1-500 | 501-962
Part
501 8 | Rajta lett volna a sor. De ő csak legyintett:~- Hi-i-iszen
502 9 | lehet, hogy festett -, de már a halántékon ritkul.
503 9 | nincsen, és Vártorony sincsen. De ha a Csöndesség a Fő, meg
504 9 | Szakácsné volt a Kastélyban. De Tessék előbb megnézni a
505 9 | Milyen hely?~- Jártam ott, de biz akkor még kicsi voltam.
506 9 | voltam, tán öt- vagy hatéves. De arra emlékszem, hogy gólyafészek
507 9 | fürödni és nézni a gólyákat. De hátha festenék is olykor
508 9 | ugyan nem festettem soha, de sokszor láttam a címfestőket
509 9 | szemerkélő esőcseppektől. De azért boldogabb utazó nem
510 9 | teafőzőt akart rám erőltetni, de már azt nem engedtem.~No,
511 9 | alig tenyérnyi széleset, de még az is sárfröccsös.~-
512 9 | elszörnyedve.~S körülnézek. De nincs ott semmi más kocsiféle.~-
513 9 | volna inkább visszafordulni. De hát gondoltam: egyszer az
514 9 | azt véli, másnak is jó. De milyen takaros pej a lova!
515 9 | lova! Sáros ugyan az is, de azért szép állat. Az elé
516 9 | cammog a nagy lóbőrcsizmában, de nekem bizony tojástáncot
517 9 | fogunk-e ülni.~No, bizony azon. De hát hogy üljek én oda a
518 9 | volna hozni - dünnyögte. - De most mán hát nem tehessünk
519 9 | csap a lóra az ostorral, de úgy, hogy sokalltam.~A ló
520 9 | őrültek a lovak közt is - de annyi bizonyos, hogy az
521 9 | kiáltoztam rémüldözve.~De az csak annál bolondabbul
522 9 | kifordulni hátul valahogyan, de nem lehetett. Attól is tartottam
523 9 | No, tessen felülni.~- De nem ülök én!~- De csak tessen...~-
524 9 | felülni.~- De nem ülök én!~- De csak tessen...~- Örülök,
525 9 | Életemben először ültem kordén, de nem is fogok többé.~S búsan
526 9 | felelte búsan a kertész. - De még sáros az út, tekintetes
527 9 | nap már kisütött ugyan, de a fűszálakon még csillogtak
528 9 | taligáról csepegett a sár.~- De ha megint megvadul ez a
529 9 | asszonynak: ne adjon annyi zabot. De mindig abrakolják, mindig.~
530 9 | megint nekiiramlott kissé, de aztán csakhamar megrendesedett.~
531 9 | térdemről, lábam száráról; de aztán láttam, hogy nem győzöm,
532 9 | hogy előtűnik majd a tó is. De csak a vizes gabona látszott
533 9 | szeme közé föcsög a sár.~De hol a tó? Hogyan nem mutatkozik
534 9 | egész völgy ilyen eső után. De csak tessen nyomomba jönni.
535 9 | és legott elmerültek.~No, de most már, ha ennyire átvergődtem,
536 9 | vált dombsorként ragyogtak. De hát engem a kunyhó jobban
537 9 | szobaforma, hál’istennek. De átkozottul kicsi! Csak éppen
538 9 | hajnalban lesen lehessen. De hát ki tetszik nyitni az
539 9 | Csokoládét, olykor teát, de leginkább csokoládét.~-
540 9 | hogy. Rántott levest is, de azt csak télen.~- Tejet
541 9 | ilyen finom úrnak való. De egy nap csak meg tetszik
542 9 | van rakva a galambsaláta, de a sült még nincs benne -
543 9 | hallottam a békavartyogást. De hát az csak annyi volt,
544 9 | sárvilág engedett volna. De holnap visszatérek, vissza
545 9 | Vártam, hogy elalszom, de hiába. A békák lármája nemhogy
546 9 | fejem körül. Nem is egy, de kettő, három...~Újra meggyújtottam
547 9 | a reggelit.~- Hozhatod. De ide semmiféle gyerekeket
548 9 | térni Pestre.~Megmosdottam. De még akkor is olyan bágyadtságot
549 9 | látom, hogy rövid is, bő is. De hát fel kell vennem, különben
550 9 | Már hogy volna friss!~- De. Tennap hozták a városbul.~
551 9 | madzagolom be az ajtót, de az ágyterítőt magamra kerítem,
552 9 | kunyhómba betekintve. - De hát a művészek ilyenek,
553 9 | csak egy fényképe sincsen. De sose gondolt rá. Aztán maholnap
554 9 | Sajnálom - feleltem ridegen -, de én csak eget festek: kék
555 9 | lebocsátani a magasból, de aztán meggondolkodott, s
556 9 | lefestem azt a felhőt, de pirosas színnel, mint amilyen
557 9 | a színek csak virítanak, de a felhő nem úgy áll, mint
558 9 | nadrág húzódik is feljebb, de csak az alsó része. Felül
559 9 | ingben fogadom az urakat. De a ruhám... csak egy öltözetet
560 9 | legény. Karó Jenő a neve, de olyan is.~És a csizmája
561 9 | röstelkedve nézték a képet tovább, de azért olyan érdeklődéssel,
562 9 | szarvát is megcsorbították, de őt magát nem lehet meglőni.~-
563 9 | életemben nem sütöttem el, de nem nagy mesterség az. S
564 9 | Nekem van három pár is.~- De kabátom sincsen.~- Azt meg
565 9 | zsírvonalas gallérjára. De hát az őz, az őz, a halhatatlan
566 9 | patkós csizma meg azóta se. De hát mit meg nem tesz az
567 9 | hüledezett Szilágyi.~De azok csak a kezük fejét
568 9 | szerencsekívánat neki se tetszett. De azért csak barangoltunk
569 9 | és mókusra is durrantott, de egyiket se találta el. Szidta
570 9 | uram nem magányos ember.~De csak hölgyek ne legyenek?...~-
571 9 | még vannak kötelességei.~- De nekem haza kell mennem...~
572 9 | és megmondtam, ki vagyok. De egyúttal mentegetődztem
573 9 | halványkák hangja szokott lenni. De kellemes és meleg.~A szobából
574 9 | csizmám árnyékban maradjon. De oly átkozottul kopogott
575 9 | akkoriban a leányszemekből, de ha az az erdészleány a Hangliba
576 9 | sorú aranylánc karperecet.~De láttam is én akkor a kezét!
