1-500 | 501-724
Part
1 Inc| nem egy hosszúhajú némber volt a veszedelme? - A trójai
2 Inc| hanem mint azok, akiknek nem volt belépőpénzük az ököritói
3 1 | lánynevekkel. De hát régen volt az! Még akkor éltek tündérek
4 1 | koromban. Tyű, az gyönyörű lány volt! Gyö-nyö-rű! Őrülten belérészegedtem.
5 1 | polgármesternek a leánya volt az. Egy kis csucsori szájú,
6 1 | profil-fényképen csakugyan hegyeske volt az orra. Különös, hogy mindig
7 1 | akkor esztendős házas is volt. Máig is emlékszem a vőlegénykori
8 1 | Stb.~Már negyvenesztendős volt akkor. És hogy hullámos
9 1 | dorbézolásra. Fene víg legény volt! Nagy táncos és sarkantyúpengető,
10 1 | meglepődésemre, éppenséggel nem olyan volt, mint valami alabástromból
11 1 | kacsalábú, hitványka úrileány volt, aminők a vidéki szalonokban
12 1 | megelégedéssel láttam rajta, az volt, hogy még hegyesebb az orra,
13 1 | bátyám. - Még csak nátha se volt rajtam.~Aztán az anyám jött
14 1 | Mosolygott, de megvetés is volt a szemében. Ha akkor vidámnak
15 1 | Minduntalan a nyelvemen volt már, hogy egyet rikkantok:~-
16 1 | drámai jeleneteket lássak. Volt itthon bőven. Shakespeare
17 1 | olyan kín-fájdalmas hosszú ó volt, mint amilyen a római Lukréciáé
18 1 | leányfénykép, amelyikért nem volt sírnivalója. Krecsányi Saroltának
19 1 | beszéltem vele, de akkoriban volt kezdő primadonna, és a fényképét
20 1 | ablakába. Tüneményes szépség volt. Öt forintot adtam a borbélynak,
21 1 | primadonnákról. Néhány pajtásom volt nálam. Akkor vettem elő.
22 1 | Olvashatatlan firkantás volt, de mikor megmondtam, hogy
23 1 | mindent. De mikor olyan napom volt, hogy ráértem volna, minden
24 1 | csak a kezem közé került. Volt ott mindenféle: szőke, barna,
25 1 | díványra terült, a kezében volt az egész fényképcsomó. Egy
26 1 | lámpa alatt. Jolán sápadt volt, mint a húsvéti viasz. Az
27 1 | vízvesztegetés, mint az első volt.~- Már nem hiszek - felelte
28 1 | hetekig tartott. Dolgom is volt: szántás-vetés. Csak déltájban
29 1 | abba dugtam.~És ezt jó volt cselekednem. Egy délben,
30 1 | a gondolat megint parázs volt alám. Nem tarthatom nálam.
31 1 | Micsoda ostoba gondolat is volt, micsoda gyerekes szokás,
32 1 | Az asszony... Lehetetlen volt elaludnom.~Éjfélkor fölkeltem.
33 2 | ELBESZÉLÉSE~A mandula~Petrovicson volt a sor, a tarkóig kopasz
34 2 | olyanféle mégis. És végzetes oka volt annak, hogy nem házasodtam
35 2 | apám, aki megyei főügyész volt, és az anyám három gyermekkel
36 2 | özvegyen.~A temetésén ott volt az anyámnak a nagybátyja
37 2 | aki még napfényen is olyan volt, mint a Slemil Péter árnyéka,
38 2 | az első nap borongós nap volt. Hallgattam, figyeltem,
39 2 | mikor új házba kerül. Furcsa volt a csöndesség, a szakácsasszonynak
40 2 | olyan apám mint az igazi volt. Az igazi megcsókolt engem
41 2 | olvasta.~Hát jó ember is volt. Nem panaszkodom rá. Csak
42 2 | Csak szörnyű katolikus volt, megcsontosodott-szörnyű
43 2 | No, hát úgy kiporolva nem volt még a ruhám, mióta élek.~
44 2 | mi van bennük?~Semmi se volt soha, amiért tiloson foghatott
45 2 | Attól fogva már igazán nem volt kérdés, hogy kitűl rettegnék.
46 2 | embert. Én nem ítélem el.~Nem volt rossz ember. Csak szentül
47 2 | ember. Csak szentül meg volt győződve, hogy aki nem katolikus,
48 2 | verés ostoba meg nem értése volt a gyermeki léleknek, és
49 2 | váratlanul ért, de pogányabb volt a két elsőnél: ma is sajog
50 2 | jut.~A bátyám nagy pipás volt. Olyan nagy pipás, hogy
51 2 | boltba.~Csak olyan boltocska volt az, amilyen falun és kisvároson
52 2 | Szemüveges, kis görbe zsidó volt az. Rövid, fekete szakálla
53 2 | Nyájas, kedveskedő ember volt, ha valakivel beszélt, máskülönben
54 2 | mindig a boltban. Akkor ott volt mellette a leánya is, a
55 2 | maga üldögélt ott. És az volt rám a végzetes, hogy Fánika
56 2 | leányt koporsóban, annak volt olyan a színe. Talán épp
57 2 | színnél. A szemöldöke olyan volt, mint két vékony tusvonás.
58 2 | ablaknál, és mindig könyv volt a kezében; hol vékony, hol
59 2 | fakadtáig. S nekem olyan furcsa volt pirosan, foga-fehérkedőn,
60 2 | mandulát.~Végzetes üveg volt az rám, az a kis porszennyes
61 2 | nyájas-szomorún.~A cukor csak akkora volt, mint egy kettétört krajcárnak
62 2 | éreztem iránta, és tele volt a szívem medvecukros reményekkel.
