1-500 | 501-925
Part
501 9 | együtt haladjunk tovább.~S megszólaltam, közömbös színnel,
502 9 | találhatni gazdagabb leányt!?~S következett persze egy álomképekkel
503 9 | már maga zongorázta nekem. S amíg zongorázott és danolt -
504 9 | beszélek.~Nehezen aludtam el, s másnap megint az agyonvert
505 9 | gyerek már ott kapózik, s megrettenve dugja zsebre
506 9 | vállalkozik a megberetválásomra.~S Hamlet szemével néztem a
507 9 | tessen tartani semmitűl.~S leült ő is a földre. A vizespoharamat
508 9 | vizespoharamat maga mellé vette, s belemártotta a szappant.~-
509 9 | fagottot próbálja a fagottos.~S mintha valaki dalolna is:
510 9 | boltos, az ajtón kipillantva.~S elmosolyodik.~Zajgó gyerekhad
511 9 | is. A haja még szürkébb, s kuszált, mint az ócska meszelő.~
512 9 | töksípok még buzgóbban szólnak. S az ember kurjant, és méltóságos
513 9 | az árnyékának táncolna.~S danolja az előbbi nótát:~
514 9 | hogy nyílik a boltajtó, s megjelenik a pálinka. Táncolva
515 9 | pálinka. Táncolva közeledett, s egy hajtókára kiitta.~-
516 9 | mondotta keserűn a bandájának.~S továbbvonult a nevető gyerekhaddal.~
517 9 | Megrezzenek.~Csakugyan ő!~S a tűzijátékosok forgó napjaként
518 9 | mandulavirágos florentinkalapban! S mennyi szeretet sugárzik
519 9 | hogy az ajtó közt állt, s az én magas ajtókhoz szokott
520 9 | Kiálltam a boltajtóba, s hosszan lestem Ilka után,
521 9 | vonal. Lassan dolgozom, s majd csak lesikerül. A fő
522 9 | hogy rajta pihentetem.~S beszélgetünk majd.~Talán
523 9 | egybeolvadt a fák homályával, s a diófa is eltakarta. Az
524 9 | egyszer valamit megígérek...~S kezet szorítottunk.~Milyen
525 9 | mondatának se találta a végét. S vastag szemüvegén át kérőn
526 9 | divatjának lehetett emléke.~S a vén, ráncos arcon piros
527 9 | tengerszem: tükrözi az eget s a belénéző embert; de mi
528 9 | kell nézni akkurátusan.~S míg rajzolgattam, törölgettem,
529 9 | piszmogásomat. Bement a házba, s visszatért puskával.~- Fordulok
530 9 | vonalait, meg az orrvonalat, s körül a befonnyadt arcnak
531 9 | Holnap többet fog látni.~S fölkeltem.~- Szép helyen
532 9 | kezdődik, aztán éjjel megfagy, s reggelre egy üvegerdő van
533 9 | leteszem ezt az ünneplőt.~S belépdegélt maga. Oly biztos
534 9 | olyan beszédessé vált akkor. S csacsogott boldog szemmel,
535 9 | hajnalszín futott át az arcán, s hogy a belső kert felé fordultam,
536 9 | hosszú ribiszkebokor-sor, s rajta a levelek közt rubinszín
537 9 | Fürkészőn nézett a szemembe. S halkult hangon, fontoskodva
538 9 | Úgy. Tánc is lesz a végén.~S elmosolyodva tépett le egy
539 9 | rikítva, mint a cselédlányok.~S olyan megvetően nézett egy
540 9 | Ritkán találkoznak vele. S azok olyan puskások... (
541 9 | kívül a tanító köszönt ránk. S hogy a kapu felé igyekezett,
542 9 | elnyitotta, úgy hallgatott. S mikor a végére értem, a
543 9 | Mondja el még egyszer.~S letörülte a könnyet a szeméből.~
544 9 | bársonyt!...~Az ablakhoz ültek.~S tán az volt valamennyire
545 9 | künn festem, nincs árnyék, s nincs forma.~Így mégis valamennyire
546 9 | Árnyékba került az archorpadás s a csontos állnak az alja.~
547 9 | csontos állnak az alja.~S aznap már a festéket is
548 9 | testszínt keverhetni véltem. S kevertem az olajjal, mintha
549 9 | fölemeltem az ecsetemet, s néztem Ilkára hosszasan,
550 9 | kértem egy rongyocskát, s letöröltem. Csupán a helyét
551 9 | Csupán a helyét hagytam meg, s egynehány ráncot az agg
552 9 | is vontam egy-két vonást, s kijelentettem, hogy az idő
553 9 | Hunyintott, hogy bizonyítsak, s megcsókolta az agg nőnek
554 9 | és biztató volt a nézése. S vártam, hogy mond valamit.