577 9 | gyönyörűsége. Nem éppen új már, de még mindenütt azt játszották,
578 9 | bajos szemekről beszélni.~De abba is maradt néhány percre
579 9 | Vaddisznó is jár itt.~- Jár. De én nem félek tőle. Télen
580 9 | nyugtalanul röfög a fiainak, de azok nem hallgatnak rá.~
581 9 | A múmia is mosolygott.~- De’iszen - erősködtem én -,
582 9 | mondani...~S mondta volna is, de hogy újra a beszélgetőkre
583 9 | Pesten, tudom, nem így élnek. De hát faluhelyen csak így
584 9 | lányoké szokott lenni.~- De én egy kis mézet ennék még! -
585 9 | megrezdült a szeme pillája, de még a vak asszonyé is.~A
586 9 | valami iskolás gyerekkel. De hátha jegyesek is?!~Ez a
587 9 | megjegyzést ne mondjak.~De hát nem tanácsos. Még ellenem
588 9 | felelte Ilka szégyenlősként -, de öreganyám virtuóz.~A vak
589 9 | tiltakozott:~- Eszembe se volt!~- De milyen ügyesen ravaszkodja
590 9 | hogy meg tudnám mondani. De annyit láttam, hogy annak
591 9 | is megcsodálhatta volna.~De nem is igen ügyeltem arra,
592 9 | közlenivalója - semmiségek persze -, de hogy ilyen hamar, ilyen
593 9 | keletkezhetett. A klávisz kicsi volt, de minden hangja zengett-bongott,
594 9 | Ma nem.~Sehogy sem akart.~De aztán az apja toppantott
595 9 | Nem volt erős a hangja, de mintha lágy öblű üvegfuvola
596 9 | még érzelmesebben dalolt. De hogy jött ki az ajkán ez
597 9 | meg a Vigadó énekeseit. De ahogy az ő ajkán kijött
598 9 | utána én, mögöttem a tanító.~De csak a testem ballagott
599 9 | szerettem volna lefesteni, de hát azt nem mondhattam.~
600 9 | nemhogy meg tudnám cselekedni. De ki az ördög is látott már
601 9 | megszólaltam, közömbös színnel, de persze az irigység nyálát
602 9 | adnak vele. Kettő van nekik. De az öregebbiket adják. Annak
603 9 | Gyakorló erdész most már, de borzasztó sok költségbe
604 9 | nyaffadt csirke volt akkor. De hogy én ilyet... Háromszáz
605 9 | nótát, igaz, még egyszer. De nem másnap. Harminc esztendő
606 9 | zongorázott és danolt - ó, de nem azon az üvegfuvola hangon! -
607 9 | szeméből.~És én is sírtam...~~De hát most csak arról a nyárról
608 9 | Ez aggasztó valami volt.~De hát nem mehetek Ilka elé
609 9 | vasárnap beretválkozok.~- De másokat nem borotvál?~-
610 9 | beretválni pörköléskor. De azér ne tessen tartani semmitűl.~
611 9 | ebédutánra akárhogy is, de biztosan meglegyen.~A kalapomat
612 9 | ruha meg is lett délutánra. De a kalap...~- Próbáltam én
613 9 | tőle egy papos kalapot. De az olyan kicsi volt nekem,
614 9 | szőtték: vörhenyesre fakult.~De hát mire való a bolt?~Megnéztem
615 9 | látszott. Gyászszalag volt, de hát kalapra is jó.~Míg a
616 9 | embereket, hogy csapjanak fel! De hát csak annyit kell mondani:
617 9 | pillantottam volna rájuk, de akkor ott a nádas házak
618 9 | két leány kezet fogott, de persze még sok a mondanivalójuk.
