1-500 | 501-962
Part
1 Inc| meggyújtották a lámpásokat. De a ház üres. A játszószoba
2 Inc| sovány, csontos lábát.~- No, de hát ezt mégse gondoltam,
3 Inc| Magam is meg vagyok híva. De csak vacsora utánra ígérkeztem.
4 Inc| emlékül valamelyes barna haja, de még az is rövidre van nyírva.~-
5 Inc| to-to-tovább!...~Vacsoráztak. De nemigen beszélgettek. Valami
6 Inc| meg a csupa-szakáll báró.~De hogy mit vél érdekesnek,
7 Inc| megisszuk.~- Helyes! Helyes!~De már a tányérokat is elhordták,
8 Inc| egész világtörténelmen? De ne is nézzük a világtörténelmet,
9 Inc| vigalomba, s aznap búsultak. De bezzeg örültek másnap! És
10 Inc| szmokingos. - Te már végeztél. De ha csak ilyen röviden mondjuk
11 1 | történetet szeretne elbeszélni, de nem jut eszébe semmi. Szinte
12 1 | Nem értem rá, vagy mi.~- De hát szerelmes csak voltál?~-
13 1 | tele vannak lánynevekkel. De hát régen volt az! Még akkor
14 1 | csucsori szájú, cukorhab leány! De, mondom, hogy oly szép,
15 1 | csak... Hermin, vagy Janka, de mégis inkább Katica. Persze
16 1 | csupa lengő-szalag ruhában, de mindenképpen gyönyörűn.
17 1 | mindig néztem az arcát, de ezt a hibácskát nem láttam
18 1 | Nem is akarták neki adni, de a leány a Tiszának futott.
19 1 | mint az én Katicámnak. De hát gondoltam: az a fő,
20 1 | levelet kaptam hazulról. De nem is haragudtam érte:
21 1 | vadlovat fékező, erős dalia. De a szeme nem az a vidáman
22 1 | egyszer túl van a hatvanon. De hát a sógorasszonyka szintén
23 1 | holmi francia szuflékat.~- De hát csak vacsorázol néha
24 1 | el a fejét?~Mosolygott, de megvetés is volt a szemében.
25 1 | rikkantok:~- Házasodok én is!~De tudj’ az Isten: haboztam.
26 1 | asszonyka még velünk marad. De csakhamar megásítja a beszélgetésünket,
27 1 | füstfelleget.~Csak bámultam rá.~- De hiszen - mondottam elszoruló
28 1 | holmi kellemetlenségeket, de hiába, az érzékenysége megbecsülni
29 1 | beszélj ilyen bolondokat!~- De hát mégiscsak van valami
30 1 | legyintett:~- Ne beszéljünk róla.~De aztán mégis beszélt:~- Hej,
31 1 | kell-e zárni a házasságból?~De nem kellett faggatnom, megindult
32 1 | cemende megfordul. Fuj, de utálatos! De ugye, komolyan
33 1 | megfordul. Fuj, de utálatos! De ugye, komolyan mondod, becsületedre
34 1 | darabokban szakadozna a lelke.~- De hát szólj, az isten áldjon
35 1 | nekem ember fia sem mondott!~De nem képedezhettem sokáig:
36 1 | életemben nem beszéltem vele, de akkoriban volt kezdő primadonna,
37 1 | találta meg! - gondoltam. De hogy került ki ez az egy
38 1 | férfinak a neve van alája írva. De persze te ezt nem olvastad.~
39 1 | Olvashatatlan firkantás volt, de mikor megmondtam, hogy Besenyey
40 1 | már vőlegény koromban is. De egyre halogattam. Tízesztendős
41 1 | majd elrendezek mindent. De mikor olyan napom volt,
42 1 | is vannak írva rendesen, de már a többi hónapokból csak
43 1 | olvasóban a miatyánk.~No, de most már...~Csakhogy azokban
44 1 | bűvös-boglyas és ártatlan fonatos. De valamennyi mosolygó, és
45 1 | Vágtam volna a kályhába, de hátha belép, és megnézi,
46 1 | szabad enélkül távoznod! De mi a csoda ez a kemény itt
47 1 | akták azok!~És elsápadt.~- De akták.~S lódultam volna
48 1 | hamarabb és mentül messzebbre, de ő megint Palit kiáltott,
49 1 | értem hogyan, hogyan se, de amint a díványra terült,
50 1 | fokozza a lelkem zavargását. De fekve se csillapult a nyugtalanságom.
51 1 | rosszabbat cselekedett. De milyen bolond is voltam,
52 1 | felelte bús-megvetően. - De azért csak beszélj: érdekel,
53 1 | Hitetlenül nézett rám, de én már akkor benne voltam
54 1 | se láthatott volna nevet, de készen voltam, hogy belemagyarázom.~
55 1 | szétvertem. Mindenre gondoltam.~De persze ez hetekig tartott.
56 1 | semmi se történt volna.~De az alatt a kis idő alatt,
57 1 | mezőn.~Megint hallgattunk.~De nekem zúg a fejem, mint
58 1 | hogy a díványig nem látott, de onnan vissza, látott. Csak
59 1 | Nyittasd ki a cigánnyal. De hátha elrontja a zárt? Wertheim-zár.
60 1 | alám. Nem tarthatom nálam. De hová tegyem?~S föltettem
61 1 | lenni. Eh, csak képzelődöm.~De mikor lefekszem, megint
62 1 | persze megint nekibotlottam, de hál’istennek nem olyan zörgéssel.