555 9 | olyan gyerekes kérdés volt, s annyi ártatlansággal volt
556 9 | Kiválasztottam egyszer egy csillagot, s azt mondtam, az az enyém.
557 9 | szoborként állt a szoba közepén s a szeme héja megnyílt. Két
558 9 | mint az elfakult bádog...~S nézett avval a fénytelen
559 9 | Nők közt nőttem fel, s mégse volt annyi nőismeretem,
560 9 | Találtam, választottam. S vinni fogom! Mint ahogy
561 9 | kávésbögrémet átvéve.~- Vasárnap.~S a dolmányhoz varrt piros
562 9 | csendes, mint a hallgató mező, s azért éreztem mindent szépnek,
563 9 | rögtön jöjjön a beretvájával!~S elővettem a legszebben vasalt
564 9 | férfiak is álltak, nők is. S az én érkezésem látható
565 9 | ember fölkelt a padból, s megkínált a helyével.~-
566 9 | szólalt meg. Állva maradtam, s nézegettem előre. Nagy szívdobbanással
567 9 | annyira piros, mint köznapon, s a templomi komolyság olyan
568 9 | megállt rajtam a szeme, s azontúl szinte nekem prédikált.~
569 9 | jó cselekedetek mezejére. S nekem ugyancsak kellemetlen
570 9 | vállak és fejek között, s dagadozó szívvel gyönyörködtem
571 9 | áhítatos halványságában, s a mandulavirágos, florentin
572 9 | hamarosan előrölte a pap, s lement a szöszékről, hogy
573 9 | térddel érintették a követ. S künn, hogy kiléptek a sekrestyéből,
574 9 | fekete kalapos, öreg nő, s a leány még egyszer pát
575 9 | is megkínálja a pipáját, s végre a pogány dohányba
576 9 | No? Látta? Mit szól rá?~S megindultunk.~- Az a sárga
577 9 | torkán volt, hogy megállt, s elővette a zsebkendőjét,
578 9 | arc.~- Az én arcom inkább?~S csillogott a szeme, mint
579 9 | a húgaimat.~- A húgait?~S egyszerre igen érdeklődött
580 9 | Az anyámat is kérdezte.~S a szeme bizalmasan, kedvesen
581 9 | szívembe. Hát neki is Gyuszi? S hátha neki inkább, mint
582 9 | hozzáröppent és letépte, s közben-közben rám-rám nézett,
583 9 | termete se, annyi bizonyos. S ha keresztülerőltetem,
584 9 | láttam efféle mesterséget. S ha láttam volna is, akkor
585 9 | egy kiálló, mohos kőre, s nézett rám, mintha ő is
586 9 | valami mentő gondolatot!~S lógó fejjel ballagtam tovább.~
587 9 | előhozta a másik szobából, s ide-oda dobálta, cibálta,
588 9 | Megint fogta a papucsot, s nagy kedvvel dobálta.~Leves
589 9 | is ad, ami kell, ingyen.~S aggodalmas-várakozón függött
590 9 | Lipóczyt és az ingyent. S a pap azon szavára, hogy
591 9 | van egy kis kívánságom, s ehhez kötöm, hogy kisegítem-e
592 9 | a pap. - Itt a kezem rá!~S mind a ketten a kezüket
593 9 | egy pecsenyedarabkával.~S egyúttal ez a foglalkozásom
594 9 | előadás előtt való órában, s állítsák be a színpadra
595 9 | ha nyílt színpadunk lesz, s a színpad emelvény, a nézők
596 9 | egy mogyoróbokor mellett, s hogy mellette elloholtam,
597 9 | kereket vált a bolondsága, s nem lódul-e nekem a bolondságában?!~
598 9 | Kifordította belőle a gombát, s a fejére tette.~Nem szólt
599 9 | Előrántottam a zsebkendőmet, s diadalmasan lebegtettem.~
600 9 | az a csók engem illetett. S még így is jólesett.~- Tessék
601 9 | Milyen szerencsém nekem!~S kezet nyújtott. A hála legkékebb
602 9 | Irtózatosan belesülök!~S aggodalmasan tördelte a
603 9 | leányszerepet írt A falu rosszába.~S legott elárasztottak mindenféle
604 9 | mutatóujjára támasztotta az arcát, s látszott rajta a tűnődés,
605 9 | Egyszer-kétszer csak megrándulhattam, s ha lehetett, odaemeltem
606 9 | fölfelé sétált a gerincemen, s már a lapockámon is éreztem.~
607 9 | ingemet kiráztam volna!~S közben beszélgetnem és nyájaskodnom
608 9 | kellett mozdulatlan testtel, s amíg beszéltem, azon gondolkodnom,
609 9 | Egyébiránt, ha tetszik...~S a rákokhoz fordult.~- Kimehetünk -
610 9 | combomon.) Hát kívül...~S gyorsan keresztbe vetettem
611 9 | épületében kezdi meg a dalt, s ott először háttal a közönségnek
612 9 | Marcsával még nem is beszélt.~S a kutya felé csapott zsebkendőjével:~-
613 9 | Már a nagymama is játssza.~S az agg vak már mozdult is,
614 9 | egy mozdulattal letörölve. S az anyjára bámult.~Az anyja