619 9 | A beszédjüket hallom is, de nem értem. Szinte egyszerre
620 9 | barátsága az igazi barátság!~De hogyan van, hogy nem vélekedtem
621 9 | az Ilka, csak testvére. De mikor megláttam a szemét...
622 9 | kalapot a kezemben lógatva, de oly odkolon-illatosan, hogy
623 9 | feleségemmel beszélgethetek.~De vajon beszélgethetek-e vele?
624 9 | kerítés ajtaját:~- Jaj, de aggódtunk, hogy elutazott!~-
625 9 | is csak az a fehér ruha.~De mentegetődzött is:~- Nagymamuska
626 9 | mulattára fogom csinálni.~- De hát nagy munka az... Nem
627 9 | Éppen olyan volt a szemem.~- De’iszen akkor... Ha akarja,
628 9 | eget s a belénéző embert; de mi van a mélyén? - mindig
629 9 | a sovány nyak ráncait. De azért örvendezett:~- Már
630 9 | istálló, jégverem, gémeskút. De hát mindezt csak átfutó
631 9 | hallgatásból. - Kettőt is mondanék. De igen bizalmas...~És kérőn
632 9 | mondják, hogy, nem nekem való. De én tudom, hogy ez csak intriga.
633 9 | hogy erősebb az enyimnél, de úgy, danol... úgy rikítva,
634 9 | a pártomon.~- Szívesen, de hát hogyan?~- A papunknál,
635 9 | kérem, hogy ne lője meg.~- De hiszen...~- Értem, hogy
636 9 | Értem, hogy csodálkozik. De azért ne lője meg. Ismer
637 9 | kezemből veszi el a kenyeret.~- De hiszen a pap meg a tanító,
638 9 | Azok lövöldözhetik.~- De hát ne lövöldözzék azok
639 9 | gyereknek néznek azok engem...~- De hát lelövik...~Mosolyogva
640 9 | véletlenül rá nem hibáznak.~- De hiszen az édesatyja is...
641 9 | éppen eléjük téved az őz. De mindig másfelé vezeti az
642 9 | Mert én már próbáltam, de irtóztató fáradságos az.
643 9 | néha: kipusztult a világ. De olyan jó, olyan nyugtató.~
644 9 | Zivatart lehetett várni. De az engem nem tartott vissza.
645 9 | künn a napvilágon kezdett. De nekem mindegy volt, és nekik
646 9 | azt mondta nekem:~- Tudom.~De az ajkunk hallgatott.~Festettem
647 9 | megvolt a festőládámban, de az ő szemének a kékje sehogy
648 9 | távozásra figyelmeztetett. De hát törődtem is én akkor
649 9 | meg aztán szíves hangon. - De az női esernyő. A fiam nem
650 9 | távoli muzsika volt nekem, de hát mért ne lehessen addig
651 9 | Hé, gyerek! Küldd apádat, de rögtön jöjjön a beretvájával!~
652 9 | fűszerkereskedők címtáblái. De a besereglett nép arca:
653 9 | ültek egy külön padban.~De mások is ültek ott. Egy
654 9 | amely ugyancsak illett neki! De persze a paptól nemigen
655 9 | teszem föl a kalapomat.~- De hát süt a nap.~- Az a jó.
656 9 | Sándort fogja játszani. De az nem sárga. Barna.~A Gyuszi
657 9 | neki inkább, mint másnak?~De öt pere múlva elmúlt a fájás.
658 9 | virág mellett, fölvenném.~De nem találtam.~Aztán azon
659 9 | kulisszafestést, az is bizonyos.~De hogyan vállaljam el? Soha
660 9 | szükséges kulisszájukat.~De hát még nem volt a leves
661 9 | komondorral. Kölyök volt még, de igen vidám, kedves állat!
662 9 | kiderült.~- Nem nagy kérdés? De hát sokba kerül az! A festék...
663 9 | az utolsó simításokat.~- De a nők, a nők...~- A nők?
664 9 | noha kissé keleti típus. De hát az se baj, hiszen ismeri
665 9 | azt a hölgyet nem ismerem, de éppen az ilyen erős hang
666 9 | hogy szépen kukorékol, de kukorékol.~Elképedten néztek
667 9 | hörkent rám a pap.~- De éppen azt - feleltem angol
668 9 | megbátorodnak. És az a hang...~- No, de kérem, az egy... Hiszen
669 9 | teljesítjük az óhajtását. De tegye le, kérem, azt a dögöt.
670 9 | világítás pénzbe is kerül...~- De hiszen úgy is szándékoltuk.
671 9 | mint aki falba ütközik:~- De hiszen ha nyílt színpadunk
672 9 | kiugorjak ebből a kérdésből. De hát a bibliában is benne
673 9 | gondolattal vélekedtem rá: de jó volna valami mélyedéses
674 9 | mélyedéses helyen fürödni egyet!~De a lokomotívom igen be volt
675 9 | nem félt, te se félj!~- De félt! Az is félt! Mondta
676 9 | Eljárok a próbákra.~- Betanít? De Marcsát ugye nem fogja tanítani?