63 1 | zörgéssel. Átkozott zsámoly! De a kulcsot megtaláltam.
64 1 | asszony ott úgyse keresi. De hátha korábban kel, és kiviszi
65 2 | voltam szerelmes soha.~- De hát az lehetetlen - fakadt
66 2 | von:~- Nekem is különös. De így van. Józan voltam én
67 2 | született ellensége? Nem tudom. De szinte büszke vagyok rá,
68 2 | éppen szerelmi történet, de olyanféle mégis. És végzetes
69 2 | aranytányéros, ki csak aranykarikás, de valamennyi idegen. S kereszt
70 2 | meg egy gyöngyház olvasót. De egy erkölcsös tartalmú,
71 2 | írtam mindig az anyámnak. De gyanakodott, hogy nem írtam-e
72 2 | már nem váratlanul ért, de pogányabb volt a két elsőnél:
73 2 | indult, szivart vitt magával. De azért szivart mégse tartott
74 2 | mellette a leánya is, a Fánika. De az is megtörtént, hogy Fánika
75 2 | halványodott rajta? - nem tudom. De egyszer láttam egy leányt
76 2 | szegények pörsölyébe teszem.~De olyan bánatos krajcár nem
77 2 | kettétört krajcárnak a fele, de én mégis örömmel fogadtam.~
78 2 | még nem olvas regényt?~- De már olvastam.~- Mit?~- Robinsont.~
79 2 | Ezt még maga nem érti.~- De értem. Én ne érteném, mi
80 2 | halljak valamit a grófokról. De megint csendült az ajtó,
81 2 | cukrosüvegekből is ad valamit.~De arra a polcra nem nézett
82 2 | magasan is volt az a polc. De az is lehet, hogy nem akarta
83 2 | cukrom volt az apám házában, de éppen cukros mandula nem
84 2 | bevonult a tanulószobájába. De alighogy a leánykák elmentek,
85 2 | megsértődik, megharagszik... De hátha el is vehetem?~Akkor
86 2 | rákapott az a két leány is...~De íme, harangoznak.~Most már
87 2 | Nehéz volt kimondanom, de végre is kimondtam:~- Foglalót...~-
88 2 | felelte készségesen -, de aztán megcsókol-e érte?~-
89 2 | vélni, hogy uzsonnázok.~De hát először is csak felét...~
90 2 | kiléphet. Holnap... Jaj, de holnap húsvét, és a bolt
91 2 | vastábla.~Vége mindennek!~De lám, a kapu még nyitva van.
92 2 | udvar már árnyékos. Senki...~De a konyhaajtó nyitva van.
93 2 | Lebukok alatta, s tovább... de minden pillanatban készen
94 2 | rázom türelmetlenségemben. De már az ablakon se láthatok
95 2 | Talán éppen lent jár valaki? De hiszen, ha feljön, meghallom,
96 2 | eléje...~Nem, nem lép ki.~De most már nem várhatom. Csak
97 2 | Sicc! - hallom is a szavát.~De ideje is. A bátyám azóta
98 2 | valóban kiugrik a konyhaajtón. De ebben a pillanatban belép
99 2 | nyitva lesz-e holnap a bolt. De hazudni - csak a tagadás
100 2 | öregapját. Hallgatta nyugodtan, de oly nyugodtan, mint amily
101 2 | pityogtam, tán negyedórát is.~De a reménység megint csak
102 2 | míg csak meg nem hallják. De addig hiába, míg a harangok
103 2 | Bizonyosan egér volt az, de énnekem: a szárnyas kígyók
104 2 | távolról jönnének a hangok, de azért mégse közelednének,
105 2 | igazat az utolsó betűig. De ezt már hagyjuk meg rossz
106 3 | szemmel néztem a nőket. De akkornap az egyik vezérigazgatónknak
107 3 | bal felől összehúzódik. De a pávaszemű leány annál
108 3 | bűvölőbb volt! Keveset beszélt, de bizalmasan nézett, és szemérmesen
109 3 | is bizalmatlanul néztem.~De hát mégiscsak meg kell látogatnom -
110 3 | mindjárt elég volt neki, de alighogy leült, és én hívtam,
111 3 | Igen kívántam újból látni. De hátha az egy látogatásból
112 3 | nyugodtabban ver a pulzusom. De hiába aludtam én: a rezgések
113 3 | Viki néma kézszorítással. De a bűvös pávaszemek még melegebben
114 3 | Húsz-huszonnégy éves arc, de a homloka gyermeki, s a
115 3 | francia, egypár olasz is, de még lengyel is.~Ebből a
116 3 | csak kapitányságig vitte, de az apósa ezredes volt. Innen
117 3 | férjhez mehetett volna, de mindenik jelentkezőre azt
118 3 | annyink, hogy szegényen, de tisztességesen megélhetünk.~-
119 3 | újabb rezgéseket okozott. De nem kellett soká várnom:
120 3 | egynehány ezer forintja, de az a mama nevén állott,
121 3 | semmiképpen nem bírt megválni. De nem szóltak erről a bátyámnak
122 3 | történetét.~Viki nevette.~- De hiszen - mondotta jólelkűen -,
123 3 | hogy három napig ne lássam, de a bátyám is keményített:
124 3 | keményített: majd belebolondultam, de megálltam. A negyedik nap
125 3 | Meghalt?!~- Még nem, de nem éri meg a reggelt.~-
126 3 | gyász miatt nem mehetek.~De nem halt meg aznap a mama.
