Part

 1 2 |             nevemet kiáltja.~A macska valóban kiugrik a konyhaajtón. De
 2 3 |              csakhamar kiderült, hogy valóban én vagyok az igazi.~Egy
 3 3 |            édesíteni az öreg napjait!~Valóban nem is lehetett arra gondolni,
 4 4 |            hozzá?~Vizet kérek tőle.~S valóban szomjaztam is. A nagy forróságban
 5 4 |         kökénybokrot körülötte.~Tehát valóban erdő lehetett ez valamikor.~
 6 7 |      Szeretném, ha itt maradhatnék.~S valóban, abban a percben átéreztem
 7 7 |               vendéglajstrommal, hogy valóban a báróné volt nálam.~Akkor
 8 7 |           boldog rezgéssel futott át. Valóban szerencsés nap! Úgy omlik
 9 7 | méltóságosak-e, mint a rómaiak, de az valóban pompás esküvő, ahol püspök
10 7 |            csapni. A püspök kedvéért.~Valóban annyi volt a dolga, hogy
11 8 |            hogy nem vagyok féltékeny. Valóban nem voltam. Szinte magam
12 8 |            nyugodott, megmozdítottam: valóban holt vagyok-e?~Ilda is hallgatott.
13 9 |           tetszik csizmában lenni.~Ez valóban aggasztó ügy volt. A nap
14 9 |            uram.~A sok zsombék között valóban bajos is lett volna a taligával
15 9 |              fontoskodva a pap. - Önt valóban az Isten küldte hozzánk.~
16 9 |               magától -, meglátnak.~S valóban akkor fehérlett elő a fák
17 9 |               volna vele. De Karlsbad valóban a legunalmasabb fürdője
18 9 |     huszonhárom éves akarok lenni!~És valóban, alighogy elhagytam az iskolát,
19 10|          szegény, koldus ember?!~- Ez valóban illetlen kívánság és oktalan -
20 10|              tok volt az. Elém tette.~Valóban meglepődtem.~A kép Zsorzsetnek
21 10|       gödröcske fölött... S a termete valóban olyan lenge, mint az angol
22 10|      mondottam őszinte elámulással. - Valóban remek!~És Zsorzsetre pillantottam.~-
23 10|              én láttam a szemét, hogy valóban nem teljesítette, amit a
24 11|           guvernántot.~És a kis Márta valóban tőlem tanult meg írni, olvasni,