Part

 1 3 | családban nőttem fel. A nénéim előttem preparálták magukat a bálokra.
 2 4 |      még a szarkának is, amint előttem fáról fára röpdösve cserregett!
 3 4 |  megyek!~- Dehogynem mégy...~S előttem volt a képe, miként tér
 4 7 |        mikor elváltunk, és még előttem van a buckós, kerek feje,
 5 7 |     csinos pepita ruhában állt előttem mind a három.~A legkisebb
 6 8 |   darabig lesütött szemmel ült előttem, aztán rám nézett: ~- Mit
 7 8 |   férje. Kesztyűs mindjárt ott előttem nekihevül, hogy éppen ő
 8 8 |      Ilda bíborszín arccal ült előttem, és a parkettre nézett.
 9 9 |    úgyis mindegy.~És megindult előttem a nagy lóbőrcsizmákban.~-
10 9 |   állványt az édes Bandi vitte előttem, a kis maszatos. (Csupa
11 9 |     így Ilka is kénytelen lesz előttem ülni.~No, megkezdtük. Az
12 9 |    szitakötőt. Egyszerre leült előttem egy kiálló, mohos kőre,
13 9 |   tündérkert kapuja megnyílott előttem: holnap ismét beléphetek
14 9 |   alattam a földet. Kóválygott előttem a rét, a kertész, az erdő,
15 10|   Kártyáztak. Krajcárba.~Ma is előttem annak a hurka termetű, kis
16 10|       ami eszébe jutott. Ma is előttem a két piszkos, fürge keze,
17 10|  szitakötő enyelgett, játszott előttem a levegőben. Csak én haljak
18 10|      perspektívája nyílott meg előttem. Egy jeles mérnök titkárnak
19 10|       Megint nekem jön.~Megáll előttem pirosan.~- Ugyan, kérem -
20 10|      utca is.~A leány csak áll előttem, tavaszi szépségének teljes
21 10|        köddel homályzó út volt előttem. Várassam-e, míg az apám
22 11|         vagy legalábbis megáll előttem és zord szóval űz el a kertből.
23 11|  felnőtt leány állt meghőkölve előttem. A postásgyerek sárga bőrtáskája
24 11|     levőt. Úgy szép az, ha ott előttem nyílik ki.~Magam megyek