615 9 | ismerem A falu rosszát, s hogy már apróra kikérdezték,
616 9 | hanem csak úgy könyvből... S én átnéztem a Boriska-szerepet:
617 9 | kívántam minden házikutyát.~S Marcsa eközben egyre növekvő
618 9 | mikor a víz szétloccsan!~S magamban gondoltam: Sekszpírnek
619 9 | most három országot is.~S újra... mintha száz hangya
620 9 | Fölpattantam a székről, s a zsebemre kaptam.~- A pénzem... -
621 9 | Azzal sietve elbúcsúztam, s iszkoltam be az erdőbe.~
622 9 | hátamat.~A víz langyos volt, s nem is nagyon iszapos. Belehevertem
623 9 | csakhogy egyszer itt vagyok!~S ahogy ott feküdtem hanyatt,
624 9 | hanyatt, behunytam a szememet, s hallgattam az erdei csöndességben
625 9 | bizonyára kijöttek sétálni! S erre jönnek! Éppen erre
626 9 | mellől! Néz kimeredt szemmel, s vigyorog. Kakastollas kalapja
627 9 | Csapkodja a lába szárát. S rekedtes hangján nagy vígan
628 9 | Hónom alá kaptam a ruhámat, s elnyargaltam a piócámmal
629 9 | én olvastam papirosról, s csináltam nagyjából a mozdulatait
630 9 | kísérte még, hol a cseléd. S nekünk csak a szemünk beszélhetett.~
631 9 | pillantásában is van a leánynak!~S hol az a zenész, aki olyan
632 9 | mikor egymás mellett sétál.~S hol az az egyiptomi írás-fejtő
633 9 | jer, gyönyörűm, várlak!~S a távolból, az erdő mélyéből
634 9 | Gerlice - feleli elmosolyodva.~S behunyja a szemét.~Két pillangó
635 9 | boldog.~Aztán rám pillant.~S hallgatva sétálunk tovább.~
636 9 | gondolkodva ül itt ez a bogár.~S megállunk.~- Vajon min gondolkodik? -
637 9 | egy pillanatra a szemét, s mosolyog.~S halkan, melegen
638 9 | pillanatra a szemét, s mosolyog.~S halkan, melegen válaszol:~-
639 9 | gondolatai vannak magának!~S boldog hallgatással sétálunk
640 9 | színsár - mentül vastagabban!~S keverem én másnap bőven
641 9 | marad hideg, ordító kék!~S mikor félbe kell hagynom,
642 9 | ülnek alól a kép szélén. S a gyönyörű két kék szem:
643 9 | bő eső esett azon éjjel, s az ablak felső tábláit nyitva
644 9 | Mennyi munkája kárba veszett!~S éreztem a hangján, hogy
645 9 | negyedik hete voltam ott, s még mindig nem beszélhettem
646 9 | énkörém csoportosulnak. S ha a Szilágyi lányok is
647 9 | kávéval vendégeltek meg, s utána jégbe hűtött kajszibarackkal. (
648 9 | férfias, fehér inggallérral, s katángvirágszínű, fehér
649 9 | hosszúkás nyakkendővel!~S ő érezte is ezt. A kezét
650 9 | sokasága a virágoknak.~Szedtük.~S nekem ugyancsak ügyelnem
651 9 | Én Ilka mellett maradtam, s reméltem, hogy Karó úr is
652 9 | egyszerre. Plü-plü-pIü-pliupliu. S valami kritikus rigó közéjük:
653 9 | tanító.~Ilka a fejét rázta, s mosolyogva figyelt, nézett.~-
654 9 | őz átszökemlik a patakon, s a lányok sikoltásától még
655 9 | nyakán egy fehér folt...~S háromig se olvashattunk
656 9 | csaknem a haját tépte.~- S éppen ilyenkor nincs nálam
657 9 | mindenfélét. Ilka csak koronillát, s köréje nefelejcset, a nefelejcs
658 9 | Ilkának adott a legkevesebbet.~S az idő boldogan múldogált.~
659 9 | hogy leülünk valahova, s összerendezi ki-ki a gyűjteményét.~
660 9 | kivonta a tűt a kalapjából, s megsimította a haját. Kedvesen
661 9 | nagyobbik választék a fejére.~S a kalapját a kezében lógatva,
662 9 | emlékemet... a kincsemet...~S leült a boglya mellé, a
663 9 | magának küldeni Pestről.~S magam is készültem, hogy
664 9 | múzeum haldokló gladiátora, s bágyadt mozdulattal vonta
665 9 | hogy valami szívfogás érte, s hogy elájul.~Letérdeltem
666 9 | elájul.~Letérdeltem melléje, s megfogtam a kezét:~- De
667 9 | Iluska - susogtam boldogan.~S mivelhogy a keblemen nyugodott,
668 9 | meg.~Behunyta a szemét, s állta, hogy még egyszer
669 9 | ha megláttak volna...~S égő arcára tapasztotta a
670 9 | eltolva magától -, meglátnak.~S valóban akkor fehérlett
671 9 | távolságba helyezkedtem. S kiáltani akartam a Szilágyikának
672 9 | elé a legszebb nézését. S hogy a pap, aki mindent
673 9 | blúza tűnt elő a fák közül, s a fehér blúzos Malvin is.