63 2 | reményekkel. Ha véletlenül nem volt a boltban, türelmetlenül
64 2 | beleselkedtem.~Négyszögű kis udvar volt az, kőfalas. A középen fiatal
65 2 | környékét. Meg egy pince volt ott látható, örökké nyílt
66 2 | Belenéztem. Német könyv volt. Azt bizony nem értettem.~
67 2 | soha. Igaz, hogy magasan is volt az a polc. De az is lehet,
68 2 | elképzelhetetlen valami volt, hogy kérjek. Még otthon
69 2 | elő.~A piroskának valami volt a markában.~- Majd otthon.~-
70 2 | Nekem már mindenféle cukrom volt az apám házában, de éppen
71 2 | szalonnát eszik.~Nagyszombat volt aznap, verőfényes, enyhe
72 2 | ha ad foglalót...~Nehéz volt kimondanom, de végre is
73 2 | valaki.~Az öregnek már nem volt a kalapja a fején, csak
74 2 | roszogást. Bizonyosan egér volt az, de énnekem: a szárnyas
75 3 | beszéde olyan tartózkodó volt, mintha életében először
76 3 | hátú, kis, sovány asszony volt, s bizonyára reumás nyakú,
77 3 | pávaszemű leány annál bűvölőbb volt! Keveset beszélt, de bizalmasan
78 3 | kuzinjaim. Csakugyan olyan volt valamennyi, mint a rossz
79 3 | hiszen szinte skandalum volt, mennyire kitüntetett! Másokkal
80 3 | egy táncban, mindjárt elég volt neki, de alighogy leült,
81 3 | Hát ott már csakugyan nem volt annyira tündéri a levegő.
82 3 | vitte, de az apósa ezredes volt. Innen a sok nyelvismeret.
83 3 | kábultan jöttem el tőlük. Hiába volt ott a töpörtőszag és Omelka
84 3 | számokkal való dolgozás volt, hát biz én gondolkodtam
85 3 | szeretnek a fiatalemberek.~Nehéz volt megállanom, hogy három napig
86 3 | háború-e, vagy a politikában volt valami érdekes. Elég annyi,
87 3 | meg a reggelt.~- Péntek volt - nyögte a Náni leány. -
88 3 | hányt. Nyöszörgött. Biztos volt, hogy nem él éjfélig se.
89 3 | szívét. Ami szabad időm csak volt, mind náluk töltöttem. Az
90 3 | ágyból, mikor már annyira volt, hogy fölkelhetett, s az
91 3 | fölkelhetett, s az én karom volt a támasza, mikor már úgy-ahogy
92 3 | már kicsikorában is olyan volt... Egyszer iskolás korában
93 3 | fürdőkeresés gondja persze az enyém volt.~- Ne legyen drága! - ez
94 3 | Ne legyen drága! - ez volt az ő kívánságuk.~- Ne legyen
95 3 | Ne legyen messze - ez volt az enyém. - De hát hol van
96 3 | Magam is láttam. Olyan volt, mint egy elhízott, fehér
97 3 | Valami molnárnak a háza volt az. Eperfás udvar. A középen
98 3 | rendezték be. Földes szoba volt. Az ajtaja olyan alacsony,
99 3 | is levittük magunkkal. Az volt egyúttal a szakácsunk is.~
100 3 | tartott a kánikula, és nem volt ott akkor se fasor, se erdő,
101 3 | Mégis azt mondhatom, hogy az volt az életem legboldogabb három
102 3 | A mama, akármilyen idő volt, belement a vízbe. Olyan
103 3 | belement a vízbe. Olyan volt a szegény a vörös-bodros,
104 3 | De nagy gyönyörűségünk volt a fürdés. Volt úgy, hogy
105 3 | gyönyörűségünk volt a fürdés. Volt úgy, hogy messzecskén beúsztam.~
106 3 | Aztán, ha fasor nem is volt, sétálhattunk este a Balaton
107 3 | hozni a vízből Vikinek. Nem volt rá szükség, de a rendhez
108 3 | beszélgetünk addig is. Hiszen annyi volt a mondanivalónk, hogy sose
109 3 | előtti nap estéje sötét volt. Megnéztük a naptárt: tíz
110 3 | engedelmet.~Gyönyörű est volt! A Balaton tükrét is mintha
111 3 | a parton. A táj csöndes volt. Csak a Sió felől hallatszott
112 3 | Ez olyan mély érzéssel volt mondva, hogy a szavai szinte
113 3 | mondta.~Aznap is tiszta volt az ég, mintha üvegből öntötték
114 3 | holdnak ugyan még később volt a fölkelő órája, de a csillagok
115 3 | tovább.~De az is boldog séta volt. Egyáltalán, csak egy boldog
116 3 | csepp se.~Utolsó esténk volt az: nehéz volt tőle megválnom.
117 3 | Utolsó esténk volt az: nehéz volt tőle megválnom. Össze-összecsókolództunk,
118 4 | attól sárga a bajusza.~Volt pap, katona, állatorvos
119 4 | is beszéltem. Olyan leány volt, hogy csak profanizálnám
120 4 | volna. El. Pedig nem is volt úrileány.~Azazhogy úrileány
121 4 | úrileány.~Azazhogy úrileány volt... úri. Elvégre nem a ruha
122 4 | úri, melyik nem. Úrileány volt, úri.~És örökre nyomja a
123 4 | vízre.~Az apám cukrász volt. Tehette volna. De sok tanakodás
124 4 | elküldték neki. A vége az volt, hogy Péter-Pálkor, mindjárt
125 4 | embernek persze érdekes volt az a mezei világ.~A gabona
126 4 | Az égboltozat is magasabb volt arra, a világ tágasabb.~
127 4 | tetejű, sárgafoltos hegy volt az, alig magasabb a pesti
128 4 | Lehet, hogy még előbb erdős volt az a táj, de kiirtották,
129 4 | valamennyinek férfiember volt a pásztora.~- Itt asszony
130 4 | fölé emelte a kezét.~Az volt az én Józsi bátyám.~Ma már
131 4 | Alig bírtam hazahozni.~Fia volt a bátyámnak, egyetlen fia.
