Part

 1 2 |                 ugrándozva tértem haza.~Alig vártam, hogy megint egyedül
 2 2 |             mellett, s még lélegzeni is alig mertem.~Miteccik becammogott.~
 3 3 |          mennyire kitüntetett! Másokkal alig kettőt-hármat fordult egy
 4 3 |              udvaron. S újra csikorgás. Alig ismerem meg, hogy a konyhaajtó
 5 4 |               sárgafoltos hegy volt az, alig magasabb a pesti Vigadónál.
 6 4 |                 én Józsi bátyám.~Ma már alig látni afféle régimódi, csizmás,
 7 4 |               arccal -, aztán elragadt. Alig bírtam hazahozni.~Fia volt
 8 4 |            piros bocskor. S fiatal még, alig zsemlyényi a domborodás
 9 5 |             mert a Lovas úton akkor még alig öt ház állott: korábban
10 7 |                 talán járt Párizsban?~- Alig. Ha már Európába jön, engem
11 8 |           olvasna, és oly sebesen, hogy alig bírtam a figyelmemmel követni.
12 8 |             illedelmes-komolyan? Hiszen alig egy órája a mellemen pihent
13 8 |            Aggodalmasan nézett reám, és alig hallhatóan susogta:~- Már
14 9 |                gyalulatlan kis deszkát, alig tenyérnyi széleset, de még
15 9 |                Hát persze hogy mosdani. Alig várom, hogy megmosdhassak.~-
16 9 |             félcipős leánylábak. Pesten alig pillantottam volna rájuk,
17 9 |           rengeteg sok festék kell oda!~Alig ettek valamit, olyan izgatottak
18 9 |                a lánytársainak. - Anyám alig bírt rávenni, hogy eljöjjek.~-
19 9 |              fehérlett elő a fák közül, alig negyvenlépésnyire tőlünk,
20 10|            hónap alatt. Az orvos bátyám alig ismert rám, mikor feljöttem
21 10|                lépett az ateliébe, hogy alig ismertem reá. A két szemöldöke
22 10|             orra mintha megnyúlt volna. Alig fogadta köszönésemet.~Megrökönyödtem.~
23 10|                akasztófa alá állítanak.~Alig vártam, hogy Lüpen úr átmenjen
24 10|                 tartozónak érzett, hogy alig tette le a kalapját, már
25 10|            veckelődött a karomban, hogy alig bírtam tartani.~A másik
26 10|          utcaköveket. Legyek zümmögnek. Alig egy-két ember lézeng a városkában.~
27 10| petróleumlámpáska. Magát az oszlopát is alig világítja meg.~A levegő
28 10|                már szemben az ablakkal, alig egy ölnyire.~A városka csendes.
29 11|               Kelen?~- Bizony, Márta... Alig ismertem meg. Úgy megnőtt
30 11|                 Az ablak alacsony volt, alig méternyi magasságú a föld
31 11|             gondol rá, csak nem akar.~S alig bírtam válaszolni, úgy elnehezült
32 11|         mondottam vigasztalón. - Hiszen alig látszik rajtad...~Bizony,
33 11|              volt.~S rám is pillantott.~Alig ismertem már meg. Vékony