Part
1 2| a pinceajtó becsapódik. Vak sötétség. A kulcs nyikordul...~
2 3| dugót, az plattyogott a vak csöndességben.~No, hál’istennek,
3 6| pillanatban azt véltem, hogy vak. Mert a szeme be volt hunyva.
4 6| könyv van az ölében, s nem vak, hanem tanul.~Gyönyörű volt
5 9| meg a szeme állásán, hogy vak.~Hál’istennek (uram bocsá!),
6 9| asztalkendő alatt.~Az asztalfőre a vak hölgy telepedett. Melléje
7 9| szemével is Blaháné.~Hogy a vak asszony némán és komolyan
8 9| mind elfogyasztottuk.~A vak asszony mentegetődzött is:~-
9 9| szeme pillája, de még a vak asszonyé is.~A tanító aztán
10 9| de öreganyám virtuóz.~A vak nő mosolyogva pislogott,
11 9| jövetelünkkor. A szegény vak nő előre tudta, hogy jövünk:
12 9| megvonogatta a derekát, és a vak mellé ült.~- Melyiket? -
13 9| Melyiket? - kérdezte a vak.~- Akármelyiket - felelte
14 9| lelkesedésemben megcsókoltam a vak asszonynak a kezét, s azt
15 9| ki az ördög is látott már vak arcképet? Ilyen bolond gondolata
16 9| a tiroliból a kertben, a vak nő mellett. Mint valami
17 9| Tessék pihenni - mondottam a vak modellnek. - Az ilyesmi
18 9| szemét.~A szemét...~Mert a vak asszony képe csakúgy tartozott
19 9| látni, hogy szép lesz. ~A vak mosolygott.~- Szép lesz?
20 9| az idő borús - mondotta a vak. - Zivatar lesz.~- Nagymamuka
21 9| akkor az időjárással!~A vak leoldotta a mentéről az
22 9| nyikorgása hangzott: tehát a vak mindjárt visszatér.~Ilka
23 9| épp inthettem, hogy nem. A vak belépett. Hangosan folytattam:~-
24 9| boldogságában megcsókolta a vak asszonyt.~Éreztem, hogy
25 9| nagymama is játssza.~S az agg vak már mozdult is, hogy a kláviszhoz
26 9| anyja felleges arccal ült a vak mellett, és hol Ilkára meresztette
27 9| beljebb is pillantottam, a vak hölgyet láttam meg. A szokott
28 9| olyan mélyek...~S akkor a vak pillái még inkább szétvonultak.
|