677 9 | egyet-egyet a viszketés helyén. De a hajszál fölfelé sétált
678 9 | mondotta Matild vonakodva. - De várjuk meg talán Marcsát...~-
679 9 | Mindjárt itt lesz. De hát mondja, művész úr: a
680 9 | lábamat.~Ilka nevetett:~- De hol kívül? Az udvaron kívül?~-
681 9 | Csak a színpadon kívül.~- De ha a színpadnak nem lesz
682 9 | lányoknak nemigen tetszett. De arra mégis alkalmas volt,
683 9 | rávenni, hogy eljöjjek.~- De hát mi bajod történt? -
684 9 | kipróbált színpadi tehetség.~- De a dal... Abba a szerepbe
685 9 | látod! És te még sírtál!~- De hát... a tanító, a litánia
686 9 | Pesten se tudnak produkálni, de a tűérintgetések megint
687 9 | Lehetetlen maradnom! - gondoltam. De ilyen hirtelen itt se hagyhatom
688 9 | magam is csodálkoztam rajta.~De már akkor tíz helyen is
689 9 | nemhiába dolgozott mellettem. De micsoda buta szokás, hogy
690 9 | tovább a művészetért.~- De hát hogyan lesz az az ugrás?
691 9 | nem muszáj, ha nem akarja. De gondoljon a hatásra: mikor
692 9 | Már bocsássanak meg, de minden pénzem ott van a
693 9 | futkosnom, míg rátaláltam. De a víz ott csekélyes volt
694 9 | is éreztem volna semmit.~De azért még mindig viszketett
695 9 | megszorítani, nyúlik, mint a gumi, de a vége nem akarja a lábamat
696 9 | magamra kapkodom a ruhámat. De hát a pióca... Hiszen beleeszi
697 9 | Átkozott férge az istennek! De hiszen ha belapulok a vízbe,
698 9 | rászólok: Takarodjon innen! De eszembe ötlött, hogy a bolond
699 9 | dühösen. - Német vagyok!~De az se lát, se hall. Verbunkos
700 9 | piócámmal együtt hazafelé.~~No, de hosszúra nyúlik már a történetem...
701 9 | színjátékról beszélgetünk. De gerlebúgás hangzik a cserfalombok
702 9 | bántsa.~- Eszem ágában sincs. De milyen gondolkodva ül itt
703 9 | Itala minden harmatcsepp. De hol a párja?~- Az igaz -
704 9 | emberi szem, és szép szem, de hiába: nem az ő szeme! Nincs
705 9 | mondja -, milyen érdekes!~De érzem a hangján, hogy nem
706 9 | festéket, mint kellett volna. De akkor persze nem is sejtettem.
707 9 | letörüljük, újrakezdjük!~- De annyi fáradság! - sajnálkozott
708 9 | éj, holdas és csillagos, de azért a képem másnapra megint
709 9 | ezt kell rá felelnie: ~- De azért eljön?~- Hát hogyne:
710 9 | mint a pokol lehelete, de bent a fák között, a patak
711 9 | ejtette egyszer a tanító felé. De az nem vette föl. A tanítványnak
712 9 | tanítványnak csak nem veszi föl! De engem meg se előzhetett
713 9 | persze újra megoszlottunk. De annyira mégse, mint szerettem
714 9 | részvéttel néztem reá.~- De hát Iluska, hiszen megtaláljuk.~
715 9 | s megfogtam a kezét:~- De hát Iluska! Hát térjen magához!
716 9 | látnak-e meg bennünket? De azok már ahányan vannak,
717 9 | valamit, valami semmiséget. De a szívem úgy dobogott, hogy
718 9 | megszólalni.~Ilka is piros arccal, de nyugodt színű szemmel bámulta
719 9 | visszafelé keresett tovább.~- De azt nem tudja - susogtam
720 9 | teljesen a magam ura... De hiszen maga oly fiatal még...
721 9 | inogni a trónusát, mint én! De hát majd csak kivágjuk valahogy
722 9 | zavarjunk a tanulásban. De bocsáss meg, már aggódom,
723 9 | úr, éppen énnálam lakik, de az nem jogász, hanem föstő,
724 9 | hogy ő azt jobban tudja. De - mondok - jobban nem tudhassa,
725 9 | legyen. Ebédet nem is eszek. De a fiát hozza ide, mikorra
726 9 | jogi pálya is foglalkoztat. De szeptemberben vagy októberben...
727 9 | hogy Ilkára ne gondoljak.~De a száraz jogi sorokból minduntalan
728 9 | ügyvédnek az irodájába belépni. De kihez? Füzesséryhez? Polónyihoz?
