelni, és szeret az ablakban állni,
1329 10 | Helyeseltem a templomba járást. És ami a reggeli levegőt illeti,
1330 10 | csak hogy engem láthasson.~És az öreganyja pörölt is vele
1331 10 | az utcán beszélgettünk, és még negyvennyolc napunk
1332 10 | csütörtökön. Délután ötkor. És ott vagyok hétig.~S egy
1333 10 | százéves. Lukácsnénak hívják.~És kezet nyújtott.~- Viszontlátásra...~
1334 10 | csütörtökön tanítóékhoz jár? És hogy éppen öt órakor.~Visszatéret
1335 10 | nekem csengettyűtoronnyal és egyáltalán a román tanüggyel?~
1336 10 | tanüggyel?~Hétfő volt aznap. És én csütörtökig mégis mindig
1337 10 | másik kövéres, rövid nyakú és jóval alacsonyabb, jóval
1338 10 | beteg gesztenyeszín hajú és bágyadt szemű. A kövér fekete
1339 10 | szemű. A kövér fekete hajú és eleven szemű. Mind a kettő
1340 10 | felhág olykor a szederfára, és megrázintja. Fehér szeder
1341 10 | tanítót is. Kis vállas ember és lőcslábú. Az arca meg olyan
1342 10 | valamivel rövidebbre nyírja és őszebb. Elfakult, nagy szélű
1343 10 | Lomhán csoszog a papucsban, és zápfogon pipázgat egy tojás
1344 10 | valamennyire azt a hangszert, és igen szerettem. Később azonban
1345 10 | nagyot köszöntem Máriának, és ő angyali mosolygással bólintott
1346 10 | hangzású nyelv a világon.~- És annak, aki latin iskolát
1347 10 | Úgy fog beszélni, akár én. És nem is erdélyi románosan,
1348 10 | négy osztályt végeztem.~És a papucsa sarkára kettőt
1349 10 | elő a mellénye zsebéből.~- És nem óhajtaná tökéletesíteni
1350 10 | például a fekete szeder. És némi mellékes jövedelem
1351 10 | hanghoz legjobban hasonlít.~- És igen könnyű. Mindössze hat
1352 10 | könnyű. Mindössze hat lyuk és egy billentyű. Én például
1353 10 | kifúvogatná esténkint a tüdejéből. És oly könnyű! Mindjárt az
1354 10 | órán. Mondom, csak hat lyuk és egy billentyű.~És kivettem
1355 10 | hat lyuk és egy billentyű.~És kivettem a zsebemből a fuvolámat.~-
1356 10 | nyomással összeállítható. És amint látja: hat lyuk van
1357 10 | ajtóban. Fazék volt nála és fakanál.~Meghökkent, hogy
1358 10 | magamat: Sáfár a nevem.~És sietve mondtam el, hogy
1359 10 | ragadhassak. A leány érdeklődéssel és becsüléssel nézett rám.
1360 10 | darabot a rengő aludttejből, és megemelte a nyakát, mint
1361 10 | kisasszonyka lépett be az udvarra, és egy magamkorú fiatalember,
1362 10 | Lizavéta eléjük röppent, és összecsókolta a leányt.~
1363 10 | látom, hogy jóérzésű ember.~És letette a kanalat, belecsapott
1364 10 | Holnap...~- Úgy is jó.~És újra fölvette a kanalat.~
1365 10 | kerített aljú, sárga zekében és nagy bokorra kötött, kék
1366 10 | nefelejcsszín batiszt a ruhája, és mindenképpen skatulyából
1367 10 | Tehát az ment át érte, és bizonyára az is kíséri vissza.