132 4 | leányait.~A táj azonban érdekes volt a hegytetőről. Észak felé
133 4 | siető fekete hernyó.~Csend volt körülöttünk, csak a nyáj
134 4 | A nevezett dűlő messze volt. A hegy felé kellett mennem.~
135 4 | marokba. De igen lángoló volt a meleg: leültem egy akácfa
136 4 | valami grófkisasszonyok?~Volt ugyan tisztességes szalmakalapom,
137 4 | árnyékvetőn.~De valami érdekes volt, valami bibliai figura az
138 4 | miatt, hanem hogy a haja fel volt csavarva a fejére koszorúsan,
139 4 | büszkén, sértődötten.~Gyönyörű volt! S én még inkább megzavarodtam.
140 4 | rám. Közelről sárgásbarna volt a szeme, de fekete, alacsony
141 4 | valami rejtelmes mágneserő volt a szemében! Hol vont, mint
142 4 | magától. S az ajka is gyönyörű volt, szép metszetű. Mint a régiek
143 4 | faragott íjának a vonala, olyan volt a felső ajka, és eleven,
144 4 | szereti magát...~- Kései malac volt - felelte még mindig komolyan -,
145 4 | valamelyes vizet, de az meleg volt, és zöld moszat úszkált
146 4 | afféle édes szemű asszony volt. Még tán haragudva is szerelmesen
147 4 | szerelmesen nézett. A szeme állása volt olyan.~- Hát mér nem fekteti
148 4 | de csak néztem rá. Sose volt afféle portéka a kezemben.~-
149 4 | hogy a bűnjelek közé be volt írva, az apróságok közé,
150 4 | fölhúztam a vödröt, ahogyan volt.~S káprázó szemmel néztem.~
151 4 | mosolyogva nézett.~A víz hideg volt és jóízű.~- Köszönöm, Erzsike.
152 4 | a lyukba.~De milyen szép volt minden mozdulata! Ahogy
153 4 | Igen tetszett.~A nyelvemen volt, hogy megkérdezem: mi van
154 4 | tarisznyácskában? Mert valami lapos is volt benne. De ha nyájasan beszélt
155 4 | beszélt is velem, a szemében volt valami, ami nem engedett
156 4 | engedett bizalmaskodnom.~Olyan volt, mintha csakugyan valami
157 4 | rajzolt, néztem a kezét. Nem volt nagy a keze, csak naptól
158 4 | barnult, és a körmének nem volt feketéje.~- Maga olyan nekem -
159 4 | Sült képű parasztleány volt. Mindig vigyorgóra állt
160 4 | egy csinos parasztasszony volt, a kanásznak a felesége,
161 4 | azelőtt. De ősszel manőver volt erre. A király is járt itt.
162 4 | hált. A kanász pedig nem volt azon az éjjelen otthon:
163 4 | szalonna megint a zsebemben volt. Nekivetettem. Egy-két falásra
164 4 | Font. Afféle gyalogguzsaly volt nála, és a kötényében szösz.
165 4 | vagyok megint. Olyan jó víz volt, amit tegnap adott.~- Jó
166 4 | amit tegnap adott.~- Jó volt, ugye? Adok ma is szívesen,
167 4 | Hát az az árnyék olyan volt, mintha egy koronás nőnek
168 4 | virágnyelv van a világon! Intés volt az a durrogás a lánynak:
169 4 | A következő nap vasárnap volt.~Ünnep délutánonkint - mint
170 4 | gyerekes cigarettázást.~Pénzem volt. A visszautazásra is küldtek
171 4 | ide?~Már akkor könnyebb volt tegeznem.~- Berendeltek -
172 4 | minden fehér dunnáját, el volt borítva felhővel.~Aggódtam,
173 4 | fakó, rózsaszín szoknya volt rajta. De az is illett neki.
174 4 | Minden megszépült, ami rajta volt. Még a piros bocskor is,
175 4 | tarisznya, éppenséggel remeke volt a női kéz művészetének.
176 4 | hajfonatára.~Micsoda gyönyörű volt azzal a koszorúval! S az
177 4 | hangon mondta, hogy benne volt: Fáj!~- Hát jó, nem kérdezem
178 4 | kökénybokrok között nem volt valami kellemes helyünk.