729 9 | díjtalan alkalmazott leszek, de azután...~S következnek
730 9 | benne. Tetszett is néha. De mindig a gyémántokra gondoltam:
731 9 | lassankint megöregedtem.~~De itt még mindig nincs vége
732 9 | nem mentem volna vele. De Karlsbad valóban a legunalmasabb
733 9 | volna nem mennem tovább.~De hát mentem, sétáltam andalogva.~
734 9 | rajta a tűnődés:~- Ki ez?~De ez mégse az én vakom! -
735 10 | már, mi volt az igazi oka.~De különös, hogy valahányszor
736 10 | Kissé különös történet. De ma se tudom megítélni: szerencsém-e
737 10 | divatoztak a rajztanításban.~De hát apámmal nem ellenkezhettem.~
738 10 | nadrágon a foltozás.~Haj, de keserített engem az a hosszú
739 10 | adóssága is volt. Nem sok. De igen neheztelte.~- Már ezt
740 10 | szállítják majd hozzám a pénzét!~De hát azért tisztességesen
741 10 | igyekezet.~Csak ámuldoztunk.~- De hát még egy baj van: a fiúnak
742 10 | Éreztem, hogy okosan beszél. De hogyan menjek haza? Megszégyenítsem
743 10 | volt a neve. Széles mellű, de alacsony termetű francia -
744 10 | Különösen a szeme. Fekete, de már szürkülő dakszli, vidám,
745 10 | lehetett olyan örökkön jókedvű. De vannak olyan boldog természetű
746 10 | tapétagyárnak az én családfámmal?~De igen kedves volt az ember.
747 10 | keményítőszaga oda is behatolt, de egy óra múlva már megszoktam.
748 10 | mindjárt macskáról beszél.~De nem folytathattuk, Lüpen
749 10 | gondolom -, fehér macska, de mennyei macska!~Mikor a
750 10 | Bocsásson meg, möszjő Kovaksz, de a neve olyan furcsa... Nem
751 10 | egy lágy harmóniumakkord. De persze csak én hallottam.
752 10 | Köszönöm, möszjő Kovaksz.~De milyen édes susogással mondta
753 10 | amilyenek bennem zengedeztek! De micsoda jó gondolata is
754 10 | gyönyörű dimberedés-domborodás. De olyan gyönyörű dimberedés-domborodás
755 10 | éhség mégis gyötrött olykor. De az a kérdés még inkább gyötrött:
756 10 | azonban boldogságot sugárzott. De nemcsak az arca, az egész
757 10 | míg ő meg nem érkezett. De amint ő belépett, egyszerre
758 10 | Zsorzsethez, és ő is hallgatott. De mikor Lüpen kifordult a
759 10 | lehet, möszjő Kovaksz.~- De az én koromban csak nem
760 10 | is kigyulladt arccal -, de erre az egy kérdésre feleljen,
761 10 | férjhez, míg a nagybácsi él? De gondoltam: hál’istennek,
762 10 | csokoládétól - vagy a szegfűtől, de szembetűnően gömbölyödött.
763 10 | nagybácsi vállát elérjem.~De Lüpen érezte már bennem
764 10 | Elmosolyodott:~- Nem éppen, de olyanféle. Struccot tenyészt.
765 10 | száj- és körömfájás...~De mindegy: a fő az, hogy gazdag
766 10 | vennem és nyakkendőket. Pedig de sajnáltam rá a pénzt! Zsorzsetnek
767 10 | terjedtek el.~- Ó! Ó!~- De hát, Zsorzsetke - mondottam
768 10 | s a szívem remegett.~- De hát hogy vigasztaljam, édes
769 10 | hír engem is megrezdített, de hát azért vigasztaltam.
770 10 | eresztettem le a két karomat. De Zsorzset továbbra is a mellemen
771 10 | valamelyest barnítani rajta. De a tus persze a bőrre mázolódott.
772 10 | elputtyant, a kripta is kétséges, de hiszen Zsorzset maga is
773 10 | volna azt a nagy fizetését?~De vajon hazavihetem-e Zsorzsetet,
774 10 | hasonlított Zsorzsetre. De persze csak mint valami
775 10 | is ott volt a bal arcán, de akkora lencse, mint egy
776 10 | gyerek? Sok szép gyerek! De ezt nézze, ezt...~S a karján
777 10 | az angyalnak az orrát.~- De hát ez...~- Nem, nem mind
778 10 | nem az enyém. Csak rokon. De azért úgy szeretjük, mintha
779 10 | Elgyönyörködve nézte.~- No, de hát most már terítsetek! -
780 10 | huppanás közben, és bőgés. De a bőgés elveszett a kiáltozásban:~-
781 10 | Köszönöm, Zsorzset, de nekem éppen elég volt.~A
782 10 | mint a kanárimadár. Fáztam.~De amint ő belépett az ateliébe,
783 10 | olyan lesz, mint az anyja, de mikor lesz az? És az a sok
784 10 | Gyakorlom a nyelvet buzgón.~- De a könyvek, a könyvek...~-
785 10 | beszélgettünk magyarul.~- De hiszen ez szegény ördög!...~-
786 10 | Csak jönne már a tavasz!~De még a tél közepén se jutottunk
787 10 | fejbe durrantom magamat.~De persze tizennyolc éves koromban...