1368 10 | idehozták ezt a dolgot, és éppen elfogyott a papirosom.~
1369 10 | luteránus - mondom elszántan -, és én is az vagyok.~Elképedve
1370 10 | Szeretem a misztikumokat. És annyi szépség van abban
1371 10 | Aztán hát persze négy lány és három fiatalember, csakhamar
1372 10 | Mariska nekem dobta a kendőt, és édes rejtelmű, bús mosolygással
1373 10 | Hogy én románul tanuljak? És hogy épp egy oláh leánynak
1374 10 | kéz fordított volna meg, és vonszolt volna kötélen:
1375 10 | Leültem egy üres padba, és érdeklődtem a miszticizmus
1376 10 | Csepegős volt az idő aznap, és a tornácon ültünk. Aggódtam
1377 10 | kezet térden Maricának, és szólítsam őt királynénak!~
1378 10 | kezét forrón, háromszor.~És a királyné boldogan nézett
1379 10 | összehajtotta a kötényt, és úgy tartotta az arca elé.~-
1380 10 | a szeme édes mondatokat és költeményeket sugároz rám.
1381 10 | egy hétre el kell utaznom, és még csak nem is beszélgethettünk
1382 10 | esténkint kinyitnám az ablakot, és odajönne... De öreganyám
1383 10 | szobában hál, amelyikben én, és ha alszik is, oly ébren
1384 10 | mihelyt az ablakot megnyitnám.~És fogta a kezemet, és szorította.~-
1385 10 | megnyitnám.~És fogta a kezemet, és szorította.~- Ha apám megtudná -
1386 10 | Nem ismeri őt. Megölne.~És fogta a kezemet, és szorította,
1387 10 | Megölne.~És fogta a kezemet, és szorította, és nézett rám
1388 10 | kezemet, és szorította, és nézett rám édes-szomorún.~
1389 10 | nézett rám édes-szomorún.~És én is szorítottam az ő kezét,
1390 10 | szorítottam az ő kezét, és ellágyultan rebegtem:~-
1391 10 | oláh asszony jelent meg, és két kislány is vele. Marica
1392 10 | bajod? Hol jár az eszed?~És félbe kellett miatta hagyni
1393 10 | marad az asztalnál. A pince és ló sorsa nem érdekli.~Ül
1394 10 | simította félre a haját, és fájdalmasan nézett reám.~-
1395 10 | Csendesen jöjjön. Lábujjhegyen. És egy szót se szóljon. Még
1396 10 | szoríthassak magával. Még egyszer, és talán... utoljára...~S ahogy
1397 10 | utoljára...~S ahogy ült és nézett, annyira asszonyos
1398 10 | Mindössze egy katonával és egy úrfélével találkoztam
1399 10 | Az úr megállt egy percre, és kitért előlem a kocsiút
1400 10 | megszólal az óra: komoly és lassú kongással mondja a
1401 10 | mondja a városkának a négyet, és utána még mélyebb érchangon
1402 10 | megnyílik, ő csak kihajol, és némán kezet szorít velem,
1403 10 | az ablak megint bezárul, és zárton-zárt marad, örökkön-örökké.~
1404 10 | külső ablak reteszéhez.~És ismét sok idő, míg hangtalanul
1405 10 | hangtalanul elfordítja. És lassan-lassan fordul-tárul
1406 10 | azt az őrületesen mennyei és pokoli órát? Azt a randevút,
1407 10 | szerelmes nem láthatja egymást, és nem beszélhet egymással,
1408 10 | előreomlik, az arcomra omlik, és ő a fejemet a maga fejéhez
1409 10 | maga fejéhez fonva csókol és csókol. Csókolja az ajkamat,
1410 10 | az arcomat, a homlokomat.~És fájdalmas pihegéssel susogja
1411 10 | küldtem. Ő volt a bizalmasunk. És Márta nevet írtam a kísérő
1412 10 | vallásukra, az apám miatt, és én is tudtam, hogy ő nem
1413 10 | tartottak széjjel bennünket.~És abban a fekete reménytelenségben