127 3 | messze - ez volt az enyém. - De hát hol van olyan fürdő?~-
128 3 | hombárnak szánta a molnár. De Vikiék átalakították szobának:
129 3 | hiányzott, hogy ráültessük.~De nagy gyönyörűségünk volt
130 3 | Vikinek. Nem volt rá szükség, de a rendhez tartozott, hogy
131 3 | kisasszonynak sok az irigye, de olyan erősen áll mellette
132 3 | vonogatja:~- Nem tehetek rúla.~- De soká, ugye, soká? És én
133 3 | hiszékenyeknek vél bennünket! No, de ilyet, hogy aki holnap hamarabb
134 3 | később volt a fölkelő órája, de a csillagok annyira világítottak,
135 3 | maradhattunk ki tíznél tovább.~De az is boldog séta volt.
136 3 | tegye, ahogy én rendeltem!~- De hátha megszomjazik, édesem!~-
137 3 | édesem!~- Sose szoktam. De hogy ne legyen aggodalma...
138 3 | hogy no, most már jójcakát, de aztán még ez, még az, csak
139 3 | Bezárkózok. Vetkőzök. Fekszek.~De igen búsított, hogy másnap
140 3 | megint...~Ez valami állat!...~De micsoda?~Egér nem lehet.
141 3 | Oltanám is a lámpásomat, de akkor látom, hogy félméteres
142 3 | Az ajtót is kinyitnám, de hátha valami béka betéved?~
143 3 | mikor nem voltam szerelmes. De akkor meg éppen szívesen
144 3 | cin-cin-cin... Veri az éjfélt.~De most már ideje, hogy ágyba
145 3 | Les és fülel az utca felé. De csak eldöbbenek: nem Náni!
146 3 | délben szándékoztam utazni, de reggel kilenckor is indul
147 4 | állatorvos és patikus. De leghosszabb ideig tanfelügyelő.~~-
148 4 | cukrász volt. Tehette volna. De sok tanakodás után arra
149 4 | szokott szemű embernek, domb. De ők hegynek mondták.~Bizony,
150 4 | előbb erdős volt az a táj, de kiirtották, felszántották.
151 4 | öt nyájjal találkoztam, de valamennyinek férfiember
152 4 | szittya a nyájra pillantva. - De nem asszony ám még.~- Lánya
153 4 | híjják, hogy kisasszony.~- De parasztleány?~- Az.~Nem
154 4 | előtűnt a hodály meg az itató. De előfehérlett valamivel távolabb
155 4 | hogy sose ültem lovon. De gondoltam, nem nagy mesterség
156 4 | még bőszebb futásnak ered.~De ménkű beléd - gondoltam -,
157 4 | megmozdul, hogy fölemeljen. De én fölkeltem magamtól.~Akkor
158 4 | Már öt, Tamás bácsi.~De ezt olyan hangon mondta,
159 4 | Kedvem lett volna eldobni. De hátha megismerik, hogy a
160 4 | kevergett a fantáziámban.~De hiszen nem vagyok én telegramkihordó.
161 4 | aztán megláttam a nyájat. De nem a leány őrizte, hanem
162 4 | hogyan szedik marokba. De igen lángoló volt a meleg:
163 4 | jusson a világ kenyeréből.~De akkor nem erre gondoltam.
164 4 | távol hegyoldalban a nyájat. De valami gyerekforma áll közte.
165 4 | napernyője, egyé meg zöld.~De még akkor is olyan távol
166 4 | somszínpettyes, kék selyem, de a ruhám csak afféle vitorlavászonból
167 4 | látszott. Mégiscsak kisasszony! De hogy őrizhet kisasszony
168 4 | Ebben valami titok lappang!~De most már mégis odamegyek.
169 4 | Puli!~A kutya visszatért, de még azután is morgadozott,
170 4 | Várakozón nézett reám. De közben úgy elpirosodott,
171 4 | végére. Tartotta árnyékvetőn.~De valami érdekes volt, valami
172 4 | mosolygás futott volna át. De ez csak egy pillanatig tartott.
173 4 | sárgásbarna volt a szeme, de fekete, alacsony szemöldökű,
174 4 | Követi, mint valami kutya.~- De különös! - mondottam. -
175 4 | találtam valamelyes vizet, de az meleg volt, és zöld moszat
176 4 | kutat is. Sáros körületű, de köveken oda lehet jutni.
177 4 | valamelyest, az igaz. Nem sokat. De mán neki a kevés is árt,
178 4 | Iszen, ha az itthon vóna... De katona, tetszik tudni, káplár,
179 4 | pesti, ifiuram.~- Az vagyok. De én most vízért jöttem volna.
180 4 | korsót. Nyújtotta.~Elvettem, de csak néztem rá. Sose volt
181 4 | vallott. A tettet nem tagadta, de az okot nem mondta meg.