788 10 | játékot űztek a szívemmel. De csak maradjon állhatatos.
789 10 | megírni, hogy gondolok reá.~De aztán közbejött valami:
790 10 | köztük a legsajnálatosabb.~De hát elmondom a történetkémet,
791 10 | papnak taníttatott volna. De én éppen a történetemből
792 10 | pulyka, akit nekem neveltek.~De hát könnyen segítettünk
793 10 | el Bandi a feleségemmel!~De hát engednem kellett az
794 10 | kis boltkirakatok mellett. De hát unatkozó embernek még
795 10 | Fekete hajú és fekete szemű. De milyen szemű! Mintha bársonnyal
796 10 | négy cserép virágot is.~De történt valami.~Mikor már
797 10 | tudnám nézni naphosszat!~De még akkor is igen idegen
798 10 | érdeklődésével néztem, hallgattam.~De egyszer csak megérzem, hogy
799 10 | négyszer rámvillant a szeme.~De a mise igen hosszú volt.
800 10 | papirostekercs, mintha kóta volna. De bájos!~Akármi legyek, ha
801 10 | sarkamig.~Még nem láttam künn, de azért megismertem. Nem valami
802 10 | csak mint a jércelányoké. De a járása!... Mintha pillangószárnyakon
803 10 | rajta csokorba kötötten.~De lám, megáll az üvegesbolt
804 10 | tudom, hogy nem illik... De nem kérdezhettem mást, és
805 10 | nyolc napig tart a cúg...~De hát akkor még csak az utcán
806 10 | Zempléni? Messze van. De most már itt fog lakni?~-
807 10 | változott:~- Még négy év: sok. De a vakációt mindig itt tölti?~-
808 10 | nyújtott.~- Viszontlátásra...~De milyen szemmel mondta ezt
809 10 | rajtam a sarkamig meg vissza.~De hát mindjárt rendbe is igazítottam
810 10 | kedves, rezegtetően kedves, de hát nincs célja, hogy foglalkozzak
811 10 | földnek, amelyből formálta, de testszínt nem. Szakállát,
812 10 | beszélgethessek Máriával.~De hát minek beszélgessek én
813 10 | nem megyek el a tanítóhoz.~De rámpillantott, s nem is
814 10 | már - mondja barátságosan, de anélkül, hogy kezet nyújtana. -
815 10 | kiégett pipájára tartja.~- De ha letehetné magánúton a
816 10 | koplalok. Szegény vagyok, de nem koplalok. Pláne így
817 10 | intézem a román levelezést. De azért délutánonként taníthatom
818 10 | azazhogy fuvolázni. Püh, de meleg van ma!~A tanító a
819 10 | hangszer gyönyörű elvégre.~- De az emberi hanghoz ez hasonlít
820 10 | egészséges. Bocsásson meg, de nem egészséges. Ha lefekvés
821 10 | hogy fiatalember vagyok - de igen szívesen nézett rám.
822 10 | fuvolázni - panaszoltam. - De hátha abba egyezne bele,
823 10 | sokallanám a negyvenet se, de hát...~- Értem - bólintott
824 10 | napot is elmulasztani.~- De ma fáradt a fejem. Holnap...~-
825 10 | szintén Kolozsvárott, a De Gerando híres nevelőintézetben
826 10 | előleget? Nem azért, mintha... De lássa, idehozták ezt a dolgot,
827 10 | hazulról hozott pénzből. De hát mit tehettem, mikor
828 10 | ki.~Rámnéznek. Elpirulok. De egyben fel is ágaskodik
829 10 | csodálkozással áll rajtam a szeme.~De ez csak egy percig tart.
830 10 | játék:~- Haragszom rád!~De milyen kedvesen furcsa volt,
831 10 | elsimította a laza hajfürtöt.~De mindent mondott ő szegényke,
832 10 | igaz hangon tud hazudni!~De én, csak én láttam a szemét,
833 10 | mosolygással várja a köszöntésemet.~De hát a templomba már mégse
834 10 | megfordult, rám pillantott.~De hát mért ne érdeklődjek
835 10 | különböző vallásokat egyesíteni? De csakhamar konstatáltam,
836 10 | úton sétáltam el a fürdőbe.~De sose hittem volna én, hogy
837 10 | az összejövetel elmarad. De ötkor már megjelent a pénztáros
838 10 | örmény úrfi azonban elmaradt. De nélküle is boldogan mulattunk.~
839 10 | büntetést. Pirult, szabadkozott. De most már Petru is hangoztatta,
840 10 | Jaj! - nyögdécselte. - No, de most már menjen. Igen szégyellem...~
841 10 | ennyi:~Csak egy csók volt... De soha ne feledd:~Neked adtam
842 10 | percet beszélgethetünk. De minek is több? Hiszen minden
843 10 | ablakot, és odajönne... De öreganyám abban a szobában
844 10 | el holnap búcsúzásra.~- De hát hogyan?~- Oda az ablakhoz...
