Part
1 1 | az én simuló báránykámmá vált.~Mégis szurkoltam, hogy
2 1 | Hallgatott.~A levegő nyomottá vált köztünk.~- Nincs ott? -
3 4 | alatt holtszín halványra vált.~Nézett rám büszkén, sértődötten.~
4 4 | egyszerre bűvös szépségűvé vált attól a mosolygástól.~-
5 4 | fogott gyanút. És komorrá vált. A tízforintost nem vette
6 4 | Aztán egyszerre ijedtre vált a szeme. Körülnézett.~-
7 6 | a nyelvem mintha ólommá vált volna: nem mozdul. Mintha
8 7 | kétséges!~És aggodalmasra vált szemmel néz reám.~- Az nem
9 7 | emelte a szépségét, olyanná vált, mint a tizenhat éves kamaszok
10 8 | vörösrézszínben fénylő selyemmé vált volna. Az arcának is milyen
11 8 | És erre még szomorúbbá vált. Fölvette a könyvet.~Olvasott.~
12 8 | volt púderozva, olyanná vált, mint valami gipszből való,
13 8 | teljesen kizártuk, még mélyebbé vált a csend a szobában.~Olvasott.~
14 8 | öntözik a lelküket. Vérükké vált. Nem a köznapi levegő már
15 9 | égen az esőfelhők tűzzé vált dombsorként ragyogtak. De
16 9 | volt este, olyan beszédessé vált akkor. S csacsogott boldog
17 9 | tudja, mikor milyen kereket vált a bolondsága, s nem lódul-e
18 10| belépett, egyszerre olyanná vált a terem, mintha virágfüzéres,
19 10| virágfüzéres, lampionos bálteremmé vált volna. A levegő illattal
20 10| mégis egyre pötyögősebbé vált rajtam minden ruha. A negyvenkettes
21 10| S az apróknak maszatossá vált a képük.~- Még! Még! - hangzott
22 10| róla az aranyozás. Olyanná vált, mintha bazári bádogportéka
23 11| egyszer aztán végzetessé vált mind a kettőnkre.~Nekem
24 11| csak állt, mint egy leánnyá vált, fehéren virágzó azáleabokor.
25 11| megvonaglott. Az arca pirosra vált.~S hallgatva álltunk. Ő
26 11| el is pirosodott, olyanná vált, mint a legpirosabb peónia.~-
27 11| finomsága bizony olyanná vált mégis, mintha ráspollyal
28 11| süllyedt. A világ káosszá vált.~Mikori az újság? Nincs
29 11| ennél az asztalnál.~A kővé vált agglegények között a báró
|