Part

 1 2 |            lépcsőfokra: ott sirattam magamat, mint a siralomházban ülő,
 2 4 | mentegetődztem a kalapommal legyezve magamat -, én nem ismerem magát,
 3 4 |            persze, hogy mért mondtam magamat szomjasnak!~- De örvendezzetek,
 4 4 |          unalom ellen is biztosítsam magamat, a zsebembe tettem Jókainak
 5 4 |        minden hulláma megcsapott, és magamat is sok minden forgatagban
 6 6 |              és hol lakik. Gyűlöltem magamat. Megfogadtam szentül, hogy
 7 6 |            mennyire aljasnak éreztem magamat.~No, hát akkor már keményen
 8 6 |       találkoztak? - vigasztalgattam magamat.~S vártam szorongó szívvel.~
 9 6 |          veszek, és ott lövöm szíven magamat az ajtajuk előtt. Ha kilépnek,
10 6 |           nem így: a szobámban lövöm magamat szíven. A verseimet letisztázom
11 7 |             okosabb embernek éreztem magamat, hogysem efféle baleset
12 7 |             az iskolába.~Mintha csak magamat láttam volna, mikor olyan
13 7 |          Kálmán gyerekben megéreztem magamat, mikor az a kicsi azt mondta:
14 9 |              Stb.~Hogy mért neveztem magamat festőnek? Hát csak azért,
15 9 |             szemmel tapogattam körül magamat: megvan-e mind a kétszázharminchárom
16 9 |             sáros kocsiúton. Szidtam magamat, hogy mi a fenének indultam
17 9 |               vissza akárhogy is!~És magamat is szidtam, hogy micsoda
18 9 |          engem!~Egész éjjel pofoztam magamat, és káromkodtam, mint a
19 9 |            elé, vagy pedig alávetnem magamat az Izsák János bizonytalan
20 9 |            annyival - csillapítottam magamat -, hogy Ilka nem viselkedett
21 10|          fene kutyaszorítóba éreztem magamat! Zsorzset bizonyosan kotyogott
22 10|      szándékomat, hogy beteggé eszem magamat. Pedig Zsorzset oly nyájasan
23 10|        szélére, hogy fejbe durrantom magamat.~De persze tizennyolc éves
24 10|              inkább, hogy bemutassam magamat: Sáfár a nevem.~És sietve
25 11|           Biztosabb, ha szíven lövöm magamat, és úgy dőlök a vízbe. Betettem