179 4 | les az ember!~A mező üres volt. A fasori út kerékvágásában
180 4 | nézett rám. Akkor is koszorú volt a fején, csakhogy nem iszalagból,
181 4 | letisztogatni.~S hogy olyan közel volt hozzám, gyöngéden átkaroltam
182 4 | még az is neki. Melegebb volt tőle a nézése.~- Gyönyörű
183 4 | megint.~Ő azonban annyira el volt foglalva, oly mohó szemmel
184 4 | romlott, s messziről olyan volt, mint valami fejetlen, fehér
185 4 | Arra ültem.~A világ csendes volt körül. Csak a kolomp hangzott
186 4 | lássam a lábát. Mert fel volt kötve a szoknyája, és bizonyosan
187 4 | középen mályvát. Össze volt kötve. Bele volt állítva
188 4 | Össze volt kötve. Bele volt állítva a vízbe.~Elkomolyodtam.~-
189 4 | a magam történetében nem volt olyan nagy ügy, mint mikor
190 4 | milyen nap! Milyen szép volt aznap az aratás! Milyen
191 4 | az aratás! Milyen kedves volt a hangja aznap még a szarkának
192 4 | helytelen. Ó!...~Nagykendő volt rajta. Azért is nem ismertem
193 4 | rögtön itthagyom.~S nem volt szabad átkarolnom, csak
194 4 | ez lesz a feleséged. Mert volt úgy, hogy veszekedtünk,
195 4 | veszekedtünk, és ő nagyobb volt gyerekkorában is, hát ütött,
196 4 | mentem hozzá, hogy arra volt dolgom. Igen örült a kis
197 4 | kalászkoszorú olyan aranyfonállal volt összefűzve, körültekergetve,
198 4 | Tűrj! Tűrj!~Az ég is felhős volt.~Hallgattunk, búsultunk,
199 4 | Dehogynem mégy...~S előttem volt a képe, miként tér haza
200 4 | képzelgésemet.~Az éj hűvös volt. Betakartam őt is a köpönyegemmel.
201 4 | a könyvébe.~Az ég borult volt, mintha velünk érezne; s
202 4 | aznap abból fonta, s olyan volt a fején, mint valami korona.~
203 4 | királykisasszonykám hallgatott. Halvány volt. Csak az a szép, íj-metszetű
204 4 | a szép, íj-metszetű ajka volt piros, mintha még az éjjeli
205 4 | kocsira ültem, már sötét volt. Sötét, mint ha gyászkárpitokkal
206 4 | két vállát is.~Az ég olyan volt, mint egy széletlen fekete
207 5 | távozott. A járása is gyönyörű volt. Pláne, hogy az öregúr őmellette
208 5 | csak futólagos pillantás volt. Talán nem is látott vele.
209 5 | nézett. A nézése egykedvű volt és ártatlan.~Egy perc múlva
210 5 | De mindenképpen gyönyörű volt! Fehér galamb gyászruhában!~
211 5 | kövér és víg asszonyság volt különben, s az unokája iránt
212 5 | Olykor, ha a papának ideje volt, elmentünk a Városmajorba,
213 5 | Zöldkoszorú kocsmával szemben volt akkor a boltja, az Albrecht-kapu
214 5 | mellett. ~Az idő már sötétes volt. Előveszem egy lámpás alatt
215 5 | Ágnesra fordult.~De különös volt az a kis zivatar! De rémséges!
216 5 | láttam, nem ott.~De különös volt!~Hát ilyen is az a lány
217 5 | ennyire ingerült és csökönyös volt, mi lesz, ha nagy kérdések
218 5 | Harmadik napon...~Különös napom volt az. Nem tudom, tapasztaltátok-e,
219 5 | nem szabad tudnod.~Elég volt ennyi is: megértettem, hogy
220 5 | mellékelek, de Budán nem volt akkoriban virágkereskedés.
221 6 | Stáció utcának a második háza volt.~Egy udvari, külön szobácskában
222 6 | emeleten. Bizonyára cselédszoba volt az valamikor. De hát diáknak
223 6 | ült, és az arca fölfelé volt fordulva, énfelém. Az első
224 6 | hogy vak. Mert a szeme be volt hunyva. Az ajka mozgott,
225 6 | vak, hanem tanul.~Gyönyörű volt az a fehéres, finom arca
226 6 | komolysága is. Aztán az is szép volt, ahogy a könyvére hajolt,
227 6 | kapujuk alatt. Mert két kapuja volt a háznak: az egyik az Üllei
228 6 | velük lakott. No, az csúnya volt! Pergamenszín, fonnyadt
229 6 | És a hangja olyan vastag volt, hogy beállhatott volna
230 6 | Begyes-hegyes, kis komoly ember volt az. Elefántcsontvégű pálcával
231 6 | nézett. S micsoda formás volt a topánkája!~Jött.~A lélegzetem
232 6 | verset írtam:~Láttam őt! - volt a címe.~S így kezdődött:~
233 6 | mert nekik csütörtökön volt a szünetük, nekünk szerdán
234 6 | fényes napvilágom?~Felhő volt az égen, árnyék a világon.~
235 6 | árnyék a világon.~Szomorú volt minden...~Reggel persze
236 6 | nyakát meg a kezét. Elbájoló volt!~Bennem ismét vers született:~
237 6 | délután egy gyászos szekunda volt...~No, a kitűnő bizonyítványnak
238 6 | megint vers lett. A Hét vezér volt a címe, s el volt benne
239 6 | vezér volt a címe, s el volt benne mondva, hogy áll a
240 6 | körülhordozzák.~Buta vers volt, de a szívemben született.
241 6 | megszületése.~Persze hiába volt a nagy eskü: darabig ha
242 6 | egyetemig. Annyi mondanivalóm volt, hogy rövidebben nem lehetett.~
243 6 | eszemmel elképzelhetetlen volt az nekem, hogy megszólítsam.