182 4 | Erzsike - mondottam. - De abból a kútból nem lehet
183 4 | mosolygás minden nőt megszépít. De ahogyan ő mosolygott azzal
184 4 | Erzsike. Igen lekötelezett. De hát mért nem adott az előbb?~
185 4 | visszaeresztette a lyukba.~De milyen szép volt minden
186 4 | bogarat, halat, férget, de arra még egy tudós se gondolt,
187 4 | nap mérges-tüzesen sütött, de én csak ottmaradtam. Kivettem
188 4 | télen...~- Falusi iskolába? De hiszen ott nem tanítanak
189 4 | nem tanítanak effélét.~- De. A tanító úr mindenféle
190 4 | szoknyája? Ma vette fel talán? De hát kedden aligha szoktak
191 4 | és mosolyogva nézett rám, de olykor a nyájra is elbolyongott
192 4 | valami lapos is volt benne. De ha nyájasan beszélt is velem,
193 4 | Rajzolok kicsibe olyat. De menjünk kissé a birkák után.~
194 4 | elkomolyodik.~Magam is arra nézek, de nem látok mást, csak egy
195 4 | kenyeret uzsonnára.~- Jaj, de régen várok - mondotta szemrehányón. -
196 4 | hónapra az a szegény leány.~- De hát...~- Várd el a végit.
197 4 | Pedig békésen éltek azelőtt. De ősszel manőver volt erre.
198 4 | aranygalléros hatodmagával. De a béresházakba is. Egy tiszt
199 4 | vásáron járt velem.~- Értem. De hát ez mégis bizonytalan
200 4 | valami.~- Hát bizonytalan. De a tiszt egy tízforintost
201 4 | kényeztették... A feleségem. De hát annak már ez a sorsa.~
202 4 | három apában válogathat, de egyet se érezhet soha magáénak.~
203 4 | Talán meg is veri szegényt.~De azért még délelőtt elkanyarodtam
204 4 | Hát a juhokat láttam is, de maga a juhász őrizte. Erzsi
205 4 | házban. Vajon mit művel? De jó volna, ha megint behajítana
206 4 | kedves szót.~S fölkeltem.~De aztán meg azt gondoltam,
207 4 | kutya megint elém rúgtatott, de mikor hozzám ért, egyszerre
208 4 | kísért az asszonyhoz.~- De hamar össze tetszettek barátkozni! -
209 4 | Hát nem is - feleltem. - De szomjas is vagyok megint.
210 4 | mondtam magamat szomjasnak!~- De örvendezzetek, egek! - hozza
211 4 | amiért megint ott vagyok. De éppen nem látszott rajta
212 4 | szólalt meg az asszony. - De mért tetszik magázni ezt
213 4 | cigarettás szelencémet.~- De. Olyan úri paksiói vannak.
214 4 | mondtam, hogy sajnálom, de mégse megyek be: vár a bátyám.~
215 4 | Másnap már nem néztem feléje, de egész nap rá gondoltam.
216 4 | csak a pap meg a tanító, de arra a délutánra egy ispántársa,
217 4 | visszautazásra is küldtek már. De még az előbbi pénzemből
218 4 | költségekre.~Megyek hát a boltba. De mikorra megválasztom, megveszem
219 4 | abroszt igazgatja az asztalra.~De hogy kiöltözött! Pántlikás
220 4 | cseléddel csak nem nyájaskodok. De künn a pusztán... Aztán
221 4 | cseléd, csak segítő.~Ó, de ennivaló abban a virágos
222 4 | azzal a csodás leánnyal! De hát lehetetlen szóba állnom
223 4 | hegyén lóg a pápaszeme, de dobás előtt feligazítja.
224 4 | Messziről lódulok én is, de a golyóm is lódul: ki a
225 4 | egyszer-kétszer szót kezdeni velük, de csak úgy félvállról fogadták.~
226 4 | hetykélkedni, hogy nincs bajom, de már voltak némi tapasztalataim.~-
227 4 | küldték, hogy nézzen meg.~De annyira ellustított a debrői
228 4 | reám:~- Nem mondja meg?~- De.~- Hát mondja.~- Most nem.~-
229 4 | szívesen, csak gyere ki.~- De hát minek? Igazán, nem is
230 4 | piros arccal. - Délután... De ne oda fel jöjjön. Mindenki
231 4 | Arra terelem majd a nyájat. De akkor megmondja?~- Meg.~
232 4 | elnéztem a legelő felé, de csak az öreg pápaszemes
233 4 | rózsaszín szoknya volt rajta. De az is illett neki. Minden
234 4 | a női kéz művészetének. De hát még a feje: iszalagkoszorút
235 4 | könnyedén keresztbe tette. (De sokszor próbáltam lerajzolni
236 4 | Miért kérdez ilyeneket?~De ezt olyan hangon mondta,
237 4 | akartam mondani neked.~- De hát mért éppen azt?~- Mert
238 4 | lábát keresztbe tette.~- De hát mért?~És a szemében
239 4 | vagy. Nem tudom, mi vagy. De ha ma el kellene innen mennem,
240 4 | zenéjévé lett a szívemnek.~De persze ott a kökénybokrok
241 4 | csipkebokor.~- És mondja, de igazán mondja meg: úri-e
242 4 | persze nem tekéztünk aznap, de azért délután beállított
243 4 | kedves vagy, milyen jó vagy. De én nem szeretem. Semmi édességet
244 4 | szabad.~Mindezek semmiségek. De abban a korban, mikor az
245 4 | Van ugyan más könyvük is, de az német, mind német.~-
246 4 | veres szemmel jött elém. De igen illett még az is neki.
