Part

1501 11 |                 száz esztendeje jöttem, és mintha az idő is oly végtelen
1502 11 |                 is! Aztán valaki kiált, és a kutya elhallgat. Lépések
1503 11 |                mikor emeli rám a kezét, és csodálkozva láttam, hogy
1504 11 |               ágyról, az ajtó kinyílik, és beröppen rajta az én Mártám.~-
1505 11 |             kiáltja. - Kelen! Kelen!...~És a nyakamba borul, csókol
1506 11 |                 mint a kukorica selyme. És kék körfésű tartja össze
1507 11 |          visszatér. Fölveszi a pipáját, és szívja tovább.~- Hát hogy
1508 11 |                 hogy Kelen megjött...~- És maga kiszökött.~Márta lesüti
1509 11 |                  Márta lesüti a szemét, és szégyellőskén mosolyog.~-
1510 11 |            tanító.~Márta elkomolyodott, és aggódva pillantott maga
1511 11 |               szép képeskönyvet kaptam, és babát és teljes konyhát.
1512 11 |           képeskönyvet kaptam, és babát és teljes konyhát. Van benne
1513 11 |          Pozsonyba. Egész úton pipázott és oktatott.~- Gondold meg,
1514 11 |           tartozásom volt a lakatosnál. És rágyújtott. Vitt haza.~Egész
1515 11 |        Megköszönöd, hogy iskoláztatott. És kéred, hogy továbbra is
1516 11 |             park hátulján üvegház állt, és mellette egy háromlépcsős,
1517 11 |               kaktusz állt ott: tövises és tövistelen, gömbölyű, lapos,
1518 11 |                a cvikkeres kisasszonyt, és repült elém.~Összeölelkeztünk,
1519 11 |                 fuss, mihánt fölmennek. És többet ide ne gyere! Mert
1520 11 |                 Minden héten átlátogat, és nyarankint magával hordozza
1521 11 |                 kamasz albumot-mit néz, és ásítozik. Márta olyankor
1522 11 |               az asszonyok mellett van, és szintén unatkozik.~Nem mertem
1523 11 |              kis képét.~- Kelen! Kelen!~És örvendezve váltottunk a
1524 11 |               aztán Márta összecsókolt, és futott vissza.~A következő
1525 11 |           levesbe. Franciát is tanulok, és már kétszer kitűnőre feleltem.
1526 11 |                 meglátogathatod Mártát.~És hát az amerikai diófák is
1527 11 |                  hanem az üvegfolyosón. És egy másik kisasszony gardírozta.
1528 11 |              mindig csak a tanév végén, és azután mindig csak titkon
1529 11 |              üvegfalú folyosón egy nagy és szép felnőtt leány állt
1530 11 |             Batisztruhába volt öltözve, és a haja divatos frizurában,
1531 11 |                szőke, gyermekien tiszta és szelíd homlokára puhán omló
1532 11 |            tanító akkor nem jött velem, és őmögötte se állt guvernant,
1533 11 |               inas kopogott a folyosón. És mink szétrebbentünk, mintha
1534 11 |                    A bi-bizonyítvány... és azon érdemtelen és azon
1535 11 |   bi-bizonyítvány... és azon érdemtelen és azon kegyesi jó volta...
1536 11 |               is látszott, hogy németül és franciául szállítja a műveltséget
1537 11 |           bizalmassággal ragyogott rám. És tegezett, mint azelőtt,
1538 11 |                 tegezett, mint azelőtt, és csakhamar Kelennek szólított.~-
1539 11 |               ismertem meg. Úgy megnőtt és olyan szép...~Elpirult.~
1540 11 |                 a ketten megrezzentünk, és én sietve búcsúzkodtam.~
1541 11 |         Megcsókolt volna-e visszatéret?~És éreztem, hogy valami nagy
1542 11 |            nyolckor szoktak vacsorázni, és tízkor már fekszenek. Nyáron
1543 11 |               Vártam.~Az est sötét volt és vizes. A diófáról minden
1544 11 |           szívvel.~A park csendes volt, és egy lélek se mutatkozott.
