Part

 1 1 |         akartam, gyöngyöcském. Nem szabad enélkül távoznod. Soha nem
 2 1 |         enélkül távoznod. Soha nem szabad enélkül távoznod! De mi
 3 3 |         mind a hármunk szívét. Ami szabad időm csak volt, mind náluk
 4 4 |      szelíden elmosolyodott.~- Nem szabad.~Belenyúlt a tarisznyájába,
 5 4 |           szemmel ismételte:~- Nem szabad.~Mindezek semmiségek. De
 6 4 |    Kibontakozott a karomból.~- Nem szabad! Ha még egyszer megölel,
 7 4 |       rögtön itthagyom.~S nem volt szabad átkarolnom, csak ha ő egy-egy
 8 5 |         titokzatosan. - De még nem szabad tudnod.~Elég volt ennyi
 9 7 |          töltenem: három-négy órai szabad időm nem lehetett mindennap.~
10 7 |            emberek vannak nálam.~- Szabad? - kérdi örömtől fénylő
11 8 |            érzed magadat. Teljesen szabad vagy. És ha netalán szerencsédnek
12 8 |            katonai szolgálatot, és szabad ember leszek, nagykorú és
13 8 |          susogta:~- Már nem vagyok szabad.~S behunyta a szemét.~Mintha
14 9 |       Miért éppen napnyugovást, ha szabad kérdenem?~S hunyorgat, mint
15 9 |      szintén a puskámra fordult.~- Szabad?...~S fölvette. Forgatta.~
16 9 |         röviden.~- Nagymamának nem szabad hallania?~Csak épp inthettem,
17 10|            antikváriusnál s minden szabad idődet arra fordítsd, hogy
18 10|          ha már a mellemre borult, szabad az arcát megcsókolnom. Megcsókoltam
19 11|          nem engedett.~- Neked nem szabad odajárnod. Az uraság mondta,
20 11|            uraság mondta, hogy nem szabad.~Sehogy sem értettem.~Végiggondoltam
21 11|     szakadt! Nem mondták, hogy nem szabad idejárnod?~Elpityeredtem.
22 11| Elpityeredtem. Tehát csakugyan nem szabad!~Az asszony bosszúsan szidott
23 11|          nem írhatsz ide, mert nem szabad, de gondolj rám minden este.
24 11|            Nekünk a tájára se volt szabad mennünk.~Elvette a bizonyítványomat.
25 11|  kertésznek csak reggelenkint volt szabad ott dolgoznia. Tíz órakor