674 9 | földre lógó fejjel jártak, s reménytelen arccal közeledtek
675 9 | keressétek! Megvan már! Megvan!~S meglepődve láttam, hogy
676 9 | mesebeli Tündérországba, s mégis nyugtalan. Fonógyárban
677 9 | hónapja üldögél a képnek, s oly mereven, hogy az orrára
678 9 | hitben, hogy festő vagyok, s akkor terítenem eléjük a
679 9 | Ilkát kérhetem, vihetem.~S vártam augusztusra álomszépségű
680 9 | színügyi miniszterségnek!~S hátha még a kulisszák gondolatára
681 9 | ott. Ül a küszöb mellett, s pipázik nyugodtan.~- No,
682 9 | újság?~- Jó reggelt kívánok!~S benyúl a belső zsebébe:~-
683 9 | Várakozón nézett az arcomba, s nyugodtan pökedezett a pipája
684 9 | pokolgépet illesztett alám!~S reszketni éreztem alattam
685 9 | főképpen csak leveleket.~S azon öltözetlenül nekidőltem
686 9 | Hamisítatlan olajfestéket hozok, s azzal könnyebben dolgozom.~
687 9 | néhány sort, a tanítónak is. S délután kettőkor már ott
688 9 | megállhassak a vizsgálatokon, s minduntalan szorítanom a
689 9 | ketrecbe zárt oroszlán, s futkostam fel és alá a szobámban.~
690 9 | ilyen gondolatok között?~S kirohantam a szobámból.
691 9 | a vizsgálatokon átjutok.~S még csak azzal se könnyíthettem
692 9 | szentségekről beszélni. S jó is, hogy nem lehet. Elméjüknek
693 9 | minden egyéb képet az agyból.~S az izgalmak még azután se
694 9 | alkalmazott leszek, de azután...~S következnek újabb izgalmas
695 9 | könnyek harmata ül a szemében!~S újra elzavarja a szívbeli
696 9 | hogy ellátogassak a faluba.~S még csak nem is írhatok
697 9 | kezébe adnák a levelemet. S mit írjak? Azt, hogy lézengő
698 9 | szívemre szoríthattam a kezét.~S a levél elment.~Egy hét
699 9 | állt meg az ablakom alatt, s intett hívón: Jer!~Meg is
700 9 | No, egy napra, nem bánom.~S váltok jegyet Bécs helyett
701 9 | arra, amerről Izsák jött, s íme, távol, a völgyhajlásban
702 9 | Huszonhárom éves lettem egyszerre. S mintha valaki azt susogta
703 9 | végigsétálok az erdei úton, s megtalálom az elvesztett
704 9 | Azt se mondtam meg, miért.~S délután három órakor már
705 9 | kocogtatott ott egy ablakszárnyat, s előtte egy nagy termetű,
706 9 | Áll, és eregeti a füstöt, s érdeklődéssel nézi a tótnak
707 9 | festeni siettem hozzájuk.~S íme, hogy teljesen megbolonduljak,
708 9 | a holdkóros a hold felé.~S odaérkezek.~A lélegzetem
709 9 | változott fekete gyémánttá.~S idegenül nézett reám.~No,
710 9 | Hiszen ez fiatalabb, s az arca ráncai sem olyan
711 9 | ráncai sem olyan mélyek...~S akkor a vak pillái még inkább
712 9 | rezgett.~A kezét nyújtotta, s mosolygott:~- Ki is... maga?~~
713 10 | csak mosolyogtam rajta, s ellegyintettem.~Hát, az
714 10 | respektáld a bátyáidat.~S nekem respektálnom kellett
715 10 | diplomája volna, mikor végez, s a két diploma kettős jövedelem.~
716 10 | fújta ki azt az embert oda, s nem is tért vissza többé.~
717 10 | Vedd meg antikváriusnál s minden szabad idődet arra
718 10 | Jó, majd én megírom.~S följegyezte a papnak a címét
719 10 | a negyedik?~- A gattina.~S még furcsábban emelint a
720 10 | Lüpen úrnak a macskája.~S nevetett.~Én is elmosolyodtam.
