Part

 1 Inc| to-to-tovább!...~Vacsoráztak. De nemigen beszélgettek. Valami unalom
 2 1  |       ott a tiszti kaszinóban?~- Nemigen - feleltem. - A mi szakácsunk
 3 1  |     vacsorázol néha másutt is?~- Nemigen.~- Nono!~És pajkosan rámfenyegetett.~-
 4 2  |        változott volna.~Különben nemigen foglalkoztam én az ő arcával.
 5 3  |  Röstelkedéssel vallom meg, hogy nemigen sajnáltam az öregasszonyt,
 6 4  |      fáradt vagyok-e az úttól.~- Nemigen, bátyám. Aludtam a kupéban
 7 4  |      hosszan. S hozzám simult.~- Nemigen... Sokat feleselünk...~S
 8 5  |          és nem felelt?~- Hát... nemigen.~- Nem írt semmi választ?~
 9 5  |   valamit csak mondott?~- Hát... nemigen.~- De hát mit mondott mégis?~
10 5  |    fésült, ősz fürtjén.~- Hát... Nemigen mondott semmit.~És csak
11 7  |          anyjával.~A szőnyegeket nemigen nézte, de annál inkább engem.
12 7  |     valamit lássak.~Hát a bandát nemigen látom, hanem az átellenes
13 9  |        vadlúd?~- Most mán bizony nemigen, mióta a Soma árkot húzatott.
14 9  |       Soma árkot húzatott. Azóta nemigen.~No, ez lesújtó felfedezés
15 9  |     lehetett megtalálni.~A leány nemigen evett. Megszólalt halkan
16 9  |        kérdeztem szomorúan.~- Én nemigen - felelte Ilka szégyenlősként -,
17 9  |         neki! De persze a paptól nemigen lehetett odalesekednem.~
18 9  |  mélytenger bizalmát.~Azonban én nemigen merülhettem aznap az ő szemének
19 9  |        és a karomat.~A lányoknak nemigen tetszett. De arra mégis
20 10 |          felelte beteg hangon. - Nemigen siratjuk. Megcsalt bennünket.
21 10 | pajtásomhoz, a pap fiához. Ugyan nemigen tetszett, hogy egy kis éretlen
22 10 |      kisétáltam a templomból.~Én nemigen gondoltam többet a leányra.~
23 11 |       asszony megverne, de talán nemigen, mert kalácsot is küldött -
24 11 | liliomtól, de hogy a nap sütött, nemigen lehetett érezni a szagukat.~