1545 11 |               hársfák, magas, vén tuják és puszpángok. Virág nem nyílt
1546 11 |                A hold világított kissé. És én akkor is féltem. De most,
1547 11 |             Csalódol. Csak nem tudom...~És megvonaglott. Az arca pirosra
1548 11 |                 a kőfal mohos tetejére. És az én arcom még mindig szomorú
1549 11 |            Tudom, hogy haragszol rám... És én olyan nehezen vártam,
1550 11 |               dehogy...~- De haragszol. És azt is tudom, miért.~- Miért?~
1551 11 |          szorított magához. Megcsókolt. És az arca az arcomon maradt.
1552 11 |             marad. Átvette a kulcsokat, és ő rendelkezik. Csak zongorát
1553 11 |            csinált szobácskában laktam, és kályha nem volt benne.~Sajnálón
1554 11 |              Nem vagyunk már gyermekek. És te úriember leszel. Jó?~
1555 11 |              kertbe.~- Most már megyek.~És átölelt. A vállamra hajtotta
1556 11 |               kisgyermekkorában szokta. És a fülembe susogott:~- Most
1557 11 |               fekete ruhát kell vennem, és hogy én restellek már továbbra
1558 11 |                 menjen fel a kastélyba, és kérjen abból a kétezer-egynehány
1559 11 |         Szenvedett, feküdt, kínlódott - és én nem is tudtam róla!~Az
1560 11 |               jegyzővel: teljes ellátás és tíz forint havonkint, meg
1561 11 |                a ruháimat a szekrénybe.~És csak akkor eszmélkedtem:
1562 11 |              Mutasd a bizonyítványodat. És micsoda szamárságokat írtál
1563 11 |             Elköltenéd azt a kis pénzt, és mikor kilépsz az életbe,
1564 11 |                 csicseregtek a parkban. És mégis volt valami szomorú
1565 11 |           székre intett, hogy üljek le.~És a karjára borulva sírt hosszasan.~
1566 11 |                 himlő nyoma az arcodon. És évek múlva az is elsimul.~-
1567 11 |             Aztán letörölte a könnyeit, és szomorú szemmel kérdezett,
1568 11 |                 söpört le a kabátomról, és megigazította a nyakkendőmet.~
1569 11 |             felelte szerető nézéssel. - És reggel, ha a templomba eljársz...
1570 11 |              most már még inkább félek.~És látszott rajta, hogy boldogítja
1571 11 |         lajdinánt lett belőle. Raccsolt és hajlongott, és feszengett.~
1572 11 |                 Raccsolt és hajlongott, és feszengett.~Márta azon az
1573 11 |             azon az estén mégis kijött. És hát nagy könyörgésemre másnap
1574 11 |         könyörgésemre másnap is kijött. És a vége az lett, hogy minden
1575 11 |                  a hold, az olajfaillat és a fülemilék koncertje éjfélig.~-
1576 11 |             sétáltunk a platánok alatt, és én éreztem, hogy mit gondol.~
1577 11 |             Hozzám simult:~- Emlékszem.~És akkor megcsókoltuk egymást.
1578 11 |             akkor megcsókoltuk egymást. És az a csók volt az eljegyezkedésünk.~
1579 11 |         vigyázatokkal jöhetett ki csak. És jólesett neki, hogy nem
1580 11 |                magában féledeznie a fák és bokrok árnyékától. Pláne,
1581 11 |     valamennyire a homályos estéken is. És mink odaültünk a padra,
1582 11 |                 mellé. Ó, de szép esték és éjszakák voltak azok. Ezer
1583 11 |             azok. Ezer csillag az égen, és ezer liliom illata a parkban.~
1584 11 |                már helyre volt állítva, és én lassan, óvatosan illesztettem
1585 11 |              cudar, gazember! Takarodj!~És toppantott.~A gazember szóra
1586 11 |             nagy.~Átadott valami ötszáz és egynehány forintot.~És én
1587 11 |           ötszáz és egynehány forintot.~És én este már a vasúti állomáson
1588 11 |             kerül. Majd az én nevem is, és akkor megtudja.~Hát tavasz
1589 11 |              voltak is némi viharzások, és én mindig az első sorban
1590 11 |                 az egy érzés vigasztalt és erősített, hogy akármi is
1591 11 |                akármi is történik velem és Mártával, valamikor összekerülünk
1592 11 |                szívemnek fele nála van, és az ő szívének a fele énnálam.