721 10 | leányt kapok kollégának. S pláne, az én kettős asztalomnál
722 10 | mondta ezt a szót: Kovaksz! S hogy nézett rám azzal a
723 10 | mellében is a zenélőóra, s összemuzsikál-e az enyémmel?~
724 10 | facsarodtak a szemembe, s a zenélőórám rekviem-zenét
725 10 | hogy pisztolyt vásároltam. S ha ő erre azt mondja: mégis,
726 10 | őt külön alkotta volna, s nem is földből, hanem rózsaszirmokból:
727 10 | hó és jég leolvadna róla, s fehér orom helyett zöldet
728 10 | másnapra sose hagy belőle. S ha elveszem, bizonyos, hogy
729 10 | möszjő Kovaksz? Köszönöm.~S elteszi a csokoládét a tízórai
730 10 | szantimot kellett fizetnem. S nem hagyhattam abba. Már
731 10 | kisebb számúakat próbáltam, s a harmincnyolcast ítélte
732 10 | aggodalommal pillantott az ajtóra, s kivonta a kezét a kezemből.~
733 10 | három sincs a temetőben.~S elővette a fiókjából a fehér,
734 10 | iparkodtam az arcom hevét. S buzgón dolgoztam. Közben
735 10 | cilinderkalapot. Intett az olasznak, s vele együtt átment a hengerlőbe.~
736 10 | megszakad!~Boldogan karoltam át, s a szívem remegett.~- De
737 10 | továbbra is a mellemen maradt, s én vissza sem léphettem,
738 10 | Zsorzset a székre hanyatlott, s az asztalra borulva sírt
739 10 | megmozdult. Az asztalhoz lépett, s fölvette a pipáját. Afféle
740 10 | barátom, maga okos ember!~S mikor a delet csengették,
741 10 | Kovaksz: a kripta a halotté.~S bosszúsan rázta a haját,
742 10 | Zsorzset maga is kincs! S valami móringja mégiscsak
743 10 | csatlakozott egyszer hozzánk, s bemutatták, hogy Zsorzsetnek
744 10 | Csak a hídról láttam őket, s nem volt bátorságom arra,
745 10 | szára, mintha nádból volna, s vígan futkostak a Zsorzset
746 10 | Tehát vannak testvérei, s azok majdan az én testvéreim
747 10 | frank... éppen egy ebéd ára. S éppen karácsony napján ne
748 10 | állította. Micsoda illat! S micsoda gyönge, szép, harmatos
749 10 | hangzott a Zsorzset kiáltása.~S a következő percben megnyílt
750 10 | szemű gyerek is megjelent, s közöttük Lüpen úr széles
751 10 | feleségem - mondta Lüpen.~S a vastag derekú, tokás állú
752 10 | fejkötőben és asszonyi ruhában.~S az volt a különös, hogy
753 10 | gyerek! De ezt nézze, ezt...~S a karján ülő, meztelen lábú,
754 10 | ennél szebb angyalt Murillo?~S megtörölte az angyalnak
755 10 | mintha az is miénk volna.~S rákurjantott a gyerekekre:~-
756 10 | Kiáltsátok: Vive la Hongrie!~ S a gyerekek kiáltottak.~Lüpen
757 10 | csak két báránykát hoztam.~S átadtam neki.~- Mármost
758 10 | A kályhát rakjátok meg.~S levette a fél karját a komoly
759 10 | szappangolyókat fújtak vele.~S az íróasztalhoz fordult.~-
760 10 | percre ezt a porontyot.~S átadta a csecsemőt.~Nekem
761 10 | fogtam, mintha üvegből volna. S bizonyára furcsán is néztem
762 10 | előtt a karácsonyi éneket.~S fölemelte az ujját.~Tous
763 10 | volt meg ürü hagymás lében, s végül szuflé. A másik leány
764 10 | mint a menazsériás vadak. S az apróknak maszatossá vált
765 10 | szüntelen. - Csak ennyi?~S közben Lüpen ordítása:~-
766 10 | olcsófajta porcelánból voltak, s nem is egyszínűek: sárga
767 10 | Lüpen pipára gyújtott, s nekem is átadta újra az
768 10 | möszjő Kovaksz, nevetni!~S már előre nevetett. Zsorzset
769 10 | bájos gödröcskék az arcán, s még a lencsike is a bal
770 10 | bal gödröcske fölött... S a termete valóban olyan
771 10 | selymes hajú, tündérajkú.~S éjjel olyan volt a fejem,
772 10 | gyermekfej. Zajgás, nyüzsgés. S időnkint egy harsogó férfikiáltás:~-