247 4 | ebben a rekkenő melegben. De talán amonnan, a hegy válláról
248 4 | úgy is.~- Mégis restellem. De a ruhámat magamnak kell
249 4 | Csak a teste nem él. De ő maga él, él.~- Hol?~-
250 4 | az állat, amit mink nem. De az állat néma.~És sóhajtott.~-
251 4 | Beszél. Ritkán szólal meg, de tisztán, mindig érthetőn.~-
252 4 | forgatagban megjátszott a sors. De sem a világtörténelemben,
253 4 | kertet.~Az éjjeli viola!...~De nem aprózom, hogyan lopakodtam
254 4 | csillagok közé, csillagok fölé. De nem ma éjjel, nem. Ma éjjel
255 4 | mennék semmiképp.~Hej, később de sokszor eszembe jutott az
256 4 | s még azon az őszön!...~De akkor csak a boldogságra
257 4 | a hold árnyéka a hegyen. De még az emléke is szép!~Várok.~
258 4 | szép!~Várok.~Eléje mennék, de nem tudom, hogy egyenesen
259 4 | megáll.~A kutya is megáll.~De a kutya egyszer csak határozott
260 4 | hogy az arcát megcsókoljam. De a szíve annyira dobog, hogy
261 4 | milyen bolond vagyok! De már megígértem, hát kijöttem.
262 4 | felmehettem a legelőre, de csak olyankor, ha a tömzsök
263 4 | talán furcsálltam volna, de neki csodálatosan illett!~-
264 4 | a ketten elkomolyodtunk. De kiálltuk a szúrást, csakhogy
265 4 | fővárosban nem tehetém, de falusi ispánnak minden lehet.
266 4 | ruháját kell megváltoztatnia.~De hát a szülőim... Bizonnyal
267 4 | hozzon, nem viselhetném. De úgyis tudom, nem jön el.
268 4 | el. Érzem: nem jön el.~- De eljövök.~- Anyám is mondja...~-
269 4 | kiadásra is legyen pénzem.~De hogyan adjam neki oda? A
270 4 | A fényképet elfogadja, de a pénzt semmiképpen. Beledugom
271 4 | aggódtam, hogy esni fog, de nem esett.~Akkor már nem
272 4 | csak reggel szokott nyitni. De esőre hajló időben délután
273 4 | tűz is egyre kisebbedett.~De azért sokáig láttam még.
274 5 | mint valami bankpénztárosé.~De nem bankpénztáros, nyugalmazott
275 5 | a hosszúhajú veszedelem. De hát megkörnyékezett. Életemben
276 5 | rám pillantott egyszer. De az csak futólagos pillantás
277 5 | elmosolyodott, olykor elkomolyodott. De mindenképpen gyönyörű volt!
278 5 | hóboglyák még fehérebbek. De szellő kerekedik. A fenyőfákon
279 5 | szoktam elhamarkodni semmit, de azon másfél hónap alatt
280 5 | tovább halogassam.~- No, de hát most már mikor legyen
281 5 | akkor szólalt meg.~- No, de Ágnes!... Nem tudtál egy
282 5 | mondotta komolyan a leány.~- De miért éppen huszonharmadikán? -
283 5 | azt a napot választotta.~De hát nem nyilatkozott. Ma
284 5 | apja ásítozott mellettem, de ő érdeklődéssel hallgatott.
285 5 | nem szaladgáltam annyit.~De mindjárt konstatáltam, hogy
286 5 | leánnyal, a pékkisasszonnyal.~De megpillantom egyúttal az
287 5 | nincs.~- Nézted?~- Néztem, de nincs.~- Nem jól nézted.~-
288 5 | nincs.~- Nem jól nézted.~- De jól. Nincs óra náluk.~-
289 5 | Ágnes.~- Nincs, lelkem.~- De van.~- De nincs; mondom,
290 5 | Nincs, lelkem.~- De van.~- De nincs; mondom, hogy nincs.~-
291 5 | Ha mondom, hogy nincs.~- De hát gyere vissza, édeském,
292 5 | szekrény fölött.~- Csalódol.~- De Ágnes, akkora óra, hogy
293 5 | megmutatom.~- Ugyan...~- De hát ezzel egyszerre vége
294 5 | egész boltban nincsen.~- De hát nem értem a csökönyösségedet.
295 5 | Hát nincs és nincs!~- De hiszen...~- Én nem megyek!~
296 5 | nincs!~Én is bosszús voltam, de azért a hangom nyugodt maradt.
297 5 | nem vártam volna öntől.~- De éppen ezért, édes jó angyalom,
298 5 | És már akkor sírt.~- No, de most már éppenséggel vissza
299 5 | fordítani.~Eltaszított:~- Nem!~- De, Ágneskám...~- Ne beszéljünk
300 5 | mindeddig nem felelt, csak sírt. De, most már elmondja. Most,
301 5 | füllentett, mint valami kisleány. De hiszen csakhamar láthatta,
302 5 | megint Ágnesra fordult.~De különös volt az a kis zivatar!
