Part

 1 8|             Az úszómesterem leánya. Ilda a neve, vagyis Ildikó.~A
 2 8|             De hát hogyan díjazzuk, Ilda? Mennyit kíván?~- Mán én
 3 8|            még egy hónapot fekszik. Ilda húsz forintot kap arra a
 4 8|           Az ajtóban visszaszólt:~- Ilda, a könyvek ott vannak a
 5 8|          miféle könyvei vannak még, Ilda?~A leány ismét pillogott.~-
 6 8|              Míg ezen gondolkoztam, Ilda olvasott, olvasott, olvasott.
 7 8|     manőverről kerültem volna haza. Ilda olvasása olyan volt, mint
 8 8|             élet látása vigasztaló.~Ilda pohárba tette a dáliát,
 9 8|          vagy...~- Ezt még egyszer, Ilda - mondottam -, nem figyeltem
10 8|             konyhai lélek, szegény.~Ilda a fejezet végére ért. Hogy
11 8|    szegénykét! Maga meg nem szólna, Ilda!...~S árnyékra igazította
12 8|         Nevetésre fakadt. S kiment.~Ilda hüledezve nézett utána és
13 8|        Unalmas?~- Nem, nem unalmas, Ilda. De pihenjen kissé. Tegnap
14 8|            olyan hangon mondja ezt, Ilda, mintha valami nagy ügy
15 8|            egy propeller fütyítése. Ilda egy percre abbahagyta az
16 8|           hidakon.~Azon az éjszakán Ilda forgott az eszemben. Milyen
17 8|       Ildikónak:~- Isten hozta, kis Ilda. Örülök, hogy végre kezet
18 8|                Mondja meg, édes kis Ilda. Magának minden gondolata
19 8|            El kellett bocsátanom az Ilda kezét.~- Olvasson - mondottam
20 8|             is.~- Végzünk - felelte Ilda nyugodtan.~S leült a székbe.~
21 8|     elkerekült szemmel nézett reám. Ilda is megkövülten hallgatott.
22 8|           Csak nézett rám meredten.~Ilda fölkelt, és szótlanul kiment.
23 8|       szeresse soha senki a másét. ~Ilda elmosolyodott. Rámnézett.~-
24 8|         ablakot?~- Hát csak csukja, Ilda, ha zavarja magát az olvasásban.~
25 8|          vendégem: a principálisom.~Ilda félretette a könyvet. Fogta
26 8|              Ott is állt kissé, míg Ilda kivonta a tűt a csipkerózsás
27 8|        Aztán az anyám visszavonult.~Ilda még háttal maradt felém:
28 8|         fölpillantott.~- Nem azért, Ilda, hogy késett, hiszen nem
29 8|           lehet felőle. Maga olyan, Ilda, mint az isten márciusi
30 8|           hagytam el?~- Ne keresse, Ilda. Valamit szeretnék mondani.~-
31 8|        rózsa elveszti virágait...~- Ilda, édes Ilda! Ha nem kellemetlen
32 8|            virágait...~- Ilda, édes Ilda! Ha nem kellemetlen magának,
33 8| Elmosolyodott:~- De hát miért?~- Ó, Ilda, Ilda! Hát maga se őszinte?
34 8|            De hát miért?~- Ó, Ilda, Ilda! Hát maga se őszinte? Én
35 8|        láthatóan hullámzott.~- Édes Ilda! - folytattam. - Néhány
36 8|         hogy közelről ismerjen meg, Ilda... hogy én méltó vagyok...
37 8|         megnyerni a maga vonzalmát, Ilda... azt hiszem, nem élném
38 8|         szemem is elnedvesült belé.~Ilda bíborszín arccal ült előttem,
39 8|           vigasztalan, hideg.~Aztán Ilda töredezetten susogott:~-
40 8|              valóban holt vagyok-e?~Ilda is hallgatott. Éreztem,