Part
1 1 | aztán úgy elájult, hogy föl kellett fognom: be kellett
2 3 | s nem bánom, ha reggel föl is ébreszt a kanásztülök.~
3 4 | lovagolni?~Aztán gyalog mentünk föl a hegyre. Onnan mutogatták
4 4 | neve.~Följegyeztem mindent, föl is rajzoltam nagyjából.
5 4 | belevizsgálódok, verebek röppennek föl, majd kiverik a szememet.~
6 4 | kezét, a fejét is, mintha föl akarna kelni.~- Részeg ez
7 4 | ifiuram. Egyszer emeltem föl, akkor is olyat csapott
8 5 | Én künn maradok. Sétálok föl és alá.~Azonban már nyolcszor-tízszer
9 5 | alkalmilag dühöngő galamb is! Hm.~Föl és alá jártam a szobámban.~-
10 6 | hogy izzó szívvel mentem föl a szobácskámba.~És az ablakba
11 6 | valaki fölveszi. Nem vették föl. Vittem magammal, mint kincsét
12 6 | az ördög: vagy le, vagy föl, mindig épp akkor kellett
13 7 | megfelezni: azért tudakol!~Föl és alá jártam a szobámban.~
14 8 | Mert ha azt mondja: nem, én föl nem kelek!~Elmosolyodott:~-
15 9 | pillanatban meg fölfelé, föl, meredeken, mintha a felhők
16 9 | urát, hogy mért nem tette föl a gyékényt a taligára. Megajánlotta,
17 9 | hogy annyi gondolkodással föl lehetett volna találni a
18 9 | szólt:~- Mért nem teszi föl a kalapját?~- Én így szoktam.
19 9 | szoktam. Csak esőben teszem föl a kalapomat.~- De hát süt
20 9 | kell hagynom, magam teszem föl a képet az almárium tetejére,
21 9 | tanító felé. De az nem vette föl. A tanítványnak csak nem
22 9 | tanítványnak csak nem veszi föl! De engem meg se előzhetett
23 10| bennünket, borult arccal járt föl és alá mellettünk.~Ijedten
24 10| Rágyújtott, és gondolkodva sétált föl és alá a teremben.~- Ez
25 11| puffadt képű asszony lükkent föl. Ázott kalap, ázott tollak
26 11| küldi. S remegve bontottam föl. Diós-mákos kalács volt
27 11| díványán.~Megrettenve emeli föl a fejét.~- Ó, rosszmadzag!
28 11| vaddiófák még magasabbak. Föl lehetne azokra mászni. Be
29 11| est. A hold még nem kelt föl. Csak a csillagok világítottak
|