303 5 | különös volt az a kis zivatar! De rémséges! Hogy lehetett
304 5 | boltban láttam, nem ott.~De különös volt!~Hát ilyen
305 5 | azt feleli:~- Nem igaz!~- De nézd: ide van nyomtatva,
306 5 | Mily szép, nyugodt arc. De nem galamb, nem. Látszik
307 5 | elhelyezés a bája. Szép, szép, de lélektelen valami...~Még
308 5 | hagyott rám. Nem nagy pénz, de nekem akkor mintha az égből
309 5 | mondja titokzatosan. - De még nem szabad tudnod.~Elég
310 5 | hogy csokrot is mellékelek, de Budán nem volt akkoriban
311 5 | rázza a fejét.~- Nem írt.~- De valamit csak mondott?~-
312 5 | mondott?~- Hát... nemigen.~- De hát mit mondott mégis?~Lukács
313 5 | És semmit se mondott?~- De mondott...~- Mit mondott?~-
314 6 | divatozott.~Dohánygyári igazgató, de inkább papos a nézése és
315 6 | folytatást egész életén át, de se a szerző nevét nem tudja,
316 6 | cselédszoba volt az valamikor. De hát diáknak minden jó. A
317 6 | harmadik emeleti folyosóra, de a másodikra is leláthattam
318 6 | mozgott, mint aki imádkozik. De aztán láttam, hogy könyv
319 6 | aztán kilép egy ősz hajú, de fiatalos arcú, kövér asszonyka,
320 6 | termete ugyan éretlen még, de már helyenkint duzzadozni
321 6 | otthon, mikor vizes az udvar.~De én mégis áhítatos tisztelettel
322 6 | a tenoristának a haját, de a tenorista nincs ott.~Igen
323 6 | viaszosvászonba burkolt könyvcsomó. De sose láttam én könnyebben
324 6 | elállott. Csak bámultam rá. Ó, de finom arcocska! Ó, de gyönyörű
325 6 | Ó, de finom arcocska! Ó, de gyönyörű virága az Istennek!~
326 6 | nyakam, mint a zsiráfé.~De nem lehetett sokáig néznem.
327 6 | esett, mégis vártam rá. De akkor hiába, mert nekik
328 6 | talán még egyszer odahajol. De nem hajolt.~Pénzt kértem
329 6 | leckékből az órák előtt.~De a fiúk bolondoztak. Király
330 6 | úgy-ahogy tudtam volna felelni, de azok nem szólítottak.~Elnehezült
331 6 | duruzsolom a délutáni leckét, de az elmém olyan, mint az
332 6 | Hát ki is lép nagy sokára, de kalaposan és napernyősen.
333 6 | sötétebb lila. S mosolygott. De hogy mosolygott! Soha oly
334 6 | elnevezett fűszeres bolt előtt. De a karmelita szerzetes nem
335 6 | gondolatokkal, mély nyugalomban. De íme, egy tünemény jelenik
336 6 | Álmos: Világot bejártam,~De ilyen szép leányt álmomba
337 6 | körülhordozzák.~Buta vers volt, de a szívemben született. És
338 6 | rövidebben nem lehetett.~De a leányhoz nem jutottam
339 6 | ennyi látszott Flórából, de micsoda édes szenzáció volt!
340 6 | lélekfurdalást éreztem, de úgy voltam, mint az iszákos,
341 6 | megfogadja, hogy utoljára iszik, de mindig csak másnap akarja
342 6 | nevű csodás valaki volt. De az nem Pesten lakott, és
343 6 | Janovics Vendel úrnak. De soha címszalag úgy meg nem
344 6 | melegebb, mint a többi része.~De hátha én is küldenék valamit
345 6 | mint az Olibiusz mécse.~De még nem ütött a boldogság
346 6 | utcán. Magam is dideregtem, de belől a mellemben meleg
347 6 | nyitottam ki az ablakomat. De azért délután megint csak
348 6 | alatt nem csókolództak. De a mókus fölment vele az
349 6 | Haza kellett volna mennem, de apámnak azt írtam, hogy
350 6 | meg kell vele ismerkednem!~De hogyan és hogyan?~Az utcán
351 6 | Ezerféle variációt találtam, de egyik se látszott alkalmasnak.
352 6 | mutatkozzon be egy fiatalember, de kénytelen vagyok vele: nincs
353 6 | meg fog ugyan döbbenni, de végre is kezet nyújt. Azt
354 6 | gázlángnál találkozzunk.~De mindig hozott valakit az
355 6 | Szokatlan valami, hogy...~De mikor már Flóra az első
356 6 | vélekedek elrökönyödve - de mi?! Így csak nem kezdhetek
357 6 | arcom már előbb is égett, de egyszerre mintha tüzes kemence
358 6 | kellene szólnom, most!...~De a nyelvem mintha ólommá
359 6 | fuldokló:~- Flóra! Flórácska!~De érzem, hogy ez illetlen
360 6 | Az úton nem szólt hozzám. De otthon... Hock Jancsi nem
361 6 | mint az öreganyja volt...~De azért, amint láthatjátok,
362 7 | gyermekek szoktak lenni. De hát csupa energia a gyermek.
363 7 | csapásai alatt csak ugrik, de nem törik.~Persze az ilyen
364 7 | szentecske tiszteletére... De csakhamar el is lobbant
365 7 | testvérbátyám, a Jancsi - de azt még kicsikoromban kifújta
366 7 | fiákeren kezdtem járni. De még akkor se az eladó lányok
367 7 | Ötvenévesforma örmény volt az, de már pesti születésű ember.
368 7 | volt az arca elváltozása. De szerencsére ritkán beszélte
369 7 | hölgyeknél szokott lenni. De neki illett. Lehet, hogy
370 7 | annyira fehérnek az arca. De az is lehet, hogy a rubinból
371 7 | nagyobb? - a manó tudja. De gyönyörű volt!~A szőnyeget
372 7 | szőnyegeket nemigen nézte, de annál inkább engem. Amarántszín
373 7 | a kútágas a Hortobágyon. De hát megszoktam: gyermekkorom
374 7 | néha meghagytam, ámbár...~- De ezelőtt öt-hat évvel~- Bizony
375 7 | Azonnal küldöttem utánuk.~De még másvalami is maradt
376 7 | Vagyonos is bizonyára. De ami fő: gyönyörű, gyönyörű!
