Part

 1 1 |           Még csak nátha se volt rajtam.~Aztán az anyám jött elém.
 2 2 |  következő pillanatban puffogott rajtam a botja.~- Kicsépelem belőled
 3 3 |            Bál.~Ha már frakk van rajtam, fölmegyek, megnézem a virágkiállítást.~
 4 4 |           Rajtad a sor, Tamás.~- Rajtam?~S a fejét rázza.~- Szívesen
 5 4 |        víz megint végiglocsogott rajtam.~- Hogyan szokás ebből inni?
 6 4 |   azonban nem állt olyan tapadón rajtam a szeme, mint az enyém őrajta.
 7 4 |          első pillantásra látták rajtam, hogy én még csak könyves
 8 4 |          három hernyó is mászott rajtam, csúnya, nagy, égettcukor
 9 4 |          villamos áramlat ömlött rajtam végig. És hát akaratlanul
10 6 |      hangon az ablakon:~- Flóra!~Rajtam meleg bizsergés vonult végig
11 6 |        akkor annyi szekunda volt rajtam, hogy az összes előbbi évek
12 6 |       gyönyörűség hulláma ömlött rajtam végig.~A következő nap már
13 7 |       mosolyogva bólint. A szeme rajtam marad, mint két égő parázs.
14 7 |          rám villant a szeme, és rajtam maradt, mint két hideg tőrhegy:~-
15 7 |         kevert pacsuliba, s hogy rajtam annyi pacsuli sem érezhető,
16 7 |      érzelmi forgatag nem rohant rajtam végig, mint akkor.~A bátyám!
17 7 |     Micsoda ünnep!~Ez a gondolat rajtam is boldog rezgéssel futott
18 8 |   biztatott az anyám.~S nevettek rajtam, hogy elfintorítottam rá
19 9 |         fogával nevetett. Látták rajtam, hogy nem figyeltem rájuk,
20 9 |    méternyire meg lehetett volna rajtam érezni.~A vásznat, festéket,
21 9 |          sem tudom, mit nevetett rajtam.~A kerítésen kívül a tanító
22 9 |          szétpillantáson megállt rajtam a szeme, s azontúl szinte
23 9 | mulatságomat. Minden parasztszem rajtam állt. Én meg persze nem
24 9 |     aggodalmas-várakozón függött rajtam a szemük.~Én persze mindent
25 9 |    mosolygó érdeklődéssel állott rajtam, és kérdést kérdésbe fűztek.~
26 9 |   amellyel az Ilka szeme függött rajtam.~Marcsa szeméből is eltűntek
27 9 |       meg éppenséggel nevetnének rajtam, hogy én egy falusi leányba
28 9 |       különös jóérzés borzongott rajtam át.~Mintha a mesebeli életvízzel
29 10|          voltam. Végigbizsergett rajtam a gyönyörűség, hogy olyan
30 10|          egyre pötyögősebbé vált rajtam minden ruha. A negyvenkettes
31 10|         a paplánynak a szeme áll rajtam - a bársonyszegélyű, gyönyörű,
32 10|         a!~A pávatoll végigvonul rajtam a sarkamig.~Még nem láttam
33 10|     felém.~A pávatoll végigvonul rajtam a sarkamig.~S jön felém.~
34 10|         pávatoll háromszor vonul rajtam végig. Csak bámulok rá.
35 10|  szemembe, egyszerre átbizserdül rajtam az a gondolat, hogy a leány
36 10|    pávatoll hétszer vonult végig rajtam a sarkamig meg vissza.~De
37 10|         hideg csodálkozással áll rajtam a szeme.~De ez csak egy
38 10|       Marica elkomolyodva kezdte rajtam:~- Te okoztad nekem az életem
39 11| tenyerével, s végül rúg is egyet rajtam, hogy az utca porába bukok.~-
40 11|      térdig érő havát. Cipő volt rajtam, hát a lábam szára átnedvesedett.
41 11|    Mintha villám futott volna át rajtam: csak állok, bámulok rá.