Part
1 3 | családban nőttem fel. A nénéim előttem preparálták magukat a bálokra.
2 4 | még a szarkának is, amint előttem fáról fára röpdösve cserregett!
3 4 | megyek!~- Dehogynem mégy...~S előttem volt a képe, miként tér
4 7 | mikor elváltunk, és még előttem van a buckós, kerek feje,
5 7 | csinos pepita ruhában állt előttem mind a három.~A legkisebb
6 8 | darabig lesütött szemmel ült előttem, aztán rám nézett: ~- Mit
7 8 | férje. Kesztyűs mindjárt ott előttem nekihevül, hogy éppen ő
8 8 | Ilda bíborszín arccal ült előttem, és a parkettre nézett.
9 9 | úgyis mindegy.~És megindult előttem a nagy lóbőrcsizmákban.~-
10 9 | állványt az édes Bandi vitte előttem, a kis maszatos. (Csupa
11 9 | így Ilka is kénytelen lesz előttem ülni.~No, megkezdtük. Az
12 9 | szitakötőt. Egyszerre leült előttem egy kiálló, mohos kőre,
13 9 | tündérkert kapuja megnyílott előttem: holnap ismét beléphetek
14 9 | alattam a földet. Kóválygott előttem a rét, a kertész, az erdő,
15 10| Kártyáztak. Krajcárba.~Ma is előttem annak a hurka termetű, kis
16 10| ami eszébe jutott. Ma is előttem a két piszkos, fürge keze,
17 10| szitakötő enyelgett, játszott előttem a levegőben. Csak én haljak
18 10| perspektívája nyílott meg előttem. Egy jeles mérnök titkárnak
19 10| Megint nekem jön.~Megáll előttem pirosan.~- Ugyan, kérem -
20 10| utca is.~A leány csak áll előttem, tavaszi szépségének teljes
21 10| köddel homályzó út volt előttem. Várassam-e, míg az apám
22 11| vagy legalábbis megáll előttem és zord szóval űz el a kertből.
23 11| felnőtt leány állt meghőkölve előttem. A postásgyerek sárga bőrtáskája
24 11| levőt. Úgy szép az, ha ott előttem nyílik ki.~Magam megyek
|