377 7 | megunom, nekiadom a vicénének. De ha a feleségemet megunom,
378 7 | teásasztalhoz ültettek. De micsoda tea volt az! Én
379 7 | mint amilyennek látszott, de abban a korban, mikor egyszerre
380 7 | tudhatom, hogy ő hol él. De ő tudhatja, hogy sajóládiak
381 7 | az anyjára nézett:~- No, de ez a hasonlóság csodálatos!~-
382 7 | s a kezét nyújtotta:~- De hiszen maga az, maga. Maga
383 7 | pezsgős ebédről megy haza.~De nem hazamentem én, hanem
384 7 | mondottam az öregnek tréfásan. - De hát mit feleljek, ha kérdik,
385 7 | belevonok a számvetésembe...~De hát még akkor is a fő kincs
386 7 | az ember sokféleképpen, de olyan leányt, mint Ida,
387 7 | temetési menettel találkozom.~De annál szomorúbb látvány
388 7 | felelte a fejét rázva.~- De hátha elkaparítja másvalaki?
389 7 | és selyemkárpitos poklok!~De hát végre is nem muszáj
390 7 | hogy nyaralót nézzünk, de nekem délutánra egynehány
391 7 | nappal később?~Lehetett.~- De azért holnap este eljöhetne
392 7 | hol délután, hol este, de a leány mindennap talált
393 7 | Többnyire valami vendégasszony, de mindennap más, vagy ha éppen
394 7 | párizsi eleven másomat? - de szinte lihegett értem.~Már
395 7 | hogy nyilatkoztam volna, de a mama előtt... Tudja az
396 7 | fölösleges volt nyilatkoznom.~De nem is tudom, mi tartott
397 7 | együtt keresünk lakást. De az is lehet, hogy férfiatlan
398 7 | fel. Nem ismertem ugyan, de falumbeli volt, hát vele
399 7 | elém, te tündérek testvére!~De akkor odacsörtetett a kavicsos
400 7 | aranyfogát.~- Azon talán nem...~- De itt marad! - kérlelt Ida,
401 7 | oda tartozó apróságokkal, de csak hallgatom nyugodtan -
402 7 | reám.~- Az nem mondtam. De nekem át kell olvasgatnom
403 7 | Végül rácsodálkoztam:~- De hát honnan tudja, hogy az
404 7 | már javult valamennyire, de nem bírta ki a vendéglőt
405 7 | paradicsomszín szaténba. De eleven márványnak is rút
406 7 | belé, s visszatér a színem.~De a mama is olyan volt, mint
407 7 | nyugtalanított az Ida állapota:~- De hát mégis, Idácskám, hát...~-
408 7 | s megvan.~Úgy történt.~De mikor a házmester visszaolvasta
409 7 | Báránykám, mondanék valamit... De ne haragudj meg.~- Nem haragszom,
410 7 | lucskos-szeles novembert, mint én.~De ő is.~- Istenem - mondotta
411 7 | volnál a menyasszonyom.~- De úgy volt intézve, hogy drága
412 7 | fiúnak arra semmi járata.~De gondoltam: valami pajtását
413 7 | Állomásfőnök az ura jó helyen, de civakodó természetű, vad
414 7 | holdvilágnál a korondi fürdőn.~De hát csak engedtem forogni
415 7 | Nem, nem lehet.~- No, de hát mégis... Orvos van nála?
416 7 | mindent a segédeimmel íratok.~De hátha szegény, s éppen azért
417 7 | Szegény, jó Jancsi bátyám!~De nem juthatott a nyomorúságba
418 7 | hozta, méltóságos asszonyom. De ilyen időben...~- Kocsin
419 7 | forgott. A hagyatkozó megírta, de csak úgy impurumban maradt,
420 7 | látom, hogy elhalványul, de azért mosolyog, és bólint
421 7 | Ida szinte fuldokolva -, de nem gondolhattam, hogy ilyen
422 7 | báróné még inkább elsápad.~- De Ida!... - szólok rá kétségbeesetten.~
423 7 | játszik mind a kettő!...~- De Ida!...~- Tudom: a régi
424 7 | A zacc!... a zacc!...~- De hiszen nézd, itt az aktacsomó.
425 7 | mégis... négyre ott leszek. De nem azért, hogy a leveleidet
426 7 | mint három kis bagoly.~De én is bámulok, tátulok.~-
427 7 | amelyiknek én, csak a gally más, de az is szomszédos.~- Ne búsuljatok -
428 7 | Angol nő volt az az asszony, de nem voltak rokonai.~Ida
429 7 | Afelől nyugodt lehet. De hát annyira szegény sorsú
430 7 | óra már hét felé jár...~- De hát a bárónéhoz ma már nem
431 7 | Aztán majd nevetünk rajta. De azért ne cigarettázz sokat.
432 7 | vállát:~- Bizony sajnálom. De majd elintézem levélben.
