Part
1 Inc| ígérkeztem. Hát egy tarokkot...~Senki se mozdul.~Aztán jön megint
2 Inc| benéz a szomszéd szobába.~- Senki?~- Senki.~Leül közéjük,
3 Inc| szomszéd szobába.~- Senki?~- Senki.~Leül közéjük, s a kezét
4 Inc| józanon nem házasodna meg senki.~A tanár fölemelte az ujját:~-
5 2 | Az udvar már árnyékos. Senki...~De a konyhaajtó nyitva
6 3 | hogy nem vette el eddig senki?~Igen kívántam újból látni.
7 3 | hogy szenved, és nincs senki, aki vigasztalja.~S arra
8 4 | ott hever az udvaron, és senki se látná, hogy a leánnyal
9 4 | jöttem. Nem jár erre most senki.~A kút mellé állt, hogy
10 4 | sugárzású, szép szemet.~Soha senki se tudott a mi egységünkről
11 5 | nő lesz a feleségem, vagy senki!~Megvártam a végét a rekviemnek.~
12 5 | A kapu csendes. Nem jön senki. Végre is megfordultam.
13 7 | nem volt. Soha nem várta senki oly előre gyönyörködőn a
14 8 | magáét:~Ne szeresse soha senki a másét. ~Ilda elmosolyodott.
15 9 | valami olyan helyre, ahol senki sem ismer, meg ahol klavírlárma
16 9 | valami régi várba, ahol senki se lakik.~A régi vár igen
17 9 | hogy nem lát a ruhában senki!~Kiteszem az asztalt, széket
18 9 | csillogó evőeszközök.~És senki más a szobában, csak egy
19 9 | Szerencsére nem jelentkezett más senki.~Az asztalon már ott állt
20 9 | A Finum Rózsi szerepére senki se lehet alkalmasabb.~Mind
21 9 | a mi falunkban nem lop senki.~- És hát Marcsával még
22 9 | virág, amelyet hideg szívvel senki se nézhet, akinek csak egy
23 9 | szoknyás semmi, egy hosszú hajú senki nekik. A fővárosi nyakkendőlovagok
24 10 | engem már nem respektált senki.~Így éltünk. Mindig azt
25 10 | Éhen nem hal a világon senki. A fő az igyekezet.~Csak
26 10 | egymagában. Attól nem búcsúzott senki. Azt nem siratta senki.
27 10 | búcsúzott senki. Azt nem siratta senki. Hallgatva állt és gondolkodón,
28 11 | után nem csókolt már engem senki. És aztán én is visszacsókoltam
29 11 | értem.~De nem jött értem senki.~Az ünnep előtt való napon
30 11 | mondta. - Más nem is sajnál senki ezen a világon.~- Sajnálni
|