244 6 | pillantott. Nyugodt és komoly volt a pillantása, mint a holdvilágé
245 6 | kalpagot is viselt. Elbűvölő volt! Az a kabát és kalpag legalábbis
246 6 | lenéztem.~Az ajtójuk tárva volt, és én egy kék szoknyácskát
247 6 | de micsoda édes szenzáció volt! Néztem és néztem, boldog
248 6 | Már akkor annyi szekunda volt rajtam, hogy az összes előbbi
249 6 | harmadik nap szombat délután volt, s én négy óra felé a Váci
250 6 | járkáltam. Egy vastuskó volt ott akkoriban látható a
251 6 | barátaim: buzgón tanultam, nem volt időm a társaséletre. Akkor
252 6 | rendőrségi orvosnál, és neki is volt már titkos oltárképe. Az
253 6 | Vilma nevű csodás valaki volt. De az nem Pesten lakott,
254 6 | Flóráról és Vilmáról, és annyi volt a mondanivalónk, hogy csak
255 6 | napernyőjük néhány percig felém volt fordulva: csak a szoknyáját
256 6 | soha címszalag úgy meg nem volt csodálva és becsülve. Összecsókoltam
257 6 | versben. A vallomás hosszú volt és cifra. El volt benne
258 6 | hosszú volt és cifra. El volt benne mondva, hogy egy bús
259 6 | belől a mellemben meleg volt, meleg! Milyen szép volt
260 6 | volt, meleg! Milyen szép volt pirosan! Milyen szép! Olyan
261 6 | Testvérbátyja vagy mije volt a leánynak.~A kiállott gyötrelmek
262 6 | testvér-valakije!? Irtóztató volt nekem ez a gondolat!~Akárhogyan
263 6 | elképzelése is rogyasztó valami volt! Az egész januárius hónap
264 6 | Megvan! Megvan!~A forma ez volt:~Szokatlan valami, hogy
265 6 | hogy nem bír otthon ülni.~Volt úgy, hogy éppen abban a
266 6 | első lépcsőre lebbent, üres volt a lépcsőház, s én emelkedő
267 6 | nőtestvéreim, és szokatlan volt nővel beszélnem? Talán hogy
268 6 | az iskolából, a ládám be volt pakolva. Ő maga pakolt össze.
269 6 | vénasszony, mint az öreganyja volt...~De azért, amint láthatjátok,
270 7 | Elfoglalt az élet. Senkim se volt a világon, csak egy testvérbátyám,
271 7 | háromszobás, pompás lakásom volt, és fiákeren kezdtem járni.
272 7 | magamnak, a szőnyegek csodálata volt. Eleinte csak gyári szőnyegek.
273 7 | is. Ötvenévesforma örmény volt az, de már pesti születésű
274 7 | szemét is. A keze is szőrös volt, mint a gorilláé. A keresztnevét
275 7 | mondott el. Olyankor ijesztő volt az arca elváltozása. De
276 7 | Már teljes korú szépség volt, cinege termetű, csupa elevenség.
277 7 | No, hát az a szem csoda volt! Ma se tudom, hogy a szemöldökének
278 7 | okozta-e, hogy olyan gyújtó volt az ereje a szemének. Vagy
279 7 | Vagy hogy a szeme csillaga volt talán nagyobb? - a manó
280 7 | manó tudja. De gyönyörű volt!~A szőnyeget drágálltam.
281 7 | szemöldökű, kövér asszonyka volt az. Sovány korában sashoz
282 7 | azonban hogy elhízott, olyan volt, mint a pingvin. Fekete
283 7 | Amarántszín selyemruha volt rajta, és a rubinfüggőkkel
284 7 | és a rubinfüggőkkel olyan volt, mintha valami tűzfényben
285 7 | ültettek. De micsoda tea volt az! Én a Koronában szoktam
286 7 | Mily graciőz, mily kedves volt minden mozdulata! S az a
287 7 | A mama is hercegasszonyi volt a bidres-bodros sáfrányszín
288 7 | és vékony lábszárú kölyök volt ott, olyan tizenhárom éves
289 7 | nem illett közénk. Öccse volt a leánynak, és Jenőnek hítták.
290 7 | Jenőnek hítták. Talán nem is volt olyan ostoba, mint amilyennek
291 7 | földtekére!~És még valami volt, ami a házaséletre ösztökélt:
292 7 | délutánra egynehány felem volt az irodámba híva.~- Lehetetlen -
293 7 | nézett rám, hogy fölösleges volt nyilatkoznom.~De nem is
294 7 | nyaralóba. Már oda bajos volt mindennap kijárnom: hiszen
295 7 | rosszul aludtam. Szomjas volt rá a szemem, a lelkem. Ha
296 7 | ismertem ugyan, de falumbeli volt, hát vele kellett töltenem
297 7 | Látszott rajta, hogy nyugtalan volt az éjszakája.~Vasárnaponkint
298 7 | apa is egész nap otthon volt. Pötyögös vitorlavászon
299 7 | Máskülönben unalmas ember volt. Mindig Szmirnáról beszélt,
300 7 | várakozóan fordult reám.~Csend volt körülöttünk. A bokrokon
301 7 | arról tanúskodnak, hogy a volt birtokos a fogadott leányát
302 7 | őket.~November hetedikére volt kitűzve az esküvőnk. Nem
303 7 | Megmosolyogtam. Még kedves is volt nekem, hogy annyira figyelmez
304 7 | Nyomorúságos fürdőcske volt az akkor, és a dunántúli
305 7 | eleven márványnak is rút volt: a szemöldökét mintha szénnel
306 7 | kamaszok bajusza.~Csúnya volt sápadtan, csúnya.~- Ida! -
307 7 | színem.~De a mama is olyan volt, mint a felborzolt tollú
308 7 | két hideg tőrhegy:~- Ki volt az a hölgy, akivel utazott?~
309 7 | Múzeum utcán. Az ő óhajtása volt, hogy fás helyen lakjunk.~
310 7 | Soha nyár hosszabb nem volt. Soha nem várta senki oly
311 7 | menyasszonyom.~- De úgy volt intézve, hogy drága legyen
312 7 | Egyetem utcán laktam. Sose volt a fiúnak arra semmi járata.~
313 7 | Abban az időben könnyű munka volt a válóper.~Este hétkor megyek
314 7 | betegedtél bele!~- Hát ki volt az a fekete ruhás dáma?~
315 7 | utcán találkoznánk?~Hatéves volt, mikor elváltunk, és még
316 7 | egymásra. Az ő nyaka is rövid volt, az orra tömpe, a szeme
317 7 | roskadt. A szeme könnyekkel volt tele. Elővette a zsebkendőt,
318 7 | vendéglajstrommal, hogy valóban a báróné volt nálam.~Akkor aztán a két
319 7 | könnyek csillogtak. Gyönyörű volt.~- Ez szép gondolat, Ida.