1414 10 | nézni jeges-nyugodt szemmel, és azt fogja felelni: - Haljon
1415 10 | megírtam Mariskának is, és azt ajánlottam neki: ne
1416 10 | nekem nem elmúlás. Hiszem és érzem, hogy akik meghaltak,
1417 11 | festik az eget, mint amilyen, és feketébbnek az ördögöt...~-
1418 11 | férfiak. Mihály, Gábor... És az Istennek is fia van,
1419 11 | az Istennek is fia van, és nem lánya.~- De azt is a
1420 11 | ismerek igen vidám férjeket. És ismerek pocakos családapákat,
1421 11 | végtelenség egy sugarában. Nő és férfi azonos porszemnek
1422 11 | látszik, azonos léleknek. És mégse azonos. Valamiképpen
1423 11 | összevisszaságban kevereg egymás körül. És társulást keres.~Mindenkinek
1424 11 | De ha megtalálja egymást, és egyesül a földi társadalmi
1425 11 | lélek együttélése szent és megnyugtató.~A nőtlen embernek
1426 11 | gyermeke, akkor is otthona. És aki megtalálta az igazi
1427 11 | Gyerekkoromtól fogva éreztem én azt, és akkor éreztem leginkább,
1428 11 | mezítlábas gyerek voltam akkor. És én is a kastélyban laktam.
1429 11 | cselédek között. De ott laktam. És játszótársa voltam Mártának.~
1430 11 | sírt. Hiába adtak babát és képeskönyvet a kezébe, az
1431 11 | akkoriban fenn a kastélyban, és én is vele voltam.~A kis
1432 11 | Így szokott meg Márta is. És hogy az anyám is meghalt,
1433 11 | amikor Ilona asszony megvert, és fenyegetett, hogy kivettet
1434 11 | kenyeret se kapok? Hol hálok? És hát örökre el leszek-e szakítva
1435 11 | már. Rám bízták Mártát, és én vigyáztam is rá: úgy
1436 11 | lám: hibát követtem el, és kivetnek! Kivetnek! Soha
1437 11 | szép, tiszta üvegfolyosóra, és hát Mártával más gyerek
1438 11 | gyűlöltem azt a valakit.~És ott bőgicséltem sokáig a
1439 11 | járásával. A kastélyból jött ki, és felém tartott. A kezén kesztyű.
1440 11 | Komoly volt, mind mindig, és amint mondom, nagyfejű.
1441 11 | is talán, mindig lógatta.~És nagy volt azon a cigányosan
1442 11 | Dermedezve vártam, hogy megragad és kivet, vagy legalábbis megáll
1443 11 | legalábbis megáll előttem és zord szóval űz el a kertből.
1444 11 | bizonyára elkárogta a panaszt, és most már csak engem várnak,
1445 11 | várnak, hogy megverjenek és kivessenek.~Újra keserves
1446 11 | fakadtam. Közben egy tejszínű és fekete szegélyű pillangó
1447 11 | elszállt.~A kalapomra bámultam, és tragikus érzések fancsalították
1448 11 | A szobák faláról sisakos és mentés urak néma rosszallással
1449 11 | szobában, amely szentek és Máriák képével ékes, ott
1450 11 | asszony. Ül az apró szentképei és virágzó kaktuszai közt az
1451 11 | Jóreggelt!~Még az is hallgatva és szörnyülködve bámul rám
1452 11 | okos, fekete szemével.~És hát ott Mártácska is a szék
1453 11 | Mártácska is a szék mellett, és sápadtan, komoly szemmel
1454 11 | hangja máskor csupa szelídség és jóság, és szomorú egykedvűség.
1455 11 | csupa szelídség és jóság, és szomorú egykedvűség. Hiszen
1456 11 | mikor az erdőre szöktünk ki, és eltévedtünk. Hát mikor megtettük
1457 11 | árván maradt királyfiról és királyleánykáról. Érdekes
1458 11 | kergette el őket mostohájuk, és hogyan találtak az erdőn
1459 11 | falun túl is volt erdő, és minket érdekelt a remete.
