Part

 1 2 |               jön kifelé...~- Sicc! - hallom is a szavát.~De ideje is.
 2 2 |               pincébe, az ajtó mellé. Hallom, ahogy a fejsze huppan.
 3 2 |         harangoznának. S kis időre rá hallom az ezernyi ember énekét:~
 4 3 |              vánkosba süllyed, megint hallom: platty...~S a fejemhez
 5 3 |           pillanatnyi csendben megint hallom: platty...~Végre megtalálom:
 6 3 |          holdfényben.~A csöndességben hallom, amint a Vikiék szobájában
 7 4 |           Nono: ne gondolja, hogy úgy hallom, mint a maga szavát, nem
 8 4 |               maga szavát, nem füllel hallom. Hanem, mintha a szívemnek
 9 4 |              és mosolygott.~- Most is hallom.~- Mit mond?~- Azt, hogy
10 4 |          állok, míg csak a gőzöst nem hallom. Akkor tudom, hogy magát
11 7 |                  S hogy ezen tűnődök, hallom, hogy a báróné kérdez az
12 8 |           Mikor a tízet verte az óra, hallom, hogy valaki érkezett. Az
13 8 |                Virágokat fest - ahogy hallom -, porcelántányérra, szegfűt,
14 8 |              a zsebórámmal.~Végre!... Hallom a hangját, a cipője szelíd
15 8 |           hallgatásban.~Egyszer aztán hallom, hogy fölkel. A szoknyája
16 9 |         mondanivalójuk. A beszédjüket hallom is, de nem értem. Szinte
17 9 |           vártam: az egyik, hogy újra hallom az Iluska dalát, a másik
18 10|        szépségben égő szemmel. Szinte hallom a szívecskéjének a dobogását.~
19 10|              Elmentem az utca végéig. Hallom, hogy harangozzák a másodikat.
20 10|           tábla.~Állok előtte. Várok.~Hallom, amint bent bondul az egynegyed
21 10|              is ki. Hiszen már azt is hallom, hogy az óra a felet üti.~
22 11|       zokogtam a börtönömben. Egyszer hallom, hogy nyikkan a kilincs.
23 11|             Kiment.~Néhány perc múlva hallom, hogy robog a folyosón Márta.
24 11| bizonyítványomat a kastélyba, s akkor hallom az asszonynak mennyei szavait:~-
25 11|        Csodáltam, hogy soha hírét nem hallom, se az urával nem hoz össze