773 10 | elsimultak, elcsendesedtek. S a felhőkből egy rózsás angyalarc
774 10 | percre rá nyílik az ajtó, s becammog az öreg Mikes Kelemen.~-
775 10 | nagybácsijuk hagyta rájuk.~S elmondtam, micsoda furcsa
776 10 | meglátogathatsz olykor, kedves öcsém.~S elcammogott.~Délben hazakísértem
777 10 | Svájcot, Tirolt, Karinthiát, s a magyar vonalat Pragerhoftól
778 10 | hajfürtöt és a nefelejcset. S mintha az a nefelejcs megszólalt
779 10 | amelyeket ő gyújtott benne. S így végeztem a levelemet:
780 10 | tanuljak, és írjak olykor neki. S a levelét így végezte:~
781 10 | bizonyítványaimat tartogatom. S írni akartam neki: mentegetődzni,
782 10 | ültünk, kiküldtük a szobából, s ha netán csökönyösködött,
783 10 | Vasárnapi Újság régi köteteit.~S különösen bosszantott, hogy
784 10 | volna a szeme körülszegve. S a nézése!... Mintha nyílt
785 10 | kanyarodok. Nézem.~Ő is néz.~S ahogy a nézésünk egybesugárzik,
786 10 | idegent megbámul.~Rámnéz, s egy engedetlen hajfürtjét
787 10 | a templomot. Unatkoztam, s a templom nyitva volt. Beléptem.
788 10 | kanyargós ájtatosságú melódiát. S a cérnahangok közül kibőgdözött
789 10 | végigvonul rajtam a sarkamig.~S jön felém.~Én csak szemlélem,
790 10 | lesütött bársonyszemét. ~S jön. Ellépeget mellettem.~
791 10 | utca? Jól megyek-e erre?~S néz a szemembe azzal az
792 10 | hogy merre a Malom utca? S ha nem volna idevaló, akkor
793 10 | szívecskéjének a dobogását.~S ahogy olyan édes elmerüléssel
794 10 | Igen lekötelez... Sáfár úr.~S megindulunk.~És beszélgetünk.
795 10 | kérdezte mosolyogva.~S olyan epedő szemmel nézett
796 10 | ötkor. És ott vagyok hétig.~S egy mozdulattal a füle mellé
797 10 | tanítóhoz.~De rámpillantott, s nem is egyszer.~S akkor
798 10 | rámpillantott, s nem is egyszer.~S akkor egyszerre heves vágy
799 10 | sincs! - feleli nyugodtan.~S a gyufát a félig kiégett
800 10 | hogy engem ott látott. S bizonyára vissza is fordult
801 10 | rákiáltott.~- Csak hozd!~S még valamit tett hozzá oláhul.~
802 10 | románul akarok tanulni.~S ontottam a szót, csakhogy
803 10 | harminc krajcárt. Az is sok?~S a kapura tekintett. Egy
804 10 | boltja előtt szokott sétálni, s minden fordulónál a tükörbe
805 10 | csak megint nyílik a kapu, s belép, akit vártam: a bársonyszemű,
806 10 | találkoztunk már. Kezet nyújt. S nem is lányosan, hanem meleg
807 10 | hanem meleg kézszorítással. S megosztja a szegfűjét lányoknak,
808 10 | vonultunk. Lugos állt ott, s a lugos körül gyep. Székekre,
809 10 | szakajtókosárra, dézsára, mire ültünk, s megkezdődött a játék:~-
810 10 | mondta:~- Haragszom rád!~S elsimította a laza hajfürtöt.~
811 10 | lestem: áll vagy nem áll?~S megdobbant a szívem, mikor
812 10 | elé, mikor Marica kilép.~S mintha valami láthatatlan
813 10 | is a miszticizmus iránt?~S bementem a templomba. Leültem
814 10 | többé azzal a leánnyal!~S ezt oly erősen eltökéltem,
815 10 | ismét beültem a templomba.~S a következő csütörtökön
816 10 | négykor elmentem a tanítóhoz, s megkezdtem a románul tanulást.~
817 10 | túlsó telekről belátnak.~S beszökkent a pitarba.~Én
818 10 | kezecskéjét megcsókoljam.~S fél térdre bocsátkoztam:
819 10 | menjen. Igen szégyellem...~S kilökte Petrut.~Egy percre
820 10 | közénk a vékonyka kötényt, s hogy az arcom közeledett
821 10 | pecsétes levélke érkezett, s benne ennyi:~Csak egy csók
822 10 | olykor elviselt fehérneműt. S a megismerkedésünk első
823 10 | azelőtt! Csaknem mindennap!~S én a Malom utca sarkán várogatom.