845 10 | én akár éjfél utánig is. De hátha felébred a nagymama?~-
846 10 | kell kiszöknöm. Az semmi. De olyan fekete az éj, hogy
847 10 | hogy mindjárt esni fog. De hát visszatarthat-e engem,
848 10 | felém a sötétség mélyéből. De az is belekoppan a falba,
849 10 | rezeg el a sötétségben. De már én nem hallgatok reá.
850 10 | mindig villámlik olykor, de már ritkábban. Nem lesz
851 10 | erőltetésével láthatom. De a csendesség oly siket,
852 10 | hogy Marica elaludt volna!~De milyen bolond is vagyok
853 10 | Marica nem jön.~Állok. Várok.~De nini, mintha valami fehér
854 10 | ablak halkan roppan.~Ő az!~De sok idő telik bele, míg
855 10 | bocsát el olykor. S fülelünk. De nem hallik más, csak a szívünk
856 10 | halk-nyugodt ketyegése.~De sokszor eszembe jut!~A következő
857 10 | írtam, annak a hangján. De persze nem sok levelet válthattunk.~
858 10 | esküvő után levetkezem. De hát még tanuló voltam, s
859 11 | fehérebbeknek látszódjanak. De hát a festők is kékebbnek
860 11 | fia van, és nem lánya.~- De azt is a nőnek a szívére
861 11 | össze a fiaik házasságát. De a leányos apák - azokat
862 11 | szerencsétlen házasságokat látjátok. De hát minden házasság szerencsétlen-e?~
863 11 | persze görbe fák is az erdőn. De hát miért görbék?~Mindenütt
864 11 | világának titkai közé tartozik.~De a kétféle lélek, a kétféle
865 11 | hiányosságát, csonkaságát. De ha megtalálja egymást, és
866 11 | elválasztottak tőle, a felemtől.~De hát elmondom én is, hogy
867 11 | csak a cselédek között. De ott laktam. És játszótársa
868 11 | bentmarasztottak a kastélyban.~De mondom, én ezekre már nem
869 11 | verést csak elviseltem volna, de hogy kivetnek, gondolatnak
870 11 | odabent?~Nem szokták verni. De hogy Ilona asszony annyira
871 11 | öltöztetett angyalkával. De hát lám: hibát követtem
872 11 | tudom eltalálni, hogy ki, de azért gyűlöltem azt a valakit.~
873 11 | szívem verése újra megindult.~De hát még hátra van az asszony,
874 11 | szobán megyünk át. (Haj, de sok ajtón fognak kivetni!)
875 11 | Márta is sírásra fakad. De nincs könyörület! Ilona
876 11 | nekem.~- Mér?~- Csak.~- De.~- Nem. Mer maga úri fajta,
877 11 | felesége.~- Muszáj ám.~- Nem.~- De.~- Nem. Megmondom nekik,
878 11 | leszel az uram. Jó?~- Jó. De azért mégse adják magát
879 11 | visszahurcolt a csőszhöz. De én megint csak elszöktem.~
880 11 | meg a fogadott leányka. De Márta csak engem sírt.~Nem
881 11 | délben hazagyühetsz. De ha rísz, nem gyühetsz haza..~
882 11 | később sem ügyeltek rá. De egyszer aztán végzetessé
883 11 | Nekem Márta volt a haza.~De az utolsó tanulóóra is elmúlt,
884 11 | hogy valaki jön értem.~De nem jött értem senki.~Az
885 11 | Siratott mikor elmentél de most mán Gubernáttya van
886 11 | krajcárt is elcukroztam, de azért szomorú maradt az
887 11 | van a falum? - nem tudom. De a vasút mellette megyen
888 11 | Ilona asszony megverne, de talán nemigen, mert kalácsot
889 11 | menni, gyerek?~- Haza.~- De hova?~Ez a kérdés nem tetszett.
890 11 | egész testemben fáztam már, de azért csak jöttem.~Egyik-másik
891 11 | lábam szára átnedvesedett. De én azért csak jöttem. Olykor
892 11 | Aztán rám sötétedett az est, de azért csak jöttem. Jöttem
893 11 | kellene vonszolnom a lábamat.~De azért csak jöttem az éjben,
894 11 | egyre lassabban vánszorgok. De azért csak jöttem.~Tántorogtam.
895 11 | csak jöttem.~Tántorogtam. De azért csak jöttem.~A térdem
896 11 | aggódva pillantott maga elé. De aztán megint hozzám fordult.~-
897 11 | voltam épp az elsők között, de az utolsók közt se. Csak
898 11 | kérdés foglalkoztatott, de órákig tartott, míg végre
899 11 | nyugodtan. - Nálam fogsz lakni. De azért a kastélyba is elmegyünk.
900 11 | Micsoda illetlenség!~- De hiszen ő Kelen. A mi Kelenünk! -
901 11 | Hiszen nem rokon!~- Nem, de ő Kelen, Kelen, Kelen.~S
902 11 | kisasszonyt ellenségemnek éreztem. De Ilona asszony iránt volt
903 11 | Megszid. Talán meg is ver. De a végén mégiscsak előhívja
904 11 | Nesze, egy darabka kalács. De most aztán kotródj! Meg
905 11 | parkot kerülgettem aztán.~De magas a kőfal, de magas!
