Part

 1 2 |     sírni bírtam.~Ott pityogtam, tán negyedórát is.~De a reménység
 2 2 |          beesik a pincébe is, és tán teknő van oda téve, abba
 3 3 |             gondoltam. - Náninak tán ismeretsége akadt? A siófoki
 4 4 |         Elérkeztem az aratókhoz. Tán húszan arattak egy nagy
 5 4 |          szemű asszony volt. Még tán haragudva is szerelmesen
 6 7 |          a manó, csak nem vagyok tán szerelmes?~Sokkal okosabb
 7 7 |       gyakorta megfordult nálam. Tán harmadik hete voltam már
 8 7 |         nyírt hajú. A legnagyobb tán hatéves, a legkisebb tán
 9 7 |         tán hatéves, a legkisebb tán négyéves.~Kerek szemmel
10 8 |          boldogító szót.~Egyszer tán negyedik osztályos koromban
11 8 |          utána nézett:~- Csinos. Tán a flastromot ezzel rakatod
12 9 | emlékszem. Mondom, kicsi voltam, tán öt- vagy hatéves. De arra
13 9 |             Csak nem ezen fogunk tán utazni? - kérdem elszörnyedve.~
14 9 |            Az. Csak nem gondolja tán, hogy ezt a ruhát holnap
15 9 |         arra is vélekedtem, hogy tán nem az Ilka, csak testvére.
16 9 |     virágoskertben jó lesz. Vagy tán künn a malomkő asztalnál?...~
17 9 |          Engem? Csak nem akarnak tán Göndör Sándorrá tenni?~-
18 9 |             Az ablakhoz ültek.~S tán az volt valamennyire a szerencsém.
19 9 |         Göndör Sándor szerepére! Tán együtt is gyerekeskedtek?!
20 9 |    ballag tovább a lova mellett.~Tán máig is azon gondolkodik,
21 9 | Átnyújtom a kezem a kerítésen:~- Tán nem is ismer?~- Bizony...~-
22 10|         viselt egy cilindert, és tán egész életében egy drappszín
23 10|    Meddig várjak?~Csak nem aludt tán el? Lehetetlen, hogy Marica
24 11|        össze, amerre ő járt. Még tán a verebek se mertek ott