Part
1 3| alatt már éreztem, hogy Viki mellém van jegyezve a sors
2 3| öregasszony hangos sápogással, Viki néma kézszorítással. De
3 3| a szekrényre pillantva.~Viki csodálkozva nézett rám.~-
4 3| beleszövődött az is, hogy Viki már sokszor férjhez mehetett
5 3| a bátyám bús történetét.~Viki nevette.~- De hiszen - mondotta
6 3| óhajtom feleségül venni.~Viki könnybe merült szemmel nézett
7 3| Berohanok.~A cseléd sír. Viki is vörösre sírt szemmel
8 3| Én is mondtam - zokogta Viki. - Mondtam: péntek van,
9 3| már, annyira rám ragad a Viki keserve.~A mamának keze-lába,
10 3| hogy nem is fog meghalni.~Viki letérdelt a hosszú ujjú
11 3| nemes szív vagy. Jól mondta Viki, hogy te vagy az igazi.
12 3| akkor ismered meg.~S hogy Viki a vállát karolva ült mellette,
13 3| hogy messzecskén beúsztam.~Viki olyankor sikoltozott:~-
14 3| holdat - mondotta álmodozva Viki -, hát nem olyan, mintha
15 3| Holtunkig - gügyögte Viki. - És ha végtére meg kell
16 3| küldöm a fenébe.~Azonban Viki az ő mindenre kiáradó jóságában
17 3| lelkesedett boldogan Viki, miközben szerelmesen pillantott
18 3| mondottam mosolyogva.~Viki is nevette:~- Már igazán...
19 3| megtöltötten.~- Náni! - szólt reá Viki. - Ma este amoda tegye be
20 3| távol tőlünk: Kviu-viu!~Viki összerezzen:~- Jaj, mi az!~-
21 3| megzörgeti az ablakot:~- Viki, gyere már be!~S Náni is
22 3| Biztos, hogy meghal!~Viki is nevette.~- Fél?~- Bizony
23 3| fél, hallotta a madarat.~Viki átölelt, megcsókolt.~- Jóéjcakát,
24 3| csak eldöbbenek: nem Náni! Viki.~Beljebb vonulok kissé.~
25 3| Beljebb vonulok kissé.~Viki még összébb húzza a nyakát,
26 3| csetten. Az ajtó halkan ropog.~Viki eltűnik.~Még akkor se tudtam
27 3| Egy perc nem telik belé, Viki előlebben. Fülel és les.
28 3| behajlítja.~A zár tompán csukkan.~Viki lihegve susog:~- ...sztus...
29 3| Amint kilépek felöltözötten, Viki már az eperfa alatt rendezi
30 3| egy üvegben a friss víz.~Viki mosolyogva pillant rám.
|