Part

 1 Inc|       való különszobában várjon bennünket terített asztal.~Az úton
 2 3  |         csak lenyúl, és kivezet bennünket.~Szinte kábultan jöttem
 3 3  |       olyan, mintha az is nézne bennünket?~- Oly ritka a boldog ember
 4 3  |         Igen hiszékenyeknek vél bennünket! No, de ilyet, hogy aki
 5 4  |        velünk. A gyerek tartott bennünket szóval. Elmondta, hogy merre
 6 4  |          Meg is zavartak olykor bennünket. Hol kocsi ment arra, hol
 7 4  |      Egy szekér ismét megzavart bennünket. Le kellett húzódnom a bokrok
 8 4  |      Rozál néném már úgy nevelt bennünket. Hogy aszongya: úgy bánj
 9 5  |          és mindenki bámul majd bennünket, hogy mi a klasszikusok
10 6  |      vacsoraidő választott szét bennünket.~Egy szerdán elkísért Flóra
11 7  |     kívánsága, hogy az eskessen bennünket.~Idára néztem. Nyugodtan
12 7  |      püspök van, eskethet-e más bennünket?~No, hát még úgy nem voltak
13 8  |      tréfából egymásnak szántak bennünket?... Ez ugyan nem jogosít
14 8  |      csak barátság kötött össze bennünket. Nekem sejtelmem se volt
15 9  |    munkálkodott. Hogy meglátott bennünket, nagyot emelt a kalapján,
16 9  | Szétpillantok: nem látnak-e meg bennünket? De azok már ahányan vannak,
17 10 |      Nemigen siratjuk. Megcsalt bennünket. Megcsalt, möszjő Kovaksz.
18 10 |         mintha nem látott volna bennünket, borult arccal járt föl
19 10 |    Lizavéta összeismerkedtetett bennünket:~- Márta, a takarékpénztáros
20 10 |       papirosforintost. Otthagy bennünket. Belőcslábal a házba, bizonyára
21 10 |      szólítja.~Közénk ül. Untat bennünket a kérdéseivel. Hozzám is
22 10 |       isten egymásnak teremtett bennünket, az isten szolgái rideg
23 10 |        kézzel tartottak széjjel bennünket.~És abban a fekete reménytelenségben
24 11 |     bukkant ránk, és visszavitt bennünket a kastélyba.~- Ez a gyerek
25 11 |         kastélyban csodálgatnak bennünket.~- Derék gyerek ez - mondja
26 11 |  guvernant csodálkozva szemlélt bennünket. S még inkább csodálkozott,