906 11 | aztán.~De magas a kőfal, de magas! Hanem amott a sarkon
907 11 | írhatsz ide, mert nem szabad, de gondolj rám minden este.
908 11 | nőnek, nekem leveledznek. De már a második évben nem
909 11 | Az nem volt szemüveges, de még félelmesebb. Különösen
910 11 | megtakarított pénzecskéjét. Nem sok, de neked bizonyára mégis nagy
911 11 | üvegfolyosón.~Ült egy asztalkánál. De vele ott ült egy ismeretlen
912 11 | olyan a hangja, mint az övé.~De a szeme, az ő igaz-szép
913 11 | már, hanem az emeleten?~De hátha azért nem jött ki,
914 11 | nagyobb, mint az elülső kert, de szebb volt, mert fák is
915 11 | a park a sok liliomtól, de hogy a nap sütött, nemigen
916 11 | volt a mozgása, mint előbb, de közeledett.~Ő volt.~Jött!~
917 11 | megint nem csókolt meg. De láttam a szemén, hogy gondol
918 11 | Egész este arra gondoltam... De sötét volt: féltem.~- Tavaly
919 11 | Annyira nem volt sötét.~- De.~- Nem. A hold világított
920 11 | És én akkor is féltem. De most, nem tudom, most még
921 11 | szomorún -, dehogy...~- De haragszol. És azt is tudom,
922 11 | esztergomi szemináriumban.~- De...~- Semmi de. Ha én azt
923 11 | szemináriumban.~- De...~- Semmi de. Ha én azt mondom, pap légy,
924 11 | Csodálkozó szemmel tekintett rám, de abban a percben el is pirosodott,
925 11 | mellemen sírt tovább.~- De hát nem értelek, Márta -
926 11 | éktelenül, mint némelyik ember, de az orra körül az arcának
927 11 | Sirattalak is, Márta. De oly csekély a himlő nyoma
928 11 | Adott valami kenőcsöt. De nem hiszek neki, nem hiszek!~
929 11 | első percben megdöbbent, de aztán belenyugodott.~A hold
930 11 | hogy más pályára lépjek.~De hogy Mártával hogyan egyesülünk
931 11 | a padra, a fal mellé. Ó, de szép esték és éjszakák voltak
932 11 | akkor nem találkozhattunk. De olyankor is előre értesített.
933 11 | ember ragad meg.~- Ki vagy?~De abban a percben meg is ismer
934 11 | mit cselekedtem volna, de amint abban a lélekrendülésben
935 11 | iparkodjak állásra vergődni. De soha többé vissza ne térjek,
936 11 | már a jogot is elvégeztem.~De hetekig, hónapokig nem bírtam
937 11 | valahogyan egy vagyok vele. De hátha igazat szól ez az
938 11 | Írni szerettem volna neki. De hogyan? A kastély leveleit
939 11 | bizalmasom, elárulna az urának. De különben sem beszélhetne
940 11 | első sorban viharoztam. De olyan szerencsétlen voltam,
941 11 | S Mártának nem is írtam. De mikor egy kúriai bíró rám
942 11 | újság? Nincs rajta dátum. De hát minek is? Nem mindegy-e,
943 11 | nyomorúságtól, annak van mentsége. De hát kit ment meg ő? Nem
944 11 | Belevetném magam a vízbe. De nem ott, feljebb, feljebb,
945 11 | ha az életösztön késztet, de végre is elmerülök, egyet
946 11 | megismernek. Ő is megnéz...~De nem: írok neki előbb! Hiszen
947 11 | patronja is?~- Az nincs, de itt a vasárusnál adnak.~
948 11 | a gyászos gondolatokból. De aztán megint elmélyedtem.
949 11 | revolver nem nagy érték. De ha sajnálja, megfizetem.~
950 11 | mondottam szinte fuldokolva. - De ez a nő gyermekkoromtól
951 11 | ismerő öregurak tudnak. De én csak a hangját hallottam.~
952 11 | teremtés. Kissé pisze orrú, de talán épp azért gyermekies
953 11 | az is, mint a skót malac, de még talán annál is ostobább.~
954 11 | a kezük a kezemben van. De még talán akkor se.~Ilyen
955 11 | tőlem úgy elszakadni? - De sokszor eltűnődtem a lefolyt
956 11 | urával nem hoz össze az élet. De irtóztam is a találkozástól.
957 11 | cserép virágot, nem nagyot. De nem bízom se szolgámra,
958 11 | is ügyeltem volna rájuk, de ahogy megszólalok, az egyik
959 11 | szobába. Ott locsoltuk fel.~De nekem olyan volt, mintha
960 11 | beljebb vonult, árnyékosabb, de azért ő, ő! Az én fehér
961 11 | katona-ficsúr látogatta meg, de nem az anyjával, csak egyedül.
962 11 | őt, mert nem szeretheti.~De a fiatalember csak nevetett
1-500 | 501-962 |