433 7 | gondolatnak is irtóztató! De az a csodálatos, hogy nekem
434 7 | ismeretlen püspököt elkerítettem.~De hát éreztem, hogy respektálni
435 7 | méltóságosak-e, mint a rómaiak, de az valóban pompás esküvő,
436 7 | meg kellene látogatnia.~De aztán a védőügyvéd mindjárt
437 7 | elfelejtett írni. Röstelltem, de hát kimentettem a báróné
438 7 | efféle gondolat az agyamban. De mikor abban a Jancsi gyerekben
439 7 | Mindig szép vagy nekem, de ma: csoda vagy!~Átölelte
440 7 | mégse kívánj.~Mosolygott.~- De ha kívánnám.~- Hát jó: tudod,
441 7 | vagy ha nem is nagyot, de okosat, teljesítenéd-e?~-
442 7 | intézetek, különösen Svájcban... De hát ki tudja, hogy bánnak
443 7 | szegénynek az aggodalmát. De hát nem kívánja ő olyan
444 7 | megváltoztatta, amit eltökélt.~De hátha ebben az egyben csökönyös
445 7 | nagy aggodalom a költség. De most igen jó gyermeknevelő
446 7 | Készültem egész délután, de csak halogattam, halogattam.~
447 8 | beszéli el a történetét. De hát végre is szivarra gyújt,
448 8 | elért. Tizenhét éves, volt, de olyan sudár, hogy húszévesnek
449 8 | akkor jó fizetésre kapni. De még el se foglalhattam a
450 8 | szegény az ágyam mellett. De végre is belefáradt. Maga
451 8 | meg mosolyogva az anyám. - De hát hogyan díjazzuk, Ilda?
452 8 | felelte szemérmesen a leány. - De előbb tessék talán megpróbálni...~
453 8 | olvasni a negyedik levelénél. De gondoltam: hadd melegedjen
454 8 | Betű és betű, szó és szó. De milyen más és más színnel
455 8 | nézett rám:~- Az iskolában.~- De azon túl is...~- Azon túl
456 8 | Próbáltunk mást is, sokszor, de mindig csak erre tértünk
457 8 | azelőtt...~És sóhajtott.~- De hát maga csak nem olvas
458 8 | rövidebben és csattanósabban. De az nem fájt annyira, mint
459 8 | tükrös-cifra, szalonban-ibolya, de otthon... Amazok mellett
460 8 | olvasott, olvasott, olvasott. De nekem csak olyan volt az
461 8 | feleltem. - Elég volt.~- De ha parancsolja...~- Nem,
462 8 | az öltözködése is gondos, de igen konyhai lélek, szegény.~
463 8 | augusztus végén járt az idő. De akkor mégse szóltam, se
464 8 | beleásította a tenyerébe.~- Jaj, de unalmas! Gyönyörűen olvas,
465 8 | unalmas! Gyönyörűen olvas, de a regény... Csupa valék,
466 8 | Nem, nem unalmas, Ilda. De pihenjen kissé. Tegnap is
467 8 | vívómester, vagy lovaglómester. De csak úgy: segítő... Mert
468 8 | és lenge szoknyácskába, de a cipője formás volt, mint
469 8 | szőnyegemet kellett néznem. De azon legalább láttam egy
470 8 | csipkerózsa is szimpla virág, de ha nyílik, megállok előtte.
471 8 | már az órára nézegettem: de lassan halad az a mutató!
472 8 | Ildikó nem fog eljönni.~De azért rá-rápillantottam
473 8 | bárókisasszony korában tanulta. De hogy kerül ide a leánya?
474 8 | megszeppenve pillantgat rám, de én csak mosolygok.~- Örülök -
475 8 | éjjel ezen gondolkodtam. De ne mondja meg, ha nem akarja.~
476 8 | hogy... maga huszár.~- De hát mi van ebben kellemetlen?~-
477 8 | mondtam, mikor hazamentem. De anyám megnyugtatott, hogy
478 8 | hallgattam a csevegését, de akkor kedvetlenség fogott
479 8 | adtam volna? Nem is kérte. De ilyen gondolat!~S láttam
480 8 | el, nem fogja elküldeni. De csak válaszold, hogy amint
481 8 | A szavak simák voltak, de az egykedvű, szinte unatkozó
482 8 | töltött, végre levegőre megy.~De mondom, akkor is furcsa
483 8 | megint sír, megint nevet.~De nem nevetett Berta délután
484 8 | Elmosolyodva nyújtotta a kezét.~De milyen mozdulat volt az!
485 8 | kissé kellemetlen figura, de hát el lehet távolítani.
486 8 | szívesen beszél velem~- De... Hogyne...~És csókolni
487 8 | behunyva mondta: hogyne.~De bizony nem beszélgethettünk.
488 8 | búcsúzó szempillantással.~De milyen különös pillantás
489 8 | délig is ott álldogált?~De nem kérdezhettem.~Pláne
490 8 | akkor, hogy szólok Ildáról, de mégse szóltam.~Csak magamban
491 8 | lefaragták rólam a gipszet is. De még kis ideig ágyban kell
492 8 | kelek!~Elmosolyodott:~- De hát miért?~- Ó, Ilda, Ilda!
493 8 | hajlamai szerint válasszak.~- De hiszen - rebegte reám fordítva
494 8 | Örökre. Bolondság is volt. De tudja, a szülők mindig jót
495 8 | ismerem.~- Istenem...~- De az ember sorsát a nagy fordulatokon
496 8 | Holnap megbékülnek.~- Lehet, de csak barátilag. Eddig is
497 8 | Én nem gondoltam... De gyermekkorom óta... És ő
498 8 | propelleren... Az őszön eljegyez..~De nekem csakolyan volt a hangja,
499 8 | Elképedt:~- Né-né-négy óra!~De hát még néhányan nem mondták
500 8 | másik bajának a történetét.) De lehet, hogy mindenikük a
1-500 | 501-962 |