320 7 | betegen feküdt: szívbajos volt. Ahogy hazahozták a feleségét,
321 7 | be a cseléd. - Angol nő volt az az asszony, de nem voltak
322 7 | cselédhez fordultam:~- Mi volt szegény bátyám?~- Pénztáros
323 7 | pikekszgyárban. Igen jó ember volt. Ügyvéd urat karácsonykor
324 7 | költségén?~- Hát bizony... Nekem volt egy kis megtakarított pénzem:
325 7 | hát annyira szegény sorsú volt a bátyám?~Az asszony felvonta
326 7 | Tudjátok-e azt a verset, hogy:~Volt egyszer egy kis váracska...~-
327 7 | kedvéért.~Valóban annyi volt a dolga, hogy még a bárónénak
328 7 | én magam.~Áldott jó lélek volt az a báróné. Még a gyermekeket
329 7 | kocsin. Oly kedves oly anyás volt hozzájuk, hogy a gyermekek
330 7 | Ma nem megyünk?...~Furcsa volt, hogy úgy átalakult miattuk
331 7 | Az is valami nagy érzés volt, mikor hátitáskát vettem
332 7 | meggyszín selyemotthonka volt akkor rajta, s piros török
333 7 | minden izzó bíbor szín volt rajta, mint olykor a napnyugvás
334 7 | mindenszentek délutánja volt. Tudtam, hogy Idáék a temetőbe
335 8 | szemöldök boltozta: meleg volt a szeme és csodálkozó nézésű.
336 8 | is elért. Tizenhét éves, volt, de olyan sudár, hogy húszévesnek
337 8 | fürdőbe járt. Remek úszó volt. Szívesebben maradt el a
338 8 | pillantott rám.~Kedves hangja volt: mint a méhdongás, és a
339 8 | figyeltem reá.~Milyen más volt a Berta olvasása vagy az
340 8 | Neki a szó mind egyszínű volt. Akár azt olvasta, temetés,
341 8 | neki mind azonos hangzású: volt. Betű és betű, szó és szó.
342 8 | könyvek. Apácskám hadnagy volt, azelőtt...~És sóhajtott.~-
343 8 | Minden megjelenése olyan volt, mint tavasszal az ablakon
344 8 | pajtásomnak meg az anyja volt olyan csupa finomság, csupa
345 8 | olvasott. De nekem csak olyan volt az olvasása, mintha méhek
346 8 | Köszönöm - feleltem. - Elég volt.~- De ha parancsolja...~-
347 8 | parancsolja...~- Nem, elég volt.~Becsukta a könyvét. Fölkelt.~-
348 8 | ajtót maga után.~Nekem olyan volt, mintha álomból ébrednék.~
349 8 | haza. Ilda olvasása olyan volt, mint a jótékony álom.~Az
350 8 | Csakaz a zöldesfehér ruha volt rajta, amelyik az előbbi
351 8 | Egyszer - hogy az ablak tárva volt - behallatszott egy propeller
352 8 | utána néztem. Igen olcsón volt szegényke öltözve, fehér
353 8 | szoknyácskába, de a cipője formás volt, mint a Váci utcán sétáló
354 8 | belépett mosolyogva. Fehér ruha volt rajta, és egy arasznyi tubarózsa
355 8 | Kunkorított bajszú, szeplős fiú volt különben és nőkkel dicsekvő.~-
356 8 | lekötelezel.~Csengettem. Az volt a szándékom, hogy megnevezem
357 8 | özvegységre, s Bertának jó pajtása volt. Őt szándékoltak Bertáék
358 8 | hadnagynak meg Villecz ügyvéd volt a jó pajtása, az özvegynek
359 8 | rebegte -, hogy jobban van. Ki volt az a tiszt délelőtt?~- Hadnagyom.