1593 11 |            kerüljünk! Elvégzem a jogot, és ő is nagykorú lesz: beállítok
1594 11 |         meglesem, míg beszélhetek vele. És akkor kézen fogom:~- Jer,
1595 11 |              tettem a megvolt pénzemet, és visszaküldtem a tanítómnak.~
1596 11 |              Ilona asszony hagyott rám, és vigye fel a kastélyba: visszafizetem
1597 11 |         belemérte.~Eszegetem a meggyet, és akaratlanul is olvasgatom
1598 11 |         eljegyzési hírekre:~...Márta... és K. Antal főhadnagy cs. kir.
1599 11 |              hátat fordítva a világnak, és nem érezni többé semmit!~
1600 11 |               tovább némán, hidegülten. És visz a víz, és visz, ringatja
1601 11 |              hidegülten. És visz a víz, és visz, ringatja a holttestemet:
1602 11 |                ringatja a holttestemet: és odateszi majd szépen a park
1603 11 |                ha szíven lövöm magamat, és úgy dőlök a vízbe. Betettem
1604 11 |           Potrohos öregúr: fehér bajszú és piros arcú. Csupa jólét
1605 11 |                 piros arcú. Csupa jólét és egészség. Még a füle is
1606 11 |          egészség. Még a füle is vastag és piros, mint a kopasz angol
1607 11 |               mondotta szelíd-dorgálón.~És a zsebemben nyúlt: kivette
1608 11 |       gyermekkoromtól párom volt nekem. És én soha nem hittem volna...
1609 11 |              ezt az izgalmat, ha klímát és miliőt változtat. Kik magának
1610 11 |                 kitűnően érettségiztem, és hogy az utóbbi évben egy
1611 11 |         birtokos ember vagyok Temesben, és most Bécsbe utazok. A Pali
1612 11 |             éves. Töltse vele a nyarat, és tanítgassa. Csak egy órát
1613 11 |             Csak egy órát reggelenkint; és csak a matematikát. Én magát
1614 11 |                 magát arannyal fizetem. És ha azt látom, hogy a fiú
1615 11 |            mikor a gyémántom elveszett!~És beteg-egykedvűen hallgattam
1616 11 |               Tegnap temették a férjét, és azért is utaztatja a Dunán,
1617 11 |                 ült. Ő is sírt. Hosszan és némán ültünk egymás mellett.
1618 11 |             beszédet. Elmondta, hogy ki és mi volt a férje, mennyire
1619 11 |       Szolgabíró volt. Vadászatra ment, és a kocsiban elsült a fegyvere:
1620 11 |             elmondtam neki a bánatomat. És hogy csak ketten ültünk
1621 11 |        szerencse, hogy elbeszélgettünk.~És akkor, hogy ránéztem, a
1622 11 |                Szeretni fogjuk egymást, és ha elvégeztem a jogot, elveszem,
1623 11 |            elveszem, szolgabíró leszek, és én nem ülök majd töltött
1624 11 |                Szép. Szebb is Mártánál.~És Éva is gondolkodva nézett
1625 11 |               jámbor gyerek.~Apró szemű és húsos fülű az is, mint a
1626 11 |            természetem. Igen vidám volt és igen hangosan beszélő, nem
1627 11 |              hogy talán fél a kutyától, és fára fut előle.~- Nem, Éva
1628 11 |             szemmel, mint leánykorában?~És hát valahányszor női szépség
1629 11 |            Isten tudja, mi történt ott.~És lám, én még hibáztattam
1630 11 |                Hol vagy, Éva? Hol vagy?~És most képzeljétek, mi történt
1631 11 |                 asszony rám mosolyodik, és néz a sarokba, hogy mit
1632 11 |               még inkább elszíntelenül.~És az ő szeme, az ő arca! S
1633 11 |                majd megszokjuk egymást.~És ő maga, a derék vőlegény
1634 11 |                 hírt.~- Szegény Mártám! És hát nem bírtak veled...~-
1635 11 |               év végén azt mondtam: nem és nem! Aztán meghalt, és én
1636 11 |              nem és nem! Aztán meghalt, és én bent maradtam, és évről
1637 11 |           meghalt, és én bent maradtam, és évről évre megújítottam
1638 11 |                az est legénybúcsú volt. És ezennel meghívlak benneteket
1639 11 |                 tapsoltak rá a többiek.~És olyan örömmel gratuláltak,