824 10 | értelmével van átszőve. S ha elhallgat is, a szeme
825 10 | hátra az elutazásomtól.~S találkoztunk a Malom utca
826 10 | Hacsak lehet.~- Jöjjön el!~S hogy nézett, rám! Milyen
827 10 | udvari pincének a tetejére, s a pince beszakadt alatta.
828 10 | holnap reggel.~- Istenem...~S a feje ismét lecsüggedt.
829 10 | és talán... utoljára...~S ahogy ült és nézett, annyira
830 10 | akárha özönvíz esik is?~S tizenegy előtt valamivel,
831 10 | az is belekoppan a falba, s a csöndesség újra hallgató,
832 10 | bongatja benn a papék órája, s utána hosszan-hangosan a
833 10 | fonul két meleg, puha kar, s az arca az arcomra tapad.~
834 10 | egymással, csak csókok beszélnek s arcomra hulló, forró könnyei.
835 10 | nehogy többet mondjak. S újra csókok borítanak el.
836 10 | megrettenve bocsát el olykor. S fülelünk. De nem hallik
837 10 | sok levelet válthattunk.~S micsoda különös levelezés
838 10 | felöltöm az oláh vallást, s mindjárt az esküvő után
839 10 | De hát még tanuló voltam, s a jövő képe köddel homályzó
840 10 | aszondanám: varangyos béka. S ha meg annak a papnak állok
841 10 | nagy elszántan a szeme elé, s azt mondom: - Uram, én egy
842 10 | leveleimet Elenánál tartotta, s valahányszor átment hozzájuk,
843 10 | egyszer - mondogatta szomorún.~S mikor már betegeskedett,
844 10 | feketésszürke márványobeliszk, s félig nyílt, szelíd violák
845 11 | mindenki, a boldogságról. S a két kábult fiatal mit
846 11 | akik csalódtak egymásban, s ha véletlenül valamelyik
847 11 | ahonnan minden élet ered, s két testbe osztottan fújták
848 11 | ezen a rendetlen csillagon.~S a két léleknek keresnie
849 11 | hiányzik a szívének a fele.~S ha meg nem találja egymást,
850 11 | meg nem találja egymást, s nem a maga felével egyesül,
851 11 | azt, ami gyöngeség benne. S ha néztétek is, láttátok
852 11 | agyba-főbe csapkod a tenyerével, s végül rúg is egyet rajtam,
853 11 | játszol többet Mártával!~S kézen ragadja a Mártának
854 11 | asszony... Az mit szól majd?~S aggódva szemléltem a kastély
855 11 | hátulján a kertészajtót, s leszöktünk a Dunára, s fürödtünk.
856 11 | s leszöktünk a Dunára, s fürödtünk. Jött a gőzhajó.
857 11 | megkarmolta a Márta kezét, s én megfogtam. Márta meg:
858 11 | erdőn élelmet, szamócát, s hogyan fogadta őket be a
859 11 | remete sehol se mutatkozott. S mink nem is igen bántuk:
860 11 | indigószínű ruhácskában járt, s térdig érő szoknyácskában.
861 11 | Felmászok érte - mondom.~S próbálok mászni. Márta tol.~
862 11 | Márta is fölvette a bábuját. S hogy magunkra maradtunk,
863 11 | ha az arcához férhetett. S mivel hogy én voltam mindig
864 11 | Nem tudom - feleltem.~S vártam, hogy valaki jön
865 11 | hogy Ilona asszony küldi. S remegve bontottam föl. Diós-mákos
866 11 | az állomás felé mentem.~S nem tanakodtam tovább. Kértem
867 11 | Többet nem mertem kérni.~S kiosontam az állomásra.~-
868 11 | egy darab útra a sínről, s gázoltam az árok térdig
869 11 | ólommá változott volna. S mintha már nem is a lábam
870 11 | de ő Kelen, Kelen, Kelen.~S másnap, mikor ismét meg
871 11 | lehetne azokról látni!...~S másztam, hágtam, hol az
872 11 | bizonyítványomat a kastélyba, s akkor hallom az asszonynak
873 11 | megalacsonyodott volna.~S év végén, mikor egy esős
874 11 | vállra hullón, mint azelőtt, s nem is olyan szőke már,
875 11 | könyvtárszobában fogadott akkor, s az is zavaróan hatott rám.