360 8 | olvasása is szórakozottabb volt, mint máskor. Egyébiránt
361 8 | beteg, az érzi! Csak a lábam volt még gipszben.~Mikor elment,
362 8 | gyöngeségembe. A szoba még üresebb volt, mint máskor, a kalapdobozok
363 8 | Ildának a kezemet, hogy nem volt rajta kötés.~- Maga jó lélek -
364 8 | nekem, hogy tegnap maga nem volt olyan nyugodt, mint szokott
365 8 | menyasszonya van.~Igen kedves volt, ahogy szemérmesen rám-rám
366 8 | kísértem. A víz kellemes meleg volt.~- Tubarózsa! Tubarózsa! -
367 8 | játszó, lilaszín selyemruha volt rajta.~- Hogy vagy? - kérdezte,
368 8 | elfehéredett. S hogy aznap be volt púderozva, olyanná vált,
369 8 | kiment. Bizonyára kínos volt neki a megkülönbözésünket
370 8 | Nekem magamnak is különös volt, hogy úgy egyszerre... Nem
371 8 | megkülönbözésünk. Berta oly ártatlan volt, szegény, benne!... Mert
372 8 | mulattatta, az anyja vele volt. Csak örülnöm kellett volna,
373 8 | mondom, akkor is furcsa volt nekem, hogy úgy egyszerre
374 8 | eszmélkedésnél is különösebb volt az az érzés, hogy nem bánom,
375 8 | kezét.~De milyen mozdulat volt az! Mennyi szemérmesség
376 8 | szemérmesség és kedvesség volt abban a mozdulatban!~- Milyen
377 8 | messzire:~Valamennyi szép leány volt, elvitte.~Fogja ki hát mindenki
378 8 | Hogyne...~És csókolni való volt az az elmosolyodó, kedves
379 8 | milyen különös pillantás volt az! Még éjjel is mindig
380 8 | Pláne az apám kedvetlen volt aznap. Zord érdeklődéssel
381 8 | feleltem. - A hiba ott volt, hogy a jóakaratú szülők
382 8 | elnevettük az ügyet.~Még az apám volt a legvidámabb, hogy olyan
383 8 | vártam, vártam. Oly hosszú volt ez a délután!~- Ha tudtam
384 8 | Az csak prágai gyémánt volt. Hiszen hallotta, látta...~-
385 8 | Örökre. Bolondság is volt. De tudja, a szülők mindig
386 8 | bennünket. Nekem sejtelmem se volt arról, hogy micsoda szent
387 8 | eljegyez..~De nekem csakolyan volt a hangja, mintha valami
388 8 | kinyitottam a szememet, már nem volt a szobában.~És nem is jött
389 9 | és már csak két hónapom volt hátra. Megfogadtam, hogy
390 9 | fölfelé-lefelé. Pokoli volt!~- Elvonulok valami csöndes
391 9 | is. A feleségem Szakácsné volt a Kastélyban. De Tessék
392 9 | képekből ismertem. Apámnak is volt egy Mészöly-képe. Mészöly
393 9 | akkoriban divatos festő volt. Tudhatjátok, hogy mindig
394 9 | Gazsival. Iskoláspajtásom volt az ötödikből, s a következő
395 9 | emlékszem, hogy gólyafészek volt azon a házon, amelyiknél
396 9 | gólyafészek megint kedves volt nekem. Micsoda pompás mulatság
397 9 | Borongós június végi nap volt, mikor a vonatra ültem,
398 9 | azért boldogabb utazó nem volt aznap a kontinensen.~A málhám:
399 9 | a Corneville-í harangok volt akkor az új operett.)~Végre
400 9 | deszkát. Alól még sárosabb volt, mint fölül, hát letörülte
401 9 | kell, hogy az ülődeszka volt az első, amelyik elmozdult
402 9 | legelő közepén.~Nekem az volt az első cselekedetem, hogy
403 9 | Szegény cilinderem úgy meg volt nyomorodva, hogy a pesti
404 9 | Ez valóban aggasztó ügy volt. A nap már kisütött ugyan,
405 9 | lőcsbe. Az út kövezetlen volt, és a mély kátyúkban hol
406 9 | a falun.~Már akkor annyi volt a sár a nadrágomon, hogy
407 9 | No, ez lesújtó felfedezés volt. Mármost minek hoztam én
408 9 | ülésről. A lábam úgy el volt gémberedve, mintha én volnék
409 9 | foglalkoztatott.~Biz az kicsiny kunyhó volt. Másfél méteres sárfalon
410 9 | még nincs benne - ilyen volt az a völgy. Csakhogy a közepén
411 9 | békavartyogást. De hát az csak annyi volt, mint mikor az operában,
412 9 | micsoda fűszerekkel. Remek volt. Az angol király sem ehetik
413 9 | rajta a kulcsot is. Nem volt. Csak egy madzag akadt a
414 9 | Aztán ágyba. Az ágy rövid volt és ropogós. Csak összeguborodva
415 9 | mélyesztene bele valaki.~Légy volt.~Az ajtóhasadékon besütött
416 9 | ég olyan fénnyel telt kék volt, mint nyáron szokott lenni.
417 9 | rám hátulról. A nadrág bő volt, a kabát oly szűk, hogy
418 9 | is kaptam. A papé rövid volt. Ebéd utánra hagyta, hogy
419 9 | alkalmasat.~No, az ebéd remek volt: aranyszín tyúkleves, korai
420 9 | megmutatnám nektek!” Annyira volt az őz a sínektől, hogy kővel
421 9 | fejelik.~No, ez kedvetlen hír volt!~A pap bosszankodott. Magam
422 9 | lóbőrcsizmával tért vissza. Patkós volt a csizma és nagy.~- Erdőre
423 9 | istennek!~Soha életemben nem volt csizma a lábamon, patkós
424 9 | vélekedett a jegyző.~S hiába volt minden beszéd. A jegyző
425 9 | megértettem, hogy miért volt a tekintete olyan bűvös
426 9 | kiállítás és világkiállítás volt akkoriban a leányszemekből,
427 9 | apácatekintet!~Csak a keze nem volt olyan leányos, mint a húgaimé:
428 9 | valamivel nagyobb, erősebb volt, mint olyan archoz illett
429 9 | A falu rossza akkoriban volt a színpadok gyönyörűsége.
430 9 | Látta?~- Láttam.~- Láng Etel volt a Fatinica. Gyönyörű nő!
431 9 | Oly mondhatatlanul bájos volt azzal a vállfelvonással,
432 9 | No, hát az én szívemnek volt abban a percben. Az én szívem
433 9 | második tál étel pogácsa volt, s azt is csaknem mind elfogyasztottuk.~
434 9 | tiltakozott:~- Eszembe se volt!~- De milyen ügyesen ravaszkodja
435 9 | nekem ismeretlen zenemű volt az. Talán a Bétóven Fideliójából
436 9 | bólintanak, meg azt mondják: szép volt.~- Valami nótát! - kérlelte
437 9 | azt tudom, hogy az első az volt, hogy Érik a szőlő, hajlik
438 9 | keletkezhetett. A klávisz kicsi volt, de minden hangja zengett-bongott,
439 9 | ablakomra, kedves...~Nem volt erős a hangja, de mintha
440 9 | minden borát.~Az ég csillagos volt és csendes, és álommal teljes
441 9 | talán meggondolatlanság volt, hogy a zenélés után nagy
442 9 | Nem párti. Ami vagyonuk volt, ráment a Lacira, a fiukra.