1460 11 | vadszeder. Ettünk vidáman. És kezünk-lábunk bemocskosodott.
1461 11 | helyett a kerülő bukkant ránk, és visszavitt bennünket a kastélyba.~-
1462 11 | mellé leányt kell keresni.~És az ő nyugodt hangja rettenetesebb
1463 11 | Ha megvernek, elmegyünk. És ha a kerülő megint arra
1464 11 | sírásom elszűnt. Hallgatva és gondolkodva néztünk egymásra.~
1465 11 | A fejét fiúsan nyírták. És én csak a szemére emlékszem,
1466 11 | emlékszem, hogy akkor nagy volt és tiszta világoskék. Természetre
1467 11 | ember magasságú. Vén tuják és gesztenyefák környezték,
1468 11 | bábu van piros szoknyás és göndör hajú kis bábu. Margitnak
1469 11 | megöregszünk?~- Lehet. Megnövünk, és megöregszünk.~- És te ember
1470 11 | Megnövünk, és megöregszünk.~- És te ember leszel?~- Talán.
1471 11 | Nem. Megmondom nekik, és akkor te leszel az uram.
1472 11 | babáját.~- Akkor sírunk, és végre is beleegyeznek.~És
1473 11 | és végre is beleegyeznek.~És máris megtelt a szeme könnyel.~
1474 11 | ordítottam. Elszöktem, és ott ácsorogtam naphosszat
1475 11 | hozattak neki a patikából, és Márta nem akarta bevenni.
1476 11 | asszony a kis falusi iskolába, és átadott a tanítónak.~- Ne
1477 11 | hozatunk még guvernántot.~És a kis Márta valóban tőlem
1478 11 | számolni, katekizmust, bibliát és mindazt az apró-cseprő tudományt,
1479 11 | leggyakrabban. Megölelt néha, és tízszer, hússzor, százszor
1480 11 | csókolt már engem senki. És aztán én is visszacsókoltam
1481 11 | fehérbárány virágocskát, és ő mindig boldogan állotta.~
1482 11 | csak átfonja a nyakamat, és megcsókol. Én is átölelem,
1483 11 | megcsókol. Én is átölelem, és visszacsókolom. Ő megint
1484 11 | visszacsókolom. Ő megint és megint.~Egyszer csak azt
1485 11 | áll előttünk Ákos úr. Áll, és néz ránk, mint valami komoly
1486 11 | Pozsonyba. Úri ruhát vett, és cipőt, kalapot. A boltban
1487 11 | Valamennyi hazagondolt.~És én is haza gondoltam, haza.~
1488 11 | szobája?~Nem.~A kastély?~Nem.~És mégis szorongó mellel tűnődtem:
1489 11 | hát a Kalács megy tehozzád és Márta sokat Siratott mikor
1490 11 | hogy édes Kelemen fijam, és mindig elnehezülő mellel
1491 11 | újra elővettem a levelet, és már csak a közepét olvastam:
1492 11 | olvastam: Márta sokat siratott.~És mintha a bútorok, falak
1493 11 | vasút mellette megyen el, és kelet felé vinne a vonat.
1494 11 | megvolna a húsz krajcárom... És hát igaz, hogy Ilona asszony
1495 11 | mert kalácsot is küldött - és aztán a végén még egy hetet
1496 11 | pénz kell, tőlük kérjek, és írjam fel én is, aztán három
1497 11 | van avatva a száműzésembe, és nem ad, ha megmondom.~Eltoltak
1498 11 | megmondom.~Eltoltak onnan. És én töprenkedve ácsorogtam
1499 11 | vasúti sínek mentén, gyalog.~És eljöttem.~Jöttem a hóban,
1500 11 | út végtelennek látszott, és a lábam mintha ólommá változott
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1639 |