876 11 | csodálkozva szemlélt bennünket. S még inkább csodálkozott,
877 11 | volna meg a tordai hasadék, s nagy, nagy elválasztó mélységgel!~
878 11 | amikor nekem tetszett.~S elosontam a parkhoz már
879 11 | térdem is reszketett belé.~S vártam.~Tizenegy óra felé
880 11 | Éjfélkor tértem vissza, s oly búsan, mint valami bujdosó
881 11 | töprengéssel feküdtem le.~S próbálgattam rózsaszínűnek
882 11 | felé. Felhágtam a diófára, s könyököltem egy behajló
883 11 | asszonyt a kerekes széken, s ő a csendességet kedvelte,
884 11 | Duna kéken csillogó vize, s az a kanyarodó, ahol a halottak
885 11 | kiterjesztett szárnnyal kerengett, s olykor mintha állt volna
886 11 | mondotta szemérmesen.~S megint nem csókolt meg.
887 11 | gondol rá, csak nem akar.~S alig bírtam válaszolni,
888 11 | megvonaglott. Az arca pirosra vált.~S hallgatva álltunk. Ő a kaktuszokra
889 11 | Nem - feleltem boldogan.~S akkor megindult a beszélgetésünk
890 11 | küldött ötven forintot, s megírta, hogy Ákos úr bosszankodott:
891 11 | ülnöm napestig a hivatalban.~S hogy péntekre megint csütörtök
892 11 | Akarom, hogy pap légy.~S elfordult.~Adóügyben kereste
893 11 | hogy bizonyítsa az igazát, s a homlokán verejték gyöngyözött.~
894 11 | legpirosabb peónia.~- Te vagy?~S a szemét könnyek öntötték
895 11 | nyarat már hivatalban töltöm.~S a kezembe vettem a kezét,
896 11 | hallottam, hogy beteg volt.~S rám is pillantott.~Alig
897 11 | teremtő istenem? Mit hazudjak?~S ezerféle mentséget koholtam.
898 11 | vasúti állomáson ültem, s nem tudtam, hova váltsak
899 11 | őtőlük. Kisbéres egyik-másik. S ha volna is köztük bizalmasom,
900 11 | sem beszélhetne Mártával.~S Márta is hogyan írjon nekem?
901 11 | politika mezején viharoznak, s olyankor a nevük a hírlapokba
902 11 | előbb megszabadul tőle, s akkor nincs köztünk többé
903 11 | fal, se kaktusz, se gőg.~S Mártának nem is írtam. De
904 11 | mellemen.~Micsoda csalódás!!!~S még csak azt se gondolhatom,
905 11 | kihalt világ volna a lelkem, s a gondolataim némán átszálló
906 11 | trónjára a Sátán hágott volna, s ezen a reggelen adták volna
907 11 | a kabátom külső zsebébe, s a hajóra mentem.~Egy perc
908 11 | a padra, a korlát mellé, s néztem a vizet - a síromat.~
909 11 | Duna fényes tükörképe is, s a fázó virág arcán harmat
910 11 | kialudt. Csillaga lehullt. S maradt utána fekete sötétség -
911 11 | telepedett mellém a padra, s egy percre kizavart a gyászos
912 11 | könny elöntötte a szememet, s végigcsordult az arcomon.
913 11 | ha sajnálja, megfizetem.~S rátette a kezét a kezemre.
914 11 | állni az élet küzdelmeiben, s aki ennyire tud ragaszkodni
915 11 | adom. Együtt fognak lakni, s maga úgy bánik vele, mintha
916 11 | magamban kellett lennem.~S az volt a különös, hogy
917 11 | után már táncolt volna. S különösen azt nem szerettem
918 11 | szegény, kis, fehér denevér? S talán csellel, ravaszsággal
919 11 | hajós. Leszámoltam vele, s mégis mindig hiányzott.
920 11 | Évát elvesztette volna. S Ádám szívében bizonyára
921 11 | És az ő szeme, az ő arca! S hogy teljességgel bizonyos
922 11 | kísértetlátó szemmel. - Hát élsz?~S a halántékához emeli a kezét.
923 11 | eldől. Meg kell kapnom.~S ő a mellemre dől.~- Márta!
924 11 | ismered: ő lesz a férjed.~S elmondta, hogy ő egy hangot
925 11 | egy hangot se bírt nyögni, s hogy mikor magukra hagyták
1-500 | 501-925 |