Part

 1 8|      elfintorítottam rá az orromat.~Berta aztán felnőtt. Barna leány
 2 8|       szórakoztasson.~- Hagyd abba, Berta - mondogatta az anyám -,
 3 8|          elég nekem.~- Jó - felelte Berta -, én is körülnézek, hogy
 4 8| helyettesítsen, míg fürödni vagyok.~Berta a dunai fürdőbe járt. Remek
 5 8|            olvas! - lobogott tovább Berta. - Jobban, mint én... Olvastattam
 6 8|   megegyeztem vele! - felelte ismét Berta. - Feri még egy hónapot
 7 8|          Hagyjuk magukra - mondotta Berta az anyámnak.~S kivonta az
 8 8|    figyeltem reá.~Milyen más volt a Berta olvasása vagy az anyámé.~
 9 8|            olvasása vagy az anyámé.~Berta olyan hangosan olvasott,
10 8|         mintha álomból ébrednék.~Ha Berta olvasott, belekábultam,
11 8|           álom.~Az ajtó benyillant. Berta dugta be a fejét:~- Aludtál?~-
12 8|                Itt a jó fű: legelj!~Berta csak olyan nekem, mint akármelyik
13 8|          meg is szóltam érte:~- Te, Berta, ne mondd minden harmadik
14 8|           görög szobroké.~A szobába Berta lépett be.~- Egy percre -
15 8|             nyílott az ajtó, s maga Berta hozta tálcán a konyakot
16 8|           három pohárkát melléje.~- Berta - mondottam -, engedje meg,
17 8|         traktálta szép mondásokkal. Berta meg azt vélte, hogy én megmondtam
18 8|     beszélgetésben előfordult, hogy Berta másnap délután Visegrádra
19 8|          készül holnap délutánra...~Berta már akkor megszeppenve pillantgat
20 8|          unalmas a hajókázás.~Látom Berta szemén a csodálkozást, hogy
21 8|          később, és ott kötögetett. Berta is ott csacsogott. Elmondta
22 8|        közeledtek a másik szobában. Berta szokott olyan szaporán kopogni
23 8|        nyugodtan.~S leült a székbe.~Berta belépett. Aranyszínbe játszó,
24 8|            hogy amint neki tetszik.~Berta elkerekült szemmel nézett
25 8|             értelek - rebegte végre Berta.~S hogy nem feleltem, egy
26 8|             időjárásról beszélnénk.~Berta elfehéredett. S hogy aznap
27 8|             ma? - szólalt meg végre Berta faharang-hangon. - Rosszul
28 8|          nagyot, végzetesen nagyot!~Berta olyat nyögött, mintha a
29 8|       jutott az a megkülönbözésünk. Berta oly ártatlan volt, szegény,
30 8|       megint nevet.~De nem nevetett Berta délután se, meg az utána
31 8|           én vagyok-e a hibás, vagy Berta?~- Egyikünk se - feleltem. -