443 9 | Tegezem, mert tanítványom volt. Tizenkilenc éves koromban
444 9 | egy kis nyaffadt csirke volt akkor. De hogy én ilyet...
445 9 | nem.~Ez aggasztó valami volt.~De hát nem mehetek Ilka
446 9 | kalapot. De az olyan kicsi volt nekem, hogy sehogy meg nem
447 9 | alkalmasnak látszott. Gyászszalag volt, de hát kalapra is jó.~Míg
448 9 | magasnak? Vagy magas sarkú cipő volt a lábán?~A haja is este
449 9 | maszatos. (Csupa meggylé volt a szája körülete.) Kalauzolt
450 9 | kertkerítést se láttam este. Olyan volt az a kerítés, mintha sárgászöld
451 9 | szorítottunk.~Milyen bájos volt! Milyen üde! A fiatal lányok
452 9 | hölgyön az a lila színű ruha volt, amelyik este. A fején is
453 9 | Szőrös két füle olyan piros volt, mint a húsvéti tojás.~-
454 9 | violaszín bársony, női mente volt, amilyet a Rákóczi korában
455 9 | Nagymamuskának gyönyörű szeme volt - mondotta Ilka.~- Olyan-e,
456 9 | öregasszony felelt:~- Éppen olyan volt a szemem.~- De’iszen akkor...
457 9 | a leány, hogy mi minden volt annak a szemében!~Csupa
458 9 | segít?~Amilyen hallgatag volt este, olyan beszédessé vált
459 9 | pillantásban láttam. A leányon volt az eszem.~- Maga valamit
460 9 | dísztelen veteményeskert volt.~Talán kétholdas. És felénél
461 9 | nyeldesi a nevetést.~Egy pad volt ott: leült, és az arcát
462 9 | szebbet!~~Másnap borult volt az ég. Zivatart lehetett
463 9 | kezdett. De nekem mindegy volt, és nekik is.~Az öregasszony
464 9 | ablakhoz ültek.~S tán az volt valamennyire a szerencsém.
465 9 | boldogság.~Az erdész nem volt otthon. Zavartalanul nézhettem
466 9 | emelte. Boldog és biztató volt a nézése. S vártam, hogy
467 9 | Ez olyan gyerekes kérdés volt, s annyi ártatlansággal
468 9 | s annyi ártatlansággal volt hozzám intézve, hogy válasz
469 9 | Aztán egyszer sokáig felhős volt az ég, sok napon át. És
470 9 | közt nőttem fel, s mégse volt annyi nőismeretem, hogy
471 9 | még igen távoli muzsika volt nekem, de hát mért ne lehessen
472 9 | lepett meg, hogy tisztába volt öltözve. Új kalap díszlett
473 9 | a fején, és új dolmányba volt ruházva.~A képe is úgy meg
474 9 | ruházva.~A képe is úgy meg volt mosva, mintha kicserélték
475 9 | hallatszott. Kedves valami volt abban a nagy mezei csendességben.
476 9 | Vagy hogy az én lelkem volt akkor olyan csendes, mint
477 9 | szépnek, mert csupa virágzás volt akkor az én fiatal lelkem.~
478 9 | legközelebbi tócsához. Nem volt más tükröm.~No, hát az is
479 9 | is valami kedves látvány volt: milyen a vasárnap falun.
480 9 | Annak fekete szalmakalap volt a fején. Láttam, hogy az
481 9 | prédikálószékben.~Az arca nem volt annyira piros, mint köznapon,
482 9 | templomi komolyság olyan furcsa volt azon a víg emberen!~Mindjárt
483 9 | nekem ugyancsak kellemetlen volt, hogy beszéd közben rám
484 9 | odalesekednem.~A prédikációnak az volt a fő érdeme, hogy nem sokáig
485 9 | parasztleány!~Mégis érdekes volt az a mise. Hiába: falun
486 9 | nevetés annyira a torkán volt, hogy megállt, s elővette
487 9 | napernyő védte. Csupán az arca volt valamivel színesebb: mint
488 9 | elmúlt a fájás. Ilka víg volt. Könnyedként lépdikélt,
489 9 | alatt folyton a kezemben volt a keze.~Andalogva tértem
490 9 | kulisszájukat.~De hát még nem volt a leves az asztalon.~Én
491 9 | fülű komondorral. Kölyök volt még, de igen vidám, kedves
492 9 | egyúttal ez a foglalkozásom volt a válasz az ellenkezésükre.
493 9 | De a lokomotívom igen be volt fűtve. Ilka már vár! - gondoltam.
494 9 | támaszkodva nézett az útra. Piros volt az izgalomtól.~Előrántottam
495 9 | okosdi szemű zsidóleány volt. Mikor hallgatott is, a
496 9 | Micsoda ostobaság is volt az ölembe szednem! Micsoda
497 9 | szobába.~Maradtam. Lehetetlen volt a kék szem könyörgésének
498 9 | De arra mégis alkalmas volt, hogy Ilkának eszébe juttatta
499 9 | templomban láttam. A szeme vörös volt. Látszott rajta, hogy sírt.
500 9 | kezembe adta a könyvet. Nem volt ott semmi külön szerepírás,
1-500 | 501-724 |