Part
1 Inc| az orra vereslik elő.~Az idő már akkor nyolc felé járt.~
2 1 | volna.~De az alatt a kis idő alatt, míg Jolán az asztalhoz
3 2 | aznap, verőfényes, enyhe idő. A bátyám mindjárt ebéd
4 2 | lesz. Csakhogy abba sok idő telik, s kérdés, hogy a
5 3 | reggelizek. Valami érdekes idő járt akkor. Bizony már nem
6 3 | bódéját. A mama, akármilyen idő volt, belement a vízbe.
7 4 | Furcsálltam a beszédét. Kis idő múlva megint megszólaltam:~-
8 4 | ajtó előtt megállt.~Kis idő múlva megint benyitotta
9 4 | a járását. Olykor áll az idő, és mellettem megmozdul
10 5 | Albrecht-kapu mellett. ~Az idő már sötétes volt. Előveszem
11 6 | Lassankint zordra fordult az idő. Hol eső esett, hol szél
12 6 | Decemberben fagyra fordult az idő. Flórácska piros arccal
13 7 | néz rám. Mellém ül. Kis idő múlva megszólal:~- Ön igen
14 7 | szeptemberi vasárnapon szeles az idő. A fővárosban minden szél
15 7 | Visszaülök az íróasztalomhoz.~Kis idő múlva csengetnek.~A pap
16 7 | havi tizedik napjára. Esős idő, hideg. A kályhába tüzet
17 7 | a melegre.~- Micsoda rút idő! Engedje meg, hogy előbb
18 8 | augusztus végén járt az idő. De akkor mégse szóltam,
19 9 | hanem az aranyat is.~Az idő rám érett, és már csak két
20 9 | mondottam -, hiszen meleg az idő.~Aztán magamra maradtam.~
21 9 | s kijelentettem, hogy az idő nem alkalmas a festésre.~
22 9 | égbe ragadott.~- Tudom, az idő borús - mondotta a vak. -
23 9 | Sosem kérdi, hogy napos-e az idő vagy borult. Mindig tudja.~
24 9 | a négy leányt.~Pedig az idő gyönyörű volt. Az erdőig
25 9 | adott a legkevesebbet.~S az idő boldogan múldogált.~Mikor
26 9 | falinaptár. Csúnya lucsok, pocsok idő. Sárba sodort falevelek
27 9 | derekú, vén szilfát.~Az idő, a harminc év teljesen kiesett
28 10 | más foglalt el...~Aztán az idő elmúldogált. Elvitte lassankint
29 10 | Tizenegy óra felé jár az idő. A nap júliusi tűzzel égeti
30 10 | megtanítani. Csepegős volt az idő aznap, és a tornácon ültünk.
31 10 | örökkön-örökké.~Állok. Várok.~Az idő teknősbékalábon halad. Már
32 10 | halkan roppan.~Ő az!~De sok idő telik bele, míg a fehér
33 10 | reteszéhez.~És ismét sok idő, míg hangtalanul elfordítja.
34 10 | történt már a világon; hátha idő múltával velünk is történik
35 11 | esztendeje jöttem, és mintha az idő is oly végtelen volna, mint
|