Part

 1 2 |        kendős.~Én a nyitott ablakban ültem, az áprilisi napsütésben,
 2 2 |           bírtam volna mondani.~Csak ültem ott kábultan, megsemmisülten,
 3 2 |      sötétség és siket csendesség... Ültem magam elé meredező szemmel,
 4 3 |      következő percben már konflison ültem, és robogtam a Práter utcába.~
 5 4 |        Restelltem mondani, hogy sose ültem lovon. De gondoltam, nem
 6 4 |              ló. Annak az árnyékában ültem le néhány percre. Az omlott
 7 4 |           gerendája hevert ott. Arra ültem.~A világ csendes volt körül.
 8 4 |               Én egy füves hancsokon ültem. Ő a szűrén hevert, s a
 9 4 |          Mikor este nyolckor kocsira ültem, már sötét volt. Sötét,
10 5 |       történt.~Egy hét múlva már ott ültem a gyászruhás fehér galambbal
11 5 |          fáradtan hazatértem, órákig ültem még a fényképe előtt.~-
12 8 |          maradt utánuk.~Én hallgatva ültem az ágyban. A két lábam és
13 9 |            nap volt, mikor a vonatra ültem, s Gödöllőn már gyöngyözött
14 9 |         kordéjába! Életemben először ültem kordén, de nem is fogok
15 9 | parasztleánynak.~Én mintha vasszéken ültem volna, nem lehetett engem
16 9 |           már két órakor erdészéknél ültem, és festettem egy jó órát.
17 9 |             délután kettőkor már ott ültem szomorún, könnyes szemmel
18 10|                Addig az apám mellett ültem. Ő rakta a tányéromra a
19 10|      mosolygott reám.~Szinte betegen ültem be a karácsony után való
20 10|           magát főbe ebéd után? Csak ültem, mint a beteg tyúk: ültem
21 10|            ültem, mint a beteg tyúk: ültem egy fűzfa árnyékában; ültem
22 10|          ültem egy fűzfa árnyékában; ültem borongó gyászgondolatok
23 11|          este már a vasúti állomáson ültem